2020. augusztus 30., vasárnap

Csak úgy!

Már több bejegyzést írtam, de nem jelent meg. Kíváncsi vagyok ez a bejegyzés megjelenik-e? Több hosszú bejegyzést írtam képekkel és megakartam nézni és...semmi. Ezért most csak párszót írok, aztán meglátom.

Csak úgy! (szeptember 19)

Megpróbálok írni, mivel régen írtam, pedig lett volna mit és miről. Nem tudom megjelenik-e? Zavar, hogy nem tudom az okát, nem sikerül kiismerni magam. Pedig az előző bejegyzésben feltettem fényképeket, amiket szerettem volna megőrizni. Már gondoltam arra, hogy valahogyan az eddigi bejegyzéseimet meg kellene őrizni. Egyáltalán a foltos életemről írnek legszívesebben. Tudom ez nosztalgia, de érdemes lenne. Ha van időm próbálok a régi anyagok között rendet vágni, ami nem mindig sikerül. Ehhez jó lenne a fényképeket is rendszerezni. Sok a papír a dokumentáció, ezekkel is kellene valamit csinálni. Azért nem vagyok szentimentális, mert pl. mikor a Céh vezetőségében a nyilvántartást csináltam és a tagok adatait egy excell táblázatba rendeztem, ezeket az anyagokat átadtam. Nem akarom a múltból csak a szépet megtartani. Mivel a korábbi munkámban sok listát kellett készítenem és nyomozni sok minden után, nem volt nehéz. Igaz ezeknek a nagy része termékek voltak, de társadalmi munkában több csoporttal volt dolgom. Igy a kilencvenes évek elején több területről kaptam ajánlatot. Végül a kórház döntött és maradtam az eredeti szakmámnál. Viszont a középiskolánk találkozóira mindig elmentem. Véletlen vagy sem, de a magyar tanárnőnk nemrégen ünnepelte a 102. születésnapját. Mint kiderült itt lakik a kerületben. Azt is onnan tudtam meg, hogy a technikum után Kínába ment ahol kíniakat tanított magyarra. Hazajövetele után a Nemzetközi Nyelvtanuló intézetben dolgozott ahol a hozzánk érkezett külföldi diákokat tanította magyarra. 

Ez egy másik osztálytalálkozón volt az év elején. Nem tudom szeretnék-e én is eddig élni? 
De valamit kellene a foltos tevékenységemről is írni. A karantén alatt egy farmer dzsekimet hímeztem ki. Mivel nagy, valószínű elajándékozom, van egy másik azt szeretném másként ki hímezni. Mivel nem tudom ez a bejegyzésem megjeleni-e ezért csak egy képet teszek fel.

2020. július 6., hétfő

Csak úgy!

