2015. december 31., csütörtök

BUÉK

Minden kedves olvasómnak kivánok eredményes 2016 évet!

2015. december 23., szerda

Karácsony és Újév

Minden kedves olvasomnak és ismerösömnek Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kivánok!

2015. december 20., vasárnap

Foltoskodás

Már régen szerettem volna megmutatni, hogy miket varrtunk a csoportbna karácsonyra. Párat megmutatok.
Ezen éppen a kis csillagokból készült karácsonyfa, az ötszög diszek és egy tartó látható.
Itt a tartó, két gömb, egy kis mikulás és egy fenyőfa disz.
Kovalik Mariska mutatta az izraeli foltosok ajándékát a három királyokat.
Kata egy ajándék sapkát próbál, előtérben egy "alakzat" szürke selyemből!


Ez a piros gömb (és még kettő) előkészitése az összevarráshoz.
Folytatása következik.

2015. december 4., péntek

Csak úgy

Ki a legbüszkébb? Hát a nagymamák! Kisunokám Viola aki "már" 7 éves (ahogy ő mondja!) egy Mikulást ábrázoló rajzversenyen a kategóriájában kb. 100 résztvevő közül az első helyezést nyerte. Tavaly is rajzolt Mikulást és azzal is nyert.  (Dédinagymamája koporsójába tettük a kép másolatát, de még látta és ott volt vele!) Érdekes látásmódja van, nagyon aprólékosan rajzol és sok mindent. Hogy lesz később nem lehet tudni, mindenesetre én mint nagymama büszke vagyok rá és nagyon örülök sikerének. Remélem az életben az a sok gondoskodás és foglalkozás meghozza eredményét. Ritmikus sportgimnasztikában ügyes, de nem lesz az élen. Jó tartása lesz és önbizalma. Sakktudása csak növeli az önbizalmát. Nem tudom meddig tudom kísérni fejlődését, szeretném minél tovább, de addig is örülök neki.  Azt mondják, a rajztehetségét örökölte, mivel nagymamája (a másik!) testvére nagyon szépen fest szebbnél szebb képeket, több kiállítása volt. Majd meglátjuk. Ezzel a képpel kivánok mindenkinek boldog adventet és készülődést az ünnepekre. Kivánom, hogy mindenki töltse az ünnepeket családja körében, hiszen ez ad erőt a további évekre!

2015. november 24., kedd

Foltoskodás

November 14-én Orosházán voltunk és résztvettem a 20 éves foltvarró klub találkozóján és közös varrásán. Mivel több elintézni valónk volt egy hétig voltunk Orosházán, internet nélkül (ami nem ártott meg!) és tudtam kézzel késziteni a dolgaimat (karácsonyi apróságok és Lucy blokkok) 
A Közös Varrást a Művelődési háznál párnák hirdették.
A megnyitót az önkormányzat képviselője tartotta, majd az iskola diákjai népdalokkal köszöntöttek.
Sajnos a fényképezési tudásom nem fejlődött, és a hangulatot sem tudom átadni. Sokan voltunk, a környék foltvarrói mind eljöttek, sőt Zentáról és Magyarkanizsáról is jött két csapat. A kiállításon elsősorban azt mutatták be, amit ebben az évben a különböző tanfolyamokon és táborokban tanultak. 
Természetesen ők is nagyon szeretnek táskákat varrni és sokat mutattak is. 
Irénkét, születésnapja alkalmával a csoport megajándékozta egy olyan faliképpel, aminek minden egyes blokkját egy-egy tag varrta. Rögtön feltették a falra, de mivel nem ide készült, ezért nem olyan pontos a felakasztás.
A sok ez évben tanultakból csak egy "falnyit" sikerült lefényképezni.
A közelgő karácsonyra is készültek és több terítőt állítottak ki.
Nekem még nagyon tetszett egy kép, ami a nézőtéren volt. Nem kérdeztem meg kinek a munkája, lehet, hogy a vendégeké, a lényeg, hogy szép volt.
Én úgy mentem, hogy elviszem a Lucy Bostonjaim kész blokkjait (tavaly télen itt kezdtem el csinálni) megmutatom, hátha valakit érdekel. Láttam is Lucy Boston-nal (nagyobb méretű) készített párnákat. Elvittem a könyvemet is. Nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz. Többen kérdezték hogyan csinálom, lerajzolták a sablont megnézték a könyvet és meghallgatták a tapasztalataimat. Nem tanfolyam volt, hanem konzultáció és nagyon örültem, hogy átadhattam azt a tudást, amit én a varrás közben szereztem. Hiába írom le a blogomba részletesen a készítést, sokan nem interneteznek és egészen más ha valamit megmutatnak nekik. Szívesen tettem és volt akinek megígértem, hogy máskor is elmegyek konzultálni. 
Jó hangulatú jól szervezett közös varrás volt. Amit javasoltak megvarrni a vágd és varrd c. blokk. Mindenki kapott egy muszlin rózsát. Ilike és férje Martfűről végig nagyüzemben mérték az anyagokat. A hódmezővásárhelyi Csodavilág vezetője sok kis fém apróságot, szalagokat árult. Sikerült vele megismerkedni. Másnap mikor mentünk Szegedre, megkerestük a boltjukat az Interspar üzletsorán és nagyon szép dolgokt láttunk árulni. Méterárút is tartanak, de azért nem tudtak Orosházára hozni, mivel Szarvason és Szegeden is volt ebben az időben rendezvény. 
Összességében azt tudom mondani, hogy jól éreztem magam és megint meggyőződtem, hogy vidéken milyen szorgalmasak és termelékenyek a foltvarrók. Talán az ismeretség és közelség jobban összehozza őket és többet tudnak dolgozni. Persze ezzel nem a pesti csoportokat akarom minősíteni, de nehezebb a fővárosban (vagy egy nagyobb városban) összehozni egy-egy csoportot.

