2010. december 23., csütörtök

Köszöntés


Minden Kedves blog olvasómnak Áldott, Békés és Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kivánok, valamint Boldog Újévet!
Blogbejegyzéseimet a karácsonyi készülődések miatt szüneteltetem, de hamarosan visszatérek!
A képet egy kedves ismerősömtől kaptam így "idegen" tollakkal köszöntök Mindenkit.

2010. november 28., vasárnap

Tanfolyam-1





A cimben tanfolyamot irtam és arról a két tanfolyamról szeretnék irni, amelyek az idei ill. tavalyi Határtalanul-on voltak orosz vendég előadókkal. Mindkét tanfolyamon én tolmácsoltam és az előadó utazásának szervezésében is részt vettem. Mindkét tanfolyam témájában volt némi vita (Nelli: Térbeli virágok, Kszénia: Őrült szoknya) de úgy érzem, mind a kettő sikeres volt. Megigértem többeknek, hogy irok a "szoknyás" tanfolyamról. Hozzáteszem, hogy én tolmácsoltam, tehát jegyzetelni nem volt módom, a tanultakat kipróbálni (különösen a tanári útmutatással a szinek és formák összeállitásában)nem tudtam, de amit megjegyeztem azt közreadom. Természetesen hozzáolvastam, mert érdekelt a téma. Azonkivül egy foltostársnő kérdezte, hogy na milyen volt? Én kezdtem magyarázni amit Kszénia a szinekről a formákról beszélt, de ő legyintett, ez csak rizsa a technika milyen? Elgondolkoztam, hogy valóban "rizsa" volt amit hallottam, vagy csak olyan elméleti rész, ami igenis szükséges ahhoz, hogy a foltmunkáinkat jól csináljuk. Én úgy érzem, hogy túl vagyok a foltvarrás alapjain, a technikákat ismerem, de bizonyos elméleti részek behatóbb tanulmányozása szükséges.
A negyedik kép egy orosz nyelvű könyvsorozat egyik könyve, amit sikerült megszereznem. Ezekben a könyvekben neves amerikai foltvarrók irják le tapasztalataikat egyes területeken. Ezért a sorozat cime: A mesterség titkai. Ez Joan Colvin (aki festőből lett foltvarró) a természet motivumai a quiltekben cimmel megjelent könyvében ad nagyon jó tanácsokat igen közérthető módon.
Úgy éreztem, ez a három téma öszzefügg és kis leirásomat (amit több részben kivánok
közreadni)ennek jegyében irnám meg.
Mindkét orosz előadó egy moszkvai pedagógiai Főiskola művészképző szakát végezte. Tanitottak iskolákban, majd később önállósitották magukat. Nelli mikor megismerkedett a foltvarrással, úgy gondolta, hogy az addigi rajzait -ahol főleg virágokat jelenitett meg- textilanyagokból csinálja. Sok próbálkozás után jutott el addig, hogy úgy gondolta, ideje tudását továbbadni és rendszeresen tart tanfolyamokat. (ezeket Mester Kurzusoknak hivják: MK) Kszéniát kiskorában édesanyja öltöztette saját készitésű ruháiban, majd ő kezdett el saját magának ruhákat varrni. Mikor megismerkedett a foltvarrással, akkor határozta el, hogy foltvarott öltözékeket készit. Hamarosan nagy sikerre tett szeret és rendszeresen készit bemutatókat külföldi kiállitásokon. Moszkvában rendszeresen tart MK-okat. Létrehozott egy 6 fős csoportot ahol közösen, de mindenki a maga izlése szerint készit öltözéket. Igy közösen próbálnak uj irányokat keresni. Szoknyáit, táskáit mindig egy-egy összeállitásban késziti. Tehát a szoknyához vagy táskát, vagy mellényt vagy sapkát csinál.
Nelli azzal kezdte előadását, hogy részletesen beszélt a kompozició megtervezéséről. Ehhez sok példát mutatott. Ezután javasolta, hogy a megtervezett kompozicióhoz próbáljuk meg a meglévő anyagainkat összeválogatni. Ha úgy érezzük, hogy mégsem úgy nézne ki összeállitásunk ahogy mi szeretnénk, akkor próbáljuk meg a természetet a virágokat tanulmányozni. Sőt jó gyakorlat egy egy szép kép lemásolása. Ebből tanulhatunk, főleg a szinek kiválasztásában. Természetesen a tanfolyam egy napos volt és igy csak átfogó képet adhatott, de tudom, hogy volt aki az ott tanultak alapján szép kis képeket csinált. A technika (azaz a virágok varrása)mint kiderült másodlagos volt, az anyagok, a szinek arányának összeválogatása volt a fontosabb a kompozició készitéséhez. Ehhez személyre szabott tanácsokat adott Nelli a résztvevőknek.
Kszénia előadásában a szinekről beszélt sokat. Hosszabb tanfolyamon azzal kezdi a munkát, hogy mindenki egy alapszinre ráhelyezi a kedvenc szineit. Ennek a szinkavalkádnak az arányait és mennyiségét személyre szabottan beszéli meg a résztvevőkkel. Igy ez a kis szinskála mindig szem előtt van és ezt tudják a munkájukhoz használni. Igen érdekes volt, mikor az egyik részvevő közölte, hogy neki a narancs a kedvenc szine és ennek megfelelően tett az összeállitásban sik narancsot. Kszénia kivette és csak egy kis rész maradt narancsban. Igy a kész műben ez a kis rész annyira erősen kiviláglott, hogy a szemet mindig odavonzotta.
Szóval ezzel csak igen röviden tudtam ezt a "rizsát" közreadni, a továbbiakban Kszénia tanfolyamából a táska és a szoknya technikai elkészitését fogom bemutatni. Természetesen mindezt Kszénia beleegyezésével egy honlapról vettem az alapot.

2010. november 21., vasárnap

Foltoskodás


Tegnap a békásmegyeri csoport szervezett a Kelenfolt csoporttal közösen egy kiállítást és közös varrást. Mivel én a kelenfolt csoport tagja vagyok, így a csoportomat képviseltem a rendezvényen. Kiállítás, árusítás és bemutatók voltak különféle technikákból, tombola és zsákbamacska árusítás. A rendezvény szervezésének nagy részét természetesen a békásmegyeriek csinálták, hiszen a tombola tárgyait ők csinálták és a munkák nagy részét a kiállításra is ők adták. Nem beszélve Lénárt Irénke külön kiállítását, aki a csoport tagja. A 11 bemutatóból 10-et a békásiak mutatták be a Kelenfoltot én képviseltem.
Mivel már többször több helyen mutattam be a textil és cérnás "gyöngyeimet" próbáltam valami újat kitalálni. Bújtam a szakirodalmat és örömmel fedeztem fel, hogy igenis divat a textil ékszer. A tervezés még ment is, de mikor jött a kivitelezés, akkor találkoztam az "alkotás" nehézségeivel. Hiába találtam ki valami újat, ha azt elkészítve a nem megfelelő anyagok megtalálása miatt nem úgy sikerült minden ahogy én szerettem volna. Viszont sok érdekes tapasztalattal gazdagodtam. Ezeket most már jobban fogom tudni hasznosítani. Szóval maga a folyamat nem volt hiábavaló és összetudok állítani egy újabb kollekciót újfajta nyakláncokból. Azt olvastam egy honlapon, hogy érdemes minőségi kiegészítőket (csatokat, kapcsokat stb.) használni, mivel az a termék értékét és kinézetét növeli. Na ezeknek a megtalálása nem könnyű.
Sokat törtem a fejem, hogyan mutassam be a dolgaimat? Végül egy pohártartó képében rátaláltam arra a tárgyra, amin a nyakláncokat bemutattam. Ezen a területen is még fejödni kell. A többiek, akik bemutattak valamit, általában kicsi gyorsan elkészithető tárgyak voltak, hozzá kis csomagok leírással. Én ezt nem tudtam megcsinálni, hiszen többfajta dolog volt és többféle technika.
Mindezek ellenére úgy érzem sikeres volt a bemutatóm, a rendezvényről most nem írok, mert az nagyon jól sikerült.
A képeket nem én csináltam, mert természetesen otthon hagytam a fényképezőgépem. Így Bubsza képtárából vettem át ezt a két képet.

