2018. október 14., vasárnap

Foltoskodás

Már régebben ígértem, hogy a kis boro neszijeimet megmutatom. Eredetileg a csop.vezetőin akartam, de már nemigen volt idő és az egyiket még átakartam dolgozni. A kis neszi készítésénél tesztelni akartam a merevítőket és vlieseket. Ahogy észrevettem -és gondolom aki ilyesmit varr, hasonló gondokkal küzd - ahány helyen veszem, annyiféle. Van ahol rajta van a száma (leginkább a VLIESIN gyár termékeinél) de ezt nem lehet mindenütt kapni, vagy ha van is, az eladó nem minden esetben tudja melyik mire való. 
Szóval kettő kis neszit boro és szashikó mintával hímeztem könnyű kesztyűbélésre és vékony vászonszövetet (lepedő) tettem alá. A bélés alá tettem a vasalható merevítőt. Ettől nem lett vastag. Mivel ez a típus más mint a megszokott igy a kör részébe az un. szürkét tettem a bélés alá. Így van tartása. 
Csináltam kettőt mintás anyagból is, nem kék alapút.
Ennél az a tapasztalatom, hogy a világos anyagúnál az egész egy anyagból van és a hímzés klf. színű perlével készült. A világos színűn ez kevésbé látszik, szóval ezt nem tanácsolom . A másik színesnél a hagyományos boro technikával az anyagdarabkák egymás mellett. Itt már jobban érvényesül a technika és ez szebb lett. 
Maradt egy kevés anyagon vliessel és hátlappal, csináltam egy kisebb neszit (pontosabban akkorát, amekkora zippem volt. Egyik oldala sima boro öltésekkel, a másik szashikó, de kisebb léptékűnek kellett volna csinálni. A zippel ferde pánttal körbevarrtam. Na ezt még gyakorolni kell, hogy a szélén a fordulónál szépen kifeküdjön.
A csoportba kaptunk az egyik társunktól bútorszövet mintadarabokat. Varrtam egy neszit. A technika egyszerű. az ellipszis formát körbevarrtam ferde pánttal, amit a színén varrtam rá. A belső részébe kézzel varrtam oda és a zippet is befogtam. Ez a zipp bevarrás nem lett olyan szép, maradok a megszokott japán zipp bevarrásnál, természetesen kézzel. 
A bútorszövetet vékony anyagra díszöltéssel géppel varrtam fel és így egyben ez lett a bélése. Más bélésanyag nem kell. Egyben a ferde pánt gyors varrását tanultuk a csoportban. Voltak kb. 30x30 cm-es szép anyagdarabkáim egy ilyenből két neszire való is kifér. 

2018. szeptember 26., szerda

Csak úgy!

Kicsit nehezen boldogulok a blog világban. Talán azért, mert nekem hagyományos blogom van, nem kívánok pénzt szerezni vele és nehezen tudok máshoz bejelentkezni, azaz választ írni. Pedig úgy lenne jó, ha lehetne levelezni. Képet küldeni pedig nehéz. ehhez menjek el a facera? Szóval elég sokat lehet számítástechnikát is tanulni ha az ember használja a kütyüit.
Tegnap megvettem a filofaxomhoz a következő évi naptárt. Megdicsérték, hogy milyen szépen vezetem és milyen szépek az elválasztó lapjaim. Aminek örülök, az egy kis notebook. Tk. ebben lehet a bullet journalt vezetni. Most erről gondolkodom.
Ezen látszik, hogy a lila filofaxom mennyivel nagyobb a kis notesz könnyen belefér a táskámba. Tartozik hozzá is egy toll. Ami elkeseritett, hogy a filofaxhoz meg kellett venni a lyukasztót (6 lyukú, speciális) ez természetesen nem jó a kis noteszhez, pedig milyen sok papirt tudtam volna beletenni, a használtakat pedig kidobni.
Végül Vilcsikém legutóbbi képe (ő csinálta az ő szelfije az én telefonomon)
Találtam a facen Molgrad Zsófitól egy jópofa képet sok kis neszesszerrel. Na ilyeneket akarunk csinálni a csoportban. Elnézést kérek Zsófitól, ha nem jól irtam a nevét. De nagyon megtetszettek!

