2016. szeptember 25., vasárnap

Csak úgy

Folytatnám a filofax vagy bullet journal témában irt bejegyzésemet. Az a tapasztalatom, hogy ezek a bejegyzésre szolgáló papíralapú "művek" az élethelyzettől függnek.  Apám mikor meghalt, a szekrényben megtaláltam azokat a naptárait, amiket minden évben vásárolt magának. Kicsi olcsó példányúak voltak. Minden évben átírta a nevekhez az ismerősei telefonszámait is címeit. Mivel volt telefonunk, mellette mindig volt egy vékony telefonkönyv, amibe az ismerősök adatai voltak. A kis naptár arra volt jó, hogy mindig magával tudja hordani és programjait beleírja. A hivatali programok nem keveredtek. Ez jellemző volt szinte mindenkire. 
Ezt a három füzetet azért mutatom, hogy én hogy kezdtem el az információim és teendőim papírra vetését. Időrendi sorrendet állíthatnék, de azt hiszem nincs jelentősége. A lényeg, hogy akkor készültek, amikor még nem volt számítógép, nem volt semmi digitalizálva. Mindhárom füzet műanyag borítású és vonalas. Kettő moszkvai származású, egyet pedig Ulan-Batorban kaptam. (szeretem gyűjteni a külföldi füzeteket és általában a papírféleségeket!) Az első füzetben két fiam látszik, a kisebbik élete első hónapjait örökítettem meg napló formájában. Sajnos nem írtam sokat, de az előlap nagyon tetszik és jellemző. Mondhatjuk, hogy ez egy tematikus napló.
A középső egy igazi napló egy régi eseményről egy nagy utazásról. Jó lett volna képeslapokkal, más az út során kapott papírokkal díszíteni, de részben a ragasztás nehézzé tette a papírt, azonkívül nemigen jutottam képeslapokhoz. Maradt a naplóírás. Volt aki fényképezett, volt aki videózott és igy ezek is megmaradtak, de az utolsó oldalhoz tettem. Hol volt ez az utazás. Előszór is régen! Volt szerencsém egy KISZ által szervezett úton részt venni (egy tánccsoport tagjaként) Moszkva-Irkutszk, Alma-Ata és vissza Alma-Ata-Moszka-Bp. (Moszkvában vettem a füzetet) Sok élményben volt részünk és az értékét az adja, hogy leírtam a résztvevők nevét, a műsorok menetét. Mint kiderült erről senkinek nem volt pontos emléke. Készült egy videó, amiben jól összefoglalták a dolgokat, de ez egy írott forma ami érdekesebb. Az én életemben nagy fordulatot hozott, mikor megismerkedtem egy fiúval, aki ma is mellettem van és megőszült. Tehát a naplóírást érdemes csinálni, mindenkinek ajánlom! Az oldalakat beszámoztam 95 oldalt írtam, de maradt még pár oldal, azokhoz beragasztom a meglévő fényképeket, természetesen szöveget is írok hozzájuk!
A szélső füzet egy régi "bullett journal" azaz a munkahelyi teendőim vannak benne. Mint irtam mindenkinek volt egy asztali naptára, ahol mindig fel volt jegyezve mikor hol milyen programom van. Ebben egymás alá írtam az aznapi feladataimat, este egy függőleges vonalat húztam és pirossal vagy kipipálta, vagy egy felkiáltó jelet tette. Ezeket a feladatokat reggel írtam fel (ha reggel más programmal kezdődött, akkor előző este) és ahogy jöttek az értekezletek, megbeszélések stb. vittem a füzetet és abba jegyzeteltem. Hibája az volt, hogy alakja kb.M-es méretű volt és legtöbb megbeszélésen A4-es papírt is kaptam amire érdemesebb volt jegyzetelni. De maradtam a füzetnél mivel az A4-es papírt később az illető témához vagy elintézendőkhöz tettem.
