2009. március 29., vasárnap

Csere-bere

A Csere-bere blogban találtam Atirára, aki zippzárakat ajánlott fel és anyagokat kért. A csere megtörtént -azt hiszem mindkét fél megelégedésére- én elküldtem a csere-bere cimére, de sajnos nem láttam viszont a képeket. Ezért most én itt felteszem.

Én ezeket a zippzárakat kaptam, aminek nagyon örültem. Két rövidebb és 18 (!) két kocsis zippzár, valamit az összetekert végtelenitett zippzár, hozzá kocsik. Sokmindenhez használhatók! Mégegyszer köszönöm Atira!

Ezek az anyagok amiket én küldtem. Megjegyzem, nem mind vadonatúj, és nem olyan nagy darabok. Biztos másnak is igy vannak maradékai, hogy levágott darabok, amiből lehet valamit csinálni, de nem méterszámra. Én általában fél vagy egy métert szoktam venni, ha valamit csinálok belőle, nem sok marad, de marad valamennyi.

Ez pedig egy kis tartó (saját festés mint a sárga amin rajta van) A tartóban nem reklámanyagok vannak, hanem neszeszer szabásminták. Igen szeretem a négybe hajtható reklámujságokat, mivel igy leginkább csak a negyedét kell rárajzolni.

2009. március 28., szombat

Kiállitás


Tegnapelőtt és ma egy kiállitáson voltam ill. az utána szervezett tanfolyamon. Ez a kiállitás a Tavaszi fesztivál része az észt kesztyű története.
Azt lehet gondolni, hogy mit lehet mondani a kesztyűről, pláne ha az kötött?
Az északi népeknél a kesztyű igenis nagy szerepet játszik. Észtországban nagy hagyománya van a kézimunkának, szövésnek, kötésnek. A kesztyűnek szinte mágikus szerepet adtak. Nagy szerepe volt a lányok kelengyéjében és az esküvőn a menyasszony az új családtagjainak egy-egy pár kesztyűt ajándékozott, amellyel kifejezte, hogy ő mennyire szorgalmas. A halott kezébe is adtak egy pár kesztyűt, sőt külön volt kesztyűjük azoknak, akik a koporsót vitték. A rajzok, minták mind mind külön jelentéssel birtak. A keszytűk többségét gyapjúfonalból kötötték norvég kötéssel (vékony fonalból!) De ezenkivül használták az un. tű csomózott "kötést" azaz az egy tűvel való kötést. Gyakran ezt a tipusú kesztyűt nemezelték és himeztek rá mintákat.

Ez a kiállitáson bemutatott kesztyű.

Ez egy nemezelt kesztyű, amelyre mintát himeztek.

Ez is egy nemezelt kesztyű gyöngy diszitéssel.

Ez egy kötött keszytű, amelynek a passzérészét mintásan kötötték, a többi részére mintákat himeztek.

Ez két tűcsomózott keszytű, a diszitések himzéssel készültek.

Ez szintén egy tűcsomózott kesztyű himzéssel. Nyers szinű a gyapjú és hiába volt aránylag vastag, igen puha egyáltalán nem szúró jellegű. Mellette egy kis darabka látszik, az a tanfolyam tanulsága, hogy az egyszerűnek tűnő "kötést" nem is olyan egyszerű elkésziteni.

