2017. május 28., vasárnap

Foltoskodás

Tegnap Székesfehérvárott voltunk egy közös varrás és kiállításon. Sok képet nemigen tudok feltenni, mivel csak telefonon tudtam fotózni. Ugyanis úgy gondoltam, hogy eltudnék vinni eladni néhány újságot és bizony nehéz volt. Mindenesetre egy tapasztalattal gazdagabb lettem, ez a fajta újság nem nyert! (Patchwork Profesional) Érdeklődtek, de úgy vettem észre nem volt sikere. Inkább olyan újságokat kerestek, amelyekben táskák voltak szabásmintával és kb. 1000 Ft-ot adtak volna érte. Viszont volt egy turkáló rész (ezt igen jó ötletnek találtam!) A csoport készitette, anyagokat amiket sajnáltak kidobni, üres gyógyszeres dobozok, újságok (régi Praktika, Mozaik, Burda stb.) Egy csoporttag átvette azt a kis papirt, amit a belépésnél adtak és ennek birtokában egy valamit elvihetett az illető. Gyorsan elfogytak az anyagok a többit még nézegették.
Maga a kiállítás a város központi részében volt, ragyogó időben egy gyönyörű Művelődési házban. Sokan voltunk, de alig lehetett észrevenni, mert bőven volt hely az asztaloknak (rajta a csoport név és a létszám) Így mindenki letudott ülni. Külön teremben voltak a finom falatok, az árusok. A folyóson a bemutatók. Szóval csak örülhettünk, hogy ilyen szép helyen lehettünk. A színpadon a tombolatárgyak.
A rendezvény az emeleten volt és a lépcső korláton egy egy szatyor. A szatyrok a foltvarró lányok ötletét dicsérte, szinte mindegyik otthon fellelhető textilt felhasználták a szatyrok díszítésére. Sajnos nem sikerült mindegyiket lefényképezni.
Ez egy szőttes darab bedolgozásával készült. Nem egy ilyen volt. Volt amelyiket egy vékony csipke diszitett. Nagyon jó ötlet, hogy megőrizzük az elfekvő szőttesünket.
Ez a kiáálitás jelszavához csatlakozott, gombolkozzunk. Többféle gombokból készitett apró tárgyat lehetett késziteni. Nekem egy nyaklánc tetszett.

Ez azon a folyosón volt, ahonnan részben a kiállitásra részben a közös varráshoz mehettünk. A felirás a Korona foltvarró kört jelzi (a Kézzel fogva csoporttal közösen szervezték) A falon egy csodaszép fából faragott kép volt, ami Székesfehérvár és Magyarország történelmét jelképezte.
Ezt a képet a közben megjelent Ábrahám Éva albumából vettem Köszönet neki érte.
 
A táskák egy sorban igen impozánsak voltak. Mindenki kiválaszthatta magának a megfelelő mintát. Jó ötlet csoport munkára.

Ez egy részlet a most divatos házikókból. Sajnos nem tudtam jobban befogni.
Ezt én egy templomajtónak néztem, boutis technikával és az ajtó egyenes öltésekkel varrva (boro) nagyon szépen elkészítve.
A fehér quilt fölött volt ez a fekete alapon a kis szines négyszögek. Igen hatásos.
Jól éreztem magam és tanulságosnak találtam a közös varrást és a kiállítást is. Örülök, hogy elmentem. Manapság annyi kiállítás és közös varrás van, nagyon nehéz választani melyikre érdemes elmenni. Persze a közlekedés sokszor kizárja az egyes lehetőségeket. Hiába szeretnék más városokba elmenni, ha a megközelítés nehézkes. Gondolom más is így van vele. Nem bántam meg, érdemes volt. 

2017. május 16., kedd

Csak úgy!