2015. november 10., kedd

Foltoskodás

Az utóbbi időben -kivánságra- pénztárcát varrtam. Unokáimnak a pénz használatát tanitják és ehhez kért Ákoska egy pénztárcát. Ő választotta a macskás képet, ha neki csinálok, akkor Viola is kap. Egy ilyen kis "vacakkal" csaknem annyi munka van, mint egy táskával. De kész lettem, Ákoska macskásat, Viola sok állatosat kapott bélésnek mendkettőjüknél hangjegyes anyag készült. A zippzáras részbe teszi az aprót.
Egy kinai oldalról vettem a mintát és a szabásrajzot kicsit módositottam.
Ez a belső részt mutatja. Széles tépőzárat varrtam, szerintem ez jobb mint a zár.
Ha már nekik varrtam, akkor a saját tollaimat, ceruzáimat is rendszereztem. A táskában egy kis tartóban vannak a tollaim és ceruzáim, de a foltos munkáimhoz kellett egy másik tartó.
Az alsó a táskába való a felső (nagymama virágoskertje technikával, nem túl kicsi hatszögekkel) a foltos tollaimnak.
Két toll (az egyik a nevemmel ezt nem hagyhattam ki) egy ceruza és egy toll aminek a végén tablet vagy telefon böködésére alkalmas. (sajnos nem tudok kézzel irni sms-t, mindig mellé megy)
Egy rajzoló/szerkesztő ceruza, egy 2B ceruza egy jelölő Pilot toll, egy fekete toll és egy kis vonalzó amin cm és inch jelölés van.
A tartót úgy terveztem, hogy a vonalzó beleférjen. Kicsit hosszabbra és bővebbre kellett volna csinálni, mivel a kinai pálca nem fér bele. De az alúl keskeny rész megnehezitette dolgomat. Mivel vannak még más dolgok, azok maradnak a zippzárral zárodó tartóban lesznek (csipesz, ceruzahegyező, mágnes, bontó stb.)
Legközelebb mutatom, hogy a csoportban milyen karácsonyi diszeket csináltunk ill. én milyeneket csinálok.

