2017. április 24., hétfő

Filofax és/vagy Bullet Journal

Eredetileg foltos élményeimről akartam irni, de annyira sok foltos impulzus ért, hogy hagyom magamban leülepedni. Jobb átgondolni és csak akkor irok. Viszont a Filofax és Bullet Journal téma naponta itt van előttem és szeretném leirni tapasztalataimat.
A képen három könyv látható. Miért?
Filofax-al Via blogján ismerkedtem meg és 2015-ben végeztem tanfolyamán. Hasznos volt, kicsit nehezen indult be, mivel a gépemmel több baj volt. A piros könyvet a West-Endben található Realsistémában vettem, naponta használni 2015 szeptember 1-től kezdtem. Miért cseréltem le 2017-ben a lila Filofax-ra? Sajnos a piros balül elkezdett kni erősen. A Filofax jobb minőségű (a Szentendrei úti márka boltban vettem). Eredetileg a farmer boritású tetszett meg, de a gomblyukat nem találtam hosszú életűnek. 
A pirosban jól elválasztott rovatokat tettem és a foltvarrással foglalkozó részt is jól elválasztottam. Mindennap irtam bele, ha valahová mentem, akkor egy kisebb papirt (pincér lapot) fűztem bele és oda irtam pl. ha valahol információt kaptam, vagy tárgyalni mentem. Sok volt a beleirt szöveg a foltos részek, ezért 2017-ben úgy gondoltam egy Bullet Journalt kezdek használni, amiben csak a foltos dolgaim lesznek. Ehhez beszereztem egy nagyon szép Leuchtturm könyvecskét. 
A lila és piros filofax M-es Personal méretű a BuJo-nak vásárolt S-méretű azaz kisebb volt. Pontozott nagyon szép türkiz szinű, pont akkora kis jegyzetfüzetet kaptam a Foltvarró Céhtől és egy tartóba még egy kis műanyag tok is fért bizonyos szabásmintáknak. De kicsinek találtam és találtam egy könyvecskét, még valamikor (múlt életemben!) egy tárgyaláson kaptam jegyzetelésre. Varrtam rá egy varróeszközöket ábrázoló boritót, belső oldalán egy speciális odavarrt zsebbe került a jegyzetfüzet, két kis vonalzó (mind kettő inches és cm-es) a hátsó boritóba a műanyag tartó. Az éves tervet kockás lapra akartam irni igy be kellett a vonalas füzetbe ragasztani. Az egyes részeket a tartalomjegyzékbe irtam, mi hol található. Időközben két részleg (két csoport) megszünt, de két résznél több lap lett szükséges, igy azoknál odairtam melyik oldalnál folytatom. Két részleget ujként vettem fel: szótár, és tapasztalatok a Bu-Jo- vezetésével. 
A Filofaxomat naponta vezetem. Via azt javasolta, hogy a névsort ne tegyük bele, de nekem szükségem van rá. Egy év alatt sokminden változott. Az elválasztó lapokat kétoldalán szines papirral választottam el, amiket lamináltattam. Egy A/4-es lapra tettem fel a lapokat, hozzávágva a kilogó kis részekkel. Szerintem ezek az elválasztó lapok a következő évben is jól fognak müködni. Túl sok matricát nem ragsztok és nem is rajzolok. Amelyik nap nagyobb kiadásom van (pl.tankolás) oda egy piros pöttyös matricát teszek. Violát amikor tornára visszük arra a napra egy tündérke kerül. Annyi matricám van, hogy ez elég. Bevált pl. a gyógyszerek vásárlásának külön lapon feltüntetése (ebből kiderült hol mennyibe kerül ugyanaz a gyógysze!) A kiadásoknál (zömmel nagyobb összegeket) tudom követni a pénzmozgást. Nagyon nem részletezem. 
Bu-Jo-nál a jövőben az éves tervnek nagyobb helyet kell hagyni (egy hónap 2 oldal egy nap kis négyzet ahová legalább három esemény beirható) A napi és heti beirások nem lesznek, helyette a foltvarrás részekre osztása és a végén egy pár oldalon személyes adatok. Mivel ez kisebb lesz (pocket) befér a táskámba. Ennek vezetésére ill. tapasztalatairól csak jövő év közepén tudok beszámolni. Lehet, hogy két év múlva a filofax átköltözik a Bu-Jo-ba. De ez még a jövő!
Hátrány: Az M méret nagy, a táskámba nem fér bele ill. nagyobb táska kellene. Vagy marad a jelenlegi állapot, kis táska és mellette szatyor vagy nagy táska ahová A4-es dossié is elfér. Namármost két könyv már sok. Tömegközlekedésnél sok. Terve van egy nagyobb táska, oda egy M-es filofax és egy pocket méretű Bu-Jo. Megjegyzem a lila Filofax könnyebb mint a piros.
Hátránya

