2018. szeptember 3., hétfő

Foltoskodás

Korábban akartam írni, de úgy gondoltam először elolvasom mit írtak a többiek és megpróbálok objektív lenni. Az OFF-ról van szó (Országos Foltvarró Fesztivál). Második éve van Budaörsön gondolhatjuk, hogy mindenki tudja mi hol van, de mégis. Sajnos Budaörs nem hasonlít Ezüstvölgyre.  Ez részben azért nem jó, mert a város nem érzi magáénak a rendezvényt. Na jó nem egészen így van, mert díjat is adtak, műsor is volt a megnyitón, sok minden két hétig ott maradt nézegetni. A helyi TV-ben volt riport most már mindenki tudja mi az a patchwork. A legnagyobb baj az, hogy három helyen van a kiállítás, a tanfolyamok pedig még több helyen. Igaz a Céh tagok kaptak újságot amiben ott van a program hogy kell tömegközlekedéssel menni és térkép is van. Ezt a példányt kisebb lapon osztogattuk a látogatóknak. 
Én elvállaltam, hogy szombaton és vasárnap ügyelek, azaz a belépőktől beszedem a belépti díjat, adok szalagokat és információkkal látom el őket. Szombaton egy segítőm volt (egyedül nehéz lett volna bírni) főleg délelőtt. Vasárnap is volt segítő, de akkor már kevesebben voltak. Szombaton több mint 100 ezer Ft-ot sikerült beszedni, vasárnap 15 ezret. Tudják rólam, hogy kritikus vagyok, ezt tavaly is elmondtam, most is elmondom. 
A szervezést korábban kellett volna elkezdeni (pl. a tájékoztatást a tömegközlekedésről, a térkép összeállításáról, az elérhetőségek pontosításáról) esetleg az ügyeleteseket összehívni és nekik elmondani és kiosztani a munkákat. Tavaly komoly gond volt, hogy csak egy helyen lehetett jegyet venni. Ez most nem volt. Igaz a színekkel akartak statisztikát csinálni. (nem biztos, hogy ez sikerült!) A tömegközlekedési tájékoztatást talán egy BKV Információs pontnál kellett volna kezdeni. (helyette javasolták, hogy menjünk oda és ott érdeklődjünk)  Hétvégén másként járnak a buszok. (van amelyik nem jár)  A szállásra való felszólítást már korábban el lehetett volna kezdeni, hiszen augusztus 20-ra sokan látogatják fővárosunkat és itt maradnak még pár napig.  Általában az a meglátásom, hogy a 65 év felettiek tömegközlekedéssel jönnek, a fiatalabbak kocsival megszervezve, hogy egy kocsiban többen legyenek. A térkép sajnos nem jól sikerült, egyrészt nehéz volt kiigazodni rajta, a Quiltive megközelítése nehezen kivehető volt. Sajnos az általunk budaörsieknek hitt emberek többsége nem tudott felvilágosítást adni (sokan a környező településekről voltak)  Kevesen voltak budaörsiek (tavaly egy kiállítás és vásár volt a Fő utcán) így akik olvasták az újságot és kisgyermekeik voltak, azok jöttek a gyermek programra. (aminek minden esetben sikere volt). Talán a TV adásnál jobban kellett volna kihangsúlyozni a kiállítás célját és a programokat. Pl. nagy sikere volt a 365 db-os quilteknek, egy céh tag kiállítása, a tombola bemutatása.  Az árusok árultak, de többet szerettek volna árulni. Ez persze más kérdés, de ez az ő gondjuk. 
A kiállításról nem akarok írni, mert sokféle kritika érte (minden évben sok kritika éri!) Az egyik hozzászóló azt írta, hogy ez külföldön is mindig probléma. Minden évben sok vélemény hangzik  el erről a témáról. Aki kitüntetett az boldog, aki nem az elkeseredett. Sajnos ez így van. Persze ilyenkor összesúgnak, hogy a vezetőség a szponzorok stb. Ehhez nem akarok hozzászólni.
Csoportunk készített egy képet, amit kiállítottak (igaz eldugva, hiszen nem volt agyontűzve-egyáltalán nem volt megtűzve) de mégiscsak a csoport készítette. Igaz, a végén teljesen rám maradt tűzésre (amit kézzel kellett volna) már nem futotta az időmből. Tapasztalatot szereztem. Többet nem fogunk kiállítani. 
Ami nem tetszett, egy foltos eljött az édesanyjával hogy megnézze a munkáját és ott közölték vele, hogy nem állították ki, mivel nem ütötte meg a színvonalat. Egy eldugott helyen igenis lehetett volna helyet találni neki. Ezt a foltost a céh elveszítette. A Művelődési házban volt egy régiós kiállítás, ahová egy nagy quiltet nem állítottak ki. Ebből is volt némi sértődés. Ezeket a foltosok mesélték elkeseredésükben. Mi az igaz nem tudom, de a rossz érzés bennük maradt.
Én minden munkát (amiért jelölési díjat fizettek) legyen az bármilyen, igenis kiállítanék. Tanulni lehet belőle, látja, hogy néznek rá, de új erőt ad a tovább jutáshoz. 
Na akkor lássunk egy pár képet. Csak úgy véletlenszerűen válogattam ki. Nem írok hozzá sem szerzőt, sem díjazást. Köszönet a fészbukon feltett szorgos foltosnak.
Érződött, hogy sokan készültek és élmény volt megmutatni a többiek előtt hogy mire képesek.



















