2014. július 24., csütörtök

Kecskeméti tábor

Az idén is megrendezte a céh a kecskeméti táborát. Jelentkeztem, elmentem és jó érzetem magam. Ez egy igen rövid értékelése az tábornak. 
Az idő elég meleg volt, de a vastag falak valahogy ezt ellensúlyozták. Egy nagy teremben voltunk és nem túl szorosan, azaz kényelmesen jól tudtunk dolgozni. Ez igen jó volt, mert nem szeretem ha nagyon szorosan vagyunk, nem jó a világitás. Itt minden ideális volt. Szokásomhoz hiven nem csináltam meg mindent (semmit!) helyszinen és önbizalmamnak nem tett jót, mikor láttam, hogy volt olyan aki igen gyorsan pontosan szépen megcsinálta az éppen bemutatott darabot. 
Ez a kis csapat (páran nincsenek rajta)
Megjegyzésként kell leírnom, hogy fényképezőgépemet nem tudtam használni, mivel előttem valaki (férjem!) másként állította be én pedig addig nyomogattam, hogy nem sikerült vele semmit se csinálni. Viszont a telefonommal sikerült képeket csinálnom. Azzal pedig az a bajom, hogy a számítógépem nem látja, azaz a gépemet kellene egy kicsit átnézni. Végül rájöttem, hogy a gmail-on keresztül mégiscsak hozzájutok a képekhez. Na ez csak egy kis kitérő. 
Négy oktatónk volt (a legjobbak!) akiknek a tudásában nem nem kételkedem. Én mindenkit szeretek és mindig tanulok valami újat. Véleményem szerint jól felkészültem, de ez az első nap kiderült, hogy mégse úgy készültem fel, ahogy kellett volna. Az első téma a csíkvarrás volt amihez a leírás szerint kellett a csíkokat kivágni. A színleírás alapján (élénk, elütő színű stb.) összeállítottam a készletet és ott derült ki, hogy nem egészen így kellett volna összeválogatnom az anyagokat. Aki plusz anyagot hozott, az esetleg kicserélte a szerinte oda nem illő darabokat és igen szép blokkokat kapott. Mivel fényképeztem és jegyzeteltem, ez lehetőséget ad arra, hogy itthon megcsináljam és igy jobban megtanuljam. Én arra gondoltam, hogy a csiktechnikában nem tudnak újat mutatni, de mégis igen érdkes és gyorsan készülő blokkokat tanultam.
Ez egy blokk amit kiegészítve lehet nagy takarót összeállítani és sok maradék anyagot felhasználni.
Ez már egy nagyobb teritő alapja, kis fekete négyzetek nélkül, azaz sötétkékkel.
Mindenki kapott egy kis kiszabott négyzetet, amit egy asztalon kellett kirakni, Zsuzsa néni ezekre vigyázott ill. rendezgette, hogy helyesen legyen összerakva.

Ez már a második napi téma volt: egy hátizsák. Ez elölről, ezt a modellt egy tanfolyami hallgató készítette ott helyben.
Ez a hátizsáknak a  illető hátára kerülő része és alja. Nem látszik, de kelül van egy zseb kis cipzárral. A hátizsák egy hosszú cipzárral nyitódik és záródik.
Itt látszódik a cipzár és a fedőlap ami nem engedi kihullani a hátizsákban lévő dolgokat. Igen kényelmes és jó kis modell. 
Ezután a modern fa elkészítése volt a feladat. Anyagcsomag alapján kellett mindenkinek elkészíteni az alapot és ha úgy érezte akkor a fát is hozzá. Minden segítséget megkaptunk hozzá, de a letűzés bizony időt vett igénybe. 
Itt az alapot gépeli a szorgos Katika. A fát később varrta rá.
Másnap a kézivarrásé volt és applikációt gyakoroltunk. Gyönyörű kész munkákat láttunk, de tudtuk, hogy ezeket csak sok-sok gyakorlással tudjuk elsajátitani.
Ez egy olyan modell, amelyek között horgolt négyzetek voltak és ez kiemelte a nagyon szépen applikált elemeket.
Ez egy magyaros mintával készült kékfestőalapú (pályázatra készitett) mű.
Csak nézegetni valónak egy érdekes mola kép.
Életképek a munkában szorgoskodókról.
Összegzésként elmondhatom, hogy jól éreztem magam és ilyen körülmények és szervezettséggel szeretnék a jövőben is táborba menni.

2014. július 10., csütörtök

Foltoskodás

Alcimnek azt adhatnám, hogy BORO. Ez egy japán szó. Nem vagyok éppen japán fan, de a japán foltvarrást szeretem. Szerintem a magyar foltvarrók a magyaron kivül leginkább a japán nyelvben jártasak. Hozzá kell tenni, hogy a japán újságok leirásai annyira érthetőek, hogy sokszor jobbak mint egy videó. Én is sokat tanultam belőlük, van egy pár japán újságom és mindig élvezettel nézegetem. Na de én a boro-ról akarok irni, amit egy érdekes cikkben olvastam, majd kicsit utána néztem és sok más hozzá kapcsolodó képet, cikket, videót találtam.
Tk. onnan ered, hogy a kimonók mikor tönkre mentek, meg kellett foltozni. Rátettek egy darabka anyagot és fehér vastagabb pamutcérnával többször nagyobb öltésekkel sorban letűzték. Egy egy ruhadarabon sok ilyen kis rátét volt. Ma már ezeket a foltozott kimonókat kiállitásokon mutatják.
Na aztán elkezdödött a gondolat, hogy lehetne ezeket  a régi technikát átvinni mai felhasználásra. Elöször faliképeket, teritőket készitettek. Mivel ezek indigóval festettek, általában kékek voltak, a foltok viszont azokból az anyagokból kerültek ki, ami otthon volt.
Ez pl. egy korszerű kép, ahol már művészi rendben van a tűzés és az anyagok. Különben ezekből a tűzésből alakult ki a szasikó japán himzés is.
Ez "egyszerű" foltozás, de a sok tűzés erőssé és széppé teszi az egyszerű anyagot.
Ez már egy modernebb és a szasikó himzés öltéseivel van tele.
Ez egy modern japán táska, ahol a kisebb darabokat erősebb egyszinű csikokkal kötötték össze. Láttam sok olyan főleg férfi zakót és nadrágot, ahol vagy rávarrtak foltokat, vagy a lyukakat fedték el egy darabka folttal. Hamarosan a lyukas farmer nadrágokat fogjuk foltozni és tűzni! De egy kiállitáson találtam az alábbi sapkát:
Ez most még furcsának tűnhet, de ki tudja, hamarosan nem jelenik meg utcáinkon?
Nekem ez a szatyor kifejezetten tetszik. Persze nem tudom, hogy farmer foltokból varrva nem egy nehéz munka, hiszen valamilyen alapra varrva a vastagabb farmert kézzel tűzni nem egyszerű, dehát egy foltvarró számára semmi sem lehet legyőzhetetlen!