2018. június 22., péntek

Foltoskodás

Múltkor azzal fejeztem be a bejegyzésemet, hogy a boro technika bemutatása nem úgy sikerült ahogy elképzeltem -időhiány miatt- ezért egy kisebb videón akartam megmutatni, de azt viszont a blogrendszer nem engedte. Sokat olvasok a boro technikáról és egyben a sashikó hímzésről is. Találtam egy ausztrál oldalt, ahol szívesen űzik ezt a technikát. Nemrégen kiállításuk is volt és Akiko Ike japán művész kiállított.  Viszont találtam egy kis kép összeállítást egy tanfolyamról, a készített művekről. Két csoportban bemutattam a technikát, igaz kicsit hosszabb időm volt, de nem úgy mint az ausztrálok. Mi az amit én is szeretnék? Hát azok a japán anyagok nagyon tetszenek és sok fajtája nálunk nehezen beszerezhető ill. ami van az is igen drága. 
Ilyen tanfolyamon szivesen vennék részt.
Hely is van bőven és anyag is.
Igy érdemes dolgozni.
Így kell a kisebb darab anyagokat feltenni egy alapra, amit aztán végigvarrunk. Az anyagdarabkák elhelyezése egyéni ízlés szerint történik.
Ezt már majdnem levarrtunk, azaz "lesteppeltük". A kisebb színesebb darabok élénkítik a munkát.
Ez egy másik összeállítás. Ez már közelit a nálunk kapható anyagok színvilágához.
Ez a levarrt boro. Ízlés szerint lehet az öltések távolságát változtatni.
Így készül a mű. Előtérben a már kisebb darabok.
Itt egy sashikó (többféleképpen írják!) neszesszer. Ezt a mintát nagyon szeretem. Ceruzával függőleges és vízszintes vonalakat húzunk (én 0,5 cm-t választok) és a rajz alapján kivarrjuk. Köszönetet kellene mondanom annak a foltvarrónak, aki feltette ezeket a képeket, de sajnos azt nem találtam. Igy csak ismeretlenül köszönöm, hogy képeit mi is megnézhetjük.
Kiegészitem ezt a bejegyzést. Ugyanazaon az ausztrál oldalon
By
Jennifer Corkish
Final size: 
44.5 x 104cm (171/2 x 41in ennek szerzőnek asztalteritőjét találtam

2018. június 9., szombat

Foltoskodás

Ezzel a címmel írtam és mellékeltem a boro-ról talált videómat. Mivel igen nagy volt, nem tudtam betenni, csak egy kisebb változatot. Azt viszont ha kinyitottam, akkor sok minden bejött. Így töröltem az egész bejegyzést. 
Nem tudom ki olvas még blogokat. Én maradok ennél a blogspot rendszernél, a többiek kicsit bonyolultak, hozzászólni sem lehet mindegyikhez. Sokan már nem is szereti a blogokat, inkább a Facebookon lógnak, vagy az Instagramra tesznek fel képeket. Ezzel olyan gyorsan elmennek szinte minden mellett, aztán keresik, hogy mit is láttam. Én maradok a technikák megörökítésénél. Így aztán vissza tudom keresni amit megakarok csinálni. A boro technikát nagyon megszerettem. Írtam is cikket a Hírfoltokba, készültem a csoportvezetői értekezleten hogy részletesen bemutatom, de sajnos időhiány miatt rövidre sikeredett a beszámolóm -pedig nagyon készültem rá- így a leírásban az szerepelt, hogy gyönyörű neszesszereket, tartókat hoztam megmutatni, amiket boro ill. sashiko technikával készítettem. Igaz, hogy a rövid idő miatt azért a technikáról is beszéltem, mutattam volna a készítést is, de arra már nem volt idő. Ezért a Facebookra feltettem egy kis videót, ami egy boro tanfolyamot mutat be. 
Ez az első munkám, amit bemutattam és a technikát is elmagyaráztam. Ezt már máshol is bemutattam, de szerintem ezen lehet legjobban látni a technikát magát. Na erre nem volt idő. Nem sértődtem meg, csak rájöttem arra, hogy jobb nekem magányosan dolgozni. Most csináltam nyolc szatyrot egy iskolai tombolára (jótékonysági célra, azaz saját anyagból nem pénzért) és nagyon örültem, hogy sikere lett. Ezekután is csak ajándékba fogok csinálni bármit és ingyen bárkinek megmutatom amit tudok.  