2018. augusztus 19., vasárnap

Csak úgy!

A tegnapi kicsit szomorú bejegyzésemhez egy ünnepi posztot szeretnék tenni. Családunkban augusztus 20-a mindig ünnep volt. Névnapok, évfordulók és most már a házassági évfordulónkat ünnepeljük. Mivel augusztus 20-án a Házasságkötő nem volt nyitva igy 1969 augusztus 19-én volt az esküvőnk. Szerettem volna esküvői képet is feltenni, de sajnos a közös képen szinte csak mi ketten maradtunk. 
Kivánom, hogy még sok évfordulót ünnepeljünk meg együtt!

2018. augusztus 18., szombat

Csak úgy!

Eredetileg a boro és sashiko készítésénél a neszesszereknél használatos közbélésekről akartam írni. Több kisebb nagyobb neszit varrtam és azokat akartam bemutatni. De ez majd a következő bejegyzés lesz.  Most egy kicsit magán életi ill. a foltvarrással összefüggő dolgaimról akarok írni. Az, hogy kinek hány ismerőse, rokona van, az részben tőle de nem mindig tőle függ. Sajnos kezdek abba a korba érni, hogy ismerősei, rokonaim itt hagynak. A tavalyi év (de mint kiderült ez már 2016 volt!) szintén megrázott. De a 2016 évi elmentek olyan emlékeket hagytak maguk mögött, hogy még az évet is elfelejtettem. Az idei év azzal kezdődött, hogy egy közeli kollégám hagyott itt. Sajnos nem tudtam a temetésére elmenni, mivel a címet nem jól tudtam. Aztán csak jöttek a telefonok és gyakorlatilag az idén 7 temetésen vettem részt. Most kezdem érezni, hogy ez bizony lelkileg is megviseli az embert. 
Augusztus 7-én egy foltvarró társunkat vesztettük el, akivel még két héttel előtte beszéltem. Úgy gondoltam még meglátogatom és elmondtam neki, hogy mivel több csillagot készített egy közös munkához, én ebből készítek neki egy ÉN képet (40x60 cm) Még örült is neki. Mikor hazajöttünk, kaptam a hírt. Hát ilyen az élet. Így aztán augusztus 7-én temettük a békási urnatemetőben. 
Itt van az ÉN képe, ami mindig Terikére fog emlékeztetni.
Nagyon hiányzik kedvessége, pontossága, mindenre odafigyelése. Segítőkész volt. Szóval hiányzik, nem volt még 70 éves és bizony könnyű élete sem volt. Nyugodjék békében.
Augusztus 16-án temettük el a Kelenfolt (már feloszlott csoport) egyik alapító tagját. Egymás mellett ültünk és sokat beszélgettünk. Sajnos a szemműtétje után már nem tudott varrni, de rendszeresen eljárt a foglalkozásokra. Szép hosszú életet élt és tartalmasan élte. Férjével 56 éve voltak házasok. Még valamikor májusban egy Kelenfolt búcsúztatón volt velünk, mellettem ült és beszélgettünk. Gyenge volt, de minden érdekelte. 
A Könnyűipari Műszaki Főiskolán tanitott. Szerette a foltvarrást és két könyvet irt. Kértem, hogy dedikálva adjon mind a kettőből és ma ott van a CÉH könyvtárában. Augusztus 16-án kisértük utolsó útjára. Nyugodjék békében.

