2017. február 12., vasárnap

Foltoskodás

Nem akarom az előző bejegyzésemben írtakat folytatni, addig amíg meg nem tudom, hogyan tudnám rövidíteni a megjelent szöveget, hiszen kevesen szeretnének egy hosszú írást elolvasni ill. a sok betű elveszi a kedvüket az olvasástól. 
Tegnap voltam egy tanfolyamon, pontosabban Szabó Panni kézi varrás tanfolyamán ahol a New York blokkot tanította. Nem először voltam már Panni tanfolyamán és megszerettem ezt a fajta kézi varrást. Miért nem csinálom? A vasalást nem tudtam még elsajátítani. Ennek a varrásnak a lényege a varrás és az árokban tűzés. Ezért választják kevesen inkább az angol papír technikát. Ha a kettőt összevetem, nagyjából hasonló idő kell mindkettőhöz, de tény, hogy Panni módszerre szebb és gyorsabb kivéve a vasalást.
Ez az én blokkom (a fényképezés nem erősségem!) Ez a színe a blokknak.
Ez a háta, ezen látszik a vasalás mikéntje.
Ez a helyszínen készült négy kész blokk összetéve. Ez azt is jelenti, hogy reggel 10-től délután 5-ig gyakorlatilag mindenki készre varrta a blokkját. 
Felvetődik a kérdés, hogy ennyire egyszerű ezt csinálni? Akkor miért volt aránylag drága a tanfolyam. Belegondolva nem volt drága és a tanítás volt jó. Pannit nem hallgatni kell hanem látni és kérdezni. Persze aki kifizette a tanfolyam árát, az a pénzéért odafigyelt és mindent végigcsinált. Ami nagy szó, az az volt, hogy mindenki két oldalon kapott egy vázlatot és kiszabott darabokat. Na ez volt az ami sokat jelentett. Panni úgy válogatta össze a színeket, hogy készen látszott mennyire összeillenek. Minden darab varrásráhagyással kivágva rajta ceruzával berajzolva a kész kis elem. Mivel mindez nagyon pontosan nekünk csak össze kellett varrni. Ha én itthon szeretném összeválogatni, bizony sok idő kellene ameddig a színek összejönnének. Az, hogy két szint magában nem találnám összeillőnek, Panni már előre látta, hogy milyen színnel kellene tompítani. Ha belegondolunk, a színeknek igen nagy szerepe van és ez az amit sokan nem vesznek figyelembe. A másik a szálirány és annak használata.