2015. november 1., vasárnap

Csak úgy

Ma van november 1-Mindenszentek napja. Holnap lesz Halottak napja. Mindezek előtt volt Halloween ami egy kelta eredetű ünnep és Amerikában -és nálunk is az utóbbi időben- egyre inkább ünnepi hangulatú. Mi mint idősebb nemzedék, a Halloween-t nemigen ünnepeljük, mivel sok olyan rokonunk van akire emlékezni kell. Illetve emlékezünk szinte mindennap, de most a temetőben ezek az emlékek jobban előjönnek. Sajnos egyre több helyre kell elmenni és fejet hajtani és ez bizony szomorú. Nekem nagyon tetszik Zorán Kell ott fent egy ország. Remélem sikerül feltennem!
Ezenkívül van még egy dolog, amit megmagyarázok. November 1 Marianna napja. Azaz ekkor van a névnapom. Mikor megszülettem, akkor nem volt névnapom. Így Mária napján ünnepeltek, ha már ott vagyok. De nem nagyon tartottunk otthon névnapot. Nem tudom kinek jutott eszébe, hogy pont erre a napra tegyen egy névnapot! (biztos nem volt ilyen ismerőse!) Mivel születésem után jóval kezdett a nevem divatba jönni és egyre több kislány kapta ezt a nevet. Aztán a szó végi "a"-t elhagyták és lett belőle Mariann amire rögtön kitaláltak egy névnapot április 27-én. Miért nem lehetett mindjárt odairni, hogy Mariann, Marianna? Persze tudom ez nem tőlem függ. Anyakönyvezni Marianna néven anyakönyveztek és a személyi kiadásakor mondták is, hogy nehogy Marianne néven irjam a keresztnevem. Az ötvenes években jártam általános iskolába ahol az osztályban rajtam kivül volt még egy Odette. Egyik tanárnőnk meg is jegyezte, hogy lehetett ilyen "reakciós" neveket adni nekünk.  A poén ebben az, hogy Odette 1957-ben Franciaországba ment, ott él ma is. Neki egyszer valaki azt mondta, ugye a keresztnevét már itt Franciaországban vette fel, hiszen a vasfüggöny mögött nem adhattak ilyen nevet! Ma ezt elmesélve sokan el se tudják képzelni ezeket a megjegyzéseket. 
De volt ez máskor is. Anyám -aki sajnos nagyon korán itt hagyott minket és így korán felnőtt lettem!- a keresztségben a Mária Magdolna nevet kapta, de mindenki Magduskának hívta. A harmincas években nagyapám a német hangzású Randwég nevét magyarosította Radnaira és így lánya is  új vezetéknevet kapot, majd azt mondták elég ennek a lánynak egy keresztnév és Radnai Mária lett. Mivel sokszor költöztek igy a Magduskát is valahogy elhagyta. Aztán abban az időben divatos lett, hogy mindenkinek volt valami beceneve. Igy ő Médi lett (sajnos az umlautos a-t nem tudom produkálni). Én viszont a kis Marika lettem, a Marianna nevet inkább az egyetemen és a késöbbi munkahelyeimen használtam. De ettől függetlenül nekünk november 1 és 2 a minket itt hagyókra való emlékezés. Gyertyát gyújtunk és emlékezünk. 
Varsóban élve november 1-én kimentem a temetőbe (ami közel volt a lakásunkhoz, azaz egy lakótelephez) és vittem gyertyát, mondván egy olyan sírra teszem, ahová senki nem tett semmit. Hát nem találtam ilyen sírt. Így a templomnál lévő közös gyertyákhoz tettem le az enyémet. Kolléganőm mesélte, hogy a szocialista időkben vonaton, autóbusszal, újságpapírba csomagolva vitték a virágokat vidékre. Fiát mindig magukkal vitték és így ő sem felejti el kire kell emlékezni. 
Emlékezzünk mi is, hiszen génjeinkben őket hordozzuk. Nemrégen olvastam, hogy génjeinkben sok van nagyszüleinkből. Az a jó, ha valaki születésétől ismeri a nagyszüleit. Kivánom, hogy ez mindenkinek sikerüljön.

2015. október 10., szombat

Foltoskodás

Talán egy kicsit a tábori tapasztalatok folytatása. Örülök, hogy mégis leirtam amit gondoltam, többen visszajeleztek, hogy korrektül irtam le amit észleltem. Különösen kiegészitésként akarnám még irni:
A tájékoztatóban szerepelt többek között:
És, hogy este se unatkozzatok, készülünk különböző, a foltvarráshoz kapcsolódó előadással, vetélkedővel. Jó lett volna meghallgatni Annát dél koreai úti élményeiről, amikor a magyar kékfestőket mutatta be. Szívesen hallgattunk volna ezüstvölgyi beszámolót is. Na de ezzel a tábori élményekről nem akarok többet írni. 
Én a táborban és visszafelé a vonaton két Lucy-t varrtam. A sárga végűeknél az anyagot Oklahomából kaptam, ahol kiállították a kis munkámat. Így az ajándékba kapott anyag is megmarad emlékbe. Nagyobb részét egy Millefiori képbe tettem, amit hamarosan bemutatok.
Én papírra varrom. Eleinte próbáltam papír nélkül csak összevarrva. A vasalásom is úgy ahogy sikerült, de aztán mégis az angol papír technika mellett döntöttem. Több olyan quiltet láttam, amit simán varrtak és különféleképpen vasaltak. Na ez az ami zavart. Egyszerű blokkoknál még hagyján, de bonyolultaknál már zavaró volt amikor a tűzést pl. a varrásráhagyáson láttam. Azért nem adom fel. Jó lenne, ha erre a kézi varrásra lenne szakszerű csoport, összejövetel, tanfolyam. Vannak kezdeményezések, természetesen az előadók tudás színvonalától és átadás módjától függ az eredmény. Nekem a holland módszer tetszik, amikor nem sok foltvarró összejön és egy tapasztalt foltvarró megmutatja nekik a varrás és vasalás módját. Addig gyakorolják, míg mindenki jól megtanulja. Utána is összejönnek, de akkor már mindenki a saját munkájával. Hiába vannak technikák, amit nem lehet 2-3 óra alatt megtanulni. Megmutatni lehet, de eredményes csak akkor lesz, ha megvarrod és azt leellenőrzi az előadó. A kézi varrásnak az előkészítése is időigényes, de nem lehet kihagyni. 
Én maradok az angol papír technikánál, de mellette gyakorolom a papír nélküli varrást és vasalást.
Tegnap az IKEA-ban voltunk, ahol egy érdekes fali akasztót láttam textilből. 

