2012. november 28., szerda

Nagy utazás-3

Miért hallgattam eddig? Sajnos más dolgom volt és többet kellett pihennem, igy inkább az olvasásnak szenteltem időmet.
Folytatom az utazásomról a beszámolót hiszen ez nincs időhöz kötve. A következő napon Nancyba mentünk, ahol barátnőm és férje járt egyetemre és ismerkedtek meg. Nancy kb. 5. a városok sorában (nagyságban) tölünk vonattal közvetlenül megközelithető. Egy könyvkiállitásra mentünk, ahol találkoztunk barátainkkal. Van egy ismerösünk, aki matematikai könyvet kér tölünk, mivel azon keresztül tanulja a magyar nyelvet. Szerinte a magyar nyelv szerkezete olyan gondolkodást ad, ami segit a matematika elsajátitásában.
Nancy a szecesszió bölcsője a XIX.század végén és a XX.század elején sok művész tanult itt (sok magyar is) akik aztán terjesztették ezt a müvészeti formát.
A kiállitás a főtéren volt egy nagy sátorban kb. olyan mint nálunk a könyvfesztivál.
A téren a lengyel származású király szobra állt, egyik oldalon franciául a másik oldalán lengyelül. (egy francia kiránylányt vett el feleségül.)
Én a könyvkiállitást gyorsan bejártam, mivel engem érdeklő (azaz pw.) könyvek nem voltak. Egy könyv volt ami felkeltette az érdeklődésemet, gyerekeknek, a madelein süteményről szólt. Egy királyt hivtak ebédre és a szakács a süteményt elégette. Mit csináljanak, volt ott egy kis cselédlány aki azt mondta, hogy a nagymamája szokott egy süteményt csinálni és ő szivesen megsüti. Igy is lett. A királynak annyira izlett, hogy kérte mutassák be neki azt aki ezt sütötte. Be is jött a kislány, akitől megkérdezte a király a nevét és mondta, hogy Madelein. Igy született a sütemény. Azt nem mondta a történet, hogy már akkor is volt ott ilyen forma? Mindenesetre nagyon sok helyen árulják és igen finom. Én leültem egy székre és néztem az embereket. Érdekes, ha az ember külföldön van, jobban van módja  szemlélődni. Mivel én pihentem igy az emberek -pláne egy kiállitáson - nem rohantak, azaz olyan nyugodtaknak láttam őket. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben pl. egy ilyen tömegben nehéz észrevenni ki a magyar, azaz nem válunk ki a többiek közül. Csak az arabok (azok közül is a nők) a fejkendőik és hosszú ruhájuk miatt voltak mások. Némelyek olyan érdkesen kötötték meg a kendőjüket, kedvem lett volna megkérdezni hogy csinálják.
Ez egy jellegzetes nancy-i ház. Nagyon szépen rendben tartják a házakat és igyekeznek megőrizni az erkélyek és ablak rácsokat egységesen.
Ez egy ház kapuja szintén kovácsoltvas szerkezetű. De nemcsak a kovácsoltvas szerkezetekben volt ez a müvészet, a lakásberendezés más termékeiben is mint pl. lámpák, vázák, bútorok.
Elmentünk megnézni a szecesszió "szülőházát" ahol sok szépséget láttunk. A kert nagyon szép volt és nagyon tetszett az ablakba tett virágok együttese.
Folytatása következik.







2012. november 9., péntek

Csak úgy

Az utazásomról szóló beszámolót folytatom, de most találtam a Pinteresten egy érdekes sálat és mivel "free" tehát megmutathatom és letöltöttem a leirását is. Magyarul és oroszul is. Igaz a magyar egy kicsit keskenyebb de nem ez a lényeg.
A magyar leirás az alábbiakat tartalmazza:


"Bár a kendő aszimmetrikus alakja miatt ijesztően nehéznek tűnhet,ez az egyik legegyszerűbb kötemény a világon!
Tulajdonképpen 8. egymáshoz képest eltolt derékszögű háromszögből van kialakítva a kendő, igy a háromszögek oldalai egy traktrixhoz (vonszolási görbe) hasonló alakot írnak le. ..."

Elolvastam az orosz nyelvű leirást is (az angolt gyenge tudásom miatt nem) és ahhoz nem kellett sem matematikai tudás, sem új szavak, hanem egyszerűen és érthetően volt leirva. 
Nekem a KÖTEMÉNY szó nagyon tetszik, de a TRAKTRIX se rossz. 
Nagyon helyes, hogy egyre többen tanulják az idegen nyelveket, de a magyart sem kellene elfelejteni! Sajnos ez nem az első ilyen forditás, ami felbosszant. Aki fordit, annak egy kicsit illene értenie (szakkönyvekben utána nézni stb.) az adott tárgyhoz!