2018. szeptember 22., szombat

Foltoskodás

Időközben voltam a Foltos Mamók kiállításán, fényképeztem, de közben más témában is olvastam ezért most nem a kiállításról írok. 
Mezőtúron volt egy kisebb tábor, ahol sok szép dolgot láttam. Korábban leveleztem Marikával, aki nagyon szép Millefiori terítőket csinált. Javasolt egy újfajta könyvet a hatszögek másfajta alkalmazásáról. Na ezekről a könyvekről akarok irni. Sokan rendelnek Angliából könyveket, van egy oldal, ahol forintban írják ki az árakat és ebben a szállítás is benne van. 
httsp://www.bookdepository.com az oldal címe. 
Három könyvet említenék meg.
Katja Marek a hatszögekről ir.
Ez a könyv 6363 Ft.
Ez pedig 3387 Ft.
A szasikó szerelmeseinek van egy modern szasikó kőnyv
Ennek az ára 3165 Ft.
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az árak a font és forint állapotához igazodik. Így pl. a szasikó könyvet én valamikor az év elején rendeltem és 2880 Ft.volt. 
Aki nem járatos a rendelésben annak javasolnám a Google-n tájékozódni. Ha kártyán rendeljük, biztos nem ér meglepetés. Én amikor megrendeltem kb. egy hét alatt postán megkaptam a könyvet. Sajnos a Dear Jeans már elfogyott, de biztos másik helyen meg lehet kapni. 
A Millefiori-t a Quiltmaniánál érdemes rendelni, 30 EUR darabja a szállítási költség 8-10 EUR. 