Laptopom nem elromlott, hanem módosult! Mit jelent ez? Hát nem a megszokott kép jelent meg az asztalomon, az egyes funkciók nem ott voltak. Végül próbáltam frissíteni ennek eredményeként a Windows frissítette magát. Akkor jött a hír a kiber támadásról. A gépem maradt ahogy volt, kezdtem megszokni azt, hogy mindent máshol kell keresni és másként kell a file-ket feltölteni. Ami viszont zavart és zavar most is, hogy a pdf és docx file-ket újonnan nem tudom megnyitni, és a már feltöltöttek sem mindig úgy jönnek be. A munkahelyen az volt a jó, hogy apró dolgokat egymástól kérdeztünk. Sokszor nem is olyan komoly a baj, csak véletlenül nem oda kattintunk stb. Most érzem hogy fiatalabb koromban informatikusnak kellett volna tanulnom. Persze akkor még nem ilyen jellegű képzés volt. Ugyanakkor láttam, hogy egy egy munkahelyen az informatikusoknak sokszor igencsak alapvető dolgokkal kell foglalkoznia. Az a gondom, hogy amennyiben elviszem a szervizbe, akkor ott úgy kezelnek mint egy kattintgatós öreglányt akire mindent rá lehet kenni és ki lehet belőle pénzt szedni. Mondjam, hogy a becsületes informatikusok ritkák? Most már listával megyek az évi átnézésre, hogy mit akarok, mi legyen a gépen. Saját káromon tanulok sok mindent. Nem tudom más hogy van ezzel, én bevallom, hogy szeretnék többet tudni, de nincs kitől kérdezni. A fészbukon nagyon segítőkészek a csoportban a -főleg- férfiak. De vagy olyan nyelven írnak, hogy semmit sem értek, vagy nem értik a problémámat. Mindenesetre elviszem a szervizbe a gépem és internet nélkül leszek egy darabig. Erre is szükség van.Varrok és alkotok! Pihenni kell az internettől, a háztartásban is igencsak sok dolog vár.

2017. április 25., kedd

Csak úgy!

Szeretem olvasgatni a blogokat, nemcsak az ismerősöket, de az ő ismerőseikéit is. Ezenkívül a fészbukon tagja vagyok a Magyar bloggolók fórumnak és ott is találok sok érdekes blogot. Úgy vettem észre sok fiatal blogol. Idősebb korosztály kevésbé blogol. Ma felhívott egy régi barátom és éppen arról beszéltünk, hogy ő pl. nyelvtanulás szinten tartás miatt több csoportot tart, de a részvétel esetleges. Mondtam, hogy amikor eljön az az idő, hogy nyugdíjba mész (akár akarsz akár nem!) akkor azt fogod csinálni amit addig nem tudtál de akartál. Aztán hamar rájössz, hogy nem teljesen úgy van. Jobban időhiányban szenvedsz mint akkor amikor dolgoztál. Ez sok minden olyanból adódik, amire nem számoltál és itt nem a betegségeket akarom említeni. Ki kell alakítani a napirendedet, bizonyos szokásokat stb. Az nagyon jó, ha valakinek van hobbija, mert az a gondolatait aköré irányítja. Én pl. sokáig jártam könyvtárba. A kerületi Szabó Ervinbe és az Idegennyelvű Könyvtárba. Kész felüdülés és kiszakadás az otthoni légkörből. De aztán a családon belüli elfoglaltságok ezeket az elmeneteleket megszüntették. Helyette lett egy e-book-om és a könyv keresés. Így viszont sok könyvet olvasok. Szeretem a könyves blogokat és felhívják sokszor a figyelmemet egy-egy érdekes könyvre. 
Ez a Széll Kálmán tér (Moszkva tér) tegnap nem volt vízesés, de örömmel figyeltem a kertészek munkáját, akik a zöldet igyekeztek rendbe tenni és több fát újabb alapra helyezni. Jó volt figyelni munkájukat és remélem szép lesz minden. Az órára olyan jelzőt tettek, ami minden időben látható. Vasárnap reggel láttam, hogy kezdi a tér visszanyerni régi képét. Innen mentünk a Mammutba, mivel férjem mobiljában az akku felmondta a szolgálatot. Hiába írtuk be a PIN kódot, kérte a PUKK-ot is. Ráadásul a mobil a fiam nevén van. Akkut megvettük, mentünk a szolgáltatóhoz. Ott derült ki, hogy a PUKK-ot nem kaphatja meg, menjen be a fiam. Ha már ott vagyunk megkértem, hogy az én mobilomnál is nézze meg a PUKK-ot. Elkérte a személyit, lakcímkártyát. Mondjam meg a számát a telefonnak. Véletlenül az utolsó két számot fordítva mondta, erre közölte, hogy sajnos ez egy másik mobil. Kértem, hogy pontosítsa és bediktáltam a jó telefonszámot. Na meglett és megkaptam a PUKK számot. Csak egy kis segítőkészség kellett volna, hiszen ott volt előtte a személyim, aminek alapján már kikereste a számomat. Esetleg rákérdez, biztos hogy jól mondta a számot. Ezzel nem ad ki titkot csak segít. Többször észrevettem, hogy az ott ülő igen gyakran változó ügyintézőknél (tisztelet a kivételnek!) hiányzik a segítőkészség. Sajnos a várakozás alatt és a hívott szám rossz elhelyezése miatt egyre idegesebbek lesznek az ügyfelek. Az ügyintézők ülnek az ügyfelek állnak így bizony nem a legkényelmesebb a kérdezés. Nem tudom ezekre az apróságokra a tanfolyamot vezetők nem gondolnak? (az ügyintézők kiképzésénél?) 