2017. február 2., csütörtök

Csak úgy

Alcímként adhatnám a tanulás címet is.
Vége januárnak de a hidegnek még nincs vége. Szerencsésen a betegségemnek is vége. Voltunk tüdőszűrésen. Mint kiderült tüdőszűrésre beutaló nélkül lehet menni, de a tüdőgondozóba beutaló kell. Tüdőszűrésre azok mennek főleg, akik új munkahelyet választottak. Elmentünk szemészetre ahová kb. három havonta járunk kontrollra. Újítás volt, hogy az egyik orvos mellé egy másikat is beállítottak így nem kellett olyan sokat várni. Persze így is volt morgolódás.  
Új filofaxot kezdek és a Bulletin Journal-t is elindítom.  Kezdek belejönni, de a január hónap kimaradt így némi késéssel leszek teljesen kész. 
Amit a tanulásról akarok írni, azért is gondoltam erre, mivel akár a filofax, akár a bu-jo elterjedése mintegy a digitális írás ellentéteként a kézzel írást népszerűsíti. Mivel én a "baby boom" szülötte vagyok így a digitális csodák később értek el, ill. tanulásomban egyáltalán nem voltak. Általános iskolában töltőtollal írtam amit otthon egy tintás üvegből töltöttük meg. Sőt Apámnak volt mártogatós tolla amit a tintába mártva használt. Később bejött a tollba betét amit csak ki kellett cserélni. Aztán megjelent a golyóstoll. Gyakorlatilag ma is ezt használom és igen csodálkozom, hogy a golyóstollban vannak vékonyabb és vastagabb formák, viszont a betétet nem lehet csak úgy cserélgetni. Divatba jött a kalligráfia és ilyen tanfolyamok is vannak. Valaki kérdezte, miért használok filofaxot, mikor mindezt az okos telefonomba is megtehetném. Miért? Talán ódivatú vagyok de ezt eltudom tenni és visszakeresve sok mindent tudok ellenőrizni. 
A tanulásról akarok írni. Középiskolámat a Bolyai textiltechnikumban végeztem ahol fonó textiltechnikus képesítést kaptam. A technikum a háború után jött divatba, egy szakmát is adott és az iskola elvégzése után minden diáknak munkahelyet is kerestek. Szüleim azt gondolták ez lesz a nekem való. Nem egészen lánynak való volt, hiszen az iskolából kijövőknek segédművezetői állást javasoltak ami gyakorlatilag gépszerelést jelentett. Később művezetők lettek.  A lányok a laborba kerültek ahol pl. szálhosszúságot kellett mérni, statisztikákat készíteni. Elvileg bárhová mehetett valaki továbbtanulni, de mivel a földrajz, biológia hiányzott a tantervből így a többség a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányokat. (osztályunkból akik tovább tanultak egyikük sem választotta a textilipart)  Abban az időben még nem voltak főiskolák. Késöbb a technikumból szakközépiskola lett és aki azt elvégezte egy év esti tanulás után megszerezte  technikusi képesitést. Aztán létrehozták a Könnyűipari Főiskolát, elöször a csomagolástechnikai szakot, majd textil és ruhaipari szak is lett. Ennek elvégzése üzemmérnöki végzést adott. Ez megfelel a mai hároméves végzettségnek. A master végzettség az egyetemeken volt ahol 5-6 év volt a tanulás. 
Én a technikum elvégzése után (az osztály egyik legjobb tanulója voltam) nehezen tudtam elhelyezkedni. Akkor is elsősorban ismerősökön keresztül lehetett jobb álláshoz jutni. Végül sikerült elhelyezkedni, de úgy gondoltam, hogy mégiscsak tovább kellene tanulni. Felvételiztem a BME-re a felvételim sikerült, de helyhiány miatt nem vettek fel. Közben a munkahelyemen nagy létszám léépítések voltak, amibe én is beleestem. Olyan munkát javasoltak, ahol kevesebb fizetést kaptam volna. Megemlítettem egy ismerősömnek és behívtak az ő munkahelyére és felajánlották, hogy legyek rajzoló. Mivel ezt tanultam a technikumban, nem volt probléma, fizetés ugyanannyi mint volt. De ragaszkodtak ahhoz, hogy végezzek el egy felsőfokú technikumot (a főiskolák elődjeit eleinte így hívták) Felvételiztem és felvettek. Közben a BME-től értesítettek, hogy esti tagozatra felvettek és ha igénylem állást is ajánlanak. Végül a tervező intézetben maradtam és elkezdtem tanulmányaimat a BME gépészmérnöki karának esti tagozatán. 
Mindezt azért írtam ilyen részletesen le, hogy a véletlen milyen dolgokat tud előidézni. Az egyetemi tanulmányaimról és pontosabban a tanulásról később írok. (legyen valami nyoma életem ezen szakaszának is)

