2008. szeptember 29., hétfő

Foltoskodás


Ma a körvarrás képet csináltam egész nap, hogy szerdán eltudjam vinni. Egészen más úgy dolgozni, hogy mindennek van helye, nem kell keresni stb. Na azért még van mit csinálni, de alakulnak a dolgok. Sajnos a tűzés nem lesz olyan amilyennek szerettem volna. Muszáj megtanulni a kukacolást, hogy géppel gyorsan tudjak tűzni. Addig marad a kézi tűzés. Na meg nem tudtam magammal megállapodni, hogy a blokkokat hogyan tűzzem. Holnap marad a keretpánt felvarrása és visszavarrása, aztán lefényképezem. A fércelés viszont kivette az erőmet. 1m x 1m nagyságú lesz. Azon gondolkoztam -mivel sok pályázat ilyen méretet ir elő - mit lehet egy ekkora nagyságú valamivel csinálni. Takarónak kicsi, képnek nagy, falvédőnek nem jó. Marad a szekrény. Most kékfestőből szeretnék egy polctakarót varrni. De úgy tervezem, hogy kézzel fogom varrni. Valahogy a kézi varrás és összeállitás mégiscsak jobban tetszik. De marad feladatnak a kukacolás megtanulása és akkor lehet, hogy azzal fogok sokmindent gyártani.
Violám növekszik, már hathetes, szombaton ott voltam vigyázni, de szegénykém 3 óra után nem érte be velem! Na majd ha nagyobb lesz! De határozottan szépül és lányosodik! Ákoska is szép és aranyos de ő fiú. Érdekes, annyira a fiúkhoz vagyok szokva, hogy Vilcsikét mindig fiataluraztam (mikor tisztába tettem, aztán rájöttem, hogy más a technika is!) Na de nem az unokákról akartam irni, hanem arról, hogy holnap befejezem a körvarrás képemet!

2008. szeptember 26., péntek

Ajándék


Tegnap este (elég feldobott állapotban, jóleső fáradtsággal) olvastam, hogy Kdatta második ajándékát én nyertem! Nagyon megörültem neki. Sajnos a neki irt levél mindkétsze visszajött. De majd valahogy megkapja a cimem. Pont ezt a tűpárnát szerettem volna kezem közé kapni igy nagyon örülök neki.
Egy kis képet örömből felteszek. Nosztalgikus, de nagyon szép! És köszönöm, mert sokszor nincs szerencsém, tomboláknál sem.

Csak úgy




Elöször is három városról teszek fel képeket, a napokban láttam a Duna Tv-ben egy kisfilmet. Végül Riga, Vilnius, Tallinn sorrendben tette fel a gép. Három kis ország, valamikor a Szovjetunió három latinbetűs országának nevezték. Aztán önállóak lettek és az EU-ba velünk együtt léptek be. Mindhárom országba jártam többször és mindig nagyon tetszett. Szeretnék ujra elmenni és körülnézni. Az észteket azért szerettem, mert nagyon sok szép kézimunkát lehetett találni. Sok norvégkötésű (kézi) kesztyűk, zoknik. Sok szövés, vettem egy kis szövött képet. De ugyanez volt található a másik két országban is. Litvániának magyar gyökerei is vannak hiszen az egyetemet Báthory István alapitotta. Na nem akarok történelmet irni, csak felhivni a figyelmet ezekre az országokra.
Tegnap a régi munkahelyem/munkahelyeim (annyi átszervezésen mentünk keresztül) munkatársaival szerveztünk találkozót az egyik régi fönökömmel B.-vel. Elég nagy szervezési munka volt felkutatni, beszélni velük, termet szerezni, megszervezni a szerény vendéglátást. Izgultunk, hogy nem lesz 30 fő. A végén 52-en voltunk, de szerintem még többen, mert a vége felé nagy volt a jövés menés. Sokan dolgoznak igy késöbb tudtak jönni, sokan nyugdijasok és mellette valamilyen vállalkozásban dolgoznak, sokan csak simán nyugdijasok. Jó volt találkozni régi kollégákkal minden kötöttség nélkül. Most már nem volt fönök beosztott viszony, a legfontosabb a fényképek a gyerekekről, unokákról. B. a két lányától 7 unokával és 6 dédunokával dicsekedhetett. De persze nem ez a léyneg, hanem az, hogy találkoztunk láttuk egymást, beszélgettünk. Persze az összegyűltekről egy lista készitése, összefésülése az rajtam maradt, azaz nálam van a következők szervezése. Én mindent elvállalok. Ilyen vagyok, de érzem, hogy néha vissza kell venni. Ezért kell a kézimunka. Amig aktiv voltam és nagyobb munkánk volt, akkor mindig egy pulovert kötöttem. Ez a legjobb feszültség levezető.
Ma aztán elmentünk a biztositóhoz a kocsink biztositásával, pontosabban a számla OTP-n keresztül való átutalásával van gond. Elismerték, hogy ők a hunyók, de kiváncsi vagyok mikor javitják ki, hányszor kell még elmenni. Utána a Lehel téri piacon bevásároltunk és hazajöttünk. A Margit hidra nem tudtunk menni, naivan azt gondoltuk a Lánchid majd üresebb lesz. Hát tévedtünk.
A lényeg, hogy a piac után bementünk a Könyvudvarba az Uj Ex librisbe, ahol én két könyvet vettem az egyik a kelta diszitőművészet a másik pedig a Teleki tértől az Ecseriig. Ebben a könyvesboltban 26% kedvezményt adnak. Multkor az Aréna kiadónál vettem (regiszráció után) az uj Tildás könyvet 2500 Ft-ért (amúgy 3650). tehát most három szép könyvvel lettem gazdagabb. Nagyon jó érzés ezeket a könyveket nézegetni, olvasni. Ajánlom másoknak is. Tudom, hogy előbb veszek könyvet, mint egy pulovert magamnak, dehát ez van!