2017. április 11., kedd

Foltoskodás

Egészen másról akartam írni, de mindig közbejön valami más és talán aktuálisabb. 1997-ben léptem be a Kelenfolt csoportba. Már a nyolcvanas években amikor kiállításokat láttam foltvarró dolgokból, jött a gondolat, hogy egy tanfolyam keretében kellene jobban megismerkedni vele. Könyvek még nem voltak. Sajnos a tanfolyamok (pedig volt szép számmal) nem jött össze, pont akkor voltak a munkahelyemen átszervezések, leépítésék. Aztán megtudtam, hogy vannak csoportok, ahol sok foltvarró van és lehet tőlük tanulni. Egy ismerősöm vitt el a Kelenfolt csoporthoz. Lakásomtól jól megközelíthető volt, kb. 20 fő foltvarróval ismerkedtem meg és nagyon szimpatikusak voltak. A csoport vezetője Mariska azt kérte, hogy mutassam be mit varrtam eddig. Bevittem az általam készített dolgokat és azt mondták, hogy rendben, ezentúl tagja lehetek a Kelenfoltnak. Találtam egy tanfolyamot, de sajnos nem tudtam összeegyeztetni a munkahelyemmel. Tetszett, hogy a csoport pénzéből egy valaki elment egy tanfolyamra, majd az ott tanultakat bemutatta és kézzel irt jegyzeteit átadta a csoport tagoknak. Nyárra házi feladatot kaptunk. Szóval tetszett és úgy gondoltam aktív tagja lehetek a csoportnak. Megjegyzem második ott tartózkodásom alkalmával kaptam egy lapot, hogy töltsem ki és céh tag lehetek. Havonta kapok egy újságot (fekete-fehérben) és minden foltos tevékenységről információt kapok.  A sors úgy hozta, hogy lehetőségem volt egy külföldi kiküldetésre és kb. 6 évre szüneteltettem a tagságomat. A céh tagságomat fenntartottam és minden nyáron itthon vártak a borítékok a céh újságaival. Hazajövetelem után nehezen találtam meg a kapcsolatot a csoporttal, ezért egy másik csoportba mentem. Hozzáteszem ekkor magánéletemben is sok változás volt. Majd visszataláltam a csoporthoz, aminek tagja lettem. Sajnos a pezsgő élet eleinte még megvolt, de kicsit más jellegű. Sok közös munka készült, amikben vagy részt tudtam venni, vagy nem. Aztán többen máshová mentek és a létszám is csökkent. Őszintén szólva a tagok öregedtek és az unokákkal való foglalkozás és a kifáradás jelei érződtek. Jöttek újabb tagok, de valahogy nem maradtak sokáig. Végül Mariska úgy döntött, hogy feloszlatja a csoportot. Ehhez viszont az kellett, hogy az évek alatt összegyűjtött "vagyont" el kell osztani. Erre jöttünk össze tegnap és az anyagokat (amit pl. a pályázatoknál kaptunk az eredményes szereplésekért) és a könyveket, technikai eszközöket osztottuk el. A kiállításokra készített műveket már korábban közös megegyezéssel kerültek azok alkotóihoz.  Az iskola megkapta azt a water color képet, amit a csoport tűzött kézzel és rajta van a XI.kerület jelképe a gellérthegyi Szabadság szobor. Ezt a bejáratnál mindenki megtekintheti. 
Szomorú volt látni az üres polcokat (a varrógépet később viszi el a vevő).
Hát ennyi! Még lesz egy baráti összejövetel, ahol elmeséljük élményeinket és elbúcsúzunk egymástól, de nem a foltvarrástól. VOLT EGYSZER EGY KELENFOLT!