2017. április 24., hétfő

Filofax és/vagy Bullet Journal

Eredetileg foltos élményeimről akartam irni, de annyira sok foltos impulzus ért, hogy hagyom magamban leülepedni. Jobb átgondolni és csak akkor irok. Viszont a Filofax és Bullet Journal téma naponta itt van előttem és szeretném leirni tapasztalataimat.
A képen három könyv látható. Miért?
Filofax-al Via blogján ismerkedtem meg és 2015-ben végeztem tanfolyamán. Hasznos volt, kicsit nehezen indult be, mivel a gépemmel több baj volt. A piros könyvet a West-Endben található Realsistémában vettem, naponta használni 2015 szeptember 1-től kezdtem. Miért cseréltem le 2017-ben a lila Filofax-ra? Sajnos a piros balül elkezdett kni erősen. A Filofax jobb minőségű (a Szentendrei úti márka boltban vettem). Eredetileg a farmer boritású tetszett meg, de a gomblyukat nem találtam hosszú életűnek. 
A pirosban jól elválasztott rovatokat tettem és a foltvarrással foglalkozó részt is jól elválasztottam. Mindennap irtam bele, ha valahová mentem, akkor egy kisebb papirt (pincér lapot) fűztem bele és oda irtam pl. ha valahol információt kaptam, vagy tárgyalni mentem. Sok volt a beleirt szöveg a foltos részek, ezért 2017-ben úgy gondoltam egy Bullet Journalt kezdek használni, amiben csak a foltos dolgaim lesznek. Ehhez beszereztem egy nagyon szép Leuchtturm könyvecskét. 
A lila és piros filofax M-es Personal méretű a BuJo-nak vásárolt S-méretű azaz kisebb volt. Pontozott nagyon szép türkiz szinű, pont akkora kis jegyzetfüzetet kaptam a Foltvarró Céhtől és egy tartóba még egy kis műanyag tok is fért bizonyos szabásmintáknak. De kicsinek találtam és találtam egy könyvecskét, még valamikor (múlt életemben!) egy tárgyaláson kaptam jegyzetelésre. Varrtam rá egy varróeszközöket ábrázoló boritót, belső oldalán egy speciális odavarrt zsebbe került a jegyzetfüzet, két kis vonalzó (mind kettő inches és cm-es) a hátsó boritóba a műanyag tartó. Az éves tervet kockás lapra akartam irni igy be kellett a vonalas füzetbe ragasztani. Az egyes részeket a tartalomjegyzékbe irtam, mi hol található. Időközben két részleg (két csoport) megszünt, de két résznél több lap lett szükséges, igy azoknál odairtam melyik oldalnál folytatom. Két részleget ujként vettem fel: szótár, és tapasztalatok a Bu-Jo- vezetésével. 
A Filofaxomat naponta vezetem. Via azt javasolta, hogy a névsort ne tegyük bele, de nekem szükségem van rá. Egy év alatt sokminden változott. Az elválasztó lapokat kétoldalán szines papirral választottam el, amiket lamináltattam. Egy A/4-es lapra tettem fel a lapokat, hozzávágva a kilogó kis részekkel. Szerintem ezek az elválasztó lapok a következő évben is jól fognak müködni. Túl sok matricát nem ragsztok és nem is rajzolok. Amelyik nap nagyobb kiadásom van (pl.tankolás) oda egy piros pöttyös matricát teszek. Violát amikor tornára visszük arra a napra egy tündérke kerül. Annyi matricám van, hogy ez elég. Bevált pl. a gyógyszerek vásárlásának külön lapon feltüntetése (ebből kiderült hol mennyibe kerül ugyanaz a gyógysze!) A kiadásoknál (zömmel nagyobb összegeket) tudom követni a pénzmozgást. Nagyon nem részletezem. 
Bu-Jo-nál a jövőben az éves tervnek nagyobb helyet kell hagyni (egy hónap 2 oldal egy nap kis négyzet ahová legalább három esemény beirható) A napi és heti beirások nem lesznek, helyette a foltvarrás részekre osztása és a végén egy pár oldalon személyes adatok. Mivel ez kisebb lesz (pocket) befér a táskámba. Ennek vezetésére ill. tapasztalatairól csak jövő év közepén tudok beszámolni. Lehet, hogy két év múlva a filofax átköltözik a Bu-Jo-ba. De ez még a jövő!
Hátrány: Az M méret nagy, a táskámba nem fér bele ill. nagyobb táska kellene. Vagy marad a jelenlegi állapot, kis táska és mellette szatyor vagy nagy táska ahová A4-es dossié is elfér. Na mármost két könyv már sok. Tömegközlekedésnél sok. Terbve van egy nagyobb táska, oda egy M-es filofax és egy pocket méretű Bu-Jo. Megjegyzem a lila Filofax könnyebb mint a piros.

