2015. augusztus 18., kedd

Foltoskodás

Korábban megígértem, hogy a Lucy Boston készítéséről írok egy részletes leírást. Részleteket már írtam a sablon készítéséről, bemutattam azokat a blokkokat, amelyeket a tihanyi táborban. Most igyekszem részletesen a készítést bemutatni.
Mint említettem, a Lucy Bostont két sablonnal varrják, eredetileg angol papírra varrás technikával, de sokan varrják kézzel sőt van aki bizonyos részeit géppel varrja. Mivel tavaly ismerkedtem meg Jessica Alexandrakis könyvével az angol papírra varrásról (amit addig is műveltem) én ezt a technikát választottam. Elképzelésem az volt, hogy olyan takarót varrjak mint Lucy Boston.
Első próbálkozásom egy 2x2-es terítő volt, amit nem béleltem és nem hátlapoztam ez lett a próbadarabom. Ezt tavaly nyáron készítettem, majd megrendeltem a könyvet és akkor kezdtem el gondolkodni a takaró elkészítésén.
Ennél a darabnál jöttem rá, hogy ez a fajta minta akkor fog érvényesülni, ha bordűrös és szép (minőségi) anyagokból készül. A fotón nem jól látni, de a középső kiegészítő résznél nem fehér, hanem drapp hatszögek vannak, mivel nem volt annyi fehér anyagom. Sokan nem szeretik a fehér hatszögekkel keretezni, szerintem viszont a blokkoknak kell élénk színűnek lenni és a fehér ehhez jó hátteret ad.

Anyagokat tavaly ősszel egy üzlet patchwork anyagainak "kiseprésénél" sikerült beszereznem, ill. a szekrényemben lévő anyagokból összeszedni. Nekem azok az anyagok tetszettek, ahol némi fémes csillogás is volt a mintában. A bordűrös anyagok azért is jók, mivel többféleképpen lehet kivágni belőlük a hatszögeket. Persze kellenek hozzájuk egyszínű anyagok is.
Első feladatom, hogy kiszabom a hatszögeket, ezeket egy un. "uzsonnás dobozba" helyezem.
Nálam ez vált be. Egy-egy anyagból általában 12 db-ot szabok ki. 4 db. kell középre ehhez 4 köré. majd 8-8 a szélére. Igy ezekből tudok válogatni. 
Azért szeretek több darabot kivágni, hogy jobban tudjak belőlük válogatni. Vannak amelyeket előszeretettel használom, de kiderül, hogy a blokk összeállításánál nem érvényesül. Ekkor veszem elő a másik kivágottat. Kis formátumban másként érvényesül a minta is, ezért is jó ha vannak kivágott darabjaim. 
Egy másik dobozban (egyszerű) tartom a sablonokat és a papírra felvarrt anyagokat. Ezekből tudom összeállítani a blokkot. Ekkor döntöm el, hogy más szinű hatszögek kellenek még, vagy az igy összeállitott blokk lesz a jó. 
Ez az összeállítás kb. egy napig még a vágólapomon lesz és eldöntöm, hogy így maradjon, vagy változtassak rajta. Ez akkor van, ha első ránézésre nem nyeri el tetszésemet. Ezért nem szeretem a sablon nélküli varrást, mert akkor csak fejtés után tudok módosítani.
A hatszögeket én nem úgy varrom rá a papírra, hogy a papírt is átszúrom, hanem hátul fércelem a papírra. (ezt egy német nőtől tanultam még nagyon régen és bevált.)
A papírok kiszedése nem nehéz és a sablonokat újra fel lehet használni.
Így néz ki hátulról egy blokk. A kész blokkot levasalom színéről és visszájáról is, majd megvárom míg megszárad és így teszem el.  Elvileg a középső 8 sablont kivehetjük és újra felhasználhatjuk, de én csak a fehér szegély felvarrása után szedem ki.
Ez már a következő fázis, amikor fehér hatszögeket varrok minden egyes blokk köré. Igyekeztem szép fehér anyagokból varrni, mivel ennek a megjelenése emeli a blokkok szépségét. Az egyszerű lepedő vászon a sokszor fémszálas anyagok minőségét lerontja. Természetesen ez szubjektív megítélés. 

Ezeket mutattam be Tihanyban (azért ennél jóval több van már) Szerintem itt látható, hogy a fehér háttérben hogyan érvényesülnek.
Itt látható 3 méretben készített blokk. 1,5 inch, 1inch, 0,5 inch. Szerintem takarónak ideális az 1 inch nagyságú. Az ennél nagyobb vagy kisebb más célokra használható fel. Én pl. a nagyobbat egy táskára gondoltam, a kisebbet egy doboz tetőre.
Ez a Lucy Boston könyvből van és én ilyet szeretnék csinálni. Azt írja, hogy a takarókat nem tűzte le. Én úgy gondolom, kevés tűzést készítenék, szerintem a hatszögenkénti tűzés sok lenne. 
Ahogy a Hírfoltokban lévő cikkemben írtam, jó lenne egy Lucy Boston kiállítást tartani, hiszen mindenki másként látja és készíti. Aztán a nézőközönség döntse el, melyik a szimpatikusabb. Persze ez olyan kiállítás lenne, ahol nincs díjazás, hiszen a cél a bemutatás.

2015. augusztus 17., hétfő

Csak úgy!

