2010. június 16., szerda

Csak úgy

Mostanában az időjárás körül forog minden. Hiába nem vigyáztunk természetünkre most itt a válasz. Nem vagyok nagy környezetvédő, de azt természetesnek tartom, hogy pl. szemetet a szemetesládába tegyek az utcán és bizony nemegyszer a táskámba köt ki, mivel láda sehol.
Emlékszem valamikor a hetvenes években olvastam, hogy szovjet tudósok megakarták volna változtatni a nagy szovjet folyók folyási irányát. Én nem akartam elhinni, de aztán komoly ujságokban láttam leirva. Valamiért nem kezdtek neki. Na az is egy ilyen őserdő meg esőerdő kiirtáshoz hasonló lett volna.
Hogy miért irom ezeket? Ijesztő dolgokat lehet hallani, látni. Az árvizről nem beszélve. Legjobban az döbbentett meg, hogy egy védett helyen egy normális fenyőfát úgy kicsavart a vihar, hogy a kerités is tönkrement. Tehát nincs védelem, magunkra vagyunk utalva.
Én sokat járok gyalog és tömegközlekedek. Múltkor a busz egy nagyot szólt és megállt. A vezető nagyon jópofa volt és közölte, hogy ez egy duri volt, most lemegyek a megállóba ott mindenki kiszáll. Olyan jó hangulatban mondta, hogy mindenki jókedvű volt, pedig az utána jövő buszra csak a fele tömeg fért fel. Szóval humorral és udvariassággal mindent el lehet intézni. Mennyivel másabb lesz az ember hangulata.
Sokat beszélnek arról, hogy fel kell-e idézni a múltat. Én éppen azon gondolkodtam, hogy saját életemből vett általános eseteket mesélnék, de nem tudom merjem-e. Majd meglátom, azért akarom, hogy sokan tudják ez is volt. Anyám mindig azt mondta, tudod régebben minden más volt, jobb volt. Ahogy visszagondolok, semmivel se volt jobb, de ő úgy látta. Én is szeretnék a hatvanas hetvenes években élni. Miért? Hát mert akkor fiatal voltam. De mai eszemmel nagyon furcsa lenne. Egy életet úgy kell leélni ahogy van. Mi lenne ha belenyúlnánk életünkbe visszamenőleg? Nem lenne jobb. Ami nekünk elő van irva a sors köynvébe azt kell élni. Lehet, hogy túl sok lehangoló könyvet olvasok mostanában. Mindig kikapok, hogy csak azok a piff-puffok, abból nem tanulok semmit. Nem, de igyekszem idegen nyelven olvasni. Azonkivül egy Rosamund Pilchner regény más világba visz el és megnyugtat.
Na igérem ezentúl csak optimista hangulatban fogok irni.

1 megjegyzés:

Marika írta...

Bátran merd ki írni magadból ,a hatvanas ,hetvenes éveket mi azt éltük meg ,nekünk az úgy volt szép ahogy volt (legalábbis nekem ).Ezt a világot meg már így kell elfogadnunk ahogy van .Minden életszakasznak meg van és meg volt a maga szépsége .