2017. április 11., kedd

Foltoskodás

Egészen másról akartam írni, de mindig közbejön valami más és talán aktuálisabb. 1997-ben léptem be a Kelenfolt csoportba. Már a nyolcvanas években amikor kiállításokat láttam foltvarró dolgokból, jött a gondolat, hogy egy tanfolyam keretében kellene jobban megismerkedni vele. Könyvek még nem voltak. Sajnos a tanfolyamok (pedig volt szép számmal) nem jött össze, pont akkor voltak a munkahelyemen átszervezések, leépítésék. Aztán megtudtam, hogy vannak csoportok, ahol sok foltvarró van és lehet tőlük tanulni. Egy ismerősöm vitt el a Kelenfolt csoporthoz. Lakásomtól jól megközelíthető volt, kb. 20 fő foltvarróval ismerkedtem meg és nagyon szimpatikusak voltak. A csoport vezetője Mariska azt kérte, hogy mutassam be mit varrtam eddig. Bevittem az általam készített dolgokat és azt mondták, hogy rendben, ezentúl tagja lehetek a Kelenfoltnak. Találtam egy tanfolyamot, de sajnos nem tudtam összeegyeztetni a munkahelyemmel. Tetszett, hogy a csoport pénzéből egy valaki elment egy tanfolyamra, majd az ott tanultakat bemutatta és kézzel irt jegyzeteit átadta a csoport tagoknak. Nyárra házi feladatot kaptunk. Szóval tetszett és úgy gondoltam aktív tagja lehetek a csoportnak. Megjegyzem második ott tartózkodásom alkalmával kaptam egy lapot, hogy töltsem ki és céh tag lehetek. Havonta kapok egy újságot (fekete-fehérben) és minden foltos tevékenységről információt kapok.  A sors úgy hozta, hogy lehetőségem volt egy külföldi kiküldetésre és kb. 6 évre szüneteltettem a tagságomat. A céh tagságomat fenntartottam és minden nyáron itthon vártak a borítékok a céh újságaival. Hazajövetelem után nehezen találtam meg a kapcsolatot a csoporttal, ezért egy másik csoportba mentem. Hozzáteszem ekkor magánéletemben is sok változás volt. Majd visszataláltam a csoporthoz, aminek tagja lettem. Sajnos a pezsgő élet eleinte még megvolt, de kicsit más jellegű. Sok közös munka készült, amikben vagy részt tudtam venni, vagy nem. Aztán többen máshová mentek és a létszám is csökkent. Őszintén szólva a tagok öregedtek és az unokákkal való foglalkozás és a kifáradás jelei érződtek. Jöttek újabb tagok, de valahogy nem maradtak sokáig. Végül Mariska úgy döntött, hogy feloszlatja a csoportot. Ehhez viszont az kellett, hogy az évek alatt összegyűjtött "vagyont" el kell osztani. Erre jöttünk össze tegnap és az anyagokat (amit pl. a pályázatoknál kaptunk az eredményes szereplésekért) és a könyveket, technikai eszközöket osztottuk el. A kiállításokra készített műveket már korábban közös megegyezéssel kerültek azok alkotóihoz.  Az iskola megkapta azt a water color képet, amit a csoport tűzött kézzel és rajta van a XI.kerület jelképe a gellérthegyi Szabadság szobor. Ezt a bejáratnál mindenki megtekintheti. 
Szomorú volt látni az üres polcokat (a varrógépet később viszi el a vevő).
Hát ennyi! Még lesz egy baráti összejövetel, ahol elmeséljük élményeinket és elbúcsúzunk egymástól, de nem a foltvarrástól. VOLT EGYSZER EGY KELENFOLT!