2012. november 7., szerda

Ezüstvölgy

Ma kaptam ezt az információt ezen a  cimen egy orosz foltvarró tanfolyamáról van egy képes bemutató. Talán többen emlékeznek, mikor nálunk voltak orosz foltosok kiállitásukkal. Egyiküket tavaly meghivták Ezüstvölgybe kiállitani és fődijat kapott az egyik alkotása.  A Bernina cég két 6 órás tanfolyamra hivta meg az idei kiállitásra. A szöveg ugyan oroszul van, de annyi a kép, hogy az magáért beszél.

2012. november 5., hétfő

Nagy utazás-2

Szóval szeptember 13-án eljött az én napom és elmentünk St.Marie-Minesbe, azaz az ezüstvölgyi kiállitásra. Aki még nem tudja, annak leirom, hogy azért hivják a területet Ezüstvölgynek, mert régebben a környéken ezüstöt bányásztak. Na és hogy az asszonyok se unatkozzanak, textilgyárakat telepitettek ide. Nem csak ide, hanem a Vogézekbe is. Embereket is toboroztak és jól éltek. Aztán jött a kinai textilipar, az ezüst elfogyott a hegyes vidék ott maradta az embereknek munka kellett. Láttam egy nagyon szép vörös téglás épületet, amelyben már semmi sincs, de nem lehet lebontani, mivel műemlék (valamikor textilgyár volt) az önkormányzatnak viszont nincs pénze hogy felújitsa. Pedig milyen jó lenne, ha az utókor egy textilmúzeumbn láthatná, hogy hogyan is készült régen a pamut és a gyapjú!
St.Marie-Mines úgy gondolta, hogy egy kiállitást szervez és ehhez a közeli kis falvacskák is csatlakoztak. Ma már úgy kinőtte magát, hogy a nemzetközi hirnéven túl jelentős turisztikai látványosság lett. A hangulata az egész városkának a patchworkről szól, de amint hallottam évente kétszer divatbemutató van itt vásárral és kétszer anyagvásár is. Tetszett, hogy minden üzlet igyekszik kivenni részét az eseményből, pl. a papirüzletben szinte csak pw ujságok voltak a kirakatok tele voltak kész művekkel.
Ez a kép az egyik templomi kiállitót mutatja, a bejárat két oldalán a kiállitási logóval.
Ez egy üzlet, ahol egy megvehető darabot tettek ki szemlélésre.
Elöször a nyitott részeket néztük meg, ahol a legnagyobb az ifjú divattervezőké volt. Nagyon szép dolgokat láttunk (sajnos nem engedtek fényképezni) de nem hiszem, hogy bármelyik darb is nyert volna a Határtalanul pályázatán! Majdnem mindegyik nemezből volt, olyan "nem is tudom hol az eleje-háta" szabásal, szinte mindegyik fekete, de itt-ott igen érdekes igen szines (crazy) rátéttel diszitve. Volt egy nemezelt részleg, ahol a nemezelt anyagba különféle struktúrájú  fonalak voltak és még himzéssel is diszitették. Olyan derékmelegitőknek néztem, amire azt mondták, hogy kabátraa téve nyakbavaló is lehet. Sok kalap volt darabokból, mind a szinén varrva, de a 60 EUR-t én sokkalottam érte. Másutt sok kötött holmi volt, ami megint divatba jön. Sokszor egy-egy szál különleges fonallal teljesen megbolonditva.
A városka zeg-zugos sok kis hiddal a patakoknak, ami romantikussá teszi.
A legtöbben persze a vásáros részben voltak. Tetszett, hogy nem nagyon váltogatják a helyeket, azaz szinte mindenki ott volt ahol pl. két éve.
Egy ismerősel is találkoztunk a standján, ahol éppen a kis hatszögek használatát mutatta be a nagymama virágoskertje készitéséhez.
Sok anyag volt amin élénk arcképek, minták voltak, sokszor lenből. Ezek az anyagok szépek, de annyira feltünőek, hogy egy táskát néhányszor tudsz csak használni. Faliképhez pedig egy-egy elemet. Az nem tetszett, hogy szinte mindent csak egységcsomagban lehetett venni, külön a leirást szinte alig. Igy viszont elég drága mulatság.
Az árakat bizony nem a mi pénztárcáknak szabták. Sok nagyon szép afrikai anyagot láttam, az egyik fő vendég Afrika volt.
A kiállitásról nem akarok irni, hiszen arról mások beszámoltak és sok újság nálamnál jobb képeket fog feltenni. Beültünk egy kávézóba, ahol a szomszédainkkal rögtön tapasztalatcserébe kezdtünk. Az egyik hölgyön olyan szép kabát volt, hogy muszáj volt megszólitani, hát kiderült, hogy Nepálba vette. Kérdezgettek a magyar foltvarró életről. Szép kirándulás volt.