Gond a telefonszámokkal volt. Volt egy hasonló méretű telefonkönyvem, amibe a szükséges telefonokat írtam, sokszor címekkel együtt. Gond akkor volt, ha el kellett menni, akkor nem tudtam elvinni. Akkor felirtam és aztán átkerült a könyvbe. Mivel otthon sokáig nem volt telefonunk (aminek volt hátránya és előnye is!) azért kellett tudni pár telefonszámot. Prágában találtam rá a ksi telefonkönyvecskére, ami üres lapjaival a kezdeti filofaxom volt.
Ez egy gyűrűs könyvecske volt az abc rendszeren kívül számos üres papírral amit sikerült pluszként i beszerezni. A két oldalon lévő zsebek jól szolgáltak a cetliknek. (mindig volt benne üres is!) Ma is megvan sok áthúzott újrairt számokkal. Ez egy nosztalgikus "filofax" Belefért a táskába magammal tudtam hordani, beleírtam ha volt valami elintézendőm és áttudtam nézni. Bevált a nagysága. Múltkor ahogy megtaláltam nagyon megörültem neki!
A 90-es évek végén megjelent a Reálszisztém naptárrendszere ami egy igazi filofax volt. Mivel a kis jegyzetfüzetem nagysága bevált, ezért a kisebb S méretűt vettem. Jó volt, de most átnézve a hibája az, hogy igen kicsi a gyűrű átmérője. Talán ebből adódik, hogy a beleirás nem fentről lefelé kell készíteni, hanem balról jobbra azaz magam elé teszem és fordítva írok bele. Mivel szerettem volna sok mindent írni bele, bizony nem fért bele szinte semmi és nehezen lett használható. A kötése erős és jó, szívesen használnám, majd valamit ki kell találni. 
Aztán jöttek az agendák, mindig ebben a méretben, de közben a számítógép is belépett az életembe és sok mindent tudtam tárolni. A mobiltelefonnal a névjegyzéket tudtam helyettesíteni. Mivel akkor a telefonok nem igényeltek internetet, minimális volt a meghibásodás.  
Minden évben vettem egy naptárt, amibe csak nagyon minimális névjegyzéket tettem, inkább a programokat jegyeztem fel. Ezek az utóbbi évek naptárai. Szépek, szerettem őket, de éreztem, hogy több kell. Mikor megismertem Via blogját és megtudtam, hogy tanfolyamot tart, az on-line tanfolyam nagyon bejött nekem. Sajnos sok gondom volt a gépemmel, de most egy év filofax használat után kezdem kiépíteni a tartalmi rendszerét. Eleinte természetesen sokat törődtem a díszítéssel, de most inkább a tartalmi csoportosításokkal foglalkozom. Ezenkívül szinte naptározó rendszerben használom. A számítógépem mellett van a helye, alatta egy másik filofax, amelynek a gyűrűs része kisebb. Ebben vannak a receptek, az olvasott dolgaimról rövid beírás, az archív heti bejegyzések tárolás és üres lapok helye. 
Ez a két kis füzet a számítógépem mellett van. A mintásba írom a számítástechnikai tudnivalókat. Mindig volt egy füzetem ilyen témájú és nagyon bevált. Ha valami újabb dolgot tanulok, rögtön beírom és legközelebb már tudni fogom. A piros könyvecskébe azt írom, ami eszembe jut, olvasok valamit. Ezzel nem akarom a filofaxomat terhelni. Esetleg olyan dolgot, aminek utána kell nézni éspedig az interneten. Lehet, hogy felesleges, de szép kis füzet. Honnan valók ezek a füzetek? Nem tudom. Valahogy megtalálnak ezek a dolgok. 
A jövő az lesz, hogy a filofaxomat lecserélem. Miért? Jó, szép, de nagyon hamar megkopott. Mivel a hátsó része ráhajlik az első részére, igen kövér. Így nehéz magammal vinni. Már megvan az újabb amit januártól fogok használni, de még a felosztását tervezem. De ez egy másik post tárgya lesz.