Ez pedig két példa a kötött kesztyűk csuklórészére a kezdésre.
A tanfolyam két részből állt és lehetett választani. Az egyik részben a mintás kötéssel lehetett megismerkedni. Adtak tűt (1,25-ös számut) és vékony gyapjúfonalat. 80 szemre kellett kezdeni két különböző szinű szállal, amelyből mindig csak az egyik szinből vettünk fel egy-egy szemet. A továbbiakban a minta szerint kellett menni. Igen sűrű kötés jött létre, ami tartós és meleg kesztyűt hozlétre. nem nyúlik ki és nagyon meleg.
A másik rész a tűcsomózás, vagy egy tűvel kötés már bonyolultabb volt. Tk. a tű varrótű volt. Kétfajta tű van: az egyik egy nagy méretű varrótű a másik egy fából készitett varrótű (almafából). Speciális csomózással kellett egy csikot létrehozni, majd azon a másodikat és igy tovább. Meg kell mondani, nem lesz ez a kedvenc kézimunkám! Aki nem tanulta gyerekkorában az bizony nehezen sajátitja el. Érdekes technika mindenesetre. Mivel Észtországban is kezdik elfelejteni, szinte mozgalom fejlödött ki, hogy minden lány az iskolában csináljon legalább egy ilyen kesztyűt. Bemutattak egy kis könyvet, amiben leirják a technikát. Meg kell jegyezni, hogy a kiállitás anyaga az észt Nemzeti múzeum darabjaiból készitett másolatokból állt össze. Ez azért is érdekes, mert igy a fiatalabb nemzedék elsajátitotta ősei munkáit. Sőt a gyöngyös kesztyűnél már fejlesztett is!
A tanfolyamon ott volt Vidák istván és Nagy Mari a két ismert népművész, akik a nemezelést gyakorolják. Ők mesélték, hogy érdekelte őket ez a technika és utána kutattak. Elsősorban az északi népeknél honosodott meg, de találták nyomait a Kaukázusban, Afrikában és Erdélyben egy kis gyimesi faluban. Ott ezt a technikát kanurás-nak hivják, a fából készitett tűt pedig endrének.
Szóval érdekes volt, egy kicsit néprajz jellege is volt és kellemes volt fiatal észtekkel találkozni, akiket érdekelnek őseik tevékenysége és igyekeznek a mai kor körülményeihez igazitani.

2009. március 25., szerda

Csak úgy


A kis kép azt jelenti, hogy irok és nem varrok. Pedig lenne mit. Egy neszeszert méhecskéset egy ismerösnek, egy tartót Vilcsike pelenkáinak. Ja és elővettem a fonalaimat és kötőtűimet. Vilcsikének kiscipőt kötök, mivel a kiscipőt kinőtte. KisÁkosnak egy kardigánt akarok kötni. Szóval van mit csinálni. De tegnap az iartokat rendezgetve némi helyet is csináltam. A foltos csoportokban is van mit csinálni. Nem panaszkodom, csupa olyan dolog, amit szeretek, de valahogy az időt tudom rosszul beosztani.
Olvasom a blogokat, mindenki az esküvői képét azaz ruháját mutogatja. Sajnos már nincs meg az esküvői ruhám. Készen vettem a jelenlegi Varrógép Centrum melletti ruhaboltban. Hosszú csipkeruha volt, sima enyhén bövülő. A fátyol és fejdisz nem a legszebb. A csokrom már nem is tudom milyen volt. Arra gondoltam, majd lesz egy kislányom és neki varrok belőle ruhát. Erre lett két fiam. Ha több lett volna, azok is fiúk lettek volna! Aztán beakartam festeni, de estélyi ruhaként nehezen tudtam volna kihasználni. Egyszer felveszed és mindenki ismeri. Érdekes nálunk nem annyira divatosak a báli ruhák. Illetve csak azok körében akik bálba járnak. Lengyelországban mindig csodálkoztam, hogy milyen sok hosszú ruhát láttam. Aztán elmondták, hogy egy nőnek legalább 4-5 hosszú ruhája kell, hogy legyen. Egy szilveszterre és a többi az esküvökre. Aztán lehet cserélgetni. Voltam egy esküvön, több magyar is volt, mi rövid ruhában a lenygelek estélyiben. Ott ez a divat. A fiam esküvőjén végül egy nadrág és top volt rajtam, hozzá egy hosszú csipkekabát. Mindez királykékben és drapp kalap. Ha a kisebbik fiam most elhatározná, hogy esküvőt akar, akkor egy jó fogyókúrát kellene tartanom. Nászasszonyom egy kétrészes ruhában volt, a szoknya hosszú és kalapban. Ezek nem tüntek estélyinek, de elegánsak voltak. Hiába mindenütt vannak szokások és divatok. Ezért jó utazni, hogy ezeket megismerjük, lássuk és tanuljunk belőle. Úgyis azt fogjuk átvenni, ami az itthoni szokásainkba beleillik. Munkahelyemen még a 90-es évek előtt (volt szoc. országokkal való együttmőködés kapcsán) sok olyan kolléganőm volt, aki vagy a SZU-ból, vagy az NDK-ból, Lengyelországból jött ide férjhez. Érdekes volt látni az átváltozásukat. Ha a szerelem erős volt, akkor hamar beilleszkedtek és sokszor már egész magyarok lettek. Sokuknak a gyereke nem tudta az anyja nyelvét, mivel az anya magyarul tanult. Hogy a gyerek megtanulja az anyja nyelvét, sokszor küldték a nagymamához, vagy inkább külszolgálatra mentek. Ott az iskolában tanulta meg a gyerek az anyja nyelvét. Én azon voltam, hogy a gyerek magyarul tanuljon jól meg, gondolkodni és a nyelvet helyesen beszélni, irni, olvasni, aztán jöhetnek a nyelvek. Bevált, mert mind a két fiú megtanult (oroszul alig valamit az iskolában) angolul, a kicsi még franciául. Nagyon sajnálom, hogy a nagy nem tanult latinul, a kicsi már tanult. Az anyjuk nem tud annyi nyelven ahányon szeretne, dehát ilyen az élet. Ma az orosz nyelvű levelemre angolul válaszolt az ukrán valaki. Érdekes, de megértettem.
A könyvtárakról irtak egyesek. Nagyon örülök, hogy a kerületekben olyan szép könyvtárakat alakitottak ki. Pl. az újpesti, ahol tavaly a topic kiállitás volt nagyon szinvonalas. Én az Ugocsa moziból kialakitott könyvtárba járok és ahogy észrevettem igen nagy a látogatottsága. Jó érzés bemenni. Én mindig szerettem könyvtárba járni. A Műszaki Egyetem könyvtára nagyon tetszett és jobban szerettem ott tanulni, mint otthon. Középiskolás koromban - már nem tudom hogyan - de többen elmentünk az Országgyűlés könyvtárába. Na az nagyon impozáns volt. Nem tudom most is nyilvános-e? Minden munkahelyemen aktiv látogatója voltam a könyvtáraknak. A könyv a legjobb barát mondják, csak nem mindegy milyen az a könyv. Sokszor a hangulattól is függ mit olvasok. Kihozok a könyvtárból valamit, aztán beleolvasva rájövök, hogy nem tetszik, akkor előveszem a régen olvasott könyveimet és az megnyugtat. Persze mindig más és más.