Jó volt találkozni a sok ismerőssel és megint felvetődött bennem, hogy mit tekintünk foltvarrásnak? Aki egyedül nagy képeket hoz létre, vagy aki sok kis apróságot, vagy táskát. Lénárt Irénke kézzel varrott és tűzött klasszikus képei mindenkinek tetszenek? Vagy a gyors technikával előállított nagy takarók? De a kiállításon nagyon sokféle mű volt kiállítva és szerintem mindenki megtalálta a magának megfelelőt. Talán ez a jó benne, hogy nagy a választási lehetőség és mindenki azt választja amihez kedve van.

2010. november 8., hétfő

Határtalanul


Megvolt a foltos társadalom évi nagy rendezvénye. Sok munka, szervezés előzte meg, de mint mindig, jól sikerült. Az idei hibák -ha voltak- jövőre ki lesznek javitva, hogy lehessen újakat találni. Nekem a sok találkozás, ha sokszor csak rövid pár szavas szóváltás formájában is, jelentett a legtöbbet. Én közösségi embernek tartom magam és szeretek az emberekkel, ismerősökkel találkozni. Szeretnék egy két blogbejegyzést szentelni a tanfolyamon tanultaknak, de jelenleg egy csoport kiállitásra készülök. Sajnos igy év vége felé nagyon összejönnek a programok, az ember azt se tudja hova menjen, kit szeressen. Aztán az idő és az élet dönti el. A képen az az orosz hölgy látható, akinek a kiállitási ruháit láthattátok a lépcsőfordulóban. A táska szombaton ott volt, de vasárnap már nem tettük ki, itt viszont mindenki megnézheti. Nekem nagy élmény volt a tanfolyamán ott lenni.

2010. október 15., péntek

Horgolás


Divat a horgolás. Ezt a teritőt jó 15 évvel (vagy még régebben?) készitettem. Erre az ágyra készült, de én azt szerettem volna, ha lelóg. Természetesen már nem volt az a fonal igy megmaradt ilyennek. Egy ideig egy kisebb ágyon szolgált.
De hogy ne maradjak horgolt takaró nélkül, egy vékonyabb fonalból horgoltam egy ujabb takarót. Csak horgoltam, csak horgoltam.... Aztán kiderült, hogy nagy lett. Asztalteritőnek is nagy lett. Aztán egy nagyon mintás kanapén volt, senki nem mert ráülni, de szép volt. A kanapén nincs mi legyen a sorsa? Végül elajándékoztam. De akinek ajándékoztam, annak meg kicsi lett. Én meg kicsit elkeseredtem, hogy a sok munkám eredménye nem a legjobb helyre került. Aztán kaptam a hirt, hogy dehiszen ez egy divatos teritő és akinek ajándékoztam, most hozzáhorgol két sort és lesz egy szép és tényleg aprólékos kézimunkával készitett teritője. Az ő munkája is benne lesz, tehát ő is büszke lesz rá. Ennek nagyon örülök.
Szóval a divat ládája megtelt és megforditottuk elővettük ami alúl volt. Nincs új a nap alatt!

Ime a másik teritő!

2010. október 10., vasárnap

Foltoskodás-nyelvészkedés

Visszatérve az elöző bejegyzésemhez, amit egy orosz előadó tanfolyamához készitettem. Kicsit átböngésztem az internetet, mit irnak róla. Hozzá kell tenni, hogy a neve elég hétköznapi azaz elterjedt, igy sok más foglalkozásúval is találkoztam. De sok riport készült vele, sőt videókon mutatják be tanitásainak részleteit.
De nem ezekről akarok irni, hiszen ha valaki résztvesz a tanfolyamán akkor a tanácsait ugyis meghallgatja.
Mikor forditottam az előadásáról készitett kis szöveget ill. az anyagszükségletet, az elején megakadtam egy szó forditásán. Ez pedig a "szerzői" (avtorszkij) szó. Végül hosszas tanácskozás után úgy forditottam le, hogy "szerzői joggal védett" alkotás. Ezt igy nehéz értelmezni. Ill. lehet, csak talán nincs rá megfelelő szavunk. Vagy van, csak nem használjuk. Talán úgy mondhatnám, hogy egyedi a szerző által kitalált valami. Ez igen gyakran a textiliparban használatos, de más művészeti ágak is használják. Mert úgye egy festményre ráirják a festő nevét, ugyanezt a fotókra is. Kerámiára, bizsukra, textilből készült tárgyakra is ráirják, de nem ez a jellemző. természetesen vannak a nagy divatházak akik úgyebár nagyon őrzik a nevüket. Na de mi legyen azokkal a tehetséges müvészekkel, akik létrehoznak valamit, de hiába irják rá a nevüket, nem aszerint fogják keresni. A "szerzői" alkotás azt jelenti, hogy megfelelő intézménynél bejelenti az egyedi termék létesitését és ha engedélyt kap, akkor természetesen drágábban tudja árusitani bárhol. A szabadalom szó erre valahogy nem alkalmas. Ilyenkor a forditónak igen nehéz a helyzete, hogy mégiscsak átadja azt a fogalmat amit esetleg akinek átakarja adni, nem ismerik. Ezek a művek (mondom ez több művészeti ágban lehet) olyan egyedi jeleket képvisel, amelyekről meg lehet ismerni. Le lehet másolni, de természetesen akkor már nem lehet a szerző jelét használni. Akik pedig tanitják a készitését, azok tisztában vannak azzal, hogy két mű még ugyanazok kézből kikerülve sem lesz ugyanolyan. Amiért pedig tanitják, az azért van, mert szeretnék, ha elterjedne és másoknak is tetszene. Az igazi művész át akarja adni a tudását, hiszen ezzel is terjeszti a szépre vágyakozást.

2010. október 6., szerda

Foltoskodás

Ez a bejegyzés (post) nem akar a reklám helye lenni, de mégis az. Sokan ismernek a foltos világból (na nem mint egy nagy kiállitó és pályázó tipust, én inkább szervező, információs téren vagyok erősebb)és azt is tudják, hogy tavaly a Közgyűlésen a Céh vezetőségébe választottak, ami nagy megtiszteltetés, de ugyanakkor felelősség is. Mert pl. milyen tanfolyamokat ajánljunk Neketek? Mi az ami mindenkinek tetszik? Mi az uj és mit kell még elsajátitani? Tanulni mindig lehet és kell is. Ha visszanézek internetes foltos tevékenységemre, azok fölött a dolgok fölött amit úgy jó 10 éve gyüjtöttük a szabásmintáit a leirásokat, mennyi uj dolog keletkezett. Azért járunk tanfolyamokra, táborokba, hogy mindig tanuljunk ujakat ötletesebbeket stb.
Fel szeretném hivni a figyelmeteket a Határtalanul-on megrendezésre kerülő egyik tanfolyamra. Egy orosz művésznő Kszénia Dmitrieva egy érdekes szoknyavarrást tanit, de beavat a foltos öltözék készitésébe, mi az amit utcai hétköznapi viseletnek el lehet fogadni, milyen szinösszeállitások a javasoltak, mit lehet a maradékból csinálni.
Ma a postára menet láttam egy hölgyet. Direkt hölgyet irok, a kora olyan kortalan volt. Hosszú szoknyában volt, kicsit foltos technikával, de nagyon elegáns. Én is nadrág párti vagyok, mint a többség (20-30 évvel ezelőtt el se tudtam volna képzelni!) de megfogott a hosszú szoknya ami nőiessé tette a hölgyet és szerintem mindannyian szeretünk nőies nők lenni.
Az érdekessége a tanfolyamnak, hogy Kszénia csinos és magán mutatja be ruháit. Természetesen vannak bemutatói ahol manöknek viselik a ruháit, de ő a végén mikor megjelenik, szintén saját modellt (saját maga varrta) visel.
Egy pár képet bemutatok kedvcsinálónak.
Azért merem ezt a kis reklámot megengedni, mivel tavaly egy szintén orosz foltos tanfolyamot tartott virágok készitéséről és sikere volt. Nagyon meghatódott, mikor egy a tanfolyamán résztvevő munkájának a képét elküldtem neki. Ezenkivül a nyaklánc készitését is bemutatta, amit már sokan viselnek és szeretnek.
Jöjjenek a képek, amikhez nem adok kommentárt, mert magukért beszélnek.