Hát nehezen találtam meg a blogomat úgy, hogy írjak is.  Pedig készítettem képeket, de azokat pedig a Google frissítés vitte el. Szóval újra kell tanulni. Nehezen megy mert nem tudom hogyan vehetek fel valakit ill. törölhetem ki. Maradok ennél, talán még hagyja hogy írjak. 
Varrtam, méghozzá egy telefontokot. Na ez nem olyan nagy dolog, már vagy ötöt varrtam és eddig nem volt semmi baj. Végül a harmadik változatnál sikerült. Most én vagyok a béna vagy nem tudom. 
Szóval ez a telefontok. Mi volt a bajom? Leírom, hátha valaki más is tanul belőle. Talán több mint egy éve új telefont kaptam (a régi lejárt) Viszont valamivel hosszabb mint a korábbi volt. (két tokom volt hasonló fém kerettel. Akitől vettem, annak a leírásán volt szabásminta (ami kicsit nagyobb volt) Először a karantén miatt nem tudtam venni egy kb. 2 cm-el hosszabb keretet. (milyen jó, hogy elvittem a régi méretet.)  Miért harmadszorra sikerült? Hát a vlies miatt. Először túl vastag volt, aztán meg túl vékony. Végül egy nagyobb szabásmintát találtam. A bélésre ragasztós vliest tettem, a színanyagra egy vékony puha vliest. Igy varrtam meg és pont jó lett. Először elfelejtettem az összevarrás menetét, de erre gyorsan rájöttem. Hiába gyakorlat teszi a mestert. Ezek a vliesek nagyon megzavarnak. Fényképeken lehet látni, de az nem ugyanaz, mint ha megpróbálod varrni. Nem mindegy, hogy milyen anyagra teszed a vliest. Én leginkább a "padló felmosó" anyagot szoktam használni, amennyiben tűztem amit varrtam. Tudom ez az egész amit leírtam, egy kezdő örömködése, pedig nem úgy van.
Amit viszont írni akartam az a méretek teljes mértékű meg nem egyezése. Magyarországon mi a német számrendszert vezettük be (a sok bérmunka is erre késztetett) de pl. a francia, belga, angol méretek ettől eltérnek. Ezért mindenkinek azt tanácsolnám, hogy lehetőleg semmit ne vegyen úgy hogy ne próbálja fel. Most pl. a melltartóimat varrom ill. bővítem, mivel a számozás nem egyezik.
Mivel a telefonomra akartam két hónapra nagyobb teljesítményt kérni. hogy eleve van rajta és kb. 36 ezer Ft. értékű pénz járna nekem. Végül kaptam egy 128 Gb-nyi pendrivet és egy kis szerkentyűt, amivel WIFI-t tudok a gépemre varázsolni, ha nincs eleve ott ahol vagyok. Kiderült, hogy a Mammutban sokkal kedvesebbek a kiszolgálok, nem úgy mint a MOM-ban, ahol eleve közlik, hogy ők nem értenek a telefonokhoz. Hát akkor mihez értenek és miért ülnek ott? Szóval volt egy kis pozitív élményem.
Most egy irattartót készitek, ezzel is kínlódok, de úgy néz kis hamar meglesz. Táskát csak akkor varrok, ha minden belevaló kész lesz. Eddig is vannak tartóim, de újakat akarok. Remélem ez a bejegyzésem már látszódni fog!

2020. április 24., péntek

Csak úgy!

Mit lehet ilyenkor karantén idejében csinálni? A háztartáson kívül és a bezártság érzésén túl megpróbálunk rendet tenni pl. a számítógépen valahogy a képeket rendbe tenni. Hát azt vettem észre, hogy nem vagyok olyan rendes. A kész képeknél nincs probléma, azokat mappákba, albumokba teszem és olyan jó nézegetni. De amióta fényképezőgép és telefon van, csak kattogtatunk és aztán mi lesz a képekkel? Most konkrétan a középiskolai képeket akarom összehozni. Van egy pár papíron, de most digitálisan kérik. Na úgy is vannak, de nem annyira régiek és össze kell szedni. Aztán bele-beleférnek a foltos képek. Jó lesz valamire, meg kell csinálni, ötletnek jó! Aztán nézem, hiszen ezeket én csináltam. Hol van már nem tudom. Régen sokat csináltunk egymásnak ajándékot. Pl. az egyik tűpárnát annyira megszerettem, hogy állandóan használom. Persze sokat elajándékoztam. Pl. igen jó ötletnek találtam egy neszit és egy táskát, pontosabban szatyrot. (lehet, hogy nem szatyornak kell nevezni) 
Ez kis maradék anyagokból könnyen megvarrható, gombok vannak és kész egy szimpatikus neszi De farmerből egy kis tartót találtam, ami részletesen mutatok. 
Úgye milyen szimpatikus? Persze lehet himezni, festeni stb. akár a lehajló részre, akár a zsebre.
A belsejébe akár a drágább anygunkból tehetünk bélést, de bármilyent, csak élénk legyen. 
A belső részben akár elválasztó anyagot varrhatunk, de zippzárral egy zseb készithető.
Ez a külső részen lévő zsebet mutatja. Kicsit hosszabbra készitve személyes dolgaink elférnek és vállon átvetve kényelmesen tudjuk vinni. 
Most megmutatom, hogy a fiaim szobájából csináltunk konyhát és ebédlőt. A régi konyha hálószoba lett, a belőle nyíló spájzból gardrób szekrény. Eredetileg a rövidebbik oldalán a szobának állt merőlegesen az egyik asztal (később mikor már számítógép volt azon volt a számítógép) a másik fiúnak az asztalra merőlegesen az ablak alatt volt a munkahelye, ami nem tetszett neki és a nappaliba a szülők közös asztalát rendezte be magának. Eredetileg itt használtam a varrógépet.  
Ez volt az egyik asztal. Aztán a szülők terjeszkedtek, a fiúk elköltözködtek és ide került egy asztal ahol jelenleg ülök (hátal az ablaknak) az asztalon a laptop. Ennek a saroknak a berendezését most akartuk megcsinálni, de a bezártság nem ad módot. Szóval a bezártság sok ötletet ad csak meg kell csinálni. 