2016. szeptember 20., kedd

Csak úgy

Alcimként a filofax vagy bullet journal cimet adhatnám.
A filofaxot Via blogjáról majd tanfolyamáról szerettem meg. Tetszik, a formáját lehet persze változtatni, de a tartalmát én szabom meg. 
Ez Via filofaxa, de a díszítés egyéni lehet. Korábban megmutattam a sajátomat, de ez szebb.
Ettől kaptam kedvet, hogy én is elkezdjem csinálni és ma úgy néz kis, hogy sikerült megszokni.
Szóval ezt a szép filofaxot sikerült megvalósítanom és egy éve rendszeresen vezetem még vannak hiányosságai, de menet közben jönnek az ötletek. De ugye Via filofaxa milyen szép? Az ember kedvet kap arra, hogy neki is legyen ilyen.
Hogy mi az a bullet journal? Ebben nem mindenki ért egyet, de tk. egy lista gyűjtemény. Kicsit más a vezetése és a tartalma sőt országonként is változik. Mindez persze Amerikából indult és az angol nyelvű országokban vált népszerűvé. Mondhatnám úgy is, hogy a digitális világ kiterjedésével a számítógépek, laptopok, okos telefonok világában visszatérünk az analóg világhoz. Van aki pl. a filofaxból eleve kiveszi a névjegyzéket, mondván a telefonban úgyis benne van. Én egy alaplistát állítottam össze és ezt benne hagyom a filomban. A telefon lemerülhet elromolhat, a papír pedig ott van. De hogyan alakult ki -számomra- a naptárazás, leírás stb. erről akarok pár szót írni.
Közép iskolában nem sok füzetünk volt (a választék sem volt nagy!) én mégis témákra (projektekre)  találtam ki összeállítást, amivel egyik tanárom dicséretét vívtam ki. Mondta nekem, hogy összeállításokat kell készítenem a jövőben azaz így válasszam meg a jövendő munkámat. Igazat mondott, mert sok, igencsak sok összeállítást, listát kellett összeállítanom. 
Technikumban jártam (fonó tagozatra) ami azt jelentette, hogy nyáron egy hónapos gyakorlaton vettem részt valamelyik textil gyárban. A munkáról egy jelentést kellett készíteni. Az egyik évben -pamutgyárban voltam- a pamutbálákat klf. csoportokból dolgozták össze. Később tudtam meg, hogy erre van egy rendszer. Én mindegyikből kis darabot vettem és beragasztottam egy füzetbe, leírva a technológia menetét. Sokan csodálkoztak, de én szorgalmasan gyűjtöttem és osztályoztam a kis "vatta" darabokat. Következő évben gyapjúgyárban voltam. Mivel a gépek többsége német származású volt, az egyes alkatrészek neveit a német nyelvből vették és így beszéltek róluk. Készítettem egy kis szótárt. (később javasolták, hogy készítsek egy szótárt, de más területre kerültem érettségi után) Pl. a munka hengert arbeit hengernek hívták a kártológépen. A "jelentésbe" ezenkívül kis képeket ragasztottam és rajzoltam is. Ennek is sikere volt.
Az egyetemen minden tantárgynak volt egy füzete amibe jegyzeteltem. Később a könyvtárból kivett könyvekből hozzá írtam amit úgy találtam, hogy kell tudni. Sajnos külön jegyzetünk nem volt így a leírtak jelentették azt amit meg kellett tanulni.  Az egyetem elvégzése után rajzasztal mellett dolgoztam, de gyermekem születése után lakásunkhoz közelebbi munkahelyet találtam és így kerültem hivatali munkára. Na itt aztán sok papír vált és eleinte rendszereznem kellett majd ezt betartani. A dossziék nem olyan szépek voltak mint most lehet látni. Két kemény papír közé szalagokkal összekötöttük az oldalára egy papírra írtuk fel a benne lévő papírok témáit.  Mindenki kapott egy álló naptárt, ebbe írtuk a fontos feladatok és értekezletek idejét. Minden év elején kaptunk egy határidő naplót, amit változatosan használtunk. Mivel naponta nem vittül el, ebbe kerültek az értekezleteken elhangzottak, a kiadott feladatok stb. Nem tartottuk be az egyes naptári napokat. Természetesen az asztali naptár kemény része tele volt írva telefonszámokkal. Volt egy telefonkönyvünk. Ebbe írtuk a magán telefonokat is, hiszen nem mindenkinek volt otthon telefonja. 
Legközelebb leírom és megmutatom, hogyan fejlődött a naptár rendszerem és mivel bővítettem a meglévő dolgaimat.