2017. január 10., kedd

Újév

Nem tudom, hogy a 2016 év búcsúzott rosszul, vagy a 2017 év kezdödött nem a legszerencsésebben.
Ezt a mondást tartanám szem előtt.
Úgy kezdődött, hogy a karácsonyt családi körben töltöttük és jól éreztük magunkat. Megállapodtunk, hogy január 1-én nálunk lesz a hagyományos lencse leves. Na ebből nem lett semmi. Elkezdtem köhögni, de ilyen csúnyán még nem sikerült. Féltem, hogy valamelyik szomszédunk feljön, hogy csak nem vettünk kutyát. Mivel nem javult a helyzet, aludni nem tudtam. Igy elmentem a háziorvoshoz. Felirt egy erős antibiotikumot. Másnap telefonált a menyem, hogy a fiamat -aki biciklivel jár- elütötte egy autós és a János kórházban van. Ennyit a lencselevesről. 
Sajnos egy heti gyógyszer szedés után sem javultam, ezért arra gondoltam végigszedem és visszamegyek az orvoshoz. Kaptam egy ujabb gyógyszert igy jelenleg lázam nincs. Fiamat holnap visszük kontrolra. Remélem ezek a bajok hamar elmúlnak és a 2017 év jobb lesz.

2016. december 24., szombat

Karácsony Újév

Minden Kedves olvasómnak és látogatómnak kivánok Áldott Karácsonyi ünnepeket és Boldog Újévet!

2016. december 13., kedd

Foltoskodás

Az elmúlt időben azért varrtam is, habár lelkiismeretem még mindig nem hagy békén, hogy a foltos cuccaim között rendet tegyek. Elméletben ködös elképzeléseim vannak, de gyakorlatilag még nem jutottam semmire. Az már fél siker, hogy konmariztam a fehérnemű szekrényünket. (két-két polc van nekem és férjemnek egy polc közös) A polcokon IKEA-s vékony anyagból készített dobozok vannak, amiket összezippezve hosszú lapokat kapunk. Igen jól beváltak. A fehérneműs szekrényben (ahol a konyharuhákat és törölközőket tartjuk) szintén konmariztam. Részben két zsák ment a ruhás gyűjtőbe, részben egy ismerősnek bizonyos dolgok. Ez is fél siker.
Na de közben jöttek az ötletek a varrásra és varrtam is. A készülő Lucy Boston takarómhoz még 4-6 blokk kell, ezt esténként szoktam összeállitani.
Miket varrtam: apróságokat, amiket előbb utóbb elajándékozok.
Ez két tablet tartó az általam kedvelt boro technikával. Mind a kettőt hajtogatott technikával készitettem. Ezt igen megkedveltem. A kék lenvászon anyagból van a pink ujságpapiros anyagból.
Ez egy szürke tartó türkiz kis hatszögekkel. A technikát Margitkától tanultam év elején. Készitettem egy nagy szatyrot, de valami miatt nem fejeztem be. Szatyornak, vagy táskának nem tetszik a tetején a cakkos rész és más elképzeléseim vannak. Csoportomban beakartam mutatni a technikát és ott készitettem ezt a fazont. Zippzárral akartam zárni, festett türkiz anyagom volt, azt tettem bélésnek. Mivel a zippzár szine nagyon elütött igy másneszárat varrtam. A kis hatszögek felvarrása nem volt könnyű, mivel ráapplikáltam és körbetűztem. A nehézséget az okozta, hogy nehéz volt belenyúlni. Mindkét oldalán vannak hatszögek. Kisebb kézivarró munkámat tartom benne.
Ez a két kedvencem a hajtogatott boroval diszitett kis táska. Az angol papirtechnikával készitett sablonokat tartom benne. Eddig bevált és még gondoltam egy párat csinálni.
Egy egyszerű szabásmintát és a quilt as you go technikát akartam kipróbálni és ez lett belőle, amit megszerettem és használom. Mivel ideiglenesnek gondoltam, igy tépőzáras záródást kapott.
Ezek a legujabbak. Egyszerű sötétzöld anyag boroval diszitve. Többféle perlé fonalat használtam hozzá. Érdekes, hogy a belül egy elválasztóval készültnél nincs a záródásnál varrás, csak a sima kistáskánál. Többféle hajtogatási technikát tanultam zömmel brazil videókról. Sajnos méretek nem voltak, igy azokat én találtam ki illetve papiron gyakoroltam. Sajnos a patent nyomás nem jól sikerült ezt még gyakorolni kell.