2018. szeptember 3., hétfő

Foltoskodás

Korábban akartam írni, de úgy gondoltam először elolvasom mit írtak a többiek és megpróbálok objektív lenni. Az OFF-ról van szó (Országos Foltvarró Fesztivál). Második éve van Budaörsön gondolhatjuk, hogy mindenki tudja mi hol van, de mégis. Sajnos Budaörs nem hasonlít Ezüstvölgyre.  Ez részben azért nem jó, mert a város nem érzi magáénak a rendezvényt. Na jó nem egészen így van, mert díjat is adtak, műsor is volt a megnyitón, sok minden két hétig ott maradt nézegetni. A helyi TV-ben volt riport most már mindenki tudja mi az a patchwork. A legnagyobb baj az, hogy három helyen van a kiállítás, a tanfolyamok pedig még több helyen. Igaz a Céh tagok kaptak újságot amiben ott van a program hogy kell tömegközlekedéssel menni és térkép is van. Ezt a példányt kisebb lapon osztogattuk a látogatóknak. 
Én elvállaltam, hogy szombaton és vasárnap ügyelek, azaz a belépőktől beszedem a belépti díjat, adok szalagokat és információkkal látom el őket. Szombaton egy segítőm volt (egyedül nehéz lett volna bírni) főleg délelőtt. Vasárnap is volt segítő, de akkor már kevesebben voltak. Szombaton több mint 100 ezer Ft-ot sikerült beszedni, vasárnap 15 ezret. Tudják rólam, hogy kritikus vagyok, ezt tavaly is elmondtam, most is elmondom. 
A szervezést korábban kellett volna elkezdeni (pl. a tájékoztatást a tömegközlekedésről, a térkép összeállításáról, az elérhetőségek pontosításáról) esetleg az ügyeleteseket összehívni és nekik elmondani és kiosztani a munkákat. Tavaly komoly gond volt, hogy csak egy helyen lehetett jegyet venni. Ez most nem volt. Igaz a színekkel akartak statisztikát csinálni. (nem biztos, hogy ez sikerült!) A tömegközlekedési tájékoztatást talán egy BKV Információs pontnál kellett volna kezdeni. (helyette javasolták, hogy menjünk oda és ott érdeklődjünk)  Hétvégén másként járnak a buszok. (van amelyik nem jár)  A szállásra való felszólítást már korábban el lehetett volna kezdeni, hiszen augusztus 20-ra sokan látogatják fővárosunkat és itt maradnak még pár napig.  Általában az a meglátásom, hogy a 65 év felettiek tömegközlekedéssel jönnek, a fiatalabbak kocsival megszervezve, hogy egy kocsiban többen legyenek. A térkép sajnos nem jól sikerült, egyrészt nehéz volt kiigazodni rajta, a Quiltive megközelítése nehezen kivehető volt. Sajnos az általunk budaörsieknek hitt emberek többsége nem tudott felvilágosítást adni (sokan a környező településekről voltak)  Kevesen voltak budaörsiek (tavaly egy kiállítás és vásár volt a Fő utcán) így akik olvasták az újságot és kisgyermekeik voltak, azok jöttek a gyermek programra. (aminek minden esetben sikere volt). Talán a TV adásnál jobban kellett volna kihangsúlyozni a kiállítás célját és a programokat. Pl. nagy sikere volt a 365 db-os quilteknek, egy céh tag kiállítása, a tombola bemutatása.  Az árusok árultak, de többet szerettek volna árulni. Ez persze más kérdés, de ez az ő gondjuk. 
A kiállításról nem akarok írni, mert sokféle kritika érte (minden évben sok kritika éri!) Az egyik hozzászóló azt írta, hogy ez külföldön is mindig probléma. Minden évben sok vélemény hangzik  el erről a témáról. Aki kitüntetett az boldog, aki nem az elkeseredett. Sajnos ez így van. Persze ilyenkor összesúgnak, hogy a vezetőség a szponzorok stb. Ehhez nem akarok hozzászólni.
Csoportunk készített egy képet, amit kiállítottak (igaz eldugva, hiszen nem volt agyontűzve-egyáltalán nem volt megtűzve) de mégiscsak a csoport készítette. Igaz, a végén teljesen rám maradt tűzésre (amit kézzel kellett volna) már nem futotta az időmből. Tapasztalatot szereztem. Többet nem fogunk kiállítani. 
Ami nem tetszett, egy foltos eljött az édesanyjával hogy megnézze a munkáját és ott közölték vele, hogy nem állították ki, mivel nem ütötte meg a színvonalat. Egy eldugott helyen igenis lehetett volna helyet találni neki. Ezt a foltost a céh elveszítette. A Művelődési házban volt egy régiós kiállítás, ahová egy nagy quiltet nem állítottak ki. Ebből is volt némi sértődés. Ezeket a foltosok mesélték elkeseredésükben. Mi az igaz nem tudom, de a rossz érzés bennük maradt.
Én minden munkát (amiért jelölési díjat fizettek) legyen az bármilyen, igenis kiállítanék. Tanulni lehet belőle, látja, hogy néznek rá, de új erőt ad a tovább jutáshoz. 
Na akkor lássunk egy pár képet. Csak úgy véletlenszerűen válogattam ki. Nem írok hozzá sem szerzőt, sem díjazást. Köszönet a fészbukon feltett szorgos foltosnak.
Érződött, hogy sokan készültek és élmény volt megmutatni a többiek előtt hogy mire képesek.



















2018. augusztus 19., vasárnap

Csak úgy!

A tegnapi kicsit szomorú bejegyzésemhez egy ünnepi posztot szeretnék tenni. Családunkban augusztus 20-a mindig ünnep volt. Névnapok, évfordulók és most már a házassági évfordulónkat ünnepeljük. Mivel augusztus 20-án a Házasságkötő nem volt nyitva igy 1969 augusztus 19-én volt az esküvőnk. Szerettem volna esküvői képet is feltenni, de sajnos a közös képen szinte csak mi ketten maradtunk. 
Kivánom, hogy még sok évfordulót ünnepeljünk meg együtt!

2018. augusztus 18., szombat

Csak úgy!