2016. szeptember 16., péntek

Foltoskodás

Alcimként a Foltos Mamók szeptember 3-i kiállitásán látottakat adhatnám. Miért csak most irok róla? Hát talán azért mert sok más dologgal foglalkoztam, aztán ma láttam a telefonomban, hogy ott vannak a képek és kellene a blogomba irni. 
Szóval szeptember 3-án volt a Foltos Mamók kiállitása a Virányosi Közösségi Házban. Mondhatnám, hogy a Városmajori csoporttal kicsit testvérek vagyunk. Mi kevesebbet varrunk és azt is kézzel. A Mamók nagyon sokat dolgoznak és mindent géppel csinálnak. Szép volt a kiállitás, de ahogy valakivel megállapitottuk, a kevesebb több lett volna. Ez persze szinte mindegyik kiállitásra jellemző. Nagyon szép tombola tárgyak voltak. Nyerhettem volna ha veszek tombolát. De valahogy az utóbbi időmben elpártol tőlem a szerencse és ezért inkább nem veszek. A társaságnagyon jó volt, a hangulat úgyszintén. Sok képet csináltam, de sajnos nem mindegyik sikerült. 
A foltvarrás alapitó Magyarországon.
A hátsó teritő két példányban készült, a második a tombola fő tárgya volt és Jucus nyerte!
Nekem sok kép tetszett, de a legszebbek sikerültek.
Ez a három sikerült mint fénykép és ezek tetszettek leginkább. Én nem tudnék ilyeneket csinálni, biztos hogy a gépem odébb menne, szóval az egyenes vonalak nem az én világom.
Oklahomába kiküldtek kékfestő anyagokat és ők modern quilteket készitettek belölük.

Nekem kicsit furcsának tünt a keveredés a szinek között, talán azért, mivel a nálunk készitett kékfestő quiltek kicsit mások. De érdekes volt látni, hogy másokból milyen gondolatokat hoz elő.
Jó volt a kiállitás, kár hogy szeptember tele van kiállitásokkal és más programokkal igy nem sikerül mindenhová elmenni.

2016. augusztus 29., hétfő

Foltoskodás

Tegnap véget ért a Magyar Foltvarró Céh 3 napos kiállítása Budaörsön az OFF.
A fészbukon sok kép és dicséret van róla. Nem kívánok sem képeket mutatni, sem kritikát írni, csak egy két gondolatot. Ugyan valaki megkért, hogy gyűjtsem össze a tapasztalatokat, hogy a legközelebbi rendezvényhez felhasználhassák. Jelenleg túl frissek az élmények így inkább csak az általános észrevételeimet írnám le. 
Pénteken a megnyitóra nem tudtam elmenni, szombaton és vasárnap egész nap a Jókai Mór Művelődési Házban (a budaörsiek megfogalmazásában a színház) tartottam ügyeletet és árultam az újságokat. Szombaton délig még két másik önkéntes volt velem. Szigorúan megmondták, ha jön valaki karszalag nélkül, azt küldjük a Polgármesteri Hivatalhoz jegyért és csak azzal engedjük be a vásártérre. Na ebből voltak a kellemetlen helyzetek. Különösen mikor valamelyik szervező beengedett valakit. Nekem ez az élmény nagyon fájt. Később elfogytak a karszalagok, majd kaptam egy párat és aki kért annak pénz ellenében adtam. Természetesen nyugtát is kapott és így nap végére kb. 30 ezer Ft. jött össze. Vasárnap közölték, hogy csak újságért fogadhatok el pénzt, a belépőket küldjem a Városházára. Itt csak egy házaspártól kaptam pár keresetlen megjegyzést. Viszont nem tudtam, hogy a Művelődési Ház teraszán (másik bejáraton) van a gyerekfoglalkozás 11 órától. Akik ott voltak, nekem nem szóltak (a főbejárattal szemben ültem, a másik önkéntes 11 óra után jött csak) így egy betévedő házaspárt kislányukkal elküldtem a PostArt-ba mondván ott is van foglalkozás. Szerencsére volt egy foltos aki tudta, hogy hol van a gyerekfoglalkozás és utána ment a házaspárnak majd kivezette őket a teraszra. Szombaton egy légtérben ültek velem.
Remélem nem ez a két kellemetlen élményem marad meg a kiállításból, sőt a többek által elmondott panaszokból sem. A kiállítás a polgármesteri hivatalban nagyon szép volt, sajnos kevés időm volt megnézni. A Post Art-ba csak a végén mentem így ott sem tudtam körülnézni. Viszont sok kedves ismerőssel találkoztam, beszélgettem. 
Ami zavaró volt, hogy szombaton és vasárnap a tömegközlekedés megváltozott (szombaton a budaörsi Idesüss napok miatt a buszok másként jártak, az előzetes tájékoztatás szerint nem minden busz jött a Városházához, vasárnap a buszok ritkábban jártak.) Szombaton aki 10 óra után jött az nehezen talált parkolóhelyet. 
A vásárra sokan voltak kíváncsiak (én csak az elején, mikor két társam volt, akkor tudtam rövid időre bemenni, így pénzem is maradt) viszont aki bejött azok majdnem minden újságot végignéztek, kevésbé vásároltak így nem igen hagyhattam el a helyemet. Viszont sok érdekes kérdésre kellett válaszolnom. Aktív koromban sok kiállításon voltam "információs" így mintha visszamentem volna az időben. 
Összességében az mondhatom, hogy a kiállitás szinvonalas volt, a foltosok elégedettek (akár dijazottak, akár csak látogatok) és várják a következő közös találkozót. 

