2009. szeptember 27., vasárnap

Csak úgy

Eredetileg az ezüstvölgyi gondolataimat akartam leirni, de kaptam egy kis történetet, amit gondoltam beirok. Már korábban is olvastam, de megörültem neki ujra. Mindig olyan érzésem van, hogy valamit nem úgy csináltam gyerekeim nevelésénél, habár egy szót sem szólhatok mind a kettő nagyon rendes. Egy szülőnek mindig nehéz, hiszen nem szülőnek születtünk, azt csak úgy ösztönösen csináljuk. Ezért van bennünk mindig egy kérdés, hogy jól csináltuk, nem rontottuk el stb. Minden szülő szeretné ha a gyerekének jobb lenne, minden nehézség nélkül boldoguljon. Sokszor elfelejtjük, hogy a nehézségek edzik az embert. Na de melyik szülő akar nehézséget a gyerekének?
Tegnap egy szép kiránduláson voltunk Leuvenben, ez egy kis városka Brüsszeltől kb. 20 km-re, egyetemi városka, ahol több a diák, mint a helyi lakos. A főtéren egy kis kirakodó vásár volt és volt egy nagyon szép templom. Bementünk. Nekem van egy babaonám, ha egy templomban a Szent Antalnak adok egy kis pénzt, akkor oda visszatérek. Nem találtam Szent Antal szobrot, viszont volt egy vendégkönyv. Ebben volt egy lengyel beirás: kérlek, hogy segitsd leányomat boldogulni az életben. Kb. ez volt az értelme. Hát szerintem is, ha gyermekünk boldogul az életben, akkor talán nekünk szülőknek sem kell szégyenkezni. Vagy ez a géenektől függ? Nem tudom.
Az ezüstvölgyi gondolataim a foltoskodásról a következők. Köszönet SziZsunak, hogy több mint 500 fényképet feltett a képtárában (sajnos nem tudom belinkelni, az indexen irta és a blogján keresztül is be lehet menni, én felvettem őt). Minden mű nagyon szép és ha belegondolunk, hogy az illető mennyit gondolkozott, hogy mit csinál, hogyan csinálja akkor szinte minden egyes mű egy kis műremek. Ha mindezt végignézed, szinte nem tudod befogadni. Én csak művészeknek tartom az alkotóit és csodálom. Legyenek klasszikus quiltek, legyenek modernek. Persze az elnevezésekkel én bajban vagyok, mert nem biztos, hogy bennem is azt az érzést hozza ki. Lehet, hogy én mást látok benne. Mindig csodálom a kritikusokat, akik megmagyarázzák, hogy mit akart a művész. Ettől függetlenül -és ez szubjektiv vélemény- nekem a klasszikus quiltek a kedvenceim. A többi is tetszik, de egy klasszikus minta jobban megfog. Ezüstvölgyben igen ügyesen úgy próbálják népszerüsiteni a patchworköt, hogy szinte minden kirakatba jut egy egy darab, amit meg is lehet venni. Sőt az idén is egy boltban árultak saját szövésű anyagokat és anyagcsikokat. Egy butikban ruhák voltak, amik már a legujabb divat jegyeit viselték és októberben divat kiállitás lesz. A kis falvak lakói magukhoz térnek és valami olyat hoznak létre, ami mégis közel van a leépitett textiliparukhoz. De legnagyobb örömömre szolgált, amikor Párizsban a Champs Elisee-n sétáltunk és találtunk egy üzletet, amelyik Elzászot és a Vogézeket reklámozta. Több quilt is kint volt a kirakatban és a 15. Patchwork kiállitás plakátja is, ahol a sarokban ott voltam a magyar fák. A vezető még egy kicsit magyarul is tudott.
Az ezüstvölgyi árusok és maga az árusitás nagyon széleskörű volt, tényleg csak a pénztárca szab határt. A Sipos Margitka tanitotta selyem kompoziciós kép alapnyagai több helyen felfedezhetők voltak. Nagyon szép mola képeket láttam és persze csomagokat is (12 EUR) Az anyagok hasonló áron, de szélesebb választékban voltak jelen. Pl. Kaffee Fassett anyagai 25 cm-es (110 cm széles)drabkák 4,5 EUR áron. Ami engem lenyügözött, az a könyves részleg. Ennyi könyv csak a minket érdeklő témában, szóval én még nem láttam. Nagyon sok volt az egységcsomag, sokféle dologból (táska, képek, charm stb.) Voltak tanfolyamok, dehát azokhoz nyelvtudás és pénz kell. Általában nem árt nyelvet tudni, de nem is tudom melyiket, mivel sokan nem beszéltek angolul (németek, franciák) szóval kialakult egy közös nyelv, amit minden foltos megért. Jóhangulatú jókedvű embereket láttam és ez olyan jó érzés volt. Mint egy közös varráson.

