2010. június 26., szombat

Csak úgy

Az arab sejk fia Magyarországon tanul. Egy idő után levelet ír az apjának:

- Magyarország szép, az emberek aranyosak és nagyon tetszik itt. Csak egy kicsit szégyellem magam, amikor az iskola előtt kiszállok az aranyozott Mercedesemből a professzorom, pedig éppen a villamosról száll le.

Néhány nap elteltével, sürgősséggel érkezik egy levél: benne egy csekk 1 millió $ dollárról és egy rövid üzenet a szülőktől:

- Ne hozz ránk szégyent, fiam! Vegyél magadnak te is egy villamost!

Mint minden viccnek, ennek is van valami igazság alapja. Másként látja a dolgokat távolabbról egy más kultúrában élő ember. Ezért jó sok mindent a humoron keresztül megértetni valakivel. Sajnos én kezdem azt észrevenni, hogy amióta internetezünk, igen gyorsan olvasunk. Csak a minket érdeklő tény ragad meg az agyunkban és közben a következő mondatban egészen másként fest a dolog. Beszédben megmaradunk a szokott stílusunknál. Szóval jobban oda kellene egymásra figyelnünk. Rövid az élet, beszüljük meg egymást!

2010. június 19., szombat

Varrjunk a szabadba










A mai napot az európai quilt egyesület arra szánta, hogy a tagországok foltosai menjenek ki a szabadba és ott varrjanak, ezzel is felhíva mindenki figyelmét erre a hobbyra. Mi a Kelenfolt (és kis részben a Cserepes) csoport néhány tagja a Vigadó előtti nagyon szép kis parkban ütöttük fel tanyánkat, magyar és angol nyelvű táblákkal hivtuk fel a figyelmet, néhány munkát kiállitottunk és előkészitettünk kétfajta apróságot (tűtartó és szivecske) azzal, hogy aki azt ott helyben megvarrja, az hazaviheti.
Közben Dunai Korzó ünnepség is volt, a magyarországi nemzetiségek és egyes települések felvonulása is volt, ki tánccal, ki énekkel, szóval jó hangulatban. Az idő a reggeli borongós ellenére nagyon szép volt. Összeségében jól sikerült. Több külföldit sikerült varrásra serkenteni, de magyarok is voltak szép számmal. A legjobb volt, mikor egy fiatalember odajött, hogy nem varrnánk meg a zsebén a gombot? Ezt is megtettük, ezzel bizonyitva, hogy mi mindenhez értünk. A kiállitott tárgyak lehettek volna nagyobb számban. Különben nagy sikere volt.

2010. június 16., szerda

Csak úgy

Mostanában az időjárás körül forog minden. Hiába nem vigyáztunk természetünkre most itt a válasz. Nem vagyok nagy környezetvédő, de azt természetesnek tartom, hogy pl. szemetet a szemetesládába tegyek az utcán és bizony nemegyszer a táskámba köt ki, mivel láda sehol.
Emlékszem valamikor a hetvenes években olvastam, hogy szovjet tudósok megakarták volna változtatni a nagy szovjet folyók folyási irányát. Én nem akartam elhinni, de aztán komoly ujságokban láttam leirva. Valamiért nem kezdtek neki. Na az is egy ilyen őserdő meg esőerdő kiirtáshoz hasonló lett volna.
Hogy miért irom ezeket? Ijesztő dolgokat lehet hallani, látni. Az árvizről nem beszélve. Legjobban az döbbentett meg, hogy egy védett helyen egy normális fenyőfát úgy kicsavart a vihar, hogy a kerités is tönkrement. Tehát nincs védelem, magunkra vagyunk utalva.
Én sokat járok gyalog és tömegközlekedek. Múltkor a busz egy nagyot szólt és megállt. A vezető nagyon jópofa volt és közölte, hogy ez egy duri volt, most lemegyek a megállóba ott mindenki kiszáll. Olyan jó hangulatban mondta, hogy mindenki jókedvű volt, pedig az utána jövő buszra csak a fele tömeg fért fel. Szóval humorral és udvariassággal mindent el lehet intézni. Mennyivel másabb lesz az ember hangulata.
Sokat beszélnek arról, hogy fel kell-e idézni a múltat. Én éppen azon gondolkodtam, hogy saját életemből vett általános eseteket mesélnék, de nem tudom merjem-e. Majd meglátom, azért akarom, hogy sokan tudják ez is volt. Anyám mindig azt mondta, tudod régebben minden más volt, jobb volt. Ahogy visszagondolok, semmivel se volt jobb, de ő úgy látta. Én is szeretnék a hatvanas hetvenes években élni. Miért? Hát mert akkor fiatal voltam. De mai eszemmel nagyon furcsa lenne. Egy életet úgy kell leélni ahogy van. Mi lenne ha belenyúlnánk életünkbe visszamenőleg? Nem lenne jobb. Ami nekünk elő van irva a sors köynvébe azt kell élni. Lehet, hogy túl sok lehangoló könyvet olvasok mostanában. Mindig kikapok, hogy csak azok a piff-puffok, abból nem tanulok semmit. Nem, de igyekszem idegen nyelven olvasni. Azonkivül egy Rosamund Pilchner regény más világba visz el és megnyugtat.
Na igérem ezentúl csak optimista hangulatban fogok irni.