2010. október 3., vasárnap

Miért nem pályázok?

Ildi (Katafa) tette fel blogjában a kérdést. Mivel ez a kérdés engem is érdekel, megpróbálok itt válaszolni, nemcsak neki, hanem magamnak is.
Röviden: nem szeretném a foltos önbizalmamat elvesziteni. Hosszabban: nem olyan foltos körökben tevékenykedtem, ahol ezt a szándékomat támogatták volna. Magyarul eléggé egyedül csináltam magamtól amit tudtam. Késöbb csatlakoztam ugyan egy csoporthoz, de mire elkezdtem volna komolyabban dolgozni, elmentem hosszabb időre más országba dolgozni. Akkor maradt nekem az internet. Sokat tanultam ott, barátkoztam, egészen más volt a fórum légköre. Részt vettem egy körvarrásban, nagy csalódás volt számomra, hogy a végén abbamaradt, azaz senki nem tudja megmondani, hol vannak a közel egy évig készitett blokkok. Az egy jó lecke volt számomra. Láttam, hogy mások hogyan dolgoznak. Bizony volt olyan blokk amit én is kétszer háromszor csináltam, mivel nem akartam rosszabb lenni másnál. Szóval jó lecke volt. Szerintem ha valaki egy jó csoportban van, ahol évente van kiállitás, ezzel szinte mindenki rákényszeriti a másikat, hogy csináljon valamit. Az ott feltett dolgok alapján aztán mindenki maga eldöntheti, hogy hol van a helye. Ezt gondolom mindenki érzi magában. Ez alapján -ha egy kis támogatást, azaz ösztökélést kap- igenis elmegy pályázni. De sokszor rossz tapasztalatok miatt nem pályázik. Erre lehet azt mondani, hogy a kritikát el kell fogadni. Ez igaz, de a kritikát lehet úgy mondani, hogy abból az illető tanul. Tudomásul kell venni, hogy ez hobbi és többen nem a legfiatalabbak,és nekik bizony rosszul esik bármilyen kritika. Sokan ezért nem pályáznak. Hogyan lehet mégis rávenni valakit, hogy pályázzon? Ez nem egy egyszerű kérdés. Sajnos a zsűri (legyen bármilyen zsűri!) elég szubjektiv. Többeknek a munkája magán hordozza a kézjegyét. Sajnos ez is belejátszik a döntésbe. Igy aztán a szubjektivitás is szerepet kaphat. Talán ha minden munka ki van állitva (volt rá példa, hogy nem állitották ki!) az is segitség a pályázónak. A legnagyobb segitség pedig, ha irásban kap egy véleményt, ami nem sérti az érzelmeit, de pl. leirja, hogy a műve nagyon szép, de a méreteit nem tartotta be ezért nem vehették figyelembe, vagy a témát jól fogta meg, de a kivitelezés. Persze véleményt akármilyent is irnak, ha a lényege az, hogy nem jó a mű, az mindenképpen rosszul esik. Szóval nem könnyű a helyzet.
Tény, hogy valaki a munkahelyén stresszes környezetben dolgozik, kikapcsolódásként varr valamit. Veszi a bátorságot és pályázik. Erre vagy nem kap semmilyen választ, vagy rosszabb esetben ki sem állitják a munkáját. Ettől elmegy a kedve.
Szóval én nem fogok pályázni. Vagy mégis, nem tudom.
Ezüstvölgyben sok szép anyagot láttam. Volt ami tetszett, volt ami nem. Tetszett viszont egy olyan kiállitás, ahol egy nagyobb csoport munkái voltak kiállitva. Szépen megvarrva, klasszikus, modern, látszott, hogy kedvenc darabjaikat hozták el. Nekem még a templomi megjelenés is tetszett, mivel abban a környezetben jobban érvényesültek a munkák. Akinek ott voltak a munkái, azok büszkék voltak és valószinű más kiállitásra már témákra is fognak vinni pályázati munkákat.
Talán itt van a megoldás, hogy csoportok kiállitásaira vigye el mindenki a munkáit és ez ad lökést a továbbiakhoz. Aki pedig magányos, hát ott magának kell eldönteni, hogy bevállalja-e a pályázatot.

2010. október 2., szombat

csak úgy

Ezt ma kaptam, majd várjuk ki!

Hosszú távú időjárás előrejelzés
2010. október és december között


Küszöbön a vénasszonyok nyara

Október hónap kellemesen enyhének ígérkezik. Tizennyolcadikáig napos és enyhe idő várható nappali 25 fokos hőmérséklettel, sőt a hónap első napjaiban a hőmérséklet a 28 fokot is elérheti. Huszadika táján várható egy hűvösebb léghullám betörése, amely megfelezi majd a nappali hőmérsékletet, de néhány nap elmúltával visszatér a kellemesen enyhe idő. A hónap végén lesz egy újabb lehűlés. Esős napok lesznek tizedike valamint huszadika táján
November első napjai az évszakhoz képest melegnek ígérkeznek. Tizedikéig a nappali hőmérséklet 20 fok körüli lesz, ezután várható egy rövid ideig tartó lehűlés, amit egy újbóli néhány napos felmelegedés kísér 22 fokos nappali hőmérséklettel. Az ősz ezután jelzi jövetelét esővel és hajnali fagyokkal. Ilyen hűvös lesz az idő 27-éig, amikor egy rövid ideig tartó felmelegedés várható, de a hónap utolsó napjaira újból lehűl az idő, reggelenkénti fagyokkal.
December hónap változékonynak ígérkezik, a hűvös és az enyhébb napok egymást fogják váltogatni. Tizedike táján várható egy erőteljes lehűlés, amikor már a nappali hőmérséklet is fagypont alatti lesz. Az idei ősz leghidegebb napja15-e táján várható, amikor -5 fokos lesz a nappali hőmérséklet, a hajnali pedig -9 fok. Karácsonyig egy kissé megenyhül az idő. Havazásra számítsunk a hónap első napjaiban, erőteljesebb téli csapadékra pedig 8-20 között.
Az előrejelzést összeállította:
Prof. Dr. Miroslav Starcevic
egyetemi tanár, Belgrád
Boris Bolycsicki módszere alapján
Fordította: Fáy Gábor

2010. szeptember 29., szerda

Ezüstvölgyben jártam

Ezüstvölgyben jártam és már lassan több mint egy hete itthon vagyok. irni azért nem irtam, mivel sokminden dolog összegyűlt, a fényképeket csak most tudtam előszedni. Sok foltos képet nem kivánok feltenni, hiszen a Picasán úgyis egyre több és szebb kép fog megjelenni.
Jól szervezett élményekben gazdag út volt. A foltvarró kiállitást foltosokkal megnézni külön öröm. Esténként megnéztük egymás dolgait, amiket vettünk és "varrtunk". Persze nem vásárolt mindenki sokat hiszen mindent szerettünk volna, csakhát volt egy kis "határ". Két ismerős képét teszem fel, akik árusitottak.