2017. április 9., vasárnap

Csak úgy!

Foltvarrásról akartam írni, de közbejött egy -számomra- örömhír. Viola kis unokám harmadik lett egy ritmikus sport gimnasztikai versenyen. Az utóbbi időben sokat gyakorolt, táborban is volt. Szerintem a harmadik hely nagyon szép és örül neki. A többi kislány is nagyon ügyes, de őt élvezet nézni mikor gyakorol, annyira jó akar lenni. Közben a rajzban és a sakkban is eredményeket ér el és a tanulásban is az osztályban az egyik legjobb. A nagyszülő jobban örül az unokája sikerének mint a gyermeke sikerének? Nem tudom. De azért az unoka sikere azt is jelenti, hogy a szülők sokat foglalkoznak a gyerekkel. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyerekeinket jól neveltük. Abban az időben is voltak szakkörök, táborok, lehetőségek. Szerintem kiállták a próbát és jó szülők lettek. Kell ennél nagyobb öröm? Ma olvastam, hogy Hosszú Katinka mondta egy elvégzett versenyről: ha győz, akkor boldog, ha nem akkor tanult belőle. Én nem ismertem, de ennek alapján neveltem a fiaimat. Ami nem sikerült először, az sikerül másodszor. Így lesz sikeres az ember. Ami kudarc nélkül hull az ölünkbe azt előbb utóbb nem értékeljük. Múltkor mondtam valakinek a foltvarrásban, hogy a jó foltvarró ne szégyelljen fejteni és ezt is meg kell tanulni. 
Nekem ő a legszebb a harmadik helyen!

2017. április 3., hétfő

Csak úgy

Egy fényképet kaptam. Remélem betudom illeszteni. Ez egy régi fénykép, családunknak igen értékes. 
Mi ebben az érdekes? A kép jobb oldalán egy kisfiú van sapkában ő a nagyobbik fiam Ákos. Valószínűleg első osztályos lehetett. Mögötte tanítónénije Marika néni, akinek középen van elválasztva a haja, különben hosszú haja volt. Milyen "véletlen" egyikük sem emlékszik a másikra. Azaz Ákos Marika nénire és Marika néni Ákosra. Gyakran beteg volt Marika néni kisebbik gyereke és így mikor a kisebbik fiamat beírattam, kértem, hogy lehetőség szerint olyan tanítónénihez kerüljön, akinek nincs kis gyereke. Az élet fintora, hogy a beteges kislány lett Ákos felesége és így Mariak néni az anyósa. Nekem a nászasszonyom és nagyon jóba vagyunk. Kicsi a világ igaz? Igaz, hogy egy kerületben lakunk, de Ákos VI.-os  Szabolcs III.-os volt amikor ebből az iskolából egy újonnan épült iskolába mentek, ami a lakásunkhoz közelebb volt. Marika néni viszont ebből az iskolából ment nyugdíjba. Érdekesség, hogy középiskolába viszont mindkét család gyerekei egy középiskolába jártak, ahol nem ismerték egymást. Eszter (menyem) barátnője Krisztina volt aki összeismertette Ákost Eszterrel és ott volt testvére Krisztián is, akit viszont Ákos ismert. Ők lettek esküvőjükön a tanúk. A vacsorán derült ki, hogy a testvérek édesapja férjemmel egy helyen dolgoztak. Egy nagyvárosban ez a sok véletlen igen érdekes. Mindenesetre a családi legenda megőrzi ezt az információt.
Érdemes a régi képeket eltenni és feltétlenül valamit ráírni, hadd tudják az unokák is a történetét.