2015. október 7., szerda

Táborban voltam

Ez évben is volt céhes tábor, csak most más helyszínen. A Zsóri fürdő "zsibongó"-jában azaz gyermektáborában. Újfajta volt, hiszen a címe: Csendes varrás. Ez azt jelentette, hogy nem varrógéppel varrunk bármit, hanem kézi varrással tanulunk újabb technikákat. Én mint nagy kézi varró igen örültem neki és nagyon vártam. Végső soron jól éreztem magam és feltöltődtem új élményekkel. Sikerült tanulnom, régi és új ismerősökkel találkozni. Az utolsó ebédnél kitettek kisebb füzetből kitépett lapokat, hogy írjuk rá észrevételeinket a táborról. Mivel idő már kevés volt és többen siettek csomagolni, volt akiért jöttek, ezért kevés lapot tölthettek ki. Amit kitöltöttek azokon a szokásos köszönetek lehettek. Én sokáig gondolkodtam, írjak-e valamit, de a béke kedvéért lebeszéltem magam. Aztán Annával és egy fiatal kis asszonykával beszélgetve úgy gondoltam a blogomba leírom azt ami nem tetszett. Előre bocsájtom maga a tábor tetszett és csak a szervezésről szeretnék írni. 
A szervezést magamban összehasonlítottam az idei másik (tihanyi) tábor szervezésével. Mivel a szervezők egyben az újonnan a céh tagok által megválasztott vezetőség volt, az új és régi tagok is jobban odafigyeltek. Először nem tetszett (aztán magamban tudomásul vettem) hogy lesz egy közgyűlés is. Nem is baj, csak egy kicsit furcsán hangzott az indoklásban, hogy azért lesz itt, mivel a terem ingyen van. Hát nem volt ingyen mivel az a 40 fő fizette aki oda elment. Ezt jobb lett volna nem írni. A menetrend először szeptember 31-ig szólt, majd két nap múlva kaptunk egy újabbat ami Zsóri fürdő-Vasútállomás okt. 1-től tartalmazta a lehetséges menetrendet. Többen jöttek autóbusszal és vonattal, sajnos egyik lehetőség sem volt ideális főleg a vasárnapi visszautazást tekintve. Ez elsősorban az októbernek és vasárnapnak volt köszönhető. Tudom fő szezonban a szállás drágább, de a hely kiválasztásánál erre gondolni kellett volna. Érkezésünkkor a szobák még nem voltak készen, így ebédig az udvaron beszélgettünk. A regisztráció annyiban állt, hogy odaadtuk a részvételi díj felét. Az első felét már átutalta mindenki a céh számlaszámára. Mint később kiderült, többféle adatot aláírást kértek tőlünk és többen jártak közöttünk ezeket az adatokat kérve. Sokkal egyszerűbb lett volna ha egy táblázatban a 40 fő nevét, lakcímét, e-mail-jét, születési évét, utazás módját és aláírás helyét összeállítják, sokkal egyszerűbb lett volna. (mint volt tagnyilvántartó tudom, hogy ezek az adatok rendelkezésre állnak, ami nincs azt az illető ott kitölti) A pénz átvételéről egy kis számlatömbről mindenki kaphatott volna egy másolatot. Ezzel a szervezők a maguk munkáját is segítették volna, hiszen a tábor felé szükségesek ezek az adatok. A szoba elosztás tetszőleges volt, senki nem tudta hová is lehet menni, így volt akik 6-an laktak egy szobában, de volt akik csak hárman négyen. Az idősebbek nem szóltak egy szót sem, csak figyelembe kellett volna venni hogy a gyermekekre méretezett helyiségek kevesebb főt tudnak befogadni. A koszt -szerintem- ehető és jó volt. Nosztalgikus. A szervezők kedvesek voltak, hogy főztek nekünk kávét és biztosítottak vizet. Köszönet érte. 