Csak úgy

Egy kis történet:
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát:
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

2009. szeptember 25., péntek

Utazás-Belgium


Én is Ezüstvölgyben jártam, igaz nem annyit amennyit akartam, de ne legyek telhetetlen. Úgy volt, hogy az idén nem jön össze semmilyen utazás, a nyár is eltelt más dolgokkal, aztán mágiscsak összejött minden. Elutaztunk a barátnőmhöz, aki a Vogézekben lakik, ami szomszédos Elzásszal. Már többször átutaztunk arra felé, de a patchwork kiállitás soha nem akkor volt. Most sikerült úgy időziteni, hogy egy napot elmentünk Ezüstvölgybe a 15.Patchwork kiállitásra. Lehet, hogy sokan tudják, de nekem még új, hogy az Ezüstvölgyet azért hivják úgy mert ezüstöt bányásztak. Erről van egy múzeum és a Ste Marie Main-ban (a fő falucska vagy kis város)a fő téren egy talicska is van. Hogy a nőknek is adjanak munkát, textilgyárakat létesitettek, elsősorban gyapjú feldolgozására, a szomszéd Vogézek területén pamutgyárakat. A gyapjú a helyi birkákból volt, a gyapot a francia gyarmatokról. Idővel a bányát bezárták, majd késöbb a taextilgyárakat is szép sorban. Az ezüstvölgyi textilgyárakban évente voltak nagy kiárusitások, mig valaki kitalálta a Patchwork kiállitás ötletét. Elzászban a turizmus elég fejlett volt, de ezen a területen kevésbé, igy jött az ötlet. És bevált. Mondhatnám, ez egy nagy "Határtalanul" amikor kis falvakban sok-sok nő mászkál és nyelvek nélkül is megértik egymást a foltos dolgokról. Sok országból jönnek, zömmel persze a franciákon kivül Belgiumból, Hollandiából, Olaszországból és természetesen a kelet európai országokból is. Sajnos meg kell jegyezni, hogy egy hosszabb túra nem egészen a mi zsebünknek való! Mert úgye az a sok árus igencsak csábitó. Nem elég, hogy az árusitás egy külön nagy helyen több helyiségben történik, a kiállitáson is megtalálják a módját az árusitásnak. Na meg aztán olyan jó beülni egy kávéra és megmutatni egymásnak a kincseket, amiket beszereztünk. Nekem az az egy nap is nagy élmény volt. Aztán más programunk volt, majd "rábeszéltek" hogy menjünk el három napra Párizsba. Elmentünk és nagyon szép volt. Rengeteg élményben volt részünk, de el is fáradtunk. Késöbb csinálok az egész utazásról egy albumot, de egyenlőre a gépből nem tudom kivarázsolni a képeket. Utána átjöttünk Brüsszelbe. Dzsipieszünk, akit személyesitettünk és ő lett a papagájunk, miután többször összeszidtam, mert csak akkor volt hajlandó megszólalni, miután majdnem megérkeztünk valahová, szóval megjavult, Párizsból kivezetett és Brüsszelbe pontosan a ház elé vezetett. Most itt vagyunk, élvezzük kisebbik fiúnk társaságát. Ma pihenésképpen egy nagy séta után végigutaztunk egy villamoson a végállomásig és vissza. Gyönyörú az idő, sok a zöld és a sok rendbentartott házak látványa nagyon megnyugtató.
Varrni természetesen nem tudok, hiányzik is. Jövő hét végén -még egy állomás beiktatásával- hazaérkezünk. Utána nézegetjük a képeket, videót és emlékezünk.