2017. április 9., vasárnap

Csak úgy!

Foltvarrásról akartam írni, de közbejött egy -számomra- örömhír. Viola kis unokám harmadik lett egy ritmikus sport gimnasztikai versenyen. Az utóbbi időben sokat gyakorolt, táborban is volt. Szerintem a harmadik hely nagyon szép és örül neki. A többi kislány is nagyon ügyes, de őt élvezet nézni mikor gyakorol, annyira jó akar lenni. Közben a rajzban és a sakkban is eredményeket ér el és a tanulásban is az osztályban az egyik legjobb. A nagyszülő jobban örül az unokája sikerének mint a gyermeke sikerének? Nem tudom. De azért az unoka sikere azt is jelenti, hogy a szülők sokat foglalkoznak a gyerekkel. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyerekeinket jól neveltük. Abban az időben is voltak szakkörök, táborok, lehetőségek. Szerintem kiállták a próbát és jó szülők lettek. Kell ennél nagyobb öröm? Ma olvastam, hogy Hosszú Katinka mondta egy elvégzett versenyről: ha győz, akkor boldog, ha nem akkor tanult belőle. Én nem ismertem, de ennek alapján neveltem a fiaimat. Ami nem sikerült először, az sikerül másodszor. Így lesz sikeres az ember. Ami kudarc nélkül hull az ölünkbe azt előbb utóbb nem értékeljük. Múltkor mondtam valakinek a foltvarrásban, hogy a jó foltvarró ne szégyelljen fejteni és ezt is meg kell tanulni. 
Nekem ő a legszebb a harmadik helyen!

2017. április 3., hétfő

Csak úgy

Egy fényképet kaptam. Remélem betudom illeszteni. Ez egy régi fénykép, családunknak igen értékes. 
Mi ebben az érdekes? A kép jobb oldalán egy kisfiú van sapkában ő a nagyobbik fiam Ákos. Valószínűleg első osztályos lehetett. Mögötte tanítónénije Marika néni, akinek középen van elválasztva a haja, különben hosszú haja volt. Milyen "véletlen" egyikük sem emlékszik a másikra. Azaz Ákos Marika nénire és Marika néni Ákosra. Gyakran beteg volt Marika néni kisebbik gyereke és így mikor a kisebbik fiamat beírattam, kértem, hogy lehetőség szerint olyan tanítónénihez kerüljön, akinek nincs kis gyereke. Az élet fintora, hogy a beteges kislány lett Ákos felesége és így Mariak néni az anyósa. Nekem a nászasszonyom és nagyon jóba vagyunk. Kicsi a világ igaz? Igaz, hogy egy kerületben lakunk, de Ákos VI.-os  Szabolcs III.-os volt amikor ebből az iskolából egy újonnan épült iskolába mentek, ami a lakásunkhoz közelebb volt. Marika néni viszont ebből az iskolából ment nyugdíjba. Érdekesség, hogy középiskolába viszont mindkét család gyerekei egy középiskolába jártak, ahol nem ismerték egymást. Eszter (menyem) barátnője Krisztina volt aki összeismertette Ákost Eszterrel és ott volt testvére Krisztián is, akit viszont Ákos ismert. Ők lettek esküvőjükön a tanúk. A vacsorán derült ki, hogy a testvérek édesapja férjemmel egy helyen dolgoztak. Egy nagyvárosban ez a sok véletlen igen érdekes. Mindenesetre a családi legenda megőrzi ezt az információt.
Érdemes a régi képeket eltenni és feltétlenül valamit ráírni, hadd tudják az unokák is a történetét.