2010. április 30., péntek

Anyák napja


Itt a május és vel a jó idő. Szinte nyár van már. Minden zöld és ilyenkor az ember hangulata is más. Nemrégen az óvodában anyák napi ünnepség volt. Aranyosak voltak a kicsik és a sok kis testvérke. Nagyon izgultak, közösen szavaltak, majd vagy egyedül, vagy kis csoportokban. A képen édesanyjával látható a kicsike ember.

Itt pedig szavalnak. Hát kisÁkoska nem nőtt nagyra, de hát az apja is ilyen volt. Érdekes volt látni a gyerekeket igy egymás mellett. Voltak nagynővésűek és kicsik, de mind aranyosak.

Ő pedig a kishúga Vilcsike. Nagyon izgatott volt az előadás alatt és mindenáron oda akart menni a testvéréhez. Volt egy másik kislány (anyuka ölében) aki szintén Viola. Vilcsike nagyon aranyos volt, mert többször odament hozzá és megsimogatta. Ő már egy hölgy. Több táskája van (varrhatok én is) amit olyan nagylányosan hord. Itt ő is Anyukájával látható.
Most egy kicsit magamról, azaz a foltoskodásomról. Kecskemétre vittem két ajándékot, azt tudom mutatni, amit én vittem, sajnos nem tudtam még fényképezni hogy én mit kaptam.

Ez a gyöngyös nesszeszer úgy készült, hogy a csoportba valaki behozott ellipszis formára varrt szendvicseket tűzés nélkül. Én letűztem, körbe ferdepántoztam, bevarrtam a zippet (kézzel!) és a keletkezett négyzetekbe egy-egy gyöngyöt varrtam. Egyszerű de nagyon jó kis darab lett belőle.

Ezt a fajta neszit (nem ezt, hanem egy másikat) Tatabányán nyertem tombolán és annyira megtetszett, hogy varrtam kettőt. Alúl egy yo-yoval diszitettem. A különbség annyi az eredetihez képest, hogy beszegtem a zipp nyilását és a zippet kézzel varrtam bele. Bélést készitettem és ennek bevarrásával a zipp bevarrását is takartam.
Most törhetem a fejem, milyen ajándékot vigyek Lőrincre május 8-án.

2010. április 22., csütörtök

Csak úgy

Többen kérdezték, miért nem írok? Miért, magam se tudom, úgy elmennek a napok. De tény, hogy járok egy fizikoterápiára és az nagyon kettészeli a napomat. Most eljutottam odáig, hogy varrok. de sajnos az örömbe üröm került, mivel a varrógépem alul igen erősen hurkol. Ez ugyebár attól van, hogy nem elég erősen van az alsó szál feltekerve. Próbáltam másként tekerni, de rájöttem, hogy a felcsévélő rész műanyag része nem jól érintkezik. Viszont a varrógépet nem kívánom szétszedni. Tavaly volt egy kivizsgáláson azaz zsírozáson ahol kértem, hogy nézzék át, nincs-e valami baja. Na ez a rész szerintem elmaradt. Többen dicsérték a Varróvilágot, nekem is nagyon szimpatikusak voltak, amikor találkoztam velük. Nyitva tartásuk a budapesti üzletben nem a legszerencsésebb, azaz egy héten három nap délután vannak nyitva. Elmentem, nagy nehezen megtaláltam, hát kiírva, hogy árubeszerzés miatt zárva. Legközelebb előtte telefonon fel hívom őket. Na ha már ott voltam, akkor kibicegtem a Teréz krt-ra mivel ajánlották, hogy vegyek a térdemre egy mágnesszalagot (2990 Ft.) ami segíteni fog. Közölték, hogy csak szettben árulják 8500 Ft-ért, azaz két szalag térdre és egy csuklóra. Ha csak egy szalagot akarok, akkor rendeljem meg interneten a házhoz szállítás 2000 Ft. Jó üzletpolitika nem?
Tehát ezzel majdnem egy napom ment el minden eredmény nélkül. De hogy pozitívan álljak hozzá, hazafelé -nagy dugóban- jöttem autóbusszal és megint meg kellett állapítanom -a Lánchídon- hogy a mi fővárosunk a legszebb! Legalábbis én így érzem. Több évet éltem külföldön, szép városokban, de Budapest mégiscsak a legszebb! Persze hogy szép, hiszen szülővárosom, itt élek, jó hogy nekem tetszik. Ilyenkor tavasszal meg pláne.
Csak a varrógépem lenne jó, ez bánt nagyon. Olyan jó kis gép, annyira megszoktam. Remélem sikerül hamarosan megjavítani.