2012. november 4., vasárnap

Nagy utazás-1

Utazni jó, külföldre meg pláne. Megismerünk más körülményeket, új benyomások érnek, kipróbálhatjuk a megszerzett nyelvtudásunkat. Elég régóta utazhatuk, sőt sokan dolgoznak is külföldön, tehát sok ujat talán már nem tudok irni, csak a saját tapasztalataimat. Soha nem gondoltam volna még gyerekkoromban, hogy életformám lesz az utazás és több mint 10 évet élek huzamosan külföldön és bizony sokat utazom. Persze egészen más hivatalosan utazni, amikor a nap 24 órájában készenlétben kell lenni, mint amikor saját kedvtelésedből utazol.
Abban a szerencsében van részem, hogy vannak barátaim, rokonaim külföldön, akiket vendégül látok és ők is engem. Igy nekem Ezüstvölgy már régen kirándulóhely volt, de a kiállitáson való részvétel csak most jött el harmadik alkalommal. Elöször 2008-ban voltam a kiállitáson, amikor Magyarország volt a diszvendég. Két évvel ezelőtt a Sári szervezte kiránduláson voltam, ezért úgy gondoltam, az idén férjemmel elmegyünk ezekre a helyekre, kiegészitve egy kis körúttal. Két hétre terveztük, hogy aztán ez több lett mint egy hónap, az már egy objektiv nem tervezett dolog miatt sikerült.
Szóval mindent megterveztünk, leleveleztünk Brüsszelből külön felkészültünk, programot állitottunk össze (aztán a két előkészitett könyvet itthon hagytuk!) A navigátorunkat felfrissitettük. Többen mondták, hogy Németországban nem kell keresni szállást, mert bemegyünk bármelyik faluba és ott lesz egy panzió. Azért az interneten több cimet összegyüjtöttem. Három éve gy nagyon szimpatikus panzióba voltunk és nekik is irtam. Válasz nem jött! Gondoltam nem éppen internetezőfajták. Megkerestük az interneten, mentünk is, de nem találtuk. Na nézzük a másik cimet. Nagy nehezen megtaláltuk, nem is panzió, hanem szálloda, de nagyon sötét, kiderült, hogy bezárt. Jött a következeő cim, amit meg is találtunk, csak éppen panzió nem volt. Na van még cim. Ez már a központban volt, kellemes söröző, fölötte egy nagyobb ház. Kiderült, hogy a szálloda már nem müködik. Viszont vele szemben volt egy szálloda és ott kaptunk helyet. Kellemes hely volt, parkolóval a szálloda előtt egy sörözővel. Eltelt egy kis idő amig ezt megtaláltuk, de tanulság, hogy csak olyan helyre megyünk, ahonnan visszajelzést kapunk. Egy kellemes kis német városka, se túl nagy nagy se túl kicsi.
Ezzel a templommal szmben volt a szállásnk, szerencsére éjjel nagyon halkan jelezte az időt.
Ebből a szállodából indultunk másnap, azaz szeptember 11-én tovább. A navigátorunk nem nagyon akart arra vinni amit mi kinéztünk, igy többször kellett átállitani. Mi a Rajnán délebbre akartunk átkelni, hogy az Ezüstvölgyben épitett alagútat kikerüljük és lehetőleg sima területen menjünk, ne a kacskaringós hegyi uton. A térképen minden olyan egyenes, de mivel már jártunk erre, volt némi tapasztalatunk. Mi nem Elzászba hanem a Vogézekbe akartunk menni egy kis faluba, ahol a barátnőm lakik. Végül sikerült is kora délutánra oda érni.
Meg is érkeztünk a házhoz, ami -mint az utcában a többség - a XV-XVIII. században épült, amit kivülről igyekeztek mai kinézetre alakitani, belül pedig szinte teljesen átépiteni. Ők a ház baloldali részét örököték és alakitották ki, mikor kész lettek akkor ajánlotta fel a szomszéd a saját házát. Igen romantikus a ház belülről, kicsit zegzugos. Barátnőm Odette régiségkereskedelemmel foglalkozik. Eleinte ez hobbynk indult, majd egyre jobban beleszeretett és még mindig csinálja. Az utca végén (két háznyira) folyik a Moselle folyó
B

Barátnőm özvegy de nagy közéletet él, sok ismerőse van. A házhoz tartozik még két macska és négy tyúk. A macskák kétéltűek, azaz a dolgukat a házon kivül végzik a házban esznek, alszanak és kényeztetik magukat, ha az illetőt arra érdmesnek tartják.
Következő napon mester jött egy ajtót javitani, igy Ezüstvölgy maradt a következő napra.
Folyt.következik.