2010. szeptember 29., szerda

Ezüstvölgyben jártam

Ezüstvölgyben jártam és már lassan több mint egy hete itthon vagyok. irni azért nem irtam, mivel sokminden dolog összegyűlt, a fényképeket csak most tudtam előszedni. Sok foltos képet nem kivánok feltenni, hiszen a Picasán úgyis egyre több és szebb kép fog megjelenni.
Jól szervezett élményekben gazdag út volt. A foltvarró kiállitást foltosokkal megnézni külön öröm. Esténként megnéztük egymás dolgait, amiket vettünk és "varrtunk". Persze nem vásárolt mindenki sokat hiszen mindent szerettünk volna, csakhát volt egy kis "határ". Két ismerős képét teszem fel, akik árusitottak.

Hozzáteszem, engedéllyel fényképeztünk.

Örültünk, hogy magyarokat láttunk az árusok között.
Sok képet csináltam, de természetesen nem mind olyan szép. Ami nagyon tetszett, az a kisvárosok, tisztasága virágossága. Sok munka lehet bennük, de a szemnek és a léleknek is nagyon szépek voltak.
Tetszettek a kisvárosban ahol a fő kiállitás volt, de nemcsak ott, hogy az üzletekben ki voltak állitva patchwork művek. Vegyesen.

Ez egy kicsit tükrözödött, de nagyon tetszett.
A XVI. kiállitás fő vendégei Korea és Németország voltak. A Német Foltvarrók 25 éves fennállásukat ünnepelték igy a fő utcai templomban voltak láthatók műveik.

nekem ez a XXV-ös tetszett.
Fő vendég Kaffee Fassett volt. Nagyon szép táskát lehetett kapni, szinte minden második nő ilyen táskával járt. A szerencsések még autogramot is szereztek rá. Volt még egy pink táska azt egy bizonyos ujsággal adták. Ezenkivül a Bernina osztogatott táskát, ha varrtál nála.
A vásár részben első nap annyian voltak mint a szocializmusban egy nagyáruházban amikor valami szép dolgot lehetett kapni. Aztán a tömeg eloszlott. Sokan a választékot akarták felmérni, aztán mentek a kiállitási pontokra. Szóval szép volt, jó volt és gazdag lettem sok-sok élménnyel.
Folytatása következik.

2010. szeptember 13., hétfő

Táborban voltam

(Nem tudom én vagyok béna, vagy a rendszer szórakozik velem, de ha feltöltök egy képet ujabban nem látom csak a kriksz krakszokat. Most az egészre azt irta ki, hogy hibás URL-t kapott. Tehát egymás után feltöltöttem a képeket és bejegyzés alsó részében van hozzá a magyarázat)









Pár éve járok a bajnai táborba. Úgy indult, hogy csak kézi varrással foglalkozunk tehát olyan technikákat amit kézzel lehet csinálni. Mert természetesen vannak olyan blokkok, amit lehet géppel varrni, de kézzel is. Igy pl. az applikációt tanultuk és gyakoroltuk. Aztán természetesen bejöttek olyan dolgok, amiket géppel kell és lehet varrni. Tanitók mindig a résztvevőkből voltak. Ez a gyakorlat bevált és most is jó volt. Egy baj volt, hogy az idő végig esős volt és igy az esti séta elmaradt. Vasárnap mikor hazajöttünk, akkor nagyon szép lett az idő. Nagyon kellemes és aktiv kikapcsolódás volt. Két uj "tag" jött, akik nagyon sok uj dolgot mutattak. Sokat tanultunk tőlük. Volt varrógépjavitás. Mindig jól jön a segitség akiknek egyforma gépük van. Szóval jó volt. Jövőre is szivesen elmegyek.

Házigazdáink akik maguk is sokat varrtak.
Ez a 40 perces táska, amit mehike tanitott és nagy sikere volt.
Ezt a blokkot tanultuk Loncitól, ez a modell a maradékok felhasználását is mutatja.
Ez egy karácsonyi teritő
Ez egy tombola vagy csere (?!) tárgy lesz?
A blogokból tanult diszt ott csináltam meg és mindenkinek tetszett.
Ez az "un." cérnás nyaklánc aminek készitését más fajtájuakkal együtt ott mutattam be, mivel ez nem volt teljesen kész, ott fejeztem be.
Mehike mutatta ennek a pénztárcának a készitését. Én az ottani turkálóban vettem ezt a "katonai" mintás szoknyát amit kézzel tűztem le a minták mentén. Sajnos a ferdepánt fekvarrásban nem voltam nagyon pontos. Nagyon segitőkészek voltak, mivel nem volt vliesem, zippem és ferdepántom, de mindent kaptam!
Szóval jó muka volt!