2018. május 20., vasárnap

Csak úgy

Szerdán volt Violáéknál Anyák napja. Mivel most végzi a IV.osztályt, ez az iskolában már az utolsó anyák napi ünnepség. Természetesen a táblára nemcsak az Anyáknak szóló köszöntést, de a Nagyanyáknak szólót is felírták. Mint mindig elég sok nagymama is volt. Felkészültek a gyerekek. Minden gyerek irt egy kis szöveget az anyukájáról, hogy milyen és mit csinál, mennyire szeretik egymást. Ezt a szöveget felolvasták egyenként. Csoportokra osztották őket és a csoportok között valaki játszott egy hangszeren. Mivel zenetagozatos osztályba jár, többször volt közös éneklés is. A zenetagozat azt jelenti, hogy több éneket tanulnak, kórusban énekelnek. Mindenki fuvolán is játszik. Ahhoz, hogy hangszeren játszanak, ahhoz külön felvételizni kell és a tanítás után járnak az iskolai zeneiskolába. A kerületben van egy központi zeneiskola a kerületi iskolákból ide járnak közös fellépésekre a tehetségesebbek. 
Itt olvasta fel az Anyukájáról irt kis fogalmazását. Persze ez tetszett az anyukáknak és megható volt.
Viola hegedülni tanul, de -szerintem- a torna jobban megy neki. Viszont szorgalmasan csinálja. Ákoska a zongorában igen kiváló, amit nem gondoltunk volna. Az jó, hogy mind a két gyerek foglalkozik a zenével, hiszen ez sok mindenben segíteni fogja őket az életükben. Milyen fokon fogják tudni, azt nem tudjuk, de kárukra nem válik. 
Itt van a kis hegedűs. Azért jó neki. Emlékszem engem beakartak íratni zongorázni tanulni, de mivel nem volt zongoránk, szóba sem álltak velünk. A zeneiskola még azt is jelenti, hogy minden osztályban van egy zongora (pianínó) és ez segíti a tanárt az előadásában. Jó érzés volt hallgatni őket, aranyosak voltak. Barátságok szövődtek az osztályban és mindkét gyerek szeret iskolába járni. 

2018. május 15., kedd

Foltoskodás

Szombaton Tatabányán voltam az éves Közös Varrásukon. Szeretek ide járni, egyrészt nagyon jó varrnivalókat kapunk, másrészt szinte minden ismerős eladó ott van és nyugodtan végignézve a választékot jól bevásárolhatok. Ez szinte egy egész évre elegendő. Újabban a közbélések érdekelnek és kíváncsian figyelem őket. Van olyan, amin termék szám vagy megjelölés van, van olyan, hogy simán adják. Hogy melyik milyen az csak a használatban derül ki. Pl. összehasonlítottam a kesztyűbéléseket és bizony nem egyformák. Majd a használat megmutatja melyik mire jó. Csak az a baj, hogy mire az egyiket megszeretem addigra már olyat nem kapok. Most az érdekelt, hogy a székesfehérvári árusok az álló neszesszereket mivel bélelték. Az egyiknek nagyon tetszett a tartása, hát kiderült, hogy vliessel volt kitömve. Ezeket az álló neszijeimet majd szeretném a blogomban bemutatni, de a kicsit nagyobb méretűeknél még tesztelnem kell a közbélést. 
Nagyon divatos egy virág forma, amit sablon formában lehet kapni (persze vettem!) és szatyorra, táskára, terítőre takaróra nagyon sokan varrták. tetszetős, és a kapott csomagban is ez volt. 
Ez ugyan táska, de ilyenforma a takaró, terítő is.
Ezt a szatyrot lehet megvarrni a kapott csomagból. Alulra műbőrt kell varrni. A leveleket ebben a sorrendben kell felvarrni. Nekem a fekete tetszett a legjobban.
Ez már egy táska az egész virággal. Szerintem lehet filcből varrni a virágokat, azaz csak kivágni és felragasztani, aztán körbevarrni. Lehetett egy fajta bőrpántot is kapni, amit kis csavarokkal lehet felszerelni. Sok japán szatyron lehet látni, egyszerű és igen jópofa.
Sokféle dolgot tudtunk megnézni, voltak szorgalmas fényképezők így én csak pár képet csináltam. Egy hölgy keresztszemes hímzéseket készített patchwork mintával. A földvári patchwork csoport igen gazdag gyűjteménnyel érkezett. Igen jó hagyomány, hogy egy egy csoport egy egy szobában bemutatja termékeit. Így a távolabbról jöttek is sok mindent megtudnak nézni. Orosházáról is jöttek, szóval nincs is olyan messze Tatabánya. Igaz kicsit messze van a pályaudvartól, de lassan járva hamar odaérünk. Visszafelé egy kedves bajnai ismerőssel találkoztam aki kocsival elvitt a pályaudvarra és pont a vonat érkezéséhez sikerült odaérni. Nagyon jólesett így egy jó vége lett a szép napnak. 