2009. március 20., péntek

Ajándék

Meghirdettem egy játékot, a blogom egyéves évfordulójára. A boldog nyertes Mammka lett. Még nem kaptam tőle értesitést, hogy megkapta-e az ajándékot, de irta, hogy ritkábban tud net közelben lenni. Ezért felteszem ide amit küldtem neki.

Az ajándék természetesen egy neszeszer féle, amit a mutatott anyagból csináltam. Nem akartam semmi bevarrást csinálni, hogy a mintát ne rontsam el. A mintát minden egyes "blokk-részletében" letűztem. Oldalában gyöngyöket varrtam. Ez inkább egy tartó, amibe több kis notesz, pénztárca stb. elfér. A zippzárra direkt nem tettem húzokát, mivel szerintem az már sok lett volna. Hozzá egy kis tildás anyagból készitettem madárkát.
A közös varrásra megint neszeszert csináltam, amit Bruercsi nyert és megmutatta itt. Én is megmutatom, kicsit a technikájáról is pár szót irok.

A neszeszert egy félkörből csináltam és alul kétszeresen bevarrtam a háromszöget. Mivel a barnás minta egyhangú volt, ezért sárga lett a bélés és a ferdepánt, valamint a zippzár húzokája.
Hozzá egy kis madárkát varrtam.
Sokat gondolkoztam, mivel diszitsem. Mivel a bélés és a ferdepánt sajátfestésű sárga anyagból készült. Erre az anyagra kicsit erősebb vliessel erősitettem és kis pántokat szabtam, amit körbetettem. Erre barna selyemszalagból hajtogattam egy kis diszt és egy gyűszű gombbal diszitettem.