A tanuláshoz való elhelyezkedés problémás volt. Az volt az elképzelés, hogy a terem egyik felében lesz 20 fő a másik részében 20 fő. Mivel nem mindenki ment fürödni, ezért igyekeztek az ott maradtak a fény közelében elhelyezkedni. Majd jöttek a szervezők és közölték, hogy oszoljunk két csoportra. Arra a kérdésre, hol mit tanulunk, az volt a válasz, hogy mindenki mindent meg fog tanulni. Mi a foltos társammal az egyik csoporthoz csatlakoztunk, majd onnan elküldtek. Én megkaptam a magamét, hogy miért nem azt csinálom amit korábban elmondtak. Mivel én ezt nem hallottam (kiderült én akkor nem voltam ott) így megkaptam a magam fekete pontját. Végül három részre tagozódott a társaság az egyik csoport a másik csoport és a szervezők. Sajnos a tanítás elkezdése egyik csoportnál sem ideális körülmények között történt. Elvileg egy falrészen az előadó felakasztja a tanítandó anyagot, rövid ismertetést tart, ezután mindenki elkezdi a munkát. Az oktató körbemegy megnézi ki mit csinál, vagy hozzá mennek és kérdeznek. Végül nem így történt, de azért sikerült összekovácsolódni. 
A közgyűlés jó vezetőkkel gyorsan ment, csak a névsor aláírás ment lassan, mivel 4 pld-ban kellett aláírni. Mivel mindenki vitt 4-9 meghatalmazást, sokáig tartott a kikeresés. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a négy aláírandó papírt be kell számozni (1,2,3,4) A közgyűlés eldöntötte - az újabb ptk. szerint - közhasznú társaság leszünk. Az alapító okirat a forma szerint készül, ennek melléklete lesz a szervezési és működési szabályzat. Ezt a vezetőség (elnökség) állítja össze  a közgyűlés fogadja el. Egy javaslat volt, hogy hozzunk létre egy etikai bizottságot. Ez a javaslat nem került be sehová. A közgyűlés alatt mindenki igyekezett varrni, hogy a délelőtti tanultakat befejezze. 
Árusok külön nem voltak, de voltak akik árultak, cérnát, sablont. Talán jobb is hogy nem volt árusítás, hiszen az csak elvonja az emberek figyelmét a munkától. 
A szomszédos mezőkövesdiek egy este meglátogattak három tál süteménnyel és felajánlották, hogy másnap (azaz az elutazás napján) menjünk el a matyó kiállítóterembe. Nagyon jó lett volna, de sajnos a csomagokkal és az utazással nem mindenki (így mi se) tudta összeegyeztetni. 
Mi esett rosszul? Utolsó nap többen ültünk a teremben, mivel később tudtunk elmenni. A szervezők csomagoltak, készülődtek és mikor elmentek még egy szót sem szóltak nekünk. A nem szervezők hangosan köszöntek mikor kimentek. Általában a köszönést csak egyeseknek tartogatták. Lehet, hogy ezt érdemeltem ki a fekete pontommal? 
Ha a tihanyi és a zsóri szervezést összehasonlítom, akkor messze vezet a tihanyi. Én csak azért írtam mindezt le kritikusan, mert remélem, hogy a szervezők a vezetőség munkájában jobbak lesznek. Lehet azt mondani, hogy savanyú a szőlő, mivel én már nem vagyok vezetőségi tag. Erre csak azt tudom mondani, hogy 2009-2012 között voltam vezetőségi tag, majd 2012 után még 2014 év szeptember közepéig az OTP bizonylatok alapján a befizetéseket könyveltem, mint ahogy a gazdasági felelős is végezte munkáját. (ez az alapító okirat elkészítésével függött össze). Egészségi okokból nem kívántam a vezetőség tagja lenni, azonkívül szerettem volna varrni, amire nemigen jutott a vezetőségi munka alatt időm. 
Hazajövet házunk oldalában a varjúhájak kivirágoztak és ezzel vártak!

2015. október 1., csütörtök

Csak úgy!