2020. április 20., hétfő

Csak úgy!

Régen írtam, de talán azért, mert amikor kinyitottam a blogot, előttem volt a Bakancsosok képe a foltos találkozó. Többen voltunk ott és megbeszéltük, hogy Kecskeméten találkozunk. Lehet, de hogy mikor és hol ez még rejtély. Ez a találkozó március 7-én volt és férjemmel március 14-től önkéntes karanténba vonultunk. Ez azt jelenti, hogy öregek vagyunk és vigyázunk magunkra. Tehát semmi kényszer. Előtte (akkor még nem tudtuk, hogy itthon leszünk) de pénteken (március 13-án) bevásároltunk. Sajnos pont aznap hűlt le a levegő és aránylag sokáig gyötört az influenza. Aztán minden héten a nagyobbik fiam vásárolt be. Nem jött be a lakásba elég nagy távolságra voltunk, a csomagokat letette és mi vagy este vagy másnap vittük be a lakásba. (Mi az utolsó lakásban lakunk) 
Eleinte elvoltunk, de aztán csak féltünk, azaz én féltem. Sok mindenre gondoltam, aztán csak megnyugodtam. Jött a maszk varrás. Én is varrtam aminek a nagy részét elajándékoztam. Újabbakat varrtam a fészbuk tele van a klf. mintákkal. Jelenleg két dizájnosat varrok, nem fogom hordani, hanem remélem ha vége lesz akkor emlékbe elteszem. Nászasszonyom még kért pár maszkot így az újabb típusúakat neki adom. Arra nincs erőm, hogy nagy számú maszkot varrjak akár ajándékba, akár megrendelésre. Megrendelésre különben sem varrnék. Annyit varrok, amennyi megnyugtat.  Amúgy pedig itthon vagyunk. Kicsit fárasztó, mert néha rám jön a mehetnék. 
Ezek az első példányok, már nincsenek meg kivéve a kékeket. Ezek szatyrok voltak és annak az anyagából készítettem. 
A TV-t nézzük és sokszor elgondolkozom, hogy milyen sokféle vélemény van akár a koronavirus védekezésében akár az utána következő időszakban a munkaerő átcsoportosításban. Ezeket hallgatva nem lesz jó kedve az embernek. A fészbukon van egy csoport, akik olvasnak és az olvasott könyvekről beszélgetünk. A foltvarrásról egyre kevesebb szó esik, de mintha kezdene kicsit élénkülni ez a rész. Olvasok, a háztartással foglalkozom. Igyekszem lelkileg nem összetörni. Hamarosan elkezdem a kertészkedést (a loggián a muskátlikat kell átültetni és a többi virágot is rendbe tenni)
 Azt kivánom mindenkinek, hogy maradjon otthon és ha túléljük az egészet, akkor találkozunk. Addig pedig varrjunk. Terveim vannak és a varrással megnyugszom.