Ezek pedig a karácsonyi kis pohár alátétek. Ezekbők sokat készitettem

2016. november 27., vasárnap

Csak úgy!

A legutóbbi bejegyzésem óta majdnem két hónap telt el, ami igencsak zsúfolt volt. A varjúháj az udvaron igencsak kezd elszáradni és erősen bordó színű.
Az eltelt időben sok foltos eseményben volt részem. Az egyik emlékezetes az októberi algyői céhes tábor, ami erősen különbözött a tavalyi mezőkövesditől. Nem annyira a szállás és ellátás miatt, hanem jobb volt a szervezés. Valahogy "felnőtteknek" tekintettek. A két csoportot felosztották és az ajtóra ki volt írva ki hol lesz. A terem egy szétnyitható ajtóval kettéválasztható volt. Ami nagyon tetszett az az oktatók jó felkészültsége és a tananyag bemutatása volt. Idő is volt arra hogy megcsináljuk a bemutatott darabokat. A vezetőség nem különült el a tagságtól. Szóval jó volt. 
Ebben a szállodában volt a szállás, az oktatás és az étkezés.
A kelta hímzés nagyon tetszett, biztos, hogy fogok valamit csinálni. De nagyon tetszett a szövés is. Szép anyagokból csináltuk a mintadarabokat és megtanultuk a "vezérbikuci" szerepét is. 
Másik hasonlóan jó oktatásban volt részünk, azoknak akik a budaörsi kiállításon önkéntesek voltak. Egy stencil oktatáson vettünk részt. Ezenkívül volt hímzés oktatás is. Aki figyelt és még nem csinálta ezt a technikát, az megtanulhatta. Nekem az alábbi kis tűpárna nyerte meg a tetszésemet.
Ezenkívül voltam az orosházi Közös varráson és a békásmegyeri csoport 20 éves kiállításán. Itt nagyon sok Lucy képet láttam. Sajnos még nem volt időm a fényképezőgépemből gépemre átvenni a képeket, ezért nem tudok mutatni semmit. Mind a kettő jó volt és szép. 
Sajnos ez idő alatt egy rokonunk kórházban volt, őt látogattuk meg (Szegeden) majd később temetésén vettünk részt (Csongrádon). Rokon látogatáson voltunk Orosházán és Szentesen, több utazást tettünk ezen a környéken. Elég szomorú volt az egész és nagyon elgondolkodtató. Legfontosabb az egészség és arra kell vigyázni. Ez a hangulatomat is befolyásolja és igyekszem olyan foltvarrással foglalkozni, ami kilendít ebből az állapotból. 
Tegnap mindkét unokánk itt volt, mézes süteményt sütöttünk. Ákoska nagyon szépen zongorázik és énekel. öröm hallgatni. Viola nagyon szeretne varrni, de nehezen hallgat rám. Ki kell neki valamit találni. Ők a jövő velük kell törödni!


2016. október 2., vasárnap

Csak úgy

Talán egy hete csináltam az alábbi fényképet a házunk udvarában lévő virágokról. Korábban szintén csináltam képeket, de azóta változtak a fényviszonyok és így készítettem egy újabb képet.
Azt olvastam, hogy a varjúháj védett növény sőt a leveleit megszárítva gyógynövény is. Ebben nemigen hiszek, mivel már annyi mindenre mondják, hogy gyógyhatású stb. Ezek a növények Varsóból származnak. Vettem, ill. volt amit az utcán talált növényekből egy-egy tövet kivágtam. Tudom ez nem szép, de a lengyelek azt mondják, virágot azért "lopni" hogy azt elültessünk és terjesszük, az bocsánatos bűn. Ma már annyira megnőtt, hogy nagyon dúsan nő. Semmit nem csinálunk vele. Ami kell neki az a napfény. Ahol a fa alatt vannak ott nem nő meg ilyen szépre. Vele szemben a kék virágokat a szomszédasszony ültette. Sajnos mind a két fajta augusztus szeptember hónapban virágzik. Jobb lenne, ha felváltva, de hát ez van.