2008. szeptember 24., szerda

Körvarrás


Az index topicján elhatároztuk, hogy egy kiállitást szervezünk. Egyidőben a Határtalanul-al. Én úgy gondoltam, hogy a harmadik próbálkozásra sikeredett körvarrással veszek részt. Eredetileg az én induló blokkom barnás és a többiek is barnásat csináltak, kivéve egyet, ami mindenféle szinből áll. Ezután már csak egy blokk volt, ő megpróbált szintén más szineket belevinni. Én tervezetem sokfélét és mikor az elválasztó csikokat belevarrtam, akkor jöttem rá, hogy az alap koncepciót meg kell változtatni. Azaz csak akkor látod igazán, ha minden együtt van. Hiába készitettem volna szines rajzot, hiába tettem az anyagokat úgy oda, az igazit csak akkor látod meg, ha minden darabot odaraksz egymás mellé. Ezért lenne jó egy Kaffee Fassett szinösszeállitó tanfolyamon résztvenni. Persze én pl. azokat az összeállitásokat amiket előtte és utána mutattak be, nem egészen értem, Nekem mind a kettő tetszik. Igaz az az orosz mondás, hogy szinekben és izlésekben nincs barát.
A képen az én kiinduló blokkom van. Ha kész lesz az összeállitás, akkor arról is készitek képet.