2017. március 28., kedd

Csak úgy

Mondhatnám, hogy a foltvarrásról van szó, de mégis másként, ezért adtam ezt a cimet.
A Magyar Foltvarró Céh a csoportvezetőinek harmadik alkalommal megszervezte a csoportvezetői értekezletet. Ugyan a bevezetőben azt mondták, hogy ez a második alkalom, de elővéve a papírjaimat, pontosítok. Az első Székefehérvárott volt, a második Kecskeméten egy céhes tábor keretében (volt aki csak a csoportvezetőire jött el) és így ez volt a harmadik Budapesten a XIII.kerületben egy szállodában. 
Nem akarok senkit nevesíteni, ezért magamat nevesítem csak. Az előadó az egyszerű foltvarrót Gizikének hívta (nekem nagyon tetszett) én viszont leszek a Random Gizike. Miért random? Nagyon szellemes volt az asztaloknál való elhelyezés. Miután bemondtuk a nevünket, kérték, hogy húzzunk egy zsákból egy darabka színes négyzetet és így megtudtuk, melyik színű asztalnál fogunk ülni. Így nem volt "klikkesedés" viszont volt ismerkedés. Több helyről nem a csoportvezető jött el, aminek pl. anyagi okai voltak pl. egy nyugdíjas ingyen utazik és ő áttudja majd adni a többieknek amit hallott.  Előadásokat hallgattunk, majd témánként az asztalnak meg kellett tárgyalni, elmondani véleményét, amit egy nagyobb papírra felírtak és egy egy asztaltól valaki elmondta. Egyetértettek e az egy asztalnál ülök? Hát ez attól függött, volt-e erős valaki, de a lényeg inkább az, hogy más feltételek között működnek az egyes csoportok. Ahol a művelődési ház szabja meg az ottlétet, vagy az egyesületi forma pl. a befizetést, vagy ahol kevesebbet kell fizetni, senkire nem számíthatnak csak magukra, ott mások a feltételek. Ahol sok a nyugdíjas és kis helyen vannak jobban oda kell figyelni az egyéni családi viszonyokra. Random Gizike nem mindig értett egyet az asztalnál ülőkkel, de aztán régi motorosként rájött, hogy kár vitatkozni. Több témában az előadás nagyon elméleti volt (a korábbi tréningek jutottak eszembe, hiába Random Gizike már idősebb!) a leginkább az egyes quiltek zsürizése volt nagyon foltvarrásos. Persze ez is szubjektív volt, hiszen az előadó amit elmondott az igaz volt, kérdés, hogy az illető mennyire fogadta el. Pl. vita kerekedett arról, hogy kit fogadhat be egy csoport? A többség azt mondta, hogy csak az lehet egy csoport tagja, aki egy alap tanfolyamot elvégzett, mivel a nem tudásával hátráltatja a többieket. Ezt nem lehet kikövetelni, hiszen megint az anyagiakban ütközünk pl. vidékiek esetében. Nem jelentkeznek csősztől a csoportba tehát érmesebb többet foglalkozni egy új emberrel, hogy egy baráti légkört hozzunk létre. Nagyobb városban pl. Bp-en érezni fogja az új ember, hogy nem odavaló és átmegy egy másik csoportba. Azt felejtjük el, hogy ezekbe  a csoportokba az emberek azért mennek, mert a hobbijukat akarják művelni. Amennyiben azt hallja, hogy kötelező, meg így csináld, úgy csináld, nem úgy szólnak hozzá, akkor elmegy a kedve a csoporttól és a közösségtől. Ez nem munkahely, nem függ az állásom attól, hogyan varrok, de tudok mást és mással teszem magam hasznossá. Ez nagyon nehéz ezt a légkört megteremteni. Random Gizike volt KISZ táborban, volt manrézákon, volt tréningeken. Az eredményt később érezte a bőrén. Hamar rájött, hogy meg kell tanulni befogni a szánkat. De Random Gizike itt sem tud megváltozni. Ettől függően van véleménye, amit vagy a blogján keresztül mond el (finom ráutalásokkal) vagy magába fojtja. Random Gizike kiirja magából! 
Összeségében azt mondom, hogy jó és hasznos volt a találkozó. Érdekes volt a teszt amit kitöltöttünk. Ebből Random Gizike megtudta, hogy nem hülye, sőt! De ennek nincs jelentősége. A legjobb ha összeülünk és csendben varrogatunk.
A szálloda egyesek szerint jó volt, mások panaszkodtak. Az árak mérsékeltek. Én rögtön árajánlatot kértem külföldi vendégeinknek akiknek az árak megfelelnének. Késöbb Random Gizike még jelentkezik.