Alkotói válságban vagyok! Azaz vannak terveim, de ha leülök varrni, akkor csak elmélázok! Máskor meg leülök és csinálom amíg kész nincs. Szóval ebből a hangulatból ki kell lépni. Erre lenne jó az, hogy az elképzeléseimet leírom, azaz naplót vezetek. (mások pszichoanalitikushoz járnak!)  
Mindenesetre készülök a hétvégére, ahol egy céhes táborba veszek részt és csak kézzel fogunk varrni. Nagyon várom. Ami nem tetszik, az az, hogy egyidejűleg egy közgyűlés is lesz. Szeretnék a céh ügyeitől távolabb lenni és nem törődni vele. Ez nagyon nehéz, mivel csak van véleményem. de úgy gondoltam, én ezen túlteszem magam. Igy a tanultakat akarom jobban magamévá tenni és aztán továbbadni. 
Mostanában a Millefiori foglalkoztat, de az elkezdett Lucy takarómhoz sem akarok hűtlen lenni. Sikerült egy csoportba bekerülni. Sajnálom, hogy angol tudásom passzív, mert nagyon szívesen tanácskoztam volna bizonyos kérdésekről. Ahogy nézegetem a különféle Lucy blokkokat, miért van az, hogy egyesek nagyon szépek, mások pedig kifejezetten rondák. Az anyag választáson múlik? Ugyanakkor szép anyagokból is rosszul összehozott blokkokat látok és sehogy kinéző anyagokból jól összeválogatottat. Azt hiszem a folt varrásnak ez a titka az összhang megteremtése. Persze ez is olyan, hogy ami tetszik nekem, nem biztos, hogy tetszik másnak. A kiállításról ne is beszéljünk. Szóval szinte mindenben a tálalás a fontos, pedig a lényeg belül van valahol.
Ehhez a hangulatomhoz egy tea illik, amit mindenkinek ajánlok! Én gyömbér teát iszok mostanában.

2015. szeptember 25., péntek

csak úgy

A napokban láttam a Ridikült (késő este van, igaz ismétlés és nem mindig sikerül megnézni) három nő volt a címe az internet királynői. Kiderült, hogy bloggerek. Én nem tartozom közéjük, mert ahogy kiderült, ahhoz, hogy valaki blogger legyen némi pénz is kell és marketing munka. Na ezt én nem vállalom. Inkább varrok és családi dolgokat csinálok. Ez jó? Nem tudom, de elégedett vagyok. Egészséges vagyok és ez a lényeg. Persze vannak dolgok amin felkapom a vizet és izgat. Ilyenkor magamban megfogalmazom, mit kellene mondanom vagy írnom. Mégse teszem. Ez viszont jó, mert ezzel sok embert megsértenék. Talán azért, mert Mérleg vagyok és azt szeretném, ha körülöttem nyugi lenne. Minek keresni a bajt. 
Tehát csak olyan műkedvelő blogger leszek. Fő témáim továbbra is a foltvarrás és ami ehhez tartozik. Megpróbálom azokat a dolgokat, amiket csinálok, megmutatni és leírni hogy csináltam. Most a kézi varrás a fő nálam és ez nagyon megnyugtat. Szeretnék egy cikket irni, amiben összeszedem a tapasztalataimat és ismereteimet. Addig is varrok és gondolkodom. Nem akarok blogger lenni, akit sokan ismernek és programokat csinálni e célból. Van elég gondolatom amit az életemből mesélnék el. Talán valakinek érdekes lesz. De megyek varrni!

2015. szeptember 20., vasárnap

Filofax



Foltos tevékenységem folytatom, csoport értekezleteken voltam és készülök egy táborba. Sajnos a nyári időszak nem volt annyira termékeny mint szerettem volna. De azért a Lucy Bostonról azt hiszem elég sokat irtam a blogomba és nagyon örülök, hogy sokaknak sikerült átadni a tudásomat. Több csoportban varrják és divatba jött. Örülök, hogy ebben részem volt! 
Most újabb divat van ezen a téren a Millefiori. Sikerült mindkét könyvet megszerezni és ezeket tanulmányozom, ill. az interneten nézegetem az angol papírtechnikával készült hatszögek különféle formáira épült mintákat. Már varrtam két terítőt és ha több információt is gyűjtök, erről is fogok írni.
Most viszont a Filofaxomról akarok írni. Mi is az a filofax? Ez egy gyűrűs könyv szerű naptár, kalendárium vagy agenda. Nagyon szeretem ezeket a kisebb nagyobb "könyveket" és sokféle fajtát kipróbáltam, vásároltam, de az ideálist és annak használatát nem mindig sikerült eltalálni. Most mégis -segítséggel- sikerült megtalálni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez lesz a végleges (de ki tudja?) de a változás joga megvan. 