2008. szeptember 21., vasárnap

Szeptember









Sokáig hallgattam, ennek oka főleg az időhiány. Olvasni gyorsan olvastam, de irni nemigen volt időm. Sok élmény ért, ami fárasztó is volt, meg aztán az embernek magában kell feldolgozni. Részletekben fogok beszámolni, mert egyszerre sok lesz. Unokám születése majd utána vendégek ide oda jövetele természetes. Barátnőm járt nálunk közel két hétig. A fenti iskolában kezdtük meg tanulmányainkat - amit én ott is fejeztem be - de ő elég hamar máshová költözött, és nagyon régen Franciaországban él. A kapcsolat tartás rendszertelen volt, de aztán az utazások könnyebbségével felgyorsultak. Ő és a férje tanár volt, akik előnyugdijba mehettek és egy akkor felfedezett hobbyjuknak éltek. Azaz régiségeket gyűjtenek és árulnak. Általában hetente (egy naptár szerinti felosztás alapján) vannak olyan kirakodó vásárok, ahová bárki elviheti az eladandó, megunt dolgait. 2 EUR egy méter asztal. Ez nem lomtalanitás és egy ilyen piacra menni az egy szórakozás. Ők már olyan szinten végezték, hogy saját vevőkörük alakult ki. Mivel ezek a bolhapiacok kora tavasztól késő őszig vannak, télen végezték a felújitásokat, javitásokat. Közben hirtelen meghalt a férje és igy neki ez a foglalkozás a megnyugvás része is lett. Többször volt már nálunk és én rajta keresztül egy kicsit kezdem megismerni a magyar régiség kereskedelmet. Érdekes világ szó se róla, de én már csak szemlélő maradok. Habár az alkudozást élvezem. Érdekes beszélgetéseket folytattunk és sok mindenkivel megismerkedtünk.
Az első kirándulásunk mégis a szentendrei skanzen volt. Nagyon tetszett, mivel elég régen voltunk ott. Éppen szüreti mulatságok voltak és kismesterségek. Az idő jó volt, szóval nagyon tetszett. Aztán később volt egy vendégünk, aki szintén külföldiekkel volt ott és mondta, milyen szinvonalas. Mivel ritkán megyünk mostanában, mindig jó felfedezni ujabb és ujabb területeket. Utána bementünk Szentendrére a sétáló utcába. Hát az már nem tetszett. A Kovács Margit muzeumba akartunk bemenni, jegy a főtéren. Nem találtuk, késő is volt nem keresgéltünk, sétáltunk. Ezt lehetett volna jobban is szervezni. Nekem furcsának tünt a sok orosz tárgy, külön bolt is van. Igy tényleg a nyugatról jött turisták még jobban egybe mosnak minket. Félreértés ne essék, tetszenek ezek a dolgok, dehát vannak nekünk is dolgaink. Ezek után megértem azt a Magic Patch szerkesztőt, aki egy magyar rátétes teritő alá matrjoska babát tett! Nagyon szép kötött anyagból készitett kabátkák voltak pamutanyaggal szegve és rátétekkel diszitve. Na mondom, milyen jó, a hires szentendrei divattervezők árulják a dolgaikat (azelőtt mindig csodáltam a butikok kinálatát, olyan egyediek voltak). Jobban megnézve felfedeztem, hogy bizony ezek Lenygelországból származnak. Végülis ha egy nyugati megveszi (160 EUR) és hazaviszi, akkor ő a magyarokat dicséri, mert neki a belirt szó nem sokat mond.
Szép nap volt, tele élménnyel. Ami még egy kicsit beárnyékolta, az a szombati napi parkolási dij és a dunaparti rendezvény helyi táncosainak a bemutatója (musicalekből való válogatás, angol nyelvű zene stb.)
Ami még nem megy, hogy a képet felteszem és alája irok és igy tovább. Igy a saknzen képek jönnek elöször (én egy sorba kettőt tettem, biztos nem úgy lesz a végén! Az utolsó az iskolám. A reneszánsz bebújásos kép én vagyok, nem hiszem, hogy ilyen ruhával szemüveget hordtak (pláne nem progressziv szemüveget!) Az iskolám most Montessori de mielőtt az lett vegyes volt én még lányiskolába jártam. Ami még érdekes, hogy a középiskolám is ilyen pirostéglás volt. Egyidőben azt hittem, hogy az iskolák mindig csak pirostéglások lehetnek. (ja a Műszaki Egyetek K épülete is ilyen!) Szerintem ezek szebbek, mint a modern épitésüek, de hát én elfogult vagyok.

2008. szeptember 11., csütörtök

Üveggolyó-j mint játszótér






Kastanie azt tanácsolta, hogy a paint-ben 30%-ra kicsinyitsem le a képeket. Hát volt ami jó lett, volt ami nem. Mindenesetre feltettem amik szerintem jók lettek. Ezt a játszóteret akkor fedeztem fel, amikor kisÁkossal kezdtem el sétálni. Az érdekes az benne, hogy ez egy elhagyott kishegy volt és az én fiaim ide jártak szánkózni ill. focizni. Aztán alig maradt üres telek és szükség lett egy játszótérre. Hála az önkormányzatnak, ez nem az első de -szerintem - az egyik legszebb. Külön kerités választja el a gyerekeket a kutyafuttatótól. A kapuját csak egyszer lopták el, de aztán pótolták. Mindig sokan vannak és igazán kulturált, szép hely. Jó érzés kijönni ide.
Alúlra (remélem alúl lesznek?) a kedvenc varjúhájaimat tettem!

2008. szeptember 9., kedd

Csanaki ajándék


Tavaly a csanaki táborban - a topic találkozón - mindenki kapott Loncitól egy kis filcből készitett állatkát. Én ezt a kis kutyát. KisÁkos annyira megszerette, hogy minden alkalommal mikor nálunk van, játszik vele. Fő attrakciója az ijesztgetés és nagyon tetszik neki. Ezért is fényképeztem le. Loncitól kaptam egy macska szabásmintát, amit megcsinálok és azt a kishúga fogja megkapni. Érdkes, hogy mindig ott van az asztalon egy kis tálkában a kutyus, másik két apró állatkával, de azok nem kellenek neki. Ez az egyik fő kedvenc. Másik a labda és a boszorkány. Azt hittem félni fog tőle, de nem. Majd lefényképezem, de a fényképezés mellett a képkicsinyités még rejtély előttem. Miért volt más program és most miért nem tudom kicsinyiteni, nem tudom. Azt se tudom milyen prgram volt amit levettek és vissza kéne tenni. Most hiába állitom be azokat az értékeket mint régebben, akkor csak a kép egy része jelenik meg. Pedig nem Photoshop volt. A videót már sikerült visszaállitani, sőt kibontani is tudok rar és zip fileket. Becsomagolni még nem. Hát ez van.