2018. június 22., péntek

Foltoskodás

Múltkor azzal fejeztem be a bejegyzésemet, hogy a boro technika bemutatása nem úgy sikerült ahogy elképzeltem -időhiány miatt- ezért egy kisebb videón akartam megmutatni, de azt viszont a blogrendszer nem engedte. Sokat olvasok a boro technikáról és egyben a sashikó hímzésről is. Találtam egy ausztrál oldalt, ahol szívesen űzik ezt a technikát. Nemrégen kiállításuk is volt és Akiko Ike japán művész kiállított.  Viszont találtam egy kis kép összeállítást egy tanfolyamról, a készített művekről. Két csoportban bemutattam a technikát, igaz kicsit hosszabb időm volt, de nem úgy mint az ausztrálok. Mi az amit én is szeretnék? Hát azok a japán anyagok nagyon tetszenek és sok fajtája nálunk nehezen beszerezhető ill. ami van az is igen drága. 
Ilyen tanfolyamon szivesen vennék részt.
Hely is van bőven és anyag is.
Igy érdemes dolgozni.
Így kell a kisebb darab anyagokat feltenni egy alapra, amit aztán végigvarrunk. Az anyagdarabkák elhelyezése egyéni ízlés szerint történik.
Ezt már majdnem levarrtunk, azaz "lesteppeltük". A kisebb színesebb darabok élénkítik a munkát.
Ez egy másik összeállítás. Ez már közelit a nálunk kapható anyagok színvilágához.
Ez a levarrt boro. Ízlés szerint lehet az öltések távolságát változtatni.
Így készül a mű. Előtérben a már kisebb darabok.
Itt egy sashikó (többféleképpen írják!) neszesszer. Ezt a mintát nagyon szeretem. Ceruzával függőleges és vízszintes vonalakat húzunk (én 0,5 cm-t választok) és a rajz alapján kivarrjuk. Köszönetet kellene mondanom annak a foltvarrónak, aki feltette ezeket a képeket, de sajnos azt nem találtam. Igy csak ismeretlenül köszönöm, hogy képeit mi is megnézhetjük.
Kiegészitem ezt a bejegyzést. Ugyanazaon az ausztrál oldalon
By
Jennifer Corkish
Final size: 
44.5 x 104cm (171/2 x 41in ennek szerzőnek asztalteritőjét találtam

2018. június 9., szombat

Foltoskodás

Ezzel a címmel írtam és mellékeltem a boro-ról talált videómat. Mivel igen nagy volt, nem tudtam betenni, csak egy kisebb változatot. Azt viszont ha kinyitottam, akkor sok minden bejött. Így töröltem az egész bejegyzést. 
Nem tudom ki olvas még blogokat. Én maradok ennél a blogspot rendszernél, a többiek kicsit bonyolultak, hozzászólni sem lehet mindegyikhez. Sokan már nem is szereti a blogokat, inkább a Facebookon lógnak, vagy az Instagramra tesznek fel képeket. Ezzel olyan gyorsan elmennek szinte minden mellett, aztán keresik, hogy mit is láttam. Én maradok a technikák megörökítésénél. Így aztán vissza tudom keresni amit megakarok csinálni. A boro technikát nagyon megszerettem. Írtam is cikket a Hírfoltokba, készültem a csoportvezetői értekezleten hogy részletesen bemutatom, de sajnos időhiány miatt rövidre sikeredett a beszámolóm -pedig nagyon készültem rá- így a leírásban az szerepelt, hogy gyönyörű neszesszereket, tartókat hoztam megmutatni, amiket boro ill. sashiko technikával készítettem. Igaz, hogy a rövid idő miatt azért a technikáról is beszéltem, mutattam volna a készítést is, de arra már nem volt idő. Ezért a Facebookra feltettem egy kis videót, ami egy boro tanfolyamot mutat be. 
Ez az első munkám, amit bemutattam és a technikát is elmagyaráztam. Ezt már máshol is bemutattam, de szerintem ezen lehet legjobban látni a technikát magát. Na erre nem volt idő. Nem sértődtem meg, csak rájöttem arra, hogy jobb nekem magányosan dolgozni. Most csináltam nyolc szatyrot egy iskolai tombolára (jótékonysági célra, azaz saját anyagból nem pénzért) és nagyon örültem, hogy sikere lett. Ezekután is csak ajándékba fogok csinálni bármit és ingyen bárkinek megmutatom amit tudok.  