A piros a filofaxom (18,5 cm) ami nem fért bele, ill. nem mindig kell, azt az archívumban
(fekete) tárolom. Matricával tettem kicsit élénkké. 
Egy fb forumon  megosztjuk egymással a tapasztalatainkat és az egyik lelkes tag rajzolt pár érdekes szinezni való rajzot, amit felhasználtam. Van persze szép scrap papirom is, de mivel a filoban eleve voltak kemény válaszlapok igy azokat diszitettem. Nem mindet, de ami késik, az nem múlik!

Ezen a nevem, cimem és kit kell értesiteni, azaz alapvető adataim vannak.

Így néznek ki a heti ill. napi bejegyzéseim. A virágos csík az elválasztó kemény vonalzó, a tündér jelek, mikor kell Violát tornára vinni. A kék jelek a patchwork eseményeket jelöli.

Ez a kreativ témákat tartalmazza. Mikor hol mit találtam, ötletek stb. Ez s szinező lap része.

Ez a patchwork rendezvényeken való részvéteimről készült bejegyzések helye.

Családomról készitettem egy külön részt, ahol az adatokat gyüjtöttem össze.

Ez az internet jelszavaim (általam készitett "titkositással") főleg azok, amiket mindig elfelejtek.

Ez az utolsó oldal (kemény) amire rátekertem un. washi ragasztható, téphető csíkokat. Alatta látható egy számológép és a filo zsebébe egy kis jegyzetfüzet amit bármikor elővehetek és feliratok rá valamit, kitéphetek belőle lapokat. Amiket ráírtam, később beírom a megfelelő részbe. 

Ez az archívum. Itt található a receptek, és az olvasmányok rész, valamint a pótlapok és maga az archívum. Ha a heti-napi részek betelnek, akkor az archívumba kerülnek. Általában 3-4 hónapnyi anyag van a filoban ettől még nem lesz nagyon "duci". A recepteket mindig cetlikre írom, amit akkor nem találom, amikor kellene. Persze van egy receptes füzetem kivágott receptekkel, de ez közelebb van és gyorsabban megtalálom. Azaz ebbe a cetlis receptek vannak.
Hogy a képek nem elég élesek, az talán nem baj, hiszen nem az volt a célom, hogy teljes szövegszerűségükben mutassam be, hanem maga a tény és a céljuk.  Sokféle -főleg kisebb- agendám volt, de nem vált be. Kicsit nagyobb formátumú jegyzetfüzetem volt mint a kisebb agendák és sok információt írtam bele, de mindig keresni kellett. Most rendszerezve van a jelenlegi élethelyzetemre. Nem mondom, hogy ez lesz a végleges, hiszen ennek az a lényege, hogy változtatható. Pl. a fekete egy Ridest agenda, de sokkal kisebb gyűrű átmérővel. Viszont a névjegy részlegén a betűk színesek voltak. Így azok átkerültek az alapba! Pl. egy utazásnál valamelyik részt kiveszek és az utazásra vonatkozó részt készítem el, amit később eltehetek az archívumba.

2015. augusztus 18., kedd

Foltoskodás

Korábban megígértem, hogy a Lucy Boston készítéséről írok egy részletes leírást. Részleteket már írtam a sablon készítéséről, bemutattam azokat a blokkokat, amelyeket a tihanyi táborban. Most igyekszem részletesen a készítést bemutatni.
Mint említettem, a Lucy Bostont két sablonnal varrják, eredetileg angol papírra varrás technikával, de sokan varrják kézzel sőt van aki bizonyos részeit géppel varrja. Mivel tavaly ismerkedtem meg Jessica Alexandrakis könyvével az angol papírra varrásról (amit addig is műveltem) én ezt a technikát választottam. Elképzelésem az volt, hogy olyan takarót varrjak mint Lucy Boston.
Első próbálkozásom egy 2x2-es terítő volt, amit nem béleltem és nem hátlapoztam ez lett a próbadarabom. Ezt tavaly nyáron készítettem, majd megrendeltem a könyvet és akkor kezdtem el gondolkodni a takaró elkészítésén.
Ennél a darabnál jöttem rá, hogy ez a fajta minta akkor fog érvényesülni, ha bordűrös és szép (minőségi) anyagokból készül. A fotón nem jól látni, de a középső kiegészítő résznél nem fehér, hanem drapp hatszögek vannak, mivel nem volt annyi fehér anyagom. Sokan nem szeretik a fehér hatszögekkel keretezni, szerintem viszont a blokkoknak kell élénk színűnek lenni és a fehér ehhez jó hátteret ad.