Annyira megtetszett a félkerek neszeszer és a diszités, hogy már készülnek az ujabb modellek. Sőt már a lógómmal diszitett cimkéimet készitem a hétvégén. Ennél a modellnél még fontos, hogy a zippzár ne érjen alúl végig, legalább kb. 3-4 cm-es részt kézzel varrjunk össze.
Bejegyzésem egy kicsit olyan "tutoriálosra" sikerült, de ha valakinek sikerült ezzel valamit adni, akkor nagyön örülnék. (ja és én is tudjam hol keresni!) Sokszor ha csinálunk valamit és elajándékozzuk, bánjuk, hogy nincs ledokumentálva. dehát ez nem gyár, vagy üzem, de soha nem árt műveinket valahogy az utókornak és magunknak megörökiteni. Különösen a szabásminták, méretek stb. tekintetében.
Olvasom a blogokban a Meska adózási anomáliáit sőt egyes internetes fórumokon igen furcsa ellenörzési dolgokról is lehet olvasni. Én csak ajándékba készitek dolgokat. A cserebere vagy pénzhelyettesitő módszer biztos jó lehet, de nekem továbbra is az a véleményem, hogy olyan szabályozási rendszert kell bevezetni ami jó az eladónak és jó a vevőnek is. Ebben az esetben nincs félelem, mindenki becsületesen adózik (kevés macerával kevés adóval) és a vevő se fizeti túl magát. Inkább sok kis fillér mint egyszer nagy forint.

2009. március 15., vasárnap

Közös varrás

Voltam a lőrinci közös varráson. Jó hangulatú, jól szervezett találkozó volt. A falakon az elöző nap megynyitott kiállitás darabjai voltak láthatók. Nagyon szép képek és a táskák a belevalókkal igen izlésesen voltak üvegdobozokban (tartókban?) bemutatva. Nem az ismert fazonok, azaz ujakat láthattunk. Be kell vallanom, hogy én is jelentkeztem, de családi okok miatt nem tudtam elkésziteni az általam megálmodott táskát a belevalókkal. De mivel a koncepcióm megvan, megcsinálom. Ha ott lettem volna, nem vallottam volna szégyent és már ennek is örülök.
Örülök, hogy a neszeszer, amit a csereberére vittem Bruercsinek jutott és tetszett neki. Én egy aranyos kutyás anyagot kaptam, amiből kutyás ismerősömnek csinálok majd valamit. A tombolában egy kicsi méhecskés ollóőrt nyertem, aminek azért örülök, mivel egy neszit kell varrnom valakinek (aki méhész is!) és diszitésül egy méhecskét akarok rátenni, bele viszont ezt a méhecskés ollóőrt. (picit átalakitom)
Tetszettek a Hunyady fiúk, sajnálom, hogy egy kicsit messze vannak tőlem. Azaz ha egyszer elszánom magam a meglátogatásukra, akkor tetemesebb összeget kell ott hagynom. Most jól elvagyok látva anyagokkal. Sok ötletet láttam amit elraktároztam magamban.
Szóval jó volt és hamarosan még három találkozó van, kettő tatabányán és egy Kecskeméten. Azonkivül két kiállitást kell megnézni. Március 22-ig van nyitva az Iparművészeti Múzeumba a cérne és... nagyon érdekes kiállitás. Március 26-án nyilik a Textilmúzeumban egy észt kiállitás a kesztyűkötésről. Az észtek nagy kézimunkások, sokat kötnek, szőnek. Van egy ujságom (1983) amiben a patchworkről is van egy cikk. Természetesen átvétel nyugati ujságból.

2009. március 11., szerda

Kötés, horgolás, foltoskodás

Most bemutatom az én régi kézimunkáimat. Van ami használatban volt/van ezért nyúzott szegényke, van ami befejezésre vár, azaz ihlet kell a kiegészitéshez.
Ez a legutolsó művem kötött takaró kisÁkosnak. A szinek úgy kerültek össze, hogy eleinte úgy volt, kislány lesz, aztán kisfiú és most a kishúga takarózik vele ha nálunk van. Nagyon megszerettem ezt a sarkos kötést és minden négyzet kapcsolodott egymáshoz.