Foltoskodás


Valamit azért fejlödtem. A scrapboocking-ot felvettem a kedvenc linkjeim közé és most tudok onnan csemegézni. Ez egy szép crazy, de inkább csak anyagok egymás mellett. Van is kedvem varrni, de kevés az időm. Pedig szeretnék valamit "alkotni". Most úgy találtam, hogy a körvarrás blokkjait varrom egybe és csinálok egy faliképet. Tegnap rájöttem (nem elöször!) hogy a foltvarrásban az a szép, hogy mindenki azt csinál amit akar. Ja és nem biztos, hogy ami nekem tetszik, az másnak tetszik és forditva. Érdekes kisérletnek voltam tegnap a résztvevője. Egy nagy teritőt, vagy ágytakarót véleményeztünk. Érdkes, hogy a vélemények eltértek. Egy táborban készült. Szerintem táborban olyat késziteni, amihez én a saját ötletemet is adnám, nem biztos, hogy jó. Vita volt, de végül szerintem jól jött ki. Ezt megelőzte egy másik vita a csoport müködésről. Itt aztán már erősebbek voltak a kritikák. A csoport vezető elfáradt és szeretné átadni a helyét. Jelentkező nem volt. Na ezen alakult ki a vita. Egyáltalán mi a csoport szerepe? Hogyan érdemes csinálni, mit csináljunk? Beszélgessünk, vagy tanfolyamszerüen legyenek technika tanitások? Szerintem a csoport nagyrésze igen tapasztalt és gyakorlott foltvarró. Sokat járnak igen szinvonalas tanfolyamokra, táborokba (ahogy mondani szokás oda ahol kihalásos alapon van a részvétel). Ennek a részének sok ujat nem tudsz mondani, de a másik részének meg igenis, mert érdeklödő. Én egy éve vagyok ott és érdekes, hogy pár apróságot vittem, volt aki felé se nézett és volt akit meg nagyon érdkelt és megcsinálta. Panaszkodni tudunk, de valami közös megoldást nehezen találunk. Persze ahol van pl. vidéki ház vagy nyaraló és ott tudnak találkozni, ott jobban kialakulnak a kapcsolatok. Közös programot nehéz szervezni. De ettől függetlenül jó volt, hogy erről beszélgettünk és tapasztalatot cseréltünk. Szóba került megint a topic. Szerintem többeknek szúrja a szemét, hogy ott pezseg az élet. Ebből példát lehetne meriteni. Nem kritizálni, hanem felhasználni. Készülünk a Határtalanra. Erről jut eszembe, hogy jelentkezni kell a tanfolyamra.