Hozzáteszem, engedéllyel fényképeztünk.

Örültünk, hogy magyarokat láttunk az árusok között.
Sok képet csináltam, de természetesen nem mind olyan szép. Ami nagyon tetszett, az a kisvárosok, tisztasága virágossága. Sok munka lehet bennük, de a szemnek és a léleknek is nagyon szépek voltak.
Tetszettek a kisvárosban ahol a fő kiállitás volt, de nemcsak ott, hogy az üzletekben ki voltak állitva patchwork művek. Vegyesen.

Ez egy kicsit tükrözödött, de nagyon tetszett.
A XVI. kiállitás fő vendégei Korea és Németország voltak. A Német Foltvarrók 25 éves fennállásukat ünnepelték igy a fő utcai templomban voltak láthatók műveik.

nekem ez a XXV-ös tetszett.
Fő vendég Kaffee Fassett volt. Nagyon szép táskát lehetett kapni, szinte minden második nő ilyen táskával járt. A szerencsések még autogramot is szereztek rá. Volt még egy pink táska azt egy bizonyos ujsággal adták. Ezenkivül a Bernina osztogatott táskát, ha varrtál nála.
A vásár részben első nap annyian voltak mint a szocializmusban egy nagyáruházban amikor valami szép dolgot lehetett kapni. Aztán a tömeg eloszlott. Sokan a választékot akarták felmérni, aztán mentek a kiállitási pontokra. Szóval szép volt, jó volt és gazdag lettem sok-sok élménnyel.
Folytatása következik.

2010. szeptember 13., hétfő

Táborban voltam

(Nem tudom én vagyok béna, vagy a rendszer szórakozik velem, de ha feltöltök egy képet ujabban nem látom csak a kriksz krakszokat. Most az egészre azt irta ki, hogy hibás URL-t kapott. Tehát egymás után feltöltöttem a képeket és bejegyzés alsó részében van hozzá a magyarázat)









Pár éve járok a bajnai táborba. Úgy indult, hogy csak kézi varrással foglalkozunk tehát olyan technikákat amit kézzel lehet csinálni. Mert természetesen vannak olyan blokkok, amit lehet géppel varrni, de kézzel is. Igy pl. az applikációt tanultuk és gyakoroltuk. Aztán természetesen bejöttek olyan dolgok, amiket géppel kell és lehet varrni. Tanitók mindig a résztvevőkből voltak. Ez a gyakorlat bevált és most is jó volt. Egy baj volt, hogy az idő végig esős volt és igy az esti séta elmaradt. Vasárnap mikor hazajöttünk, akkor nagyon szép lett az idő. Nagyon kellemes és aktiv kikapcsolódás volt. Két uj "tag" jött, akik nagyon sok uj dolgot mutattak. Sokat tanultunk tőlük. Volt varrógépjavitás. Mindig jól jön a segitség akiknek egyforma gépük van. Szóval jó volt. Jövőre is szivesen elmegyek.

Házigazdáink akik maguk is sokat varrtak.
Ez a 40 perces táska, amit mehike tanitott és nagy sikere volt.
Ezt a blokkot tanultuk Loncitól, ez a modell a maradékok felhasználását is mutatja.
Ez egy karácsonyi teritő
Ez egy tombola vagy csere (?!) tárgy lesz?
A blogokból tanult diszt ott csináltam meg és mindenkinek tetszett.
Ez az "un." cérnás nyaklánc aminek készitését más fajtájuakkal együtt ott mutattam be, mivel ez nem volt teljesen kész, ott fejeztem be.
Mehike mutatta ennek a pénztárcának a készitését. Én az ottani turkálóban vettem ezt a "katonai" mintás szoknyát amit kézzel tűztem le a minták mentén. Sajnos a ferdepánt fekvarrásban nem voltam nagyon pontos. Nagyon segitőkészek voltak, mivel nem volt vliesem, zippem és ferdepántom, de mindent kaptam!
Szóval jó muka volt!

2010. szeptember 3., péntek

Foltoskodás



Szóval azért varrtam mást is. Most nem tudom ez UFO vagy anyagfelhasználás. A lényeg, hogy egyszer vettem egy maradék darab anyagot az IKEA-ban. Aztán voltam egy festő tanfolyamon, ahol a narancssárgákon és a kéken kivül nem sikerült semmi. Azért a kéket szorgalmasan használom, de most már olyan állapotban van, hogy megér egy ujabb festést. Szóval kitaláltam, hogy lesteppelem ezt az ikeás anyagot narancsszinnel és kibélelem. Bele is tört a varrógépem azaz alul állandóan hurkolt. Egy éve volt szerelőnél, nagyon megijedtem. El másik szerelőhöz. Megjavitotta. A felső anyagtovábbitóval továbbra se varr jól. De hát ezt már annélkül csináltam. Szóval lesteppeltem avagy letűztem. A vállpánt legyen egy és az is kicsit másként. Ez a disze. Azt hittem nagy lesz, aztán kiderült, hogy a legközelebbi táskát bizony szélesebbre csinálom de rövidebbre. A vállpánt narancs szinű anyagon fehér mintás és a narancs szinű oda van kézzel varrva mielőtt a kettőt géppel a táskára varrtam. A bélés szintén kézzel a tetejéhez varrva kézzel. Természetesen ehhez a táskához kell egy kis táska az iratoknak kulcsnak stb. Fényképezni természetesen a szinben odaillő kanapén fényképeztem. Most éppen nagy rend volt, mivel amikor ott ülök akkor a kézi varráshoz szükséges csak ez még sokaság található. Van még egy ilyen lenvászon alapon fekete mintás anyagom, most azon töröm a fejem, abból mit varrjak.
Sajnos a Varrógép Centrumban történt próbatűzésem nem a legjobban sikerült. Ebben a gép csak részben hibás. Csak annyiban, hogy az elején sok hiba volt vele, aztán cérnacsere, akkor meg a cérnát szakitotta. A legnagyobb hiba az, hogy annak jó és gyors, aki tud szabad gépi tűzni. Az én tudományomból ez még hiányzik. Igy -szerintem- nem a legszebb lett a mintadarabom. Tehát most egy fiókban pihen és UFO-sodik amig ki nem találom mi legyen vele.

2010. szeptember 2., csütörtök

Foltoskodás-család


Ez a tábor utáni termésem. Lehetne azt mondani, hogy nem sok. De a nyár olyan zűrős volt "nyaraltunk" de csak úgy napokat és ide oda mentünk. Szóval nem volt olyan igazi pihenős nyaralás. Viszont sok családi találkozónk volt.
A két kis hátizsák (sajnos méretet nem tudtam és csak úgy csináltam, szóval jobb lett volna ha vannak méreteim!) "rendelésre" készült. A "megrendelők" a Bob a mester ls a Trixi figurát akarták rajta látni. Nagy nehezen beszereztem a képeket, majd textil transzfer papirra nyomtattam és vasaltam a hátizsákra. Mivel a széle egy kicsit csipkés lett, boszorkányöltéssel körbeöltöttem. Különben tetszett a két kis ünnepeltnek, mert végül közözösen megünnepeltük az egyiknek az ötödik a másiknak a második szülinapját.

Az egyik ünnepelt a szülinapján.