Eredetileg a boro és sashiko készítésénél a neszesszereknél használatos közbélésekről akartam írni. Több kisebb nagyobb neszit varrtam és azokat akartam bemutatni. De ez majd a következő bejegyzés lesz.  Most egy kicsit magán életi ill. a foltvarrással összefüggő dolgaimról akarok írni. Az, hogy kinek hány ismerőse, rokona van, az részben tőle de nem mindig tőle függ. Sajnos kezdek abba a korba érni, hogy ismerősei, rokonaim itt hagynak. A tavalyi év (de mint kiderült ez már 2016 volt!) szintén megrázott. De a 2016 évi elmentek olyan emlékeket hagytak maguk mögött, hogy még az évet is elfelejtettem. Az idei év azzal kezdődött, hogy egy közeli kollégám hagyott itt. Sajnos nem tudtam a temetésére elmenni, mivel a címet nem jól tudtam. Aztán csak jöttek a telefonok és gyakorlatilag az idén 7 temetésen vettem részt. Most kezdem érezni, hogy ez bizony lelkileg is megviseli az embert. 
Augusztus 7-én egy foltvarró társunkat vesztettük el, akivel még két héttel előtte beszéltem. Úgy gondoltam még meglátogatom és elmondtam neki, hogy mivel több csillagot készített egy közös munkához, én ebből készítek neki egy ÉN képet (40x60 cm) Még örült is neki. Mikor hazajöttünk, kaptam a hírt. Hát ilyen az élet. Így aztán augusztus 7-én temettük a békási urnatemetőben. 
Itt van az ÉN képe, ami mindig Terikére fog emlékeztetni.
Nagyon hiányzik kedvessége, pontossága, mindenre odafigyelése. Segítőkész volt. Szóval hiányzik, nem volt még 70 éves és bizony könnyű élete sem volt. Nyugodjék békében.
Augusztus 16-án temettük el a Kelenfolt (már feloszlott csoport) egyik alapító tagját. Egymás mellett ültünk és sokat beszélgettünk. Sajnos a szemműtétje után már nem tudott varrni, de rendszeresen eljárt a foglalkozásokra. Szép hosszú életet élt és tartalmasan élte. Férjével 56 éve voltak házasok. Még valamikor májusban egy Kelenfolt búcsúztatón volt velünk, mellettem ült és beszélgettünk. Gyenge volt, de minden érdekelte. 
A Könnyűipari Műszaki Főiskolán tanitott. Szerette a foltvarrást és két könyvet irt. Kértem, hogy dedikálva adjon mind a kettőből és ma ott van a CÉH könyvtárában. Augusztus 16-án kisértük utolsó útjára. Nyugodjék békében.

2018. június 22., péntek

Foltoskodás

Múltkor azzal fejeztem be a bejegyzésemet, hogy a boro technika bemutatása nem úgy sikerült ahogy elképzeltem -időhiány miatt- ezért egy kisebb videón akartam megmutatni, de azt viszont a blogrendszer nem engedte. Sokat olvasok a boro technikáról és egyben a sashikó hímzésről is. Találtam egy ausztrál oldalt, ahol szívesen űzik ezt a technikát. Nemrégen kiállításuk is volt és Akiko Ike japán művész kiállított.  Viszont találtam egy kis kép összeállítást egy tanfolyamról, a készített művekről. Két csoportban bemutattam a technikát, igaz kicsit hosszabb időm volt, de nem úgy mint az ausztrálok. Mi az amit én is szeretnék? Hát azok a japán anyagok nagyon tetszenek és sok fajtája nálunk nehezen beszerezhető ill. ami van az is igen drága. 
Ilyen tanfolyamon szivesen vennék részt.
Hely is van bőven és anyag is.
Igy érdemes dolgozni.
Így kell a kisebb darab anyagokat feltenni egy alapra, amit aztán végigvarrunk. Az anyagdarabkák elhelyezése egyéni ízlés szerint történik.
Ezt már majdnem levarrtunk, azaz "lesteppeltük". A kisebb színesebb darabok élénkítik a munkát.
Ez egy másik összeállítás. Ez már közelit a nálunk kapható anyagok színvilágához.
Ez a levarrt boro. Ízlés szerint lehet az öltések távolságát változtatni.
Így készül a mű. Előtérben a már kisebb darabok.
Itt egy sashikó (többféleképpen írják!) neszesszer. Ezt a mintát nagyon szeretem. Ceruzával függőleges és vízszintes vonalakat húzunk (én 0,5 cm-t választok) és a rajz alapján kivarrjuk. Köszönetet kellene mondanom annak a foltvarrónak, aki feltette ezeket a képeket, de sajnos azt nem találtam. Igy csak ismeretlenül köszönöm, hogy képeit mi is megnézhetjük.
Kiegészitem ezt a bejegyzést. Ugyanazaon az ausztrál oldalon
By
Jennifer Corkish
Final size: 
44.5 x 104cm (171/2 x 41in ennek szerzőnek asztalteritőjét találtam