2010. szeptember 3., péntek

Foltoskodás



Szóval azért varrtam mást is. Most nem tudom ez UFO vagy anyagfelhasználás. A lényeg, hogy egyszer vettem egy maradék darab anyagot az IKEA-ban. Aztán voltam egy festő tanfolyamon, ahol a narancssárgákon és a kéken kivül nem sikerült semmi. Azért a kéket szorgalmasan használom, de most már olyan állapotban van, hogy megér egy ujabb festést. Szóval kitaláltam, hogy lesteppelem ezt az ikeás anyagot narancsszinnel és kibélelem. Bele is tört a varrógépem azaz alul állandóan hurkolt. Egy éve volt szerelőnél, nagyon megijedtem. El másik szerelőhöz. Megjavitotta. A felső anyagtovábbitóval továbbra se varr jól. De hát ezt már annélkül csináltam. Szóval lesteppeltem avagy letűztem. A vállpánt legyen egy és az is kicsit másként. Ez a disze. Azt hittem nagy lesz, aztán kiderült, hogy a legközelebbi táskát bizony szélesebbre csinálom de rövidebbre. A vállpánt narancs szinű anyagon fehér mintás és a narancs szinű oda van kézzel varrva mielőtt a kettőt géppel a táskára varrtam. A bélés szintén kézzel a tetejéhez varrva kézzel. Természetesen ehhez a táskához kell egy kis táska az iratoknak kulcsnak stb. Fényképezni természetesen a szinben odaillő kanapén fényképeztem. Most éppen nagy rend volt, mivel amikor ott ülök akkor a kézi varráshoz szükséges csak ez még sokaság található. Van még egy ilyen lenvászon alapon fekete mintás anyagom, most azon töröm a fejem, abból mit varrjak.
Sajnos a Varrógép Centrumban történt próbatűzésem nem a legjobban sikerült. Ebben a gép csak részben hibás. Csak annyiban, hogy az elején sok hiba volt vele, aztán cérnacsere, akkor meg a cérnát szakitotta. A legnagyobb hiba az, hogy annak jó és gyors, aki tud szabad gépi tűzni. Az én tudományomból ez még hiányzik. Igy -szerintem- nem a legszebb lett a mintadarabom. Tehát most egy fiókban pihen és UFO-sodik amig ki nem találom mi legyen vele.

2010. szeptember 2., csütörtök

Foltoskodás-család


Ez a tábor utáni termésem. Lehetne azt mondani, hogy nem sok. De a nyár olyan zűrős volt "nyaraltunk" de csak úgy napokat és ide oda mentünk. Szóval nem volt olyan igazi pihenős nyaralás. Viszont sok családi találkozónk volt.
A két kis hátizsák (sajnos méretet nem tudtam és csak úgy csináltam, szóval jobb lett volna ha vannak méreteim!) "rendelésre" készült. A "megrendelők" a Bob a mester ls a Trixi figurát akarták rajta látni. Nagy nehezen beszereztem a képeket, majd textil transzfer papirra nyomtattam és vasaltam a hátizsákra. Mivel a széle egy kicsit csipkés lett, boszorkányöltéssel körbeöltöttem. Különben tetszett a két kis ünnepeltnek, mert végül közözösen megünnepeltük az egyiknek az ötödik a másiknak a második szülinapját.

Az egyik ünnepelt a szülinapján.

A másik ünnepelt a "mamával", akit nagyon szeret. bevallom, velük többet vannak mint velünk, de ennek talán az az oka, hogy ők egy kertes házban laknak, ahol a gyerekeknek ideális feltételei vannak. KisÁkos épitett egy Aldi áruházat, nemrégen egy parabola antennát szerelt fel. Most nagyon vonzza minden műszaki dolog. De a zene továbbra is érdekli és sokszor játék közben csak úgy magába énekelget. Érdekes igy figyelni a gyerekek fejlödését, mikor már nem a Te gyerekedről van szó. Sokszor összehasonlitom az enyéimmel mikor kicsik voltak. Sajnos nem tudtam velük sokáig otthon lenni, amit sajnálok. Nem a karrier, hanem a pénz volt az ami a munka felé irányitott. Hiába minden időnek megvannak a maga nehézségei. Anyám szegény mindig azt mondta, hogy régen milyen jó volt. Ha visszagondolok amit ő régennek mondott, az nem is volt neki olyan jó. Talán a jelene volt nehéz. De hát mindig arra emlékezünk ami szép volt a nehézségeket elfelejtjük. Azaz nem felejtjük el, csak nem akarunk rá emlékezni.
Szeretnék a blogomban egy ujabb leirást késziteni. Ahogy öregszem, egyre inkább hajlok a nosztalgiára. Ezért úgy gondoltam, hogy egy kicsit több időm lesz, bizonyos emlékképeimet életemből leirom. Ha visszagondolok, szerencsésnek kell mondanom magam, sok szerencsétlenség is ért de érdekes életem volt. Vagy én emlékszem igy rá? Talán jobb ha igy gondolok rá. Lehet, hogy egy más világban más korban még ezt se értem volna el. Végül is azt, hogy mit érünk el, az rajtunk múlik. Igy visszagondolva nem volt elég önbizalmam (most sincs) ezért "nem vittem többre", amit nem is bánok. Megértem a nyugdijamat, van egy hobbim, férjem, két szép és eredményes fiam és két szép unokám. Egészséges vagyok (a bajok nem számitanak) tehát mit akarok?