2018. május 10., csütörtök

Foltoskodás

Már régóta akartam írni bejegyzést, de mindig egy reklám jelent meg a képernyőn. Sejtettem, hogy valamilyen vírus lepett meg. Végül kaptam egy próbaverziót, amivel rendeztem a gépemet. Rájöttem, hogy a fizetős vírusölők sokkal hatásosabbak mint az ingyenesen feltett programok. Legalábbis nekem, mivel sok mindent nem tudok a gépemen megcsinálni, ezért évente egy alkalommal egy szakértővel átnézetem a gépem. A tavalyi átnézés nem a legjobban készült.
Varrni varrtam, ha nem is sokat de azért igyekeztem. Tudtam, hogy lesz egy csoportvezetői értekezlet ahová jelentkeztem előadónak a "boro" témakörben. Május 5-én a József Attila Művelődési Házban volt egy filc nap, ahol többen mutattak be filcből, gyapjúból különféle technikákat. Voltak filcből készített képek amiket kiállítottak. Mindez a II. emeleten volt, az első emeleten a Céh több quiltet állított ki, amit máskor is meg lehet tekinteni.

Árusok is voltak, majd ők elmentek és ott volt a Céh közgyűlése. Ezen meglepően sokan voltunk. A régi vezetőség beszámolt az eddig végzett munkájáról, majd lemondott és mi újból megválasztottuk őket. Többen felszólaltak én nem tartoztam közéjük, tapasztalatom van, jobb ha hallgatok. A vezetőség elmondta, hogy sokat dolgozik és jó lenne, ha a tagok közül valaki segítene. Pl. a honlap feltöltése elmarad, a híreket az újságokban teszik közzé, sokszor korábban kellene. Ugyanakkor havonta küldenek egy hír újságot e-mail-ben. Szerintem ebben kellene közreadni a közérdekű híreket (inkább legyen kétszer mint egyszer sem). Ebben mindig linkeket tesznek fel a Pinterestről. Ezek érdekesek, de a hírek mellette még aktuálisabb lenne.
A közgyűlés után elmentünk az Országbiró u-ba ahol a csoportvezetői értekezlet volt. Akik busszal mentek, azoknak az egyik fel korábban szállt le míg a másik fele a következő megállóban. Végül a szállónál találkoztunk. Szép nagy teremben volt az értekezlet. A csoportvezetők jól felkészültek és jó témákat mutattak be. Volt olyan téma amit mindenki ismert, de már elfelejtette így nagyon jó volt még egyszer elővenni. Lehet, hogy időben nem fért bele, de jó lett volna ha a csoportvezetők a saját csoportjaikról pár szót mondtak volna. Sokan ismerték egymást, de sokan most voltak itt előszór. Talán kevesebb téma lett volna. Persze mindenki kíváncsi volt mindenre. Megismertünk egy számítógépes programot, amivel blokkokat lehet tervezni, színeket hozzárendelni és sablonokat készíteni. Kicsit hosszú volt a bemutató, érdekes ugyan de sokan azt mondták, hogy helyette nehéz időt szakitani a megvarrásra. Én a "boro" témát javasoltam. Talán nem kellett volna, hiszen a Hirfoltokban már irtam erről egy cikket. Sajnos rövid időm volt az előadásomra ami egy kicsit megzavart. Elvileg hosszabb időre készültem és nem tudtam mit hagyjak ki. Végül azért általánosságban -szerintem- jó volt.
Ezt a három neszesszert készítettem elő, a negyediket direkt nem varrtam össze, mivel szerettem volna a közbélésekről szót ejteni, ami ennél a fajta neszinél nem mindegy. Ezzel megkínlódtam, itthon a középső neszit (amit direkt kicsit magasabbra csináltam) szétfejtettem és másfajta anyaggal fogom bélelni ill. a közbélést kiválasztani. Egy külön bejegyzést szeretnék a közbéléseknek szentelni, mivel ahány árus annyiféle közbélést árulnak. Az elnevezések is változóak. A szasikó mintával is sokáig kísérleteztem, hiszen itt a pontosság fontos és nem mindegy milyen méretet veszek alapul. Talán jobb is hogy sokáig vacakoltam az előkészítéssel, mivel így tapasztalatot szereztem a közbélésekről.
Ez után aki akart az maradhatott és az egyik vezetőségi tag beszámolt az indiai útjáról és az ott vásárolt anyagokat és festési nyomó mintáit bemutatta. Jó volt, tetszett, de ha előző este mutatta volna be biztos, hogy többen nézhették volna.
Összességében a két nap jó volt sokat megtudtunk és tanultunk, örülök, hogy sikerült összejönni foltos társainkkal. Sajnos az időzítés kicsit összehozta a találkozókat és ezt többen szóvá is tették. Ebben senki sem hibás, de a kecskeméti találkozó miatt kellett ezt a rendezvényt előrébb hozni, ugyanakkor egy pesti rendezvény ezt megsínylette, jövő héten a tatabányai találkozó még jobban sűríti a foltos programokat. De ez legyen a legnagyobb bajunk, utána már csak varrni fogunk.