Ez viszont e legrégebbi és nem az én művem, hanem anyai Nagyanyámé. A közepe már tönkre ment a szélei viszont nagyon jó állapotban vannak (a háború előtt készült!) Emléknek is jó.

Ezek az én csillagmintáim. Az volt a tervem, hogy egy sötét alapra rádolgozom és igy képet csinálok belőle. Viszont nem tudom, hová tegyem a képet igy várja sorát! Általában 80-as cérnából készültek. Kivéve a barna mintásakat, amik pohár alátét, de nem nyerte el tetszését uramnak, mámint a használata.

Ez a gyapjúból készült teritő erre az ágyra készült, de kellene körbe még egy sor, de sajnos már nem volt anyag. Különben igen jó lenne. Igy nem látszik, hogy kicsi.

Ez a teritő ill. takaró, amit betakarózásra használunk, kifejezetten terápiás céllal készült. Egy betegség után kezdtem el kis csillagot horgolni, a maradékaimat feldolgozván, aztán ez lett belőle. Mire kész lett a betegség és a hangulat is megnyugodott. Kb. 20 éves. Semmi baj, pedig sokat mostam.

Ez az első patchwork takaró, géppel készült maradékokból. Mikor összevarrtam, akkor vettem észre, hogy a sorokat felcseréltem. Sajnos a nap kiszivta, már foszlik, de jó szolgálatot tett. Ő is lassan ünnepli a 20. szülinapját. Éppen ezért megtartom!

2009. március 10., kedd

Csak úgy

Látom, hogy mindenki köt, horgol. Elő is vettem a horgolásaim egy részét és lefényképeztem. Felrakni még nem tudom, mivel a másik gépben van és még onnan nem költözködtem ide a laptopomba. Tegnap lett készen a laptopom. Végül ha belegondolok, 2004-ben vettük 2005-ben nem sokat használtam, csak 2006-ban, és utána ebbe tettük az internetet ADSL-el. Akkor kellett memóriát bőviteni. Egyszer volt egy kémprogram, akkor ujra kellett mindent installálni. Most meg ez a ventillátor javitás. Érdekes volt ez a javitás is. (mindig tanul az ember) Mikor elvittük ide ebbe a szervizbe (harmadik info után) közölték, kb. 5-10 e.Ft lesz, de majd egyeztetnek telefonon. Telefon jött, hogy a ventillátor javitás 8 e.Ft plusz ÁFA de ha az internet csatlakozót is megakarom javitani, akkor kb. 17 e.Ft. Mondtam, hogy csak a ventillátort kérem. Húsz perc múlva jött a telefon, hogy kész van, mehetek érte. Hétfőn mentünk érte. Számla 16800 Ft. Elmondtam, hogy én csak a ventillátort kértem, hogy javitsák meg és az nem ennyi volt, akkor miért egyeztettünk telefonon. Elnézést stb végül 8600 Ft. lett. Na erről ennyit.
Kastanie irja, hogy a foltvarrás milyen sok szeméttel és felfordulással jár. Sajnos ez igy van és pl. én sokszor azért nem varrtam, mert nem tudtam megoldani a varrógép felállitást, kipakolást stb. Kötni vagy horgolni egyszerübb vol. Kötni sokszor szoktam körkötőtűvel, amikor a két tű vége egy nylonszállal vagy zsinórral van összekötve. Még azt is amit nem körbekötöttem. Pulóvert gyakran kötöttem körbe. Sajnos azok a pulóverek már nincsenek meg, elajándékoztam őket (Máltai) mivel kinöttem. A horgolásaimból két takarót találtam. Egy szines mintát takaró keresés alatt van csakúgy mint egy fehér csipke takaró. Olyan jól eltettem, hogy mindent felkutattam és nem találom. Szóval még vannak titkos zugok a lakásban, de nem volt elég egyszer felfedezni. Szóval előszedem a fonalaimat, kötő és horgolótűimet és elkezdek alkotni.
Örülök, hogy újra divatba jött a kötés és a horgolás. Elő a kötő és horgolótűkkel! A képen lévő sapka sál nem az én művem, ha valamelyikőtők ráismer a sajátjára, elnézést a publikálásért és gratulálok a szép munkához, de ez csak egy jelzés akart lenni!!!!