2010. június 12., szombat

Divat


Tegnap megpróbáltam kiirni magamból ami fájt és talán ez segit. Ez a nagy meleg, vagy inkább a nagy időjárás különbség, nagyon megviselt. Talán ezért érint minden rosszabb hir érzékenyen. Vagy ez is az őregség jele? Egyáltalán mik az öregség jelei? Mert úgye mindig öregszünk, csak nem mindegy hányról hányra!
A könyv amit a könyvtárból hoztam ki (nem volt szivem közel 3 ezer Ft-ot adni érte, de nem is ér annyit)nagyon gyorsan elolvastam, majd lassabban mégegyszer. Nem voltam tőle elragadtatva. Az 56-os Intézet égisze alatt készült. Bizonyos fejezeteibe tőlem is kértek anyagokat és adatokat. Nem ezért olvastam el, de persze kiváncsi voltam. Nem tetszett, hogy a politikát keverték a divattal. Vagy én nem tudtam, mikor a szabás varrás könyveimet vettem a hetvenes években, hogy ezt a politika akarta, hogy én otthon tudjak varrni? Hiszen azok a könyvek igen jók még mai is, és azt tanulhattam meg belőlük, hogy kell alapszabásmintát szerkeszteni és abból olyan fazont amilyent én akaroki. Miért rosszabb ez mint a nyugati országokban megjelent könyv rossz forditásban ami arról ad tájékoztatást, hogyan kell a megvásárolt szabásmintát alakunkra igazitani. Mennyivel egyszerübb egy alapszabásmintát csinálni és abból modellezni! Már nagyon régen nem varrok magamnak. De -sajnos- a mai öltözködésünkről is lehetne irni. Csakúgy mint az üzletek választékáról. Gondoltuk volna, hogy az "angol" ruha alatt a turkálókat kell érteni?
Engem pl. mindig meglepett az (ellentétben az amerikai szerzővel, aki kutatja a volt szocialista országok és a SZU öltözködési szokásait)a szoc. országokban -ahol igen gyakran megfordultam- hogy milyen jól öltözöttek a nők. Az üzletek választéka nem ezt mutatta. Nemegyszer résztvettem olyan divatbemutatókon, ahol a SZU részére készitett kollekciót mutattuk be. Ugyanakkor szégyelltem magam Moszkvában, mikor megláttam a magyar cimkét a ruhákon. Dehát ennek a világnak vége. Lehet, hogy ilyen szempontból kellene bemutatni ezen országokat. Pl. Prágában, az NDK-ban igen szép és szinvonalas kézimunka ujságokat, fonalakat és általában a kézimunkához szükséges eszközöket lehetett beszerezni. Prágában -ha tehettem- mindig elmentem abban az utcába ahol egymás után voltak az üzletek. Mikor nálunk még nem volt Burda bolt és a német nyelvű Burda is csak elvétve volt, előbb volt lengyel, cseh és orosz nyelven Burdám.
Szóval akinek keze ügyébe kerül ez a könyv, annak javasolom azért átlapozni. Sokféle érdekes emlékkép jut eszünkbe. A gyerekeink (akik ma már anyák) kicsit tanulhatnak.

2010. június 11., péntek

Csak úgy

Én úgy tekintem a blogomat, mint egy naplót. Ha örömem van, ha bánatom van, kiirom magamból. Ez nem annyira magánéletre vonatkozik, de mégis. Inkább tanulság talán másoknak is. Ha én kiirom magamból amit érzek (akár jó, akár rossz) azzal megnyugtatom magam. Ezt olyan magyar pszichiáter elmondásnak érzem. Sajnos korosztályomból egyre többen mennek el. Ez igen sajnálatos. Mikor dolgoztam akkor mindig azt mondtam, ha elmegyek nyugdijba, feltétlenül valamilyen hobbyt fogok űzni. Azt láttam körülöttem, hogy aki nyugdijba ment és utána dolgozott, azt szinte nem vették ember számba. Azaz igencsak alkalmazkodnia kellett. Aztán uj idők jöttek, van aki tud dolgozni és elismerik a munkáját, de ez a munka egyik napról a másikra megszünhet és a megbecsült dolgozóból egy sértett valaki lehet. Persze ha olyan jellegű a munkája, akkor azért talál magának elfoglaltságot. Pl. a házunkban két matematika tanárnő is van és az egyik aktivan dolgozik a másik korrepetál. Ugyanakkor az angol tanár keresi a munkát. Én úgy gondoltam, hogy összehúzom magam és a nyugdijból élek valamint a hobbymat próbálom űzni. Erre nagyon jó a foltvarrás. Ment is egy darabig. De mindig nyűzsgős voltam igy mikor felkértek hogy a foltvarróknál vállaljak társadalmi munkát, elvállaltam. Hozzáteszem eleinte nehezen tudtam összeegyeztetni a házimunkával, de mára ez is kialakult. Úgy gondoltam ez egy önálló munka és szivesen csinálom. Sajnos ez sem igy alakult, át kell gondolni és többet kell foglalkoznom a foltvarrással. Az sikerélményt ad és ez feltétlenül szükséges az életemhez. Azt gondolom nagyon fontos, hogy azt érezzem, valahol valami fontosat csináltam. A család nagyon jó, az unokákkal lenni jó, de ők egy más világ. Sokat olvasok, az elvonja a figyelmemet sokmindentől. A foltvarrásban nem találtam meg úgy a helyem, hogy az teljesen kielégitsen, de vannak már elképzeléseim. Tény, hogy ha valaki a lakásomba jön, alig lát foltos dolgot, hiszen szinte mindent elajándékozok. Na ezen szeretnék változtatni. Terveim vannak és remélem ezek a tervek a rossz hangulatomból is kivezetnek.
Legközelebb pedig már tudok mutatni is valamit. Ez már a "gyógyulás" utja lesz. Most pedig kiirtam magamból ami bántott és talán ez is jó!

2010. június 1., kedd

Fejléc

Ha ezt a felhivást közzéteszem, akkor esetleg nyerek egy uj fejléct.
A varróház játékán dvd-t nyerhetsz, részeletekért kattints ide: http://nyjatek.varrohaz.hu/?uid=zi6v