2017. március 13., hétfő

Foltoskodás

Korábban akartam írni ezt a bejegyzést, de valahogy nem jutott rá időm. Március 4-én volt a Bakancsosok Közös Varrása. Mindig örömmel megyek erre a találkozóra, hiszen mindig valami újat találnak ki a kiállítás keretéül. Az idén a "Kincsek a ládafiából" címet viselte és elsősorban a parasztházakban található régi textileket láthattuk. A csoport tagjai -egyrészt autentikus ruhákban- másrészt az ismert motívumok alapján készítettek -saját elgondolásuk szerint- újabb faliképeket. 
A bejáratnál Szirén várt egy üveg pálinkával amit a magunkkal hozott gyűszűbe töltött, mellette Kelemen Emma kinált meg egy falatka kolbászos szendviccsel. (köszönetet mondok Harczi Ilonának, aki nálam sokkal jobban fotozott és albumából vettem a képeket!)
Ez volt a bejárat, ahol a szebbnél szebb ingek, törölközők vártak.
Ez Mariska készitette kép amit már több kiállitáson láthattunk.
Ez és az alábbiak a csoport által varrt képek amelyek erre a kiállitásra készültek.
A megnyitón ott ült a csoport teljes létszámban.
 
A közös varrásra kis csomagot kaptunk, hogy egy zsebkendő tartót varrjunk, amit meg is varrtam.
A tombolán sok mindent nyerhettünk (sajnos én semmit sem nyertem!) de ez nem vette el kedvemet. Megismerkedhettünk Pillimolli diszitésével és a Penart festékeivel.
Teri elhozta az általa tűzőtt takarót, amit mindenki megcsodált.
Végül aláirtuk a falra kitett aláiró képet igy mindig látható lesz ki volt ott.
Több árus volt, ahol költhettük pénzünket és gazdag büféasztalon ehettünk. Jó volt Veletek!