2009. március 8., vasárnap

Ajándék

Ahogy igértem március 8-án (Nőnapon) tartom meg a sorsolást azok között, akik a blogom szülinapjára irtak
Az én fekete (alaktalan) kalapomban gyüjtöttem össze a kázzel irt neveket.

Aztán stilusosan egy férfi -jelen esetemben a férjem - kihúzta a nyertes nevét, aki nem más
mint a képen látható (és remélem olvasható!) Mammka
Kedves Mammka! Valahol megvan a cimed, de mivel nem irtam fel, légyszives küldd el mégegyszer nekem, hogy elküldhessem az ajándékot. Fényképet akkor teszek fel róla, ha megkaptad!
Köszönöm mindenkinek a részvételét.

2009. március 7., szombat

Anyagok rendezése

Az indexen már irtam, korábban egy linket mutattam, ahol az anyagok vertikális elhelyezéséről mutattak be dobozokat na és egy műanyag lapot amire rá lehet tekerni.
Na én az anyagok rendezését három dobozba gondoltam el. Azért irom, hogy gondoltam el, mert kiderült, hogy kevés. Vettünk három dobozt, gurulós négy fiókos. Nagyon jó és az asztal alatt van a helyük. Persze ahhoz, hogy az anyagokat beletegyem, kivágtam egy karton lapot (a vonalzó mérete kicsi volt!) és arra hajtogattam a kivasalt anyagokat. Ki kellett mind vasalni, különben nagyobb helyet foglalt volna el a hajtogatás miatt. Namármost igy is más lett a nagyságuk, mert a vastagabbak kicsit magasabbak lettek, de ezt már könnyű volt korrigálni.
Két nagy fiók van ahol szinek szerint tudtam rendszerezni.
A kis fiókokban tartom a "kincseket" azazazokat az anyagokat, amikből csak keveset veszek.
A három doboz hamar megtelt és aztán jöttek az alaktalanok amiket olyan nagy műanyag dobozban tárolok "csak úgy" Ennek az a baja, hogy mindig ott keresek, mert hátha...
Sajnos a fényképezési technikámon még van mit javitani, gondolok itt a háttérre, élességre stb.

Ákoska óvodába megy

KisÁkos (az apja is Ákos!) óvódába megy hétfőtől. Már szeptembertől felvették, de kishúga születése miatt mégotthon volt. Az óvóda egy részletes listát adott mitkell a szülőknek vinni. Ebből sok minden olyan "nagyis" volt, azaz megvarrni a ruhatárolót, ágyneműt. Itt is olvastam blogokban hogyan kell és üzletekben is tanulmányoztam.
A ruhatároló és tornazsák egyforma anyagból készült, azt akartam, hogy zippes legyen. Elöl középen varrtam rá a készen vásárolt "gyertya" jelet.
Nehezebb dió volt az ágynemű, azaz paplanhizat és ágynemű tárolására alkalmas szatyor. Végül egy nem egészen olcsó anyagot vettem (kishúga iskihúzhatja még ebben) és arra gondoltam, hogy mivel gyakran kell mosni, erős anyagból kell késziteni. A méretével nem voltan kibélülve (100x155) Elővettem az apja megmaradt paplanát saját varrású huzattal, amit kisiskolás koráig használt, hát egészen mások a méretei.
A 150 cm széles anyagból beavatás után 145 cm maradt, igy ebből kétszer a hosszát kellett venni plussz az aláhajtásra 30 cm-t. Ugyanis nem gombolosra csináltam. A gyertyát ezért a nyiláshoz varrtam, hogy az mindig az arcánál legyen. A szatyor (115x60, fülek a 60 cm-es nyilásnál) a szélekből készült, de az kevés volt igy az egyik mintából vettem még fél métert. Minden varrást franciavarrással készitettem igy varrtam eleget. Ami érdekes volt, hogy az apróvirágos anyag (úgyanolyan mintájú mint a négyzet egyik kockája) vékonyabb volt. A szatyorrafüleket varrtam és alúl két háromszöget levarrtam a jobb pakolás miatt.