2010. április 15., csütörtök

Csak úgy


Régen irtam blogomba. Valahogy nem jól gazdálkodom az időmmel. A kép Varsóban van a Lazenki parkba. Ez szomszédos a Köztársasági elnöki palotával, ahol a lengyel köztársasági elnök és felesége van felravatalozva. Itt róják le tiszteletüket a lengyelek. Ahogy néztem a TV-ben, nem valószinű, hogy ott buszok, vagy autók járnának. Szörnyű ez a tragédia és úgye pont Katyn kapcsán. Mikor II.János Pál pápa meghalt, akkor éppen Varsóban voltam. Nagyon megható volt az a hangulat. A róla elnevezett sugárúton végig mécsesek voltak még sokáig. A házakon a nemzeti zászló és a fekete zászló. De nemcsak a ház zászló helyén, hanem ablakokban, erkélyeken és autókon.
Korábban irtam, hogy az egyik lábam (most a bal) megfájdult. Reuma osztály majd fizikóterápia. Közben különféle kenőcsök. Most már jobb, de ahogy észreveszem sokat jelent az idő is. Ha meleg van, akkor jobb. Persze ha jobb az idő akkor az embernek a kedve is jobb. A lényeg, hogy egyik nap járok, a következő nap otthon vagyok és pihenek. Na és eljött az idő, hogy varrok. Elég régen varrtam, már éppen ideje volt leülni a gép mellé. Na nem volt valami nagy sikerem. Az első baj, hogy a Tilda féle neszeszert akartam megvarrni, azaz amikor a zippet egyszerre varrjuk be a szinoldal és bélés közé. Már sokszor csináltam. Természetesen elszúrtam és fejteni kellett. Mire ujból megvarrtam, akkor derült ki, hogy forditva varrtam be. Na ezt a darabot szépen félretettem és büntetésből legalább 6 darab ilyen módszerű zipp bevarrást kell csinálnom. Utána egy újfajta kis aranyos tűpárnát akartam megvarrni, amiben csikokat kell egymásra varrni. Ekkor pedig az alsó szál hurkolt. Szétszedtem a gépet, hogy a belement szöszöket kiszedjem (ez úgysem árt neki). Elolvastam a szakirodalmat hát amire gondoltam, túl lazán csévéltem föl az alsó szálat. Azért varrtam egy pár neszeszert, de az a sikerélmény, amit szerettem volna, nem volt. Viszont a varrás maga nagyon megnyugtatott. Ez hiányzott! Most van kedvem is és ihletem is. Ki kell használni.
Voltam Tatabányán. Sokan voltunk, de valahogy nem lehetett észrevenni. Sok kedves ismerős és ami szinte nem fordult elő velem, sokmindent nyertem a tombolán. Máskor is szoktam nyerni, de most igen szerencsém volt. Juhizs ült mellettem és ő szerencsét hoz. Majd lefényképezem a kincseimet. Egy kis báránykát is nyertem, de azt már a gyerekeknek adtam. Viszont egy olyan helyes kis neszeszert nyertem, hogy kénytelen voltam kettő ugyanolyat varrni. Még diszitésre várnak és akkor fényképezek. Jó volt, jól szervezett és jól éreztük magunkat.

2010. április 2., péntek

Húsvét


Mindenkinek Boldog Húsvéti Ünnepeket és sok locsolót kivánok!