2009. szeptember 13., vasárnap

Utazás


Alcímnek adhatnám, hogy nagy utazás... A kulturaquilteseknél volt egy olyan kép, hogy csinálj arról egy quiltet, ahová szívesen mennél, vagyis ami a kedvenced. Ez persze lehet álmaid helye is. Na én - mivel nem vagyok tagja a kultúraquilteseknek - magamban gondolkodtam a témán. Elöször is én kétfelé venném a témát. Az első csoportba azok az országok kerülnének, ahová csak olyan rövid egy-két hetes idegenvezetős utakra mennék. A második csoportba azok az országok kerülnének, ahová kicsit hosszabb ideig mennék, hogy ott éljek közöttük, ügy intézzek, bevásároljak, érezzem a pénz értékét, szóval mintha ott élnék (de abban a tudatban, hogy hazajövök). Na mármost ezt egy A4-es quilt-en nehéz lenne ábrázolni, de rájöttem, hogy mégse. Ugyanis egy forgó földgömb lenne, mivel én MINDENHOVÁ szeretnék utazni! Elöször egy olyan nem 5 csillagos, hanem elég nekem a négy csillagos szálloda, de nem az a rohanós, ha kedd akkor Belgium, hanem szép tempós utazás. De úgy körbe a világban, a földgömböt keresztül kasul. Természetesen idegenvezetéssel, aki megszervez helyettem mindent. Azért 4 csillagos szállodában, mert nem kívánok vacsorára pucc parádéba vágni magam. Tehát így körbeutaznám kb. 1,5-2 év alatt a földet. Utána jöhetnének a részletesek. Itt már a szállással gond lenne, mert sokszor bérelt lakás kellene, hogy érzékelhessem a helyi adottságokat. Mely országok lennének? Hát nem kell olyan sok, csak néhány. Pl. Svájc, ahol megnézném, hogy tényleg olyan tisztaság és rend van? Finnország, amelyet valamilyen okból nagyon szeretném megnézni. A rendezett kisebb településeket, az épületeket és a szaunákat a tavak partján. Persze kipróbálni. Aztán az USA-ban Long Island és környéke ahol a gazdagok laknak. persze náluk laknék a vendégszobában. Milyen az ő életük? Aztán egy oylan átlagos amerikai házában élnék, hogy élnek, mi az ami őket foglalkoztatja. Seattle-be szeretnék menni, nem tudom miért, de olyan szimpatikusnak tűnik. Végül a volt SZU-ból egy kicsit hosszabb időt töltenék Moszkvában és Szentpétervárott. Mennyit változott, a bürokrácia változott-e? Hogyan élnek most.
Szóval felsoroltam. Mi az ami hiányzik ebből? Hát a szponzor, vagy ahogy Guszti bácsi mondaná, nincs meg hozzá a lé! Hiányzik nekem mindez? Igenis meg nem. Szeretnék utazni, de még jobban hazatérni. Itthon én nagyon jól érzem magam. Szeretnék Magyarországon utazgatni. Sokszor olyan jó érzés rácsodálkozni egy egy település szép kis terére, utcájára. Persze ez nem zárja ki azt, hogy nem fogok utazni külföldre, de rövidebb időre. Van ahová egyik fiam miatt mennék szívesen, van ahová az ott eltöltött idő miatti nosztalgia. Pl.nagyon sokat jártam Prágában. Régen is és most is. Azon már túl vagyok, hogy a régi önmagamat keressem. Inkább a változást.
Tehát ha egy jó tündér felajánlaná, hogy utazzam vele, elmennék, de ha nem, akkor nem. Mindezt írom akkor, amikor nagyon úgy néz ki, hogy egy darabig elutazunk. Nekem még mindig nagy élmény, hogy személyivel, határellenőrzés nélkül lehet utazni. Persze utazni jó valljuk be, de még jobb hazaérkezni és élményeinkre emlékezni.