2016. augusztus 21., vasárnap

Utazás

A cím kicsit félrevezető, hiszen manapság utazás alatt egy külföldi utazást szoktunk érteni. Ennek örülhetünk, hogy ilyen lehetőségeink vannak. A mi utazásunk igen prózai volt, Orosházára utaztunk, mivel egy felújításhoz akartunk pályázatot készíteni és beadni. Aztán úgy adódott, hogy a környéket körbejártuk. Ez azért is jó, mert így nem csak az országutat és autópályát látjuk, de sok kis települést és várost. Szerintem így jobban megismerjük kis hazánkat, látjuk a fejlődést, hiszen több helyen évekig nem voltunk. 
Az Orosházi Naplóban ezt a házat mutatták be, hogy pályázni lehet a hagyományok megőrzésére tett munkákra.
Orosháza központjában volt az Alföld Szálló, amit lebontottak, valami hibás volt benne. Helyette EU-s támogatással egy nagyon szép parkot csináltak, kis patakokkal és egy üvegből készített körtefával. Én úgy gondolom, hogy az itt lévő Üveggyár ihlette a művészt a szobor megalkotására. Rajta tábla, hogy Zombáról idejöttek (mikor itt éppen senki és semmi sem volt) egy körtefát találtak. 
Elmentünk Tótkomlósra egy könyvért és a város közepén az evangélikus templomot megtekintettük. Egy nagyon kedves kis park közepén van. Az itt élők magyarok és szlovákok igen szorgalmasak, ez látható a gondosan rendbe tartott házakon.
Szent István szobrát is megnéztük.
Visszafelé Kardoskútat, kakasszéket is megtekintettük. Voltunk Szegeden, nem mentünk be a központba, mivel a rokonok inkább a szélén laknak egy kedves lakótelepen ahol tó és parkok vannak. Nem lennék foltvarró, ha nem mentünk volna be Hódmezővásárhelyen az Intersparba ahol az üzletsoron van egy kis üzlet a Csodavilág. Nagyon szép kész dolgok vannak, méterárú és közbélés anyagok (amit vettem is). 
Egy napot szántunk Gyopárosfürdőre, ahol egy 5csillagos fürdőt hoztak létre és amikor tehetjük meglátogatjuk. Elmentünk Gádorosra, ami nincs messze Orosházától.
Ezenkívül voltunk még Csongrádon és Szentesen, de ezeket a helyeket gyakran felkeressük. 
Aztán megnéztük a nekünk igencsak fontos épületet, ami korszerűbb, de így augusztus 19-én igyekszünk megnézni.
Ezután hazajöttünk és másnap ez a kép fogadott. Persze nem az ablakunkból, de így teljes a kép.