2020. március 8., vasárnap

Foltoskodás

Tegnap, azaz március 7-én voltam a Bakancsosok Közös Varrásán. Mindig nagyon készülnek és valamilyen ötlet köré szervezik az egészet. Ezért is vannak mindig sokan. Nincs olyan sok árus, de mindenki megtalálja amit akar. Szóval nem a sorban állással megy el az idő, egymással történő beszélgetések, varrások stb. Most a férfiak voltak a központban, ők adták a belépőt, ők gyüjtötték egy hordóban a parafadugókat, aztán tölük kaptunk virágot. Szóval jó volt, szép volt. Fényképeket csináltam, de nálam jobb fényképészek voltak igy az ő képeikből válogatok.
A szervezők a Bakancsos csoport, aki kitalálja a dolgokat.
A férfiak, akik várták a nőket és tölük kaptuk a rendezvényen készitendő apróságot.
Egy nyakkendővel keretezett "fénykép" állvány ahol az orosházi lányok láthatók.
A nyakkendő mint jelkép, amiből sokmindent lehet csinálni és sokan használják.
Egy régi kép Székely Kati alkotása, ami akkor is sikert aratott és itt is.
Ez a női nyakkendő bakancsos módra!
Ezt a kézi gombostű tartót varrtuk.
Ez a kép Margitka műve, aki akarja utána csinálhatja. Sablonokat árult.

2020. február 21., péntek

Csak úgy!

Korábban már írtam a hygge-ről erről a dán boldogságérzésről. A könyvet csak oroszul sikerült megszerezni, de az emlékekről szóló könyvét (Meik Wiking) és a szeretetről a könyvét (Lykke) sikerült megszerezni illa. megkapni. Így már teljes a kép. Bele bele olvasok. Mivel több olyan blogot olvasok, akik a könyvélményeikről számolnak be, igy ezt a témát is sikerült megtalálni. http://tizkicsikonyv.blogspot.com/search?q=hygge. Ennek nagyon örültem. A skandinávok (norvégok nincsenek benne!) szintén kialakították a maguk boldogság fogalmát. 
Erről érdekesen ír a tizkicsikönyv szerzője.

>> ÖSSZESÍTÉS <<

Ahogy - remélhetőleg - az összehasonlításból kiderült tehát, a három könyv valóban hasonló életérzésekkel foglalkozik (amelyek valamilyen formában mind egy boldogsághoz hasonlatos dologhoz köthetőek), mégis más irányból közelítik meg azokat, másra helyezve a hangsúlyt, így biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkhoz valamelyik könyv/életstílus egy picit talán közelebb áll. Leginkább átfogó képet természetesen akkor kaphatunk az északi életszemléletről, ha mindegyiket elolvassuk (ez esetben a fenti sorrendet javasolnám, de lényegében mindegy), ha viszont egyet szeretnénk kiválasztani, akkor érdemes átgondolni, hogy mire vágyunk igazán?


 A Hygge meglátásom szerint egy remek alapot biztosít a skandináv szemléletmódok befogadására, amire jól lehet építkezni - ugyanakkor ebből kifolyólag némileg talán semmitmondóbb lehet az utóbbi kettőhöz képest. Azt azonban nem titkolom, hogy nekem valamiért mégis ez a szívem csücske, és a kivitelezés igényességét figyelembe véve is ez viszi a prímet. 
 Lagom már jóval megfoghatóbb, itt minden az arany középútról szól, és gyakorlati (bár néhol kissé semmitmondó, vagy kis hazánkban nem biztos, hogy életképes) tanácsokkal látja el az embert ahhoz, hogy ezt hogyan tudja a mindennapokban megvalósítani. Valódi kézikönyv jelleggel bír, amit örömmel forgat az ember, és nem mellesleg igazán táskabarát. 

 A Sisu egy elvontabb jelenséggel foglalkozik, ami azért is kakukktojás, mert természetéből kifolyólag nem tud aktívan jelen lenni minden élethelyzetben - nem is ez a feladata. Ugyanakkor, ha szükségünk van rá, akkor rém fontos, sőt, szinte életmentő lehet. Ez a könyv is igazi kézikönyv, amely gyakorlati útmutatót ad ahhoz, hogy mikor és hogyan hívhatjuk elő magunkban a sisut, és bemutatja a finn - kissé távolságtartó, ám végtelenül korrekt - kultúra általános jellemzőit (ami egyébként sokkal közelebb áll hozzám, mint gondoltam volna), és amelyből bizony jó néhány elemet átültethetnénk saját életünkbe is.
  Ami nekem megtetszett (a sok skandináv krimi olvasás után magamtól is rájöhettem volna!) A svédek nagyon szeretik a kávét. Bárki megy hozzájuk látogatóba rögtön hozzák a kávét és hozzá a süteményt. Leginkább fahéjas csigát. De ugyanez a munkahelyen is jellemző. Ők fikának nevezik. Egy munkahelyen általában kétszer felállnak és a közös kávézóhelyre mennek, ahol kávét isznak és eszik a fahéjas csigát. Ezeket saját maguk viszik. Addig is kikapcsolódnak és megbeszélhetik a közös kérdéseket. Ugyanez a reggelinél vagy vacsoránál otthon is megvan. Kicsit furcsán hangzik magyarul, mikor azt mondjuk, hogy menjünk fikázni! Nem egy rossz ötlet és tényleg kell ez a kis szünet és a közösségben való részvétel csak segít. Na megyek "fikázni".