2009. szeptember 8., kedd

Foltoskodás


Ezt a képet - köszönet Beszandnak, mert az ő albumából vettem le, máshol sajnos nem találtam - azért mutatom, mert ez a csoportunk közös munkája a jászberényi kiállitáson a barátságról. Nekem - éppen ezért - nagyon tetszik. Semmiféle dijat nem kaptunk, de nem is baj, mert a barátság, amivel közösen csináltuk, többet ért. Alúl középen a blokk csportunk legidősebb tagjáé, aki beteg volt, de a felét megcsinálta és beküldte. Nagyon szerette volna ha ő tudta volna befejezni, de végül az egyik foltostársnő a csportból befejezte.
Én amikor elkezdtük, az első blokk a nagyok közül a középső volt kész, nekünk kisebbeket kellett csinálni, nem tudtam elképzelni, hogy fog ez összeállni. Hát összeállt. Művész csoporttársunk kitalálta, hogy sárga alapra teszi és mindegyiket a szürke anyaggal kerezeti (ez volt az egyik anyag aminek szerepelnie kellett benne). Szerintem a szürke pont kihozza az egyes blokkokat és a sárga háttéren nagyon jól érvényesülnek. Igy összeállitva megint rádöbbentem, hogy milyen nagy szerepe van a szineknek azok harmóniájának. Talán ezzel kellene kicsit többet foglalkozni. Persze itt is szubjektiv sokminden. Van olyan szinösszeállitás, ami nem mindenkinek tetszik. Hogy mitől van az, hogy bizonyos összeállitás szinte mindenkinek tetszik, az talán a művészet titka. Mert úgye vannak divatszinek ill. szinösszeállitások. Volt időszak, amikor a kéket a zölddel nem lehetett összehozni, most pedig milyen divatos. De nem mindegy, hogy milyen árnyalatot.
Az egyik bolhapiacon volt egy hölgy, aki textilből készitett zsákocskákat, szatyrokat, régi kézimunkákból kivágott alátéteket, falvédők darabjaiból készitett patchwork képet árult. Nekem nem tetszettek. Persze ez az én véleményem. Sajnos látszott rajta a nem szép munka, a nem összeillő anyagok és szinek. Az elhelyezésről nem beszélek, mert egy piacon nincs kirakat. De ugyanaznap ahol láttam az ismert foltos neszeszereit, a pontos munka a jó szinösszeállitás nem zavarta, hogy egy egy kosárban csak úgy voltak. Szépek voltak.
Sokat vitatkoznak egy egy rendezvény zsüri véleményén. Szerintem akármilyen zsüri van, soha nem fog olyan döntést hozni, hogy az mindenkinek tessék. Persze ők azért belekalkulálják a közönség véleményét és általában az be is jön.
Ezek gondolataim voltak a patchwork készitéséről és arról, hogy mindig van mit tanulni. Tudom, hogy az általunk készitett pályázati munka nem tartozott a dijazottakba, de tanulni tanultunk belőle. Ja meg olyan jó ott látni! Ez éppen olyan, mint amikor évkezdéskor ott állnak a diákok, mind szépek, dehát a leszebb az enyém!