A másik ünnepelt a "mamával", akit nagyon szeret. bevallom, velük többet vannak mint velünk, de ennek talán az az oka, hogy ők egy kertes házban laknak, ahol a gyerekeknek ideális feltételei vannak. KisÁkos épitett egy Aldi áruházat, nemrégen egy parabola antennát szerelt fel. Most nagyon vonzza minden műszaki dolog. De a zene továbbra is érdekli és sokszor játék közben csak úgy magába énekelget. Érdekes igy figyelni a gyerekek fejlödését, mikor már nem a Te gyerekedről van szó. Sokszor összehasonlitom az enyéimmel mikor kicsik voltak. Sajnos nem tudtam velük sokáig otthon lenni, amit sajnálok. Nem a karrier, hanem a pénz volt az ami a munka felé irányitott. Hiába minden időnek megvannak a maga nehézségei. Anyám szegény mindig azt mondta, hogy régen milyen jó volt. Ha visszagondolok amit ő régennek mondott, az nem is volt neki olyan jó. Talán a jelene volt nehéz. De hát mindig arra emlékezünk ami szép volt a nehézségeket elfelejtjük. Azaz nem felejtjük el, csak nem akarunk rá emlékezni.
Szeretnék a blogomban egy ujabb leirást késziteni. Ahogy öregszem, egyre inkább hajlok a nosztalgiára. Ezért úgy gondoltam, hogy egy kicsit több időm lesz, bizonyos emlékképeimet életemből leirom. Ha visszagondolok, szerencsésnek kell mondanom magam, sok szerencsétlenség is ért de érdekes életem volt. Vagy én emlékszem igy rá? Talán jobb ha igy gondolok rá. Lehet, hogy egy más világban más korban még ezt se értem volna el. Végül is azt, hogy mit érünk el, az rajtunk múlik. Igy visszagondolva nem volt elég önbizalmam (most sincs) ezért "nem vittem többre", amit nem is bánok. Megértem a nyugdijamat, van egy hobbim, férjem, két szép és eredményes fiam és két szép unokám. Egészséges vagyok (a bajok nem számitanak) tehát mit akarok?

2010. augusztus 4., szerda

Csak úgy

Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a

tájat,mikor ráébred, Ő már halott...

Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is
beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út,
amin sétálgatnak.

Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága
márványnak tűnt.

Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas
boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.

Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és
lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.

Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy
asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.

Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná,
hogy hol vagyunk, kérem?"

"Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.

"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy
pohár jeges vizet Önnek."invitálta be az ember és a kapu elkezdett
megnyílni.

"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.

"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és
visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.

Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy
földútra, ami egy farm kapujához vezetett.

Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be.

Kerítés sem volt.

Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó
embert, aki épp olvasott.

"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Persze, ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.

"A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.

"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.

Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és
letette a kutya elé.

Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé .

"Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.

"Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.

"Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta"

"Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."

"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"

"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik
hátrahagynák a legjobb barátjukat."

Tehát... néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces
e-maileket a barátainktól, sokszor egy sor írása nélkül.

Talán így már érthető lesz.

Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni,
szerinted mit csinálsz? Továbbítasz egy viccet.

Mikor nincs miről beszámolnod, de kapcsolatban akarsz maradni,
továbbítasz egy viccet.

Mikor mondani akarsz valamit, de nem tudod mit, vagy hogy továbbítasz
egy viccet.

Abban is segít, hogy tudasd valakivel, emlékszel rá, fontos neked, törődsz
vele.

Mit csinálsz?

Továbbítasz egy viccet! :)

Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen, ne arra gondolj,
hogy megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt
rád aznap, és hogy a barátod a számítógép másik oldalán
küldeni akart neked egy mosolyt!!!

...........................


Amúgy meg........: bármikor szívesen látlak a vizes tálkámnál :-)

2010. augusztus 3., kedd

Foltos gondolatok


Nem egészen a foltoskodásról akarok irni, habár gondolataim csak akörül járnak. Szóval végül úgy döntöttünk, hogy nyaralni megyünk. Hévizre és Földvárra. Mind a két helyen ismerösökhöz, rokonokhoz. Egy hét lett belőle, de azért ez is pihenés volt. Természetesen felkészültem könyvekkel, ujságokkal, és a kézzel varrnivalóimmal. Nagyon szép rendben összekészitettem. Este mikor már ágyneműhúzáson és kipakoláson túl voltunk kérdeztem páromat, hogy az a három kis csomag hol van? Hát az bizony Pesten maradt. Mivel a hévizi viz nekem ellenjavalt, igy a hűvösben olvasgattam és varrogattam volna, ha lett volna mit. Olvasni valót találtam, hiszen az ilyen nyaralókban ott vannak azok a könyvek, amik a pesti lakásban már nem kellenek. Igy a 70-es és 80-as évekbeli könyveket olvastam. Komoly könyvek voltak, semmi romantika vagy detektiv, egyáltalán nem nyaralásra valók. Igy amikor átmentünk Földvárra, ahol azért egészen más jellegű könyvek voltak, sőt egy csomó régi lakáskultúrával foglalkozó ujság. (én is sokat vittem oda!) Na azokat nézegettem és igy "szellemileg" kipihentem magam. Ami egy kicsit zavar egy ilyen ujság átnézésében, hogy a lakások olyan patikatisztaságúak, minden a helyén van, szóval kedvem támadt egy kis rend csinálásra. A rendcsinálás úgyebár selejtezéssel kezdödik. Most azt keresem a lakásban, hol lehetne helyet csinálni, mit lehet kiselejtezni. Sajnálom a felgyűlemlett ujságjaimat, könyveimet (az anyagokról nem beszélek) kiselejtezni. Hogy csinálják ezt mások nem tudom? Nagyobb a lakásuk? Ügyesebbek valószinűleg nálam. Ha valaki tud egy jó receptet, szivesen fogadom.
A fenti neszeszer (már irtam róla) közepe üvegfóliára varrt (elöször ragsztott) csikok. A két oldal kézzel tűzőtt. Az a baj vele, hogy a közepe kemény, de a két oldala viszont puha. Ettől függetlenül szeretem.
Rájöttem - na nem volt nehéz - hogy a magyarországi foltosokat nagyjából négy csoportra lehet osztani:
1.klasszikus mintákat varró
2."art" azaz művészi munkákat készitők
3.kékfestők
4.táska, neszeszer, baba, állatka és más apró dolgok varrói
Úgy gondolom minden csoportnak megvannak a maguk kiemelkedő alkotói és örömet ad a készités. Persze egyik csoportból a másikba szabad az átjárás. De a legfontosabb, hogy nem szabad egyik csoportot sem se túlzottan kiemelni, se lealacsonyitani. Ez a jó a foltművészetben, hogy mindenki megtalálhatja magának azt a fajtát, amiben örömét leli. Én pl. tudom, hogy művészi szinten nem fogok dolgokat csinálni, azokat csodálni szeretném. Ezért járunk kiállitásokra. De azért érdekel sokféle technika és minden ujdonság.