2020. február 17., hétfő

Foltoskodás

Pénteken elmentem egy patchwork kiállításra, amelyen a legjobban dolgozók munkáiból volt a kiállítás. Személy szerint nekem -és ez az én hibám- problémám volt az odajutással. Újpest Árpád út 66 Polgárok háza. Na ezt én könnyen megtalálom. Sajnos nem így történt, mivel a metró végállomásánál több kijárat volt én egy másikon jöttem fel. Fél ötkor már sötét volt, a házaknál a feliratok igencsak hiányosak. Mikor kb. egy háztömbnyit mentem kiderült, hogy én a páratlan oldalon vagyok. Vagy megyek tovább hogy átjussak a túloldalra, vagy visszamegyek a metróhoz. Átmentem a túloldalra és mentem visszafelé. Számok nem voltak sehol, általában feliratok se. Kérdezősködtem, de nem kaptam választ.Végül Felhívtam egy csoporttársamat ő mondta, hogy a Metróban az Árpád út 70 kijáratnál jöjjek ki. Villamossal visszamentem és megkerestem az Árpád út 70-es kijáratot ami az Árpád úr 68 mellett volt. Jó lett volna egy térkép amely eligazít, de valószínű az ott lakók mindent tudnak.  Mikor feljöttem a Metróból (a volt Állami Áruház)-nál öt perc alatt megtaláltam a kiállító termet. Később rájöttem, hogy ebben a kiállító teremben már voltam, de akkor az udvar nyitva volt és a jobboldali részen volt kiállítás a baloldalin nem emlékszem a földszinten vagy az emeleten volt.  Mivel akkor még nem volt meg ez a metró megálló így villamossal mentünk.
Ez a "séta" nem tett jót ezért két napig az ágyat nyomtam, de hál'istennek már nincs lázam. Maga az Árpád út igencsak nem illik egy ilyen nagy kerület központjába. Nem elég a polgármesteri Hivatal környékét rendbe hozni. Általában egyes útjaink Budapesten nagyon elhanyagoltan néznek ki. nem tudom ez hogy történik, mert ugyanakkor bizonyos részek nagyon szépek. Ezt nem én mondom hanem külföldi ismerőseim. Na de nem erről akarok írni. A képeket a fészbukra feltett képekből válogattam így őket illeti a köszönet. 
A nekem leginkább tetsző képekből válogattam. Megmondom őszintén és nagyon csodálom ezeket a műveket, különösen a technikai kivitelt. Én nem tudnék ilyeneket csinálni.
Ez igen tetszett, különösen a piros és lila négyzetek beillesztésével. A vékony csíkok kicsit zavartak.
Ez egy érdekes összeállítás
Ez megfogott a piros keresztbe tett anyaggal. Ez rögtön szembe tűnő kép.
Ez egy patchworkre "hajazó" kép ha valaki úgy nézi. A háttér világosabb színei megnyugtatóak.
Nekem talán ez tetszett leginkább. Szeretem a kisebb darabokból összeállított munkákat. Mindenki azt képzel bele amit akar. 
Lehet, hogy eltudok menni még a kiállításra, nem tudom egészségileg hogy leszek. A képek szerzőit nem ismerem a képeket minőségük alapján (és ami nekem leginkább tetszett) válogattam ki.