Augusztus 13-án kisebbik unokám - Viola Eszter - 7 éves lett. A kettős nevet azért kapta, mivel szülei egy virágnévhez ragaszkodtak, a másik nagypapa viszont az Eszter névhez. Amúgy Vilcsinek hivjuk! De nagyon szereti azt, hogy két keresztneve van, mivel így két alkalommal van névnapja!
Ez egy korábbi képe, de nem sokat változott.
Felköszöntése után azt mondta: nagyon furcsa, hogy már 7 éves vagyok. Nehéz ezt elhinni. Eddig 6 éves voltam és most 7. Aztán elgondolkodott és azt mondta, biztos igy lesz majd a 8. születésnapomon is. 
Most ősszel lesz II. osztályos és nagyon szép eredménnyel zárta az I. osztályt. Jó érzés, hogy ilyen kis aranyos unokánk van!

2015. augusztus 13., csütörtök

Csak úgy

Augusztus elején családi összejövetelen voltunk Balatonföldváron. Időnként szerveződik ez az un. unokatestvér találkozó. Miért éppen Balatonföldváron? Mert ott van hely, általában 1-2 napig vagyunk ott.
Ez a templom a kőszegi Jézusszíve templom. Itt kötött házasságot Anyám Apámmal, Nagynéném a férjével és emögött a templom mögötti kis utcában volt anyai nagyanyámék családi háza. A találkozóra egy fénykép albumot állítottam össze, amiben az anyai vonalat igyekeztem fényképeken bemutatni. Sajnos - és ezt megállapítottuk - sok mindent nem jegyeztünk fel és most csak kérdeztük, ez kicsoda stb. Nagyon divatos most a családfa kutatás, de mi csak egy olyan összeállítást akartunk nézni, akiket ismertünk. Dédszüleimnek (anyai ágon) 8 gyermeke volt (mind leány) ezek közöl kettő meghalt. Az egyik egészen kiskorában, a másik 17 évesen. tehát 6 leányt kellett férjhez adni, ami nem egy kis feladat volt a XX.sz.elején.  Ketten Amerikába vándoroltak ki, egy leány Bécsbe ment férjhez. Szerényen és hosszan éltek, de nem volt gyermekük. Itt maradt három leány akik közül az egyik egy kis faluban tanítónő volt, majd visszatért Kőszegre a megözvegyült Mamát eltartani. A legkisebbik férjhez ment, de a bekövetkezett változások miatt Romániában találta magát és valahogy megszakadt vele a kapcsolat. Itt maradt Nagyanyám, aki vasutas férjével Vas és Zala megyében élt, éppen hová szólította férjét a szolgálat, majd annak halála után visszatért a családi házba Mamához és nővéréhez. Nagyanyámnak 4 gyermeke született és mind a négy helyen egy-egy leány született akik aztán férjhez mentek és összesen 6 gyermeket szültek ill. azok is családot alapítottak. Érdekes egy ilyen találkozó, pláne akkor ha visszanézzük, honnan jöttünk, hová megyünk. A fiam a fénykép albumra azt mondta, hogy most az apai oldalt is dolgozd fel. Aztán a férjem családját hasonlóan. Addig érdemes ezt csinálni, amíg van aki emlékszik. 
Keresztlányom (akinek a fia 20 a lánya 18 éves) Németországba ment férjhez és ma egy jól prosperáló műköröm szalon tulajdonosa. Igen komolyan csinálja, tanfolyamokra jár, kereskedik, tanit és szeretné letenni -ebben a szakmában kialakult- szakvizsgát, hogy megfelelő tanfolyamokat tarthasson. 
Ez az én öreg kezem, amin nagyon szép manikürt varázsolt. Nem is a szépség a lényeg, hanem a tartósság. Sajnos lefog nőni, de nem fogom feltöltetni, a körmeim elég erősek voltak. Pl. ha kézzel varrok a varrótű nem tesz bennük kárt. 
A két hüvelyk ujjamra került két kis dísz is. 
Érdekes volt hallgatni a tanfolyamot vezetésre kijelölést (milyen vizsgát kell letenniük stb.) A tanfolyam vezető igen szép összeget kap az oktatásért, de a tanfolyam díja sem olcsó. Egy-egy tanfolyamon 7-8 fő vesz részt és a jelentkezésnél megkérdezik, hányan lesznek. Amennyiben többen, akkor sokan visszalépnek. Azt mondják, ha kifizetik a tanfolyam díját, akkor a vezető többet foglalkozzon személyesen is a tanulókkal. Megkértek, hogy fordítsak le egy katalógust, amit egy orosz műkörmös adott ki. A sok rajz a körmökön nem olyan gyakori a használatban, de mutatja, milyen festékeket használnak és a rajzok kivitelezése az alkotó tehetségét mutatja be. Szóval érdekes volt. Próbáltam a foltvarrással összehasonlítani, de rájöttem, hogy nem mindig sikerül. Viszont a foltvarró tanfolyamokról és táborokról (a tapasztalatokról) érdemes lenne véleményeket hallani, olvasni. Mert vélemények vannak, de nem jutnak el ahová kellene. Én mindenesetre egy szubjektív blogbejegyzést fogok írni, de előbb a Lucy Bostos készítést írom le. Mostanság a Millefiori teljesen leköti minden időmet.