2018. március 19., hétfő

Csak úgy

Régebben akartam irni, de féltem, hogy nem egészen jó hangulatban voltam és félő, hogy kicsit rosszul fogalmazok. Nem vagyok sértődős, mert rájöttem, ha valaki mond valamit amivel nem értek egyet, arra nem érdemes odafigyelni, azaz válaszolni, hanem átgondolni. Lehet, hogy igaza van, de lehet, hogy nem. Magamban helyére tenni a dolgokat. Ezért nem irtam és jól tettem. Sajnos közben egy szomorú hir jött, meghalt Jucika. Ő anyósom szomszédasszonya volt. Anyósom három éve halt meg, közel 56 évig éltek egy házban, az utolsó éveiben rendszeresen ápolta, azaz bevásárolt neki, megnézte, hogy beszedi-e a gyógyszereit stb. Jó érzés volt tudni, hogy van aki ránéz. Utolsó időben ő hivta ki az orvost és a kórházba is naponta bement hozzá. Közben a férjét is ellátta, aki egyre rosszabb állapotba került. Tavaly áprilisban előjött az a rettegett betegsége ami közel 10 éve meggyógyultnak lett elkönyvelve. Nyáron sokat beszélgettünk, aktiv volt, tűrte a kórházi látogatásokat. Karácsonykor még beszéltünk, jobban volt. Februárban Judit napkor már mondta, hogy gyengén van. Március elején aztán jött a telefon, hogy mikor lesz a temetés. Egy hétig voltunk ott és elgondolkoztunk azon, hogy szinte minden évben egy egy közeli hozzánktartozó hagy itt minket. Lassan mi maradunk az emlékekkel. Nézegettem a fényképalbumot és bizony sok képnél már nem tudom ki van rajta és mikor hol készült a kép. Közel egy hónapja voltunk egy temetésen, igaz nem ismertem a nénit akit temettünk, de maga a tény lehangoló. Közben felhivtam egy unokatestvéremet (nemigen jártunk össze) és sajnos már nem is emlékezett rám. Valahogy a családok esnek szét, nem tudunk egymásról. Ezért örülök nászasszonyom azon szervezkedéseinek, mikor évente összehivja a család elérhető tagjait, hogy a testvérek, unokatestvérek érezzék együtt magukat. Saját családomban szintén van egy ág, mikor évente, kétévente összejövünk. jó érzés tudni, hogy van kire számitani. 
Ki kell kapcsolódnom és előre menni. Erre jó a foltvarrás, azaz egy olyan hobbi, ami örömet ad. Lehet gondolkodni mit hogyan csináljak. Ha sikerül akkor a sikerélmény továbbvisz, ha nem jön össze, akkor tovább kell gondolni. Most éppen ezen az úton haladok, de már látom az alagút végét!