2009. március 4., szerda

Teaivási szokások-2

Megigértem, hogy folytatom a teaivásról készitett bejegyzésemet. Én régóta teázom, de sajnos amióta vérnyomásom magasabb, át kellett térni a gyümölcs és könnyebb teafajtákra. Sok szép edényt és eszközt lehet kapni szerte a világban ami a teázáshoz kell. Az igazi teaivás egy szertartás és közös élmény. (akár az orosz kalsszikusoknál lehet olvasni a teaivásról, akár az angol ötórai teára gondolunk) Közben a világ úgye változott, bejött divatba a filteres tea, ami más teázási szokásokat hozott. Az angoloknál is sok szingli van, aki otthon teázik egyedül, vagy kettesben és egyre több a kisebb porcelán teás kanna. Az angolok a filteres teák mellé (természetesen más népek is) egyre több keverék teát árusitanak kimérve.
Hogy én milyen teát iszom? Korábban igen erős teát ittam, leforráztam egy kisebb porcelán teáskannába a tealevelet és ezt szűrtem le és aztán tejjel ittam, hogy elvegye az erősségét. Mostanában igyekszem kellemes teakeverékeket inni.
Azt tudom tanácsolni mindenkinek, ha nagyobb mennyiségű teát készit filterrel, akkor lehetőleg lógatósat vegyen és ezt egy idő után vegye ki, mert nem tesz jót a kész teának. Azokat a filtereket, amiknek nincs lógatójuk, azokat vagy egy személyesként szürős pohárban készitsék el, vagy kanállal veszék ki.
Ime az én orosz porcelán teáskészletem (ajándékba kaptam) A kis teáskannába lehet késziteni a teaeszenciát (zavarka) cukortartó, tejtartó (habár az oroszokra nem jellemző a tejjel való teaivás, de láttam ebben felszolgálni a folyékonyabb lekvárt, amit viszont szeretnek a teába tenni) A csésze alá két tányérka dukál. Ami alatta van az kicsit öblösebb, pl. a gyerekeknek ebbe kiöntik, hogy hüljön és ebből isszák. De ez nem jellemző. A másik a laposabb a süteménynek és külön süteményes tál is van. Én nagyon szeretem ezt a készletet.
Ez a kis kancsó az NDK-ból származik (még van kettő fedő nélkül! azok eltörtek) Ott ebben adták a forró vizet és a csészéhez a filtert. Mellette egy kis fém dobozka teának a tetején cicával. Nekem nagyon tetszik.
Ezek a teázási edények a hires lengyel boleslaweci kerámiák. Boleslawec (Bunzlau) a német határon fekszik (régebben Németországhoz tartozott) igen hires kerámia gyárairól. Mi kétszer voltunk ott és mindig ujabb és ujabb dolgokat fedeztünk fel. Persze mindenütt lehet kapni. Az egyik a csészén lévő kanna egyszemélyes a mellette lévő a szürővel és kanállal ellátott pohár. És hogy a tasakosokra is gondoljanak, nagyon sok szép kis alátét van a használt filternek.
Szóval kivánok mindenkinek jó teázást és szép edényeket a teaiváshoz. Nekem az álmom egy bambuszfogós teáskanna.
Sokszor nézegetem a Fény utcai piac melletti (de hát egyre több ilyen teaház van már) teázóban a különféle teázáshoz való dolgokat és teákat.

2009. március 3., kedd

Csak úgy


Ma nem tudtam belépni a blogomba, azt irta, hogy várjak. Irtam a blogbajokba és láss csodát, megjavult! Érdekes módon mások blogjába betudtam menni.

Valki kérdezte, hogy hol kell belépőt kérni a fogyi klubba. Úgy hiszem Beánál. Én nemigen hiszek benne, leginkább azt szeretném, ha jönne egy tündér és csiribi-csiribá anyi kilóra fogyasztana amennyire kérném! Csak hát nincs ilyen tündér.

Más. A teaivási bejegyzésemet (postomat) folytatni kivánom, de jelenleg nagy feladat előtt állok, unokám hétfőtől óvodás lesz és a felszerelését varrom. Hát ha az óvodába ennyi minden kell, mi lesz az iskolával? Megjegyzem helyes, mert igy a személyzetnek sem fáj a feje