2009. szeptember 6., vasárnap

Csak úgy - bolhapiac

Egyik vendégem elment, jöttek a másikak. Szeretem a vendégeket, mert olyan programokat kell szervezni, amelyek változatosságot hoznak az életemben. Nem mintha nem lenne elég eseménydús igy is az életem. Van egy barátnőm, aki Franciaországban él és már igen régóta tartjuk a kapcsolatot. Úgy hét éve kb. irt, hogy férjével előnyugdijba mentek (férje betegsége miatt)és úgy döntöttek, hogy régiségek beszerzésével és értékesitésével foglalkoznak. Sajnos a férje elég hamar meghalt és ő folytatta az elkezdett tevékenységet. Meglátogatott Varsóban és évente 2-3 alkalommal jön Magyarországra. Ilyenkor én szoktam elkisérni a beszerző utakra és belekóstoltam ebbe a szakmába, hobbyba. megjelent egy könyv az Ecseriről (sajnos nincs kéz alatt igy nem tudom a szerzőt leirni) nagyon érdekesen irja le az Ecseri létrejöttét - kezdve a Telekitől - napjainkig. Én mindig szerettem bolhapiacokra járni, hogy miket vettem és veszek az általában a hangulatomtól függ. Az Ecserin pl. sok textilt vettem (himzéseket, falvédőket, csipkéket stb). Sajnos az Ecseri már nem az ami volt, de létrejött helyette a Pecsa (Petőfi Csarnok) ujabban meg a Verseny utcai piac. Természetesen az elit ebben a műfajban a régiségkereskedő üzletek, ezek közül is a Falk Miksa utcaiak. Eleinte ugyebár volt a Szent István krt. sarkán a BÁV, aztán mentek az üzletek az első keresztutcáig, ma pedig már a Szalay utcáig tart. Nagyon szép dolgok vannak ott, de nagyon meg kell nézni, alkudni lehet, de kb.olyan a különbség egy itteni üzlet és a Verseny utcai piac között, mint egy turi és egy márkás üzlet között. Ezen a megjegyzésemen biztos megsértődnének egyesek, de vállalom. Van itt is egy kedvenc üzletem, ahol textileket árulnak. Na de most a tegnapi és mai napról akarok irni.
Sajnos két esemény közrejátszott, az egyik a meleg felvonulás, mivel én a barátnőmmel a Verseny utcába mentünk, a többiek meg kis földalattival akartak a Szépművészeti Múzeumba. Na ez nem sikerült nekik és hiába mondták, hogy milyen jó a demokrácia, közelről nem tetszett nekik. Ma viszont futóverseny volt, igy megint le volt zárva az Andrássy út és bizony igen körülményesen tudtunk eljutni a Pecsába parkolóhelyet találni pedig igen körülményes volt.
Aki nem volt még a Verseny utcai piacon, az ne keresse a Verseny utcába, mikor a Dózsa György úton kezdődik a Stadion felé és valahol ott van a fizetett helyű vásár. Szinte már ismerjük az árusokat. Kezdem megtanulni, mik azok a régiségek amik mennek és felfedezni a "kincseket" Most az utcán találtuk meg a legszebb "kincset" egy zsirtartó bödönt piros zománcozott anyagból. A belseje teljesen épp, csak a tetején van egy kis lepattanás. 500 Ft-ért (természetesen alkudva, mert az kell!). Volt aki tudta az árát az árujának, volt aki nem ismerte, de mindenütt lehet és kell alkudni. Teli szatyrokkal mentünk el és elégedettek voltunk.
Ma a Pecsába voltunk, ami már "elegánsabb" és drágább mint a Verseny utcai. Persze ilyenkor az idő is számit. Amit felfedeztünk, hogy vannak dolgok, amiket ha keresünk nincsenek, de aztán vannak dolgok, amik mindenütt megjelennek. összecsukható szinházi távcsővet 1000 Ft-ért vettünk (igaz záráskor és több mással, ez is egy bevett gyakorlat) a Verseny utcában, ma a Pecsában 2-3 ezerért árulták. Ami meglepett ma a zománcozott mérő kis edények (1 dl, 2dl, 5 dl) 4000 Ft. darabja, a levesszedő szintén. Mellé kaptunk egy megjegyzést is, hogy hiába drága a hobby, fizessük meg. Azt vettem észre, hogy a Pecsa kezd elrongyosodni, azaz egyre több a ruha. Persze olcsóbb mint bármelyik turiban.
Ettől függetlenül érdekes egy ilyen kirándulás, mégha nem veszünk semmit se (én se vettem!) jókat lehet beszélgetni, noszatlgikus tárgyakat lehet látni, esetleg amiket mi valamikor kidobtunk. Persze vannak gyűjtők, akiknek ez egy szenvedély.
Barátnőm elégedett volt, egész jól megosztjuk a tevékenységeket. Én olyan szomorú vagyok, mikor látom a horgolt teritőket, a családi fényképeket, de ugyanakkor örülök, hogy esetleg egy olyan gyűjtőhöz kerülnek, aki nagy becsben fogja tartani!
Aki még nem volt ezeken a piacokon, és módja van, javasolom egy szép szombat vagy vasárnap a látogatást.
Aztán ma még sétáltunk a Bazilika körül és mivel régen jártunk arra, nagyon megörültem, hogy milyen szépen helyrehozták a sétáló utcákat, milyen sok szimpatikus kis étterem és kávézó van. Az egyik képeslap boltban megtaláltam azokat a kis neszeszereket amiket a Levendula boltban árultak (kicsit drágán)igy megnyugodtam, hogy az én neszeszereim se olyan semmi ajándékok!

2009. szeptember 4., péntek

Csak úgy

Mivel mostanában sok mindennel elvagyok foglalva, hogy ne legyen a blogom üres, egy pár viccet teszek ide (az internetről jött, a nem szalonképeseket kivettem, nehogy azt gondoljátok!)