2018. május 20., vasárnap

Csak úgy

Szerdán volt Violáéknál Anyák napja. Mivel most végzi a IV.osztályt, ez az iskolában már az utolsó anyák napi ünnepség. Természetesen a táblára nemcsak az Anyáknak szóló köszöntést, de a Nagyanyáknak szólót is felírták. Mint mindig elég sok nagymama is volt. Felkészültek a gyerekek. Minden gyerek irt egy kis szöveget az anyukájáról, hogy milyen és mit csinál, mennyire szeretik egymást. Ezt a szöveget felolvasták egyenként. Csoportokra osztották őket és a csoportok között valaki játszott egy hangszeren. Mivel zenetagozatos osztályba jár, többször volt közös éneklés is. A zenetagozat azt jelenti, hogy több éneket tanulnak, kórusban énekelnek. Mindenki fuvolán is játszik. Ahhoz, hogy hangszeren játszanak, ahhoz külön felvételizni kell és a tanítás után járnak az iskolai zeneiskolába. A kerületben van egy központi zeneiskola a kerületi iskolákból ide járnak közös fellépésekre a tehetségesebbek. 
Itt olvasta fel az Anyukájáról irt kis fogalmazását. Persze ez tetszett az anyukáknak és megható volt.
Viola hegedülni tanul, de -szerintem- a torna jobban megy neki. Viszont szorgalmasan csinálja. Ákoska a zongorában igen kiváló, amit nem gondoltunk volna. Az jó, hogy mind a két gyerek foglalkozik a zenével, hiszen ez sok mindenben segíteni fogja őket az életükben. Milyen fokon fogják tudni, azt nem tudjuk, de kárukra nem válik. 
Itt van a kis hegedűs. Azért jó neki. Emlékszem engem beakartak íratni zongorázni tanulni, de mivel nem volt zongoránk, szóba sem álltak velünk. A zeneiskola még azt is jelenti, hogy minden osztályban van egy zongora (pianínó) és ez segíti a tanárt az előadásában. Jó érzés volt hallgatni őket, aranyosak voltak. Barátságok szövődtek az osztályban és mindkét gyerek szeret iskolába járni. 

2018. május 15., kedd

Foltoskodás

Szombaton Tatabányán voltam az éves Közös Varrásukon. Szeretek ide járni, egyrészt nagyon jó varrnivalókat kapunk, másrészt szinte minden ismerős eladó ott van és nyugodtan végignézve a választékot jól bevásárolhatok. Ez szinte egy egész évre elegendő. Újabban a közbélések érdekelnek és kíváncsian figyelem őket. Van olyan, amin termék szám vagy megjelölés van, van olyan, hogy simán adják. Hogy melyik milyen az csak a használatban derül ki. Pl. összehasonlítottam a kesztyűbéléseket és bizony nem egyformák. Majd a használat megmutatja melyik mire jó. Csak az a baj, hogy mire az egyiket megszeretem addigra már olyat nem kapok. Most az érdekelt, hogy a székesfehérvári árusok az álló neszesszereket mivel bélelték. Az egyiknek nagyon tetszett a tartása, hát kiderült, hogy vliessel volt kitömve. Ezeket az álló neszijeimet majd szeretném a blogomban bemutatni, de a kicsit nagyobb méretűeknél még tesztelnem kell a közbélést. 
Nagyon divatos egy virág forma, amit sablon formában lehet kapni (persze vettem!) és szatyorra, táskára, terítőre takaróra nagyon sokan varrták. tetszetős, és a kapott csomagban is ez volt. 
Ez ugyan táska, de ilyenforma a takaró, terítő is.
Ezt a szatyrot lehet megvarrni a kapott csomagból. Alulra műbőrt kell varrni. A leveleket ebben a sorrendben kell felvarrni. Nekem a fekete tetszett a legjobban.
Ez már egy táska az egész virággal. Szerintem lehet filcből varrni a virágokat, azaz csak kivágni és felragasztani, aztán körbevarrni. Lehetett egy fajta bőrpántot is kapni, amit kis csavarokkal lehet felszerelni. Sok japán szatyron lehet látni, egyszerű és igen jópofa.
Sokféle dolgot tudtunk megnézni, voltak szorgalmas fényképezők így én csak pár képet csináltam. Egy hölgy keresztszemes hímzéseket készített patchwork mintával. A földvári patchwork csoport igen gazdag gyűjteménnyel érkezett. Igen jó hagyomány, hogy egy egy csoport egy egy szobában bemutatja termékeit. Így a távolabbról jöttek is sok mindent megtudnak nézni. Orosházáról is jöttek, szóval nincs is olyan messze Tatabánya. Igaz kicsit messze van a pályaudvartól, de lassan járva hamar odaérünk. Visszafelé egy kedves bajnai ismerőssel találkoztam aki kocsival elvitt a pályaudvarra és pont a vonat érkezéséhez sikerült odaérni. Nagyon jólesett így egy jó vége lett a szép napnak.