2017. március 11., szombat

Csak úgy

Alcímként adhatnám azt is, hogy rendteremtés. De ezt nem akarom, hiszem Marie Kondo könyveiről többen írtak már. Én is írok róla ez mégiscsak más, mert én más szempontból akarok hozzáállni a kérdéshez. 
Elővettem a könyveimet (már amit megtaláltam, hiszen jó pár könyv félretéve várja az elszállítást!) és két csoportra osztottam: XX. század és XXI.század. Különbség csak a technikai fejlődésben van. De előtte egy kis kanyarodás életem egy szomorú időszakához. Elég korán itt hagyott Anyám szinte egy nap alatt (reggel rosszul lett és délután már nem volt!) Nehezen dolgoztam fel, hiszen még nem is jártam középiskolába. Ma is hiányzik. Mivel ő otthon dolgozott, engem küldött üzletekbe, ismerősökhöz szállítani dolgokat stb. Abban az időben az autóforgalom Bp. I. kerületében nem volt sok és nyugodtan tudtam menni. Ma ugyanezeken az utcákon részben új házak és sok autó jár. A háztartás vezetése nem nagyon érdekelt. Ez abból is érződött, hogy pl. nem tudtam hogy kell rántást csinálni. A lakásunkban mindig rend volt. Igaz sok holmink se volt. Úgy gondoltam, könyvből meglehet tanulni mindent. 
Ez volt az első könyv amiből tanultam. Többször elolvastam és sok mindenben segített. Később sokat voltam nagynénéméknél egy kis faluban ahol pl. a főzésből tanultam. A konyha volt az én feladatom és annak rendbetétele. Este a kiskacsáknak a répalevelek begyűjtése és felvágása. Nem is sejtettem, hogy később milyen sok salátának valót vágok fel!  Mikor mindennel végeztünk, akkor mehettünk játszani, fürdeni. A munka nem ártott meg, sőt! A lakásban rend volt, selejtezni nem kellett.
Nemrégen olvastam Marie Kondo könyvéről, és több videót megnéztem. A könyvet megvettem
A könyv a rendről és a selejtezésről szól. Mivel nálam is kellene selejtezni, elkezdtem gondolkodni, hogy miért kell most selejtezni, mikor korábban nem volt erre szükség. Ha kinőttem egy ruhát, vagy nem volt rá szükségem, akkor elajándékoztuk. Aztán ahogy kezdtünk jobban élni és betört hozzánk a fogyasztói társadalom, egyre több holmink lett. De közben a lelkem mélyén nincs szívem bármit is kidobni, ill. ha kidobok, akkor bűntudatom támad. Lakásunk felújítása során ki kellett költöznünk a lakásból, tehát selejtezni kellett. Mivel határidő is volt, dolgoztam mint egy kis angyal. Egyik zsákba vagy dobozba kerültek azok a dolgok amikre szükségünk lesz. Másik csoport amit elviszünk a Máltai Szeretet Szolgálatnak, a harmadikba pedig azok a dolgok, amiket kidobunk. Ezenkívül csináltam egy nagy dobozt, amibe sajnáltam valamit kidobni. Ha jött hozzánk valaki, felajánlottam hogy vigyen belőle amit akar. Ez a módszer bevált. De közben eltelt majdnem 10 év, némileg változtak a családi kötelékek de selejtezni nem tudok. Ezért megvettem Konmari ujabb könyvét.
Ez jobban tetszik. Egy jó mondása van: először selejtezz utána tároljad. Ugyanis én hiába teszem ki az egynemű dolgokat és akarok válogatni, mindig az jár a fejembe, hogy hová fogom mindezt eltenni. Most van egy szigorú határidő, azaz lomtalanítás lesz és szeretnék sok mindent odaadni. Szép és jó ez a két könyv, de ha anyáink és nagyanyáink elolvasnák, csodálkoznának. Miért nem volt náluk sok minden amit selejtezni kellene? Szomorúan látom a bolhapiacokon, hogy egy egy lakásfelszámolásból milyen sok személyes holmi kerül ki. 
Az egyik videón azt láttam, hogy egy nő miután igencsak sok mindent kiselejtezett lakásából, a zacskókat kocsijába tette és elvitte az adományboltba. Az egy más kérdés, hogy  esetleg legközelebb az adománybolt vásárlói részlegét keresi fel. (de ezt csak a rossz májam mondatja velem!)
Ez a könyv tényleg XX. századi, sőt a harmincas évekből származik (antikváriumban vettem). Selejtezésről nincs benne semmi, de a háztartásvezetésről nagyon sok okos dolgot ír. Mondhatom, hogy XX.századi flylady!  A maradékokról ami egy háztartásban felgyülemlik, arra javaslatot tesz, mit lehet belőle csinálni és így a háztartáshoz némi pénzzel hozzá lehet járulni. (akkor még biztos nem volt NAV!) Nem sejtette a szerkesztője, hogy egy XXI.századi asszony fogja olvasni. Ami tetszett, hogy a háziasszonynak legyen egy fiókja, ahol tart egy könyvet abc sorrendben az ismerősök és szolgáltatók címeivel. Legyen egy másik, ahová a kifizetett csekkek kerülnek, ezenkívül egy háztartási könyv, főleg a kiadásoknak. A lakásban lévő dolgoknak (bútorok, képek, szőnyegek, ruhák stb.) egy leltára amit minden év végén le kell ellenőrizni ami hiányzik azt beírni hol van, és az újabbakat is bevezetni. Na nálam (kivéve a leltárt!) erre a szerepre van a Filofax!