Az orvostudomány rövid története:
- Fáj a torkom!
Válasz:
Kr.e. 2000 - Tessék, edd meg ezt a gyökeret!
Kr.u. 1000 - Az a gyökér pogány dolog, mondj el egy imát!
Kr.u. 1850 - Az ima babonaság, idd meg ezt az elixírt!
Kr.u. 1940 - Az elixír kígyóolaj nem tesz jót, nyeld le ezt a pirulát!
Kr.u. 1985 - Az a pirula hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot!
Kr.u. 2009 - Az antibiotikum nem természetes, nesze edd meg ezt a gyökeret...

Szépségszalon

Hazaérve mondja az asszony a férjének:
-Most jövök a szépségszalonból.
-Zárva volt?-kérdezi a férj.

Hagyaték

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Ó, barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

A feleség így szól a férjéhez:
- Drágám, nem láttad azt a könyvet, amit a múlt héten vettünk?
- Melyiket?
- A Hogyan éljünk 120 évig címűt !
- Ja azt?! Kidobtam!
- Kidobtad?! De hát miért?
- Mert rajtakaptam anyádat, hogy azt olvasgatja...

Egyik szőke nő felhívja a másikat:
- Te, nálatok sincs melegvíz?
- De van, csak hideg

A szemorvos köszönti páciensét:
- üdvözlöm Józsi bácsi, régen láttam!
- Régen én is...

A szülészeten az egyik apuka hosszasan fényképezi az újszülött fiát.
Megkérdezi az egyik ápolónő:
- Ez az első gyermeke?
- Nem, az első fényképezőm.

Két barát beszélget:
- Az orvosom azt mondta, ha nem mondok le a szexről, hamarosan meghalok.
- Hogy-hogy?
- A felesége a barátnőm.

Egy asszony utazik a HÉV-en, és az újságban a halálozási statisztikákat
olvassa. Odafordul a mellette ülő férfihez:
- Tudja, hogy valahányszor levegőt veszek, meghal egy ember?
Mire a férfi:
- A fogmosást próbálta már?

Egy nő vár az orvos irodájában. Az ápolónő kiszól neki:
- A vizeletminta, amit adott, almalé.
A nő felugrik:
- Azonnal kell hívnom a fiam iskoláját. A másik edényt becsomagoltam neki
uzsonnának.

Egy várandós asszonyka ellenőrzésre megy az orvosához. A vizsgálat után
szégyellősen megszólal:

- A férjem megkért, hogy kérdezzek meg valamit.

- Tudom, tudom - feleli a doki. Megnyugodhat, a szex nem veszélyes egészen a terhesség utolsó hónapjáig.

- Nem egészen erről van szó. Hanem arról, hogy nyírhatom-e továbbra is én

a füvet.

APRÓHIRDETÉSEK:

- Családi és személyi szolgáltatások terén piacvezető világcég, területi képviselőt keres.Jó kommunikációs készség és alapfokú latin nyelvtudás szükséges.A jelentkezésre kérjük ráírni:'plébános'.

-

- - Világhírű vonósnégyes keres elsőhegedűst,
másodhegedűst és csellistát.

- Fiatal, jóképű üzletember vagyok, hat autóm, két mobilom
van, és egy nyaralóm a Karib-tengeren.
Nem keresek senkit, csak dicsekedni akartam.

- Mellnagyobbítás kézrátétellel! Sikertelenség esetén
azonnali pénzvisszafizetés!

- Cukrászdámba eladót keresek. Feltétel: előre haladott
cukorbetegség.

- Elcserélném 120 kilós nejemet két 60
kilósra!

-Vigyázzatok, ne vegyétek meg a japán TDK együttes kazettáját. Én már
többször is meghallgattam. Teljesen üres!

- Kezdő autóvezető megbízható tanút keres soron következő balesetéhez.

- Postagalambjaimat ingyen odaadom madárkedvelőnek, aki nagyon-nagyon messze lakik.

- Elveszett az egyik dísztárcsám. Ha nem kapom vissza, eladok hármat.

- 3 szobás, tetőtérbeépítéses családi ház utcára néző nagymamával eladó.

- 1 db A4-es típusú félfamentes rajzlapomat ugyan ilyen típusú Audira cserélném.