2016. július 17., vasárnap

Rendteremtés

Sok blog foglalkozik a rendcsinálással. Részben szükséges, de divatos téma is. Megvettem KonMari módszeréről a könyvet magyarul. Kicsit szájbarágós, hosszú, de érdekes. Aztán elkezdtem keresgélni a neten és több angol nyelvű videót találtam. A legérdekesebb egy átlag amerikai (brooklini) négytagú család lakásának a rendbetétele volt konmarisan. (sajnos közben törölték).
Most tegyük félre azokat a megjegyzéseket, hogy könnyű nekik, hiszen mennyivel nagyobb a lakásuk milyen sok szép holmijuk van stb. Én inkább azt vettem észre, hogy hiába van nagyobb lakásuk, sok holmijuk, a rend ott sem mindenhol az előnye a háziasszonynak.
Milyen következtetéseket vontam le? Először is Gina (a háziasszony) szinte minden zugát a lakásnak lefényképezte és odaadta Marie-nak. Utána ő többször elment és egy-egy részt igyekeztek rendbe tenni. Sok zsák megtelt míg valahol rend lett. Korábbi blogokban azt olvastam, hogy nincs szó arról, mi lesz a kidobandó dolgokkal. Inkább azt vettem észre, hogy a feleslegtől váljunk meg és ne gyűljön fel. Sok mindent lehet tanulni ezzel a módszerrel, de pl. Magyarországon bizonyos szokások évtizedekig belénk rögzültek. Pl. a pulóvereket, konyharuhákat, ágyneműt mi polcokra tesszük egymásra. (kivasalva!) Tény hogy ez így szebb de az álló elhelyezés praktikusabb. Viszont akkor vagy átlátszó kosarakba, dobozokba kell tenni, vagy komódokba fiókokba rakni.  Régen (a magyar parasztvilágban) a lánynak a ruhái a kelengye ládába volt. Amit nem hordott azt a ruhák tetejére tette. Mikor a láda megtelt, akkor a benne lévő ruhákat megfordították az alsó került felülre és így a divat körforgását is lehetett követni!  
Mindenesetre én igyekszem megfogadni KonMari tanácsait és rendet rakni a lakásban. Kb. 10 évvel ezelőtt a lakásunkat felújítottuk és ki kellett költözni.  A legnehezebb volt a meglévő holmikat dobozolni. Három részre osztottam a dolgokat. A dobozba kerültek azok, amikre szükség lesz. Két nagy fekete zsák volt. Az egyikbe kerültek a kidobandók. (ezeket a lépcsőház egy félreeső részén tároltuk, amíg nem lesz lomtalanítás) A másik zsákba kerültek azok a dolgok, amik használhatók. Ezeket elvittük a Máltai Szeretet szolgálathoz. Akkor még nem volt adománybolt. Azt vettem észre, hogy a Máltai egy nagyobb lakótelep közepén volt és többen hoztak oda holmikat. Talán ez a helyes, hogy a felesleges holmikat adjuk oda azoknak akik még hasznát veszik. 
A legnehezebb feladat a foltvarró holmik között selejtezni ill. rendet csinálni. Na erre kell kitalálni a KonMari módszert. 

2016. július 2., szombat

Foltoskodás

Tegnap, azaz július 1-én volt a szentendrei Skanzenben a jánossomorjai házban egy kékfestő kiállítás. A kékfestő anyagokat Szirén gyűjtötte össze a szorgalmas foltvarróktól és helyezte el ebben a parasztházban. A rendezvényt a Magyar Foltvarró Céh szervezte.
Ime a felújitott Skanzen bejárata.
A rendezvény megnyitása, a Céh elnöke, Szirén és a Skanzen képviselője
Anna aki a magyarországi foltvarrást és ezen belül a kékfestő anyag használatát elterjesztette, Edittel, aki a képeket készítette én csak kölcsönvettem tőle, mert szebbek mint az általam készített telefonos képek.
Nekem ez a kedvencem a patchwork és a himzés keveréke
Az ágyon a hires Dear Jean, amit egy falon jobban szemre tudtunk volna venni, de így is nagyon szép.
Ez a másik ágyon elhelyezett terítő.
A sarokban az asztal és a szekrény kékfestő teritővel és öltözékek
Az ablakokon a kézi szövésű függönyök subrika díszítéssel.
Az épület másik részében a textil készítésről rövid tájékoztató és egy szövőszék volt látható. 
Érdekes volt a kiállitás, a megnyitó és a szobák megtekintése után a szaletliben menta és bodzaszörppel kináltak, valamint pogácsával. 