2018. március 4., vasárnap

Foltoskodás

Tegnap azaz 2018.március 3-án voltam a Bakancsosok Közös Varrásán. Mottó: na erre varrjál gombot. Kérték, hogy vigyünk magunkkal gombokat. Én összegyüjtöttem itthon egy kis üvegnyi gombot. Tanulva a korábbi tapasztalatokból, korán odamentem és sikerült az első sorban egy asztalt lefoglalni, ahol a városmajori csoportból és a Cserepes csoportból voltunk sokan. A terem teli volt. Az iskola -ahol mint eddig mindig a rendezvény volt- bejárata a csoport munkáival volt tele. Sajnos a fényképezőgépemet nem ellenőriztem igy telefonnal fényképeztem. 
Az oldalfalon a tavalyi aláirásokkal teli kép volt, az idei annyiban különbözött, hogy mindenki az aláirása mellé egy gombot is felvarrt. Tű, cérna, toll mind felakasztva található volt. 
Úgy veszem észre, hogy egyre többen a Közös Varrásuknak szeretnének valami saját image-t adni és ebben a Bakancsosok vezetnek. Az ötletek mind jópofák és a sok foltvarró örül a találkozásoknak. Az árusok két szobában és a folyóson voltak. Sajnos sok szép holmit hoztak igy elcsábultam. De maradjunk az előcsarnokban ahol Mizsu farmerből készitett ékszerei voltak láthatók és árulta is őket.
Ötletesen a kifeszitett vásznon tépőzárral voltak rögzitve a párnák, mindegyiken egy egy ékszer. Igen hatásos volt. Ezen a képen a háromszögletű nyaklánc tetszett.
Ezen a Pinterstről ismert ékszerekben gyönyörködhettünk.
Ebben a legfelső tetszett, ezt a formát az oroszok szeretik használni, gombokkal ami itt lett volna időszerű.
Természetesen volt tombola én szerencsésnek mondhatom magam, mivel a három jegyből egy nyert és egy szép táskát nyertem. A táska szép, ötletes, de valőszinű szükséges egy táskarendező varrása.
Aminek viszont a legnagyobb sikere volt az a licitálás. Az egyik oldalon a teremben sok becsomagolt anyag volt. Azt gondoltuk ezek is a tombolához tartoznak. De kiderült, hogy nem. A magunkkal hozott gombokkal lehetett licitálni egy egy darabra.
5 gobbal kezdték a licitálást és egy ötliteres nagy üvegben gyüjtötték aki elnyerte a pályázni kivánt valamit. Én egy anyagcsomagra pályáztam (200 gomb) nem túl nagy darabok, de mind egyszinű. Aztán egy szashikó himzett valami volt, ez már az összes gombomat elvitte. Végül minden elfogyott és az ötliteres üveg megtelt. Hogy mi lett a sorsa ennek a sok gombnak? Valaki a tombolán megnyerte. 
Jól éreztük magunkat , jókat nevettünk és sokat beszélgettünk, sokat tanultunk, voltak bemutatók és volt aki hozott mutogatni valót. 
Búcsúzóul megnéztük az előcsarnokban Kovalik Mariska képét és megigértük, hogy jövőre is jövünk.

A Bakancsosok a mai napon (március 6.) a fészbukra feltették csoportképüket, amit mellékelek és mégegyszer köszönet az élményért

Ami az árusokat illeti én mindig körülnézek, hiszen nincs annyi időm és "lábam" hogy ide oda szaladgáljak  az üzletek kinálatát felmérni. Itt mindig egy helyen kapok olyasmit amit máshol nem biztos, hogy megkapom, tekintve, hogy az ország több részéből érkeztek az árusok. Ezenkivül megtudom fogni, találok olyasmit amit már régóta keresek. Egy évben nem járok sok találkozóra, de feltudom mérni, ki milyen új termékkel jelent meg, mit érdmes megnézni, esetleg megvenni.