Anyagokat tavaly ősszel egy üzlet patchwork anyagainak "kiseprésénél" sikerült beszereznem, ill. a szekrényemben lévő anyagokból összeszedni. Nekem azok az anyagok tetszettek, ahol némi fémes csillogás is volt a mintában. A bordűrös anyagok azért is jók, mivel többféleképpen lehet kivágni belőlük a hatszögeket. Persze kellenek hozzájuk egyszínű anyagok is.
Első feladatom, hogy kiszabom a hatszögeket, ezeket egy un. "uzsonnás dobozba" helyezem.
Nálam ez vált be. Egy-egy anyagból általában 12 db-ot szabok ki. 4 db. kell középre ehhez 4 köré. majd 8-8 a szélére. Igy ezekből tudok válogatni. 
Azért szeretek több darabot kivágni, hogy jobban tudjak belőlük válogatni. Vannak amelyeket előszeretettel használom, de kiderül, hogy a blokk összeállításánál nem érvényesül. Ekkor veszem elő a másik kivágottat. Kis formátumban másként érvényesül a minta is, ezért is jó ha vannak kivágott darabjaim. 
Egy másik dobozban (egyszerű) tartom a sablonokat és a papírra felvarrt anyagokat. Ezekből tudom összeállítani a blokkot. Ekkor döntöm el, hogy más szinű hatszögek kellenek még, vagy az igy összeállitott blokk lesz a jó. 
Ez az összeállítás kb. egy napig még a vágólapomon lesz és eldöntöm, hogy így maradjon, vagy változtassak rajta. Ez akkor van, ha első ránézésre nem nyeri el tetszésemet. Ezért nem szeretem a sablon nélküli varrást, mert akkor csak fejtés után tudok módosítani.
A hatszögeket én nem úgy varrom rá a papírra, hogy a papírt is átszúrom, hanem hátul fércelem a papírra. (ezt egy német nőtől tanultam még nagyon régen és bevált.)
A papírok kiszedése nem nehéz és a sablonokat újra fel lehet használni.
Így néz ki hátulról egy blokk. A kész blokkot levasalom színéről és visszájáról is, majd megvárom míg megszárad és így teszem el.  Elvileg a középső 8 sablont kivehetjük és újra felhasználhatjuk, de én csak a fehér szegély felvarrása után szedem ki.
Ez már a következő fázis, amikor fehér hatszögeket varrok minden egyes blokk köré. Igyekeztem szép fehér anyagokból varrni, mivel ennek a megjelenése emeli a blokkok szépségét. Az egyszerű lepedő vászon a sokszor fémszálas anyagok minőségét lerontja. Természetesen ez szubjektív megítélés. 

Ezeket mutattam be Tihanyban (azért ennél jóval több van már) Szerintem itt látható, hogy a fehér háttérben hogyan érvényesülnek.
Itt látható 3 méretben készített blokk. 1,5 inch, 1inch, 0,5 inch. Szerintem takarónak ideális az 1 inch nagyságú. Az ennél nagyobb vagy kisebb más célokra használható fel. Én pl. a nagyobbat egy táskára gondoltam, a kisebbet egy doboz tetőre.
Ez a Lucy Boston könyvből van és én ilyet szeretnék csinálni. Azt írja, hogy a takarókat nem tűzte le. Én úgy gondolom, kevés tűzést készítenék, szerintem a hatszögenkénti tűzés sok lenne. 
Ahogy a Hírfoltokban lévő cikkemben írtam, jó lenne egy Lucy Boston kiállítást tartani, hiszen mindenki másként látja és készíti. Aztán a nézőközönség döntse el, melyik a szimpatikusabb. Persze ez olyan kiállítás lenne, ahol nincs díjazás, hiszen a cél a bemutatás.

2015. augusztus 17., hétfő

Csak úgy!

Augusztus 13-án kisebbik unokám - Viola Eszter - 7 éves lett. A kettős nevet azért kapta, mivel szülei egy virágnévhez ragaszkodtak, a másik nagypapa viszont az Eszter névhez. Amúgy Vilcsinek hivjuk! De nagyon szereti azt, hogy két keresztneve van, mivel így két alkalommal van névnapja!
Ez egy korábbi képe, de nem sokat változott.
Felköszöntése után azt mondta: nagyon furcsa, hogy már 7 éves vagyok. Nehéz ezt elhinni. Eddig 6 éves voltam és most 7. Aztán elgondolkodott és azt mondta, biztos igy lesz majd a 8. születésnapomon is. 
Most ősszel lesz II. osztályos és nagyon szép eredménnyel zárta az I. osztályt. Jó érzés, hogy ilyen kis aranyos unokánk van!