Végezetül nem a kiállításhoz tennék  egy megjegyzést. Régen kb. 5 éve voltunk a Skanzenben, előtte szinte évente mentünk, fiaimnak sok mindent megmutattunk, amit csak itt tudtak megismerni. Gyerekkorunkban férjemmel abban a szerencsében volt részünk, hogy faluhelyen nyaraltunk és  hasonló házakat láthattunk ill. lakhattunk benne. Jó volt minden évben kilátogatni és később nem okozott gondot külföldi vendégeket kalauzolni és mesélni a látottakról. Most autóval mentünk és tudtuk, hogy valahol Szentendre közepén balra kell fordulnunk. Az interneten megnéztem az utca nevét, ahol a Skanzen található. Sajnos kis térképet magáról a Skanzenről nem találtam. Nagyon kellett nézegetni a kiirásokat, amelyeknek a többsége valamilyen céget jelzett, majd kisebb betűkkel, de megtaláltuk a Skanzen kiirást. Utána csak mentünk, majd Szentendre vége volt és csak az utat láttuk. Távolban látszódott egy épület, gondoltuk ez lesz az. Végül ott is láttunk egy kiirást. Persze ezek a táblák olyan kisméretűek voltak, hogy könnyen eltévedhetett bárki. Újdonság, hogy egy sorompó várt, ahol a jegyet leszakítva azon azt olvastuk, hogy egy óra ingyenes a többit a pénztárba kell befizetni. Egy alacsonyabb épület volt oldalán a bezárt pénztárakkal. Az ajtón egy behajtani tilos tábla. Valakit beengedtek mi megkérdeztük hol van a bejárat. Hosszas rákérdezésre megmondta a hölgy, hogy a fenti sárga házban. (gondolom nem mi voltunk az elsők, akik ezt kérdeztük!) A sárga épületet (szerintem vajszínű volt!) több lépcsőn értük el. Igazán tehettek volna egy nagyobb táblát, hogy bejárat! A pénztárba egy hölgy a nevek elhangzása után beengedett. Vele szemben volt az információ, ami akkor üres volt. Egy szimpatikus vasutastól kértünk felvilágosítást, hogy találunk el a kiállítás helyszínére. Nagyon kedvesen és részletesen elmagyarázta és eljutottunk a kiállítás helyszínére. A ház bejáratánál felírás mutatta, hogy itt van a foltvarró kiállítás. Igaz az ajtó be volt hajtva így csak a szemfülesek láthatják. Kifelé menetkor egy ismerős házaspárral mentünk, mivel a kocsinkból valamit átakartunk tenni az övékébe. Közöltük, hogy nekünk még fizetnünk kell. Erre mondták, hogy nem pecsételték le a parkolócédulánkat? Ugyanis az ingyenes bejutáshoz ez is járt. Férjem elment a pénztárhoz, ahol a jegyet kaptuk, ők átirányítottak az információhoz, aki felírta a cédula számát, majd a kedves vasutas megmutatta, melyik pénztárhoz menjünk, ahol lenullázzák a jegyünket. Az ismerősünk kocsijára nem nyílt meg a sorompó. Szerencsére akkor jött be egy ott dolgozó kocsijával és elküldte a vezetőt, hogy a parkolójegyet vigye a pénztárhoz, ahol lenullázzák a jegyét. Nekünk sikerült a sorompó felemelés. Ezek a dolgok mind apróságnak tűnnek, de kis odafigyeléssel elkerülhető. Pl. az épülethez egy nagyobb nyílt a virágok előtt mutathatná a bejáratot. Az információnál lehetett kapni kis információs anyagot (mikor ott voltunk akkor éppen elfogyott) ezt pl. a honlapon lehetne letölthető formába feltenni. A szentendrei információs táblákról nem beszélek. A honlapon több információ lehetne az elérhetőségről. Pl. a HÉV végállomásától milyen busszal lehet odamenni, annak a menetrendjét stb. Hiába írtam le mindezt? Nem, mert remélem ha legközelebb megyünk, akkor ilyen gondokkal nem találkozunk. Időközben alaposabban átnéztem a Skanzen honlapját és megtaláltam a busz menetrendet és a skanzen térképét. Igaz nem az amit az információnál osztogatnak. A honlapot a Skanzen jegyárak címszó alatt találtam, ahol aztán ott volt az elérhetőség. Később rájöttem, hogy magát a skanzent kibővítették ezért találtunk meg dolgokat nehezebben, hiszen korábban a bejárat után szinte a faluban éreztük magunkat.  Igy pedig szinte a falu szélén voltunk.