2008. szeptember 7., vasárnap

Varjúháj


Szóval a kép átalakitása nem úgy sikerült, ahogy akartam, de most a képek nem olyan fejléccel jelennek meg mint régen, hanem a paint-el és azt még nem tanulmányoztam. A lényeg, hogy a házunk előtt lévő varjúháj nevezetű virág rajta van, természetesen unokámmal kisÁkossal. Hiszen ő a legszebb virág. De most tényleg a varjúhájról mint virágról, azaz növényről szeretnék irni. Ezt a növényt nem ismerem. Hozzáteszem nem vagyok nagy kertész, igaz amikor voltak virágaim, nagyon szépek voltak és volt hozzá érzékem. Ezt a növényt 2003-ban Lengyelországban egy Torun melletti kis nyaralóhelyen láttam meg. Annyira megtetszett, mivel végig a nyaraló utjai mellett voltak, hogy kértem belőlük. Aztán balkonládában neveltem és a következő tavasszal sikerült vennem. Majd 2005 év végén 10 tővet kocsiban hazahoztam és rögtön elültettem a házunk bejárata előtt. Azóta nagyon szépen nőnek és fejlödnek, hamarosan tőosztással a bejárat hosszában fog virágozni.
A történet amiért megmutatom és amit elakarok mesélni a következő. A lengyel nyaraló tulajdonosa egy olyan házaspár volt, akik a nyolcvanas évek elején külföldre szakadtak. Éltek Dél-Afrikában, Angliában és Belgiumban, majd a kilencvenes években visszatértek Lengyelországba. Itt megvettek egy vállalati üdülőt, amiből egy "maszek üdülőt" csináltak. Nagyon barátságos, egy tó partján, sok virággal, sok régi paraszt szerszámmal, szóval olyan romantikusra véve a figurát. A szobákat angolosan rózsás textilekkel és butorokkal rendezték be. Olyan családias hangulat volt. Ők maguknak az üdülőben csináltak egy lakást. A varjúhájat Belgiumból hozta a ház asszonya két ládában. Aztán elterjedt. Hát igy hoztam én tovább. Különben mikor Varsóba érkeztünk, akkor vettem észre, hogy a szemben lévő ház (emeletes hosszú ház) kertjében egy nagy bokor van belőle. Pontosan nem is volt ez kert, hanem a ház előtti részt "kertesitették" amitől a ház is barátságosabb lett. Általában a lengyelek nagyon szeretik a természetet és virágokat. Sokszor megcsodáltam a parkok kulturáltságát. Igaz ez pénzben kerül, mert az emberek ott is szemetelnek. De a varsói parkok zártak, örző védőkkel ellátott és külön kertész brigádokkal. Ezek terv szerint minden évben kétszer háromszor ültetik az egy nyári növényeket, fűvesitenek stb. Télen havat lapátolnak. Mindezt kisgépek segitségével. Minden reggel összeszedik a szemetet. Természetesen a varjak által a szemetesekből kicibált dolgokat csak a következő nap tudják összeszedni. Sokan sétálnak a parkokban. Na ezeket csak úgy zárójelben akartam irni, de nemrégen többször kellett átmennem a Vérmezőn és Városmajoron és bizony az összehasonlitásban a varsói parkokat szerettem volna visszalátni!
A másik "felfedezés" tavaly ért, amikor Mosonmagyaróvár környékén voltunk rokon látogatáson. Arrafelé is sokat felfedeztem ebből a virágból. De az más volt, lilásabb. Kiderült, hogy kétfajtája van. Arrafelé elsősorban temetőkben találkoztunk vele. Most én fogom kertünkben (ez egy kilenlakásos ház) elterjeszteni ezt a több helyről származó növényt. Mivel - ahogy irtam nem vagyok nagy kertész - egyre inkább felkeltette érdeklődésemet nagyon élvezem, hogy utána olvastam és igyekszem többet megtudni róla. Különben évelő és igen igénytelen. Ezért csodálkozom, hogy nálunk miért nem terjedt el. Gyorsan nő és bokrosodik. A virágai általában augusztusban jelennek meg és akkor kezd el szinesedni. A legszebb persze igy, amikor kisÁkos előtte áll az egyen robogójával. Éppen a játszótérre mentünk.

2008. szeptember 3., szerda

Hallgatás

A hallgatásom oka igen prózai. Megjelent a képernyőmön egy kémvirus. Semmit nem tudtam csinálni. Elvittük a szokott szerelőhöz, aki kiderült, hogy profilt váltott. Ajánlott egy másik szerelőt, aki az egész gépet lepucolta és a jogtiszta szoftwereimet feltelepitette. Az internet ADSL tehát a telepitő programot is. Az anyagaim elvesztek, de később azt mondta, hogy sikerült megmenteni. Na tegnap hazahoztuk a gépet. Ma összeállitottuk és kiderült, hogy az internet nem megy. Felhivtam őket, a telefonszám megváltozott, jó sokáig ide oda kellett nyomkodni. technika ördöge. Végül telefonon keresztül beállitottuk. Mondanom se kell, hogy kikapcsolás után az ikon nem müködött. Végül a programokban az ADSL-ből kiindulva betudtam kapcsolni. Kérdeztem, hogy miért nem lehet a CD-ről telepiteni, mikor eddig ment. Közölte, hogy az csak akkor ment Windows XP-vel, ha szakember telepitette. Na ez a szakember én voltam. Ez megérte a 700 Ft-ot amiért elmondták, hogy kell most telepiteni. nem bizonyom ezekben a számitástechnikai szakértőkben. A lényeg, hogy most megy az internet, telepitgetem a dolgaimat és keresek egy jóbarátot, akitől nyugodtan kérdezhetek és segit. Nem néz hülyének. A Winrar programot nem telepitette, mert az nem jogtiszta.
Közben a varrással nemigen tudok foglalkozni, vendégjárás van és lesz. Ettől ideges vagyok, mert kilenditettek a megszokott ritmusból. Nem tudok segiteni az unokáimnak, pedig igényelnék.
Majd jelentkezem még.