2010. július 19., hétfő

Foltoskodás-tábor


Réka blogjában megmutatta, hogy a békási táborban miket csinált, én is nagyjából azokat csináltam, ill. nem csináltam. Most ezeket nem mutatom. Az árvízkárosultaknak varrtunk blokkokat, és megtanultuk a képen látható csámpás csillag készítését. Ebből is egy takaró lett. Azért merem bemutatni, mivel az én csámpás csillagom is ott van és most nem is lóg ki nagyon a többiek közül. Pedig mikor odatettem, akkor nekem úgy tűnt.
Sokat gondolkodtam a táborokban, tanfolyamokon végzett munkákról. Van aki modernet szeret csinálni, van aki kézzel szeret kalsszikusat varrni, van aki táskát szeretne csinálni. Szerintem tudomásul kell venni, hogy ez egy olyan hobby, amiben mindenki megtalálja a kedvére valót és örömét leli benne. Nem kell lenézni, vagy elitélni aki csak az egyiket csinálja, hiszen ő igy tudja, akarja kreativitását kifejezni. Persze lehet fejleszteni, tanitani, erre vannak a tanfolyamok, táborok. De az ott lévők tudása is változó, ami viszont egyesekben önbizalom hiányt ébreszt. Szóval mindez igen nehéz kérdés. A Céh többször próbált ezen úgy segiteni, hogy pl. a tanfolyamról kérdőivet adott ki és a hallgatók minősitették. Ezt az oktatónak adták oda.
Igen érdekesen alakult pl. a kézi tűzés tanítása. Egy céhmester -aki nagyon szépen tűz kézzel- mutatta be. Másnap egy másik oktató mutatta be, hogy ő hogy szokott tűzni. Ehhez hozzáveszem, hogy más oktató is mutatott kézi tűzést. Na mind a három más. Ugyebár az irodalomból tudjuk, hogy lehet így tűzni, vagy úgy, a lényeg, hogy szép egyenletes legyen. Megmondom őszintén, nekem mind a három tűzés mód megmutatása tetszett és igenis tanultam belőle. Hogy végül hogyan tűzök? Ahogy nekem jólesik, de szem előtt tartom amit ezektől a gyakorlott mesterektől tanultam. Tanultam? Igenis tanultam. Apró kis dolgokat, amire esetleg nem figyeltem eddig oda, de most rájöttem, hogy mégiscsak így kell csinálni. Szóval sokszor egy-egy táborban vagy tanfolyamon lehet, hogy mindent megcsinálok, de nem minden nyűgöz le. Sokszor amit nagyon vártam, valahogy az nem lesz érdekes és amire azt gondoltam, ugyan minek nekem ez, az lesz a kedvencem. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy a lényeg a tanulás valami újnak a befogadása. Mivel ez hobby azt csináljuk, amihez kedvünk van és olyannak mutassuk, akinek tetszeni fog. Persze a kritikát elfogadhatjuk. Sokan a varrást kikapcsolódásnak, megnyugvásnak tekintik. Ez igy nagyon jó. Van aki takarókat szeret csinálni, van aki géppel hímezni, van aki táskát, neszesszert varrni. Én ehhez tartom magam és továbbra is tanulni szeretnék. Mert tanulni mindig lehet és kell is.

2010. július 3., szombat

Csak úgy

Táborban voltam, ezért nem irtam. Mutatni majd mutatok, de részben beakarom fejezni, részben nincs lefényképezve. Jól éreztem magam, csak ez a meleg és a szúnyogok zavarnak. Viszont találtam egy érdekes cikket az öregedés megállitására, azaz a lassitására. Mi ugyan nem öregszünk, hiszen lelkiekben továbbra is fiatalok vagyunk, de azért nem árt...
A három legjobb étel, öregedés ellen

Három étel más táplálékokhoz képest messze a legjobbnak bizonyult az öregedés elleni harcban; a Harvard Egyetem tudósai szerint e csodaszerek vissza is fordíthatják az idő előtt beindult káros folyamatokat. A kutatók a kérdéses ételeket széleskörűen tanulmányozva – korábbi vizsgálatok eredményeit is figyelembe véve – bizonyították, hogy valóban működhet a fiatalító hatás.

Az egyik legjobb fiatalító szernek tűnik a vörösbor, legalábbis a harvardi tudósok szerint. Ám ez nem azt jelenti, hogy a vörösboros üveg gyakori társaságát élvezve visszaforgathatjuk az idő kerekét. Valójában a vörösbor egyetlen fő alkotóeleme teszi jóval fiatalabbá és élénkké az embert, ez pedig nem más, mint a resveratrol. A Harvard Egyetem által vezetett kísérletben – amelyről a Táplálkozás és Anyagcsere szakfolyóirat 2006-os 3. számában olvashatunk – azt találták, hogy a resveratrol képes meghosszabbítani a várható élettartamot minden élő szervezet esetében, legyen az penészgomba, féreg vagy muslica.

A csodaszer, úgy tűnik, hasonlóan dolgozik, mint a drasztikus kalóriacsökkentés. A kalóriák drámai mérséklése pedig meghosszabbítja az életet. A piacon természetesen számtalan resveratrol étrend kiegészítő található, de a tudósok azt ajánlják, hogy körültekintően válasszunk, mert csak a jó minőség garantálja a sikert.

Hasonló csodaszernek kiáltják ki a kutatók az étcsokoládét is. Ez nem jelenti azt, hogy egész nap csokoládét kellene enni. A kedvelt édesség valódi előnyét az antioxidánsok jelentik, amelyek az aktív összetevőkben találhatók. A tanulmány a csokoládéról és összetevőiről szóló, 1996 és 2005 között publikált 136 tudományos cikket vizsgált át. A mostani elemzés azt találta, hogy napi 50 gramm étcsokoládé 10,5 százalékkal csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Ráadásul az étcsoki evéssel 19 százalékkal csökkenthetjük az esélyét annak, hogy szívbetegségben halunk meg. Az étcsokoládé antioxidánsokat is tartalmaz, amelyeket világszerte az öregedésért felelőssé tett szabadgyökök ádáz ellenségeként tartanak számon. Ha antioxidánsokat eszünk, fiatalabbaknak nézünk ki, és annak is érezzük magunkat. És semmi sem tartalmazza ezt az anyagot magasabb koncentrációban, mint a tiszta kakaókivonat.

Szintén hatásos fegyver lehet az öregedés ellen a zöld tea. A nőkkel foglalkozó folyóirat, a Harvard Women's Health Watch októberi száma szerint a zöld tea hatásának titka a nagy mennyiségű flavonoidban keresendő. A zöld tea kiváló forrása a katekineknek. A kémcsövekben a katekinek sokkal erőteljesebbnek bizonyultak abban, hogy megállítsák a sejtek oxidatív sérülését, mint a C és E vitaminok, és úgy tűnik, hogy további gyógyító hatásaik is vannak. A tanulmányok azt találták, hogy kapcsolat van a zöldteafogyasztás és bizonyos rákfajták – bőr-, mell-, tüdő-, bél-, gége-, hólyag- – kockázatának csökkenése között.

A zöld és fekete teát fogyasztók további előnyökre is számíthatnak: rendszeres teázással például a szívbetegségek kialakulása is csökken. A zöld, fekete és oolong teák antioxidánsai segítenek megállítani az LDL, a rossz koleszterin, és növelik a HDL, a jó koleszterin szintjét, valamint javítják az érrendszer működését. Egy kínai tanulmány szerint, amelyet nemrég publikált a belgyógyászati szaklap, az Archives of Internal Medicine, 46-65 százalékkal kevesebb a magasvérnyomás kockázata az e teákat rendszeresen fogyasztók körében.

2010. június 26., szombat

Csak úgy

Az arab sejk fia Magyarországon tanul. Egy idő után levelet ír az apjának:

- Magyarország szép, az emberek aranyosak és nagyon tetszik itt. Csak egy kicsit szégyellem magam, amikor az iskola előtt kiszállok az aranyozott Mercedesemből a professzorom, pedig éppen a villamosról száll le.

Néhány nap elteltével, sürgősséggel érkezik egy levél: benne egy csekk 1 millió $ dollárról és egy rövid üzenet a szülőktől:

- Ne hozz ránk szégyent, fiam! Vegyél magadnak te is egy villamost!

Mint minden viccnek, ennek is van valami igazság alapja. Másként látja a dolgokat távolabbról egy más kultúrában élő ember. Ezért jó sok mindent a humoron keresztül megértetni valakivel. Sajnos én kezdem azt észrevenni, hogy amióta internetezünk, igen gyorsan olvasunk. Csak a minket érdeklő tény ragad meg az agyunkban és közben a következő mondatban egészen másként fest a dolog. Beszédben megmaradunk a szokott stílusunknál. Szóval jobban oda kellene egymásra figyelnünk. Rövid az élet, beszüljük meg egymást!

2010. június 19., szombat

Varrjunk a szabadba










A mai napot az európai quilt egyesület arra szánta, hogy a tagországok foltosai menjenek ki a szabadba és ott varrjanak, ezzel is felhíva mindenki figyelmét erre a hobbyra. Mi a Kelenfolt (és kis részben a Cserepes) csoport néhány tagja a Vigadó előtti nagyon szép kis parkban ütöttük fel tanyánkat, magyar és angol nyelvű táblákkal hivtuk fel a figyelmet, néhány munkát kiállitottunk és előkészitettünk kétfajta apróságot (tűtartó és szivecske) azzal, hogy aki azt ott helyben megvarrja, az hazaviheti.
Közben Dunai Korzó ünnepség is volt, a magyarországi nemzetiségek és egyes települések felvonulása is volt, ki tánccal, ki énekkel, szóval jó hangulatban. Az idő a reggeli borongós ellenére nagyon szép volt. Összeségében jól sikerült. Több külföldit sikerült varrásra serkenteni, de magyarok is voltak szép számmal. A legjobb volt, mikor egy fiatalember odajött, hogy nem varrnánk meg a zsebén a gombot? Ezt is megtettük, ezzel bizonyitva, hogy mi mindenhez értünk. A kiállitott tárgyak lehettek volna nagyobb számban. Különben nagy sikere volt.

2010. június 16., szerda

Csak úgy

Mostanában az időjárás körül forog minden. Hiába nem vigyáztunk természetünkre most itt a válasz. Nem vagyok nagy környezetvédő, de azt természetesnek tartom, hogy pl. szemetet a szemetesládába tegyek az utcán és bizony nemegyszer a táskámba köt ki, mivel láda sehol.
Emlékszem valamikor a hetvenes években olvastam, hogy szovjet tudósok megakarták volna változtatni a nagy szovjet folyók folyási irányát. Én nem akartam elhinni, de aztán komoly ujságokban láttam leirva. Valamiért nem kezdtek neki. Na az is egy ilyen őserdő meg esőerdő kiirtáshoz hasonló lett volna.
Hogy miért irom ezeket? Ijesztő dolgokat lehet hallani, látni. Az árvizről nem beszélve. Legjobban az döbbentett meg, hogy egy védett helyen egy normális fenyőfát úgy kicsavart a vihar, hogy a kerités is tönkrement. Tehát nincs védelem, magunkra vagyunk utalva.
Én sokat járok gyalog és tömegközlekedek. Múltkor a busz egy nagyot szólt és megállt. A vezető nagyon jópofa volt és közölte, hogy ez egy duri volt, most lemegyek a megállóba ott mindenki kiszáll. Olyan jó hangulatban mondta, hogy mindenki jókedvű volt, pedig az utána jövő buszra csak a fele tömeg fért fel. Szóval humorral és udvariassággal mindent el lehet intézni. Mennyivel másabb lesz az ember hangulata.
Sokat beszélnek arról, hogy fel kell-e idézni a múltat. Én éppen azon gondolkodtam, hogy saját életemből vett általános eseteket mesélnék, de nem tudom merjem-e. Majd meglátom, azért akarom, hogy sokan tudják ez is volt. Anyám mindig azt mondta, tudod régebben minden más volt, jobb volt. Ahogy visszagondolok, semmivel se volt jobb, de ő úgy látta. Én is szeretnék a hatvanas hetvenes években élni. Miért? Hát mert akkor fiatal voltam. De mai eszemmel nagyon furcsa lenne. Egy életet úgy kell leélni ahogy van. Mi lenne ha belenyúlnánk életünkbe visszamenőleg? Nem lenne jobb. Ami nekünk elő van irva a sors köynvébe azt kell élni. Lehet, hogy túl sok lehangoló könyvet olvasok mostanában. Mindig kikapok, hogy csak azok a piff-puffok, abból nem tanulok semmit. Nem, de igyekszem idegen nyelven olvasni. Azonkivül egy Rosamund Pilchner regény más világba visz el és megnyugtat.
Na igérem ezentúl csak optimista hangulatban fogok irni.

2010. június 12., szombat

Divat


Tegnap megpróbáltam kiirni magamból ami fájt és talán ez segit. Ez a nagy meleg, vagy inkább a nagy időjárás különbség, nagyon megviselt. Talán ezért érint minden rosszabb hir érzékenyen. Vagy ez is az őregség jele? Egyáltalán mik az öregség jelei? Mert úgye mindig öregszünk, csak nem mindegy hányról hányra!
A könyv amit a könyvtárból hoztam ki (nem volt szivem közel 3 ezer Ft-ot adni érte, de nem is ér annyit)nagyon gyorsan elolvastam, majd lassabban mégegyszer. Nem voltam tőle elragadtatva. Az 56-os Intézet égisze alatt készült. Bizonyos fejezeteibe tőlem is kértek anyagokat és adatokat. Nem ezért olvastam el, de persze kiváncsi voltam. Nem tetszett, hogy a politikát keverték a divattal. Vagy én nem tudtam, mikor a szabás varrás könyveimet vettem a hetvenes években, hogy ezt a politika akarta, hogy én otthon tudjak varrni? Hiszen azok a könyvek igen jók még mai is, és azt tanulhattam meg belőlük, hogy kell alapszabásmintát szerkeszteni és abból olyan fazont amilyent én akaroki. Miért rosszabb ez mint a nyugati országokban megjelent könyv rossz forditásban ami arról ad tájékoztatást, hogyan kell a megvásárolt szabásmintát alakunkra igazitani. Mennyivel egyszerübb egy alapszabásmintát csinálni és abból modellezni! Már nagyon régen nem varrok magamnak. De -sajnos- a mai öltözködésünkről is lehetne irni. Csakúgy mint az üzletek választékáról. Gondoltuk volna, hogy az "angol" ruha alatt a turkálókat kell érteni?
Engem pl. mindig meglepett az (ellentétben az amerikai szerzővel, aki kutatja a volt szocialista országok és a SZU öltözködési szokásait)a szoc. országokban -ahol igen gyakran megfordultam- hogy milyen jól öltözöttek a nők. Az üzletek választéka nem ezt mutatta. Nemegyszer résztvettem olyan divatbemutatókon, ahol a SZU részére készitett kollekciót mutattuk be. Ugyanakkor szégyelltem magam Moszkvában, mikor megláttam a magyar cimkét a ruhákon. Dehát ennek a világnak vége. Lehet, hogy ilyen szempontból kellene bemutatni ezen országokat. Pl. Prágában, az NDK-ban igen szép és szinvonalas kézimunka ujságokat, fonalakat és általában a kézimunkához szükséges eszközöket lehetett beszerezni. Prágában -ha tehettem- mindig elmentem abban az utcába ahol egymás után voltak az üzletek. Mikor nálunk még nem volt Burda bolt és a német nyelvű Burda is csak elvétve volt, előbb volt lengyel, cseh és orosz nyelven Burdám.
Szóval akinek keze ügyébe kerül ez a könyv, annak javasolom azért átlapozni. Sokféle érdekes emlékkép jut eszünkbe. A gyerekeink (akik ma már anyák) kicsit tanulhatnak.

2010. június 11., péntek

Csak úgy

Én úgy tekintem a blogomat, mint egy naplót. Ha örömem van, ha bánatom van, kiirom magamból. Ez nem annyira magánéletre vonatkozik, de mégis. Inkább tanulság talán másoknak is. Ha én kiirom magamból amit érzek (akár jó, akár rossz) azzal megnyugtatom magam. Ezt olyan magyar pszichiáter elmondásnak érzem. Sajnos korosztályomból egyre többen mennek el. Ez igen sajnálatos. Mikor dolgoztam akkor mindig azt mondtam, ha elmegyek nyugdijba, feltétlenül valamilyen hobbyt fogok űzni. Azt láttam körülöttem, hogy aki nyugdijba ment és utána dolgozott, azt szinte nem vették ember számba. Azaz igencsak alkalmazkodnia kellett. Aztán uj idők jöttek, van aki tud dolgozni és elismerik a munkáját, de ez a munka egyik napról a másikra megszünhet és a megbecsült dolgozóból egy sértett valaki lehet. Persze ha olyan jellegű a munkája, akkor azért talál magának elfoglaltságot. Pl. a házunkban két matematika tanárnő is van és az egyik aktivan dolgozik a másik korrepetál. Ugyanakkor az angol tanár keresi a munkát. Én úgy gondoltam, hogy összehúzom magam és a nyugdijból élek valamint a hobbymat próbálom űzni. Erre nagyon jó a foltvarrás. Ment is egy darabig. De mindig nyűzsgős voltam igy mikor felkértek hogy a foltvarróknál vállaljak társadalmi munkát, elvállaltam. Hozzáteszem eleinte nehezen tudtam összeegyeztetni a házimunkával, de mára ez is kialakult. Úgy gondoltam ez egy önálló munka és szivesen csinálom. Sajnos ez sem igy alakult, át kell gondolni és többet kell foglalkoznom a foltvarrással. Az sikerélményt ad és ez feltétlenül szükséges az életemhez. Azt gondolom nagyon fontos, hogy azt érezzem, valahol valami fontosat csináltam. A család nagyon jó, az unokákkal lenni jó, de ők egy más világ. Sokat olvasok, az elvonja a figyelmemet sokmindentől. A foltvarrásban nem találtam meg úgy a helyem, hogy az teljesen kielégitsen, de vannak már elképzeléseim. Tény, hogy ha valaki a lakásomba jön, alig lát foltos dolgot, hiszen szinte mindent elajándékozok. Na ezen szeretnék változtatni. Terveim vannak és remélem ezek a tervek a rossz hangulatomból is kivezetnek.
Legközelebb pedig már tudok mutatni is valamit. Ez már a "gyógyulás" utja lesz. Most pedig kiirtam magamból ami bántott és talán ez is jó!

2010. június 1., kedd

Fejléc

Ha ezt a felhivást közzéteszem, akkor esetleg nyerek egy uj fejléct.
A varróház játékán dvd-t nyerhetsz, részeletekért kattints ide: http://nyjatek.varrohaz.hu/?uid=zi6v

2010. május 27., csütörtök

Foltoskodás


Úgy mennek a napok, hogy alig tudom jegyezni, mi történt. A blogomat olyan naplófélének szántam, de akkor ugyebár gyakrabban kellene irni. De a legutolsó bejegyzésben a kisunokám áll Anyukája előtt és nekem olyen jólesik őt nézni. Annyira hasonlit az apjára. Nem tudom a génjeink hol hogyan jönnek elő és egy kis emberke a két szülője és négy nagyszülője közül kire miért hasonlit? Annyi minden érdekes téma van, amit jó lenne tudni.
Varrni akartam, varrtam is, megvolt az ihletem, erre elromlott a varrógépem. Elvittem Szép Gáborhoz, nagyon jól megcsinálta és megint tanultam a gépemről valamit. Köszönet érte! De azért kézzel varrtam. Készültem a lőrinci Közös Varrásra. Jó volt, mint mindig. Két ajándékot vittem. Ezek láthatók a bejegyzés kezdetén. Az is látható, hogy nem vagyok valami jó fotós, hogy legalább szép hátteret adjak. Az egyik egy varróesköz tartó. A kicsike egy japán könyvből való atarashi tartó. Én úgy gondolom, hogy pl. tűzőcérnát lehet benne tartani. Ez teljesen kézzel készült. Mindjárt kettőt csináltam, mert magamnak is csináltam.

Külön lefényképeztem a zárógombját. amit a két fülére kell tenni. Majd ha az enyémet lefényképezem, azt is felteszem. Még a zárógomb van hátra.
A könyv amiből csináltam, nagyon sok szép dolgot mutat. Dehát nem valami könnyű ebből egy nagy táskát megvarrni. Én a hatszögeket a hátoldalán varrtam össze lehetőleg úgy, hogy ne látszódjék. Eredetileg szines vastagabb cérnával kellene varrni egy különleges öltéssel, ami disze neki. De arra gondoltam, ez a tartó túl kicsi ahhoz.
Gyűjtöm a charmhoz az anyagokat. Valószinűleg összefog jönni, habár még kb. 200 db kell, de hát most kezdek majd ollóval járkálni. Van tervem is, de még mindig nem döntöttem el, hogy kézzel vagy géppel csináljam, az eredeti elképzelés szerint, vagy változtassak rajta. Én ezeket a töprengéseket szeretem a legjobban.
Az utcában lomtalanitás van. Túl sok mindent nem tudunk kidobni, inkább selejtezek és a Máltaiakhoz visszük. Találtam egy kardigánt, amit nagyon régen horgoltam un. felvető fonalból. Most azon gondolkodom, hogy felvehetem-e vagy nem. Olyan érzésem van, mintha az abroszt keritettem volna magamra. Viszont horgoltam egy ágyteritőt, de kicsi lett, az meg túl nagy munka, hogy a kardigánt lefejtsem és úgy horgoljak hozzá a teritőhöz. Azt hiszem félre teszem Vilcsikének a kiságyára.
A Folvarró Céh pecsétjeit nagy becsben tartom és varrtam nekik egy kis neszeszert. Fura az égnek álló füleivel, de már megszoktam.

2010. április 30., péntek

Anyák napja


Itt a május és vel a jó idő. Szinte nyár van már. Minden zöld és ilyenkor az ember hangulata is más. Nemrégen az óvodában anyák napi ünnepség volt. Aranyosak voltak a kicsik és a sok kis testvérke. Nagyon izgultak, közösen szavaltak, majd vagy egyedül, vagy kis csoportokban. A képen édesanyjával látható a kicsike ember.

Itt pedig szavalnak. Hát kisÁkoska nem nőtt nagyra, de hát az apja is ilyen volt. Érdekes volt látni a gyerekeket igy egymás mellett. Voltak nagynővésűek és kicsik, de mind aranyosak.

Ő pedig a kishúga Vilcsike. Nagyon izgatott volt az előadás alatt és mindenáron oda akart menni a testvéréhez. Volt egy másik kislány (anyuka ölében) aki szintén Viola. Vilcsike nagyon aranyos volt, mert többször odament hozzá és megsimogatta. Ő már egy hölgy. Több táskája van (varrhatok én is) amit olyan nagylányosan hord. Itt ő is Anyukájával látható.
Most egy kicsit magamról, azaz a foltoskodásomról. Kecskemétre vittem két ajándékot, azt tudom mutatni, amit én vittem, sajnos nem tudtam még fényképezni hogy én mit kaptam.

Ez a gyöngyös nesszeszer úgy készült, hogy a csoportba valaki behozott ellipszis formára varrt szendvicseket tűzés nélkül. Én letűztem, körbe ferdepántoztam, bevarrtam a zippet (kézzel!) és a keletkezett négyzetekbe egy-egy gyöngyöt varrtam. Egyszerű de nagyon jó kis darab lett belőle.

Ezt a fajta neszit (nem ezt, hanem egy másikat) Tatabányán nyertem tombolán és annyira megtetszett, hogy varrtam kettőt. Alúl egy yo-yoval diszitettem. A különbség annyi az eredetihez képest, hogy beszegtem a zipp nyilását és a zippet kézzel varrtam bele. Bélést készitettem és ennek bevarrásával a zipp bevarrását is takartam.
Most törhetem a fejem, milyen ajándékot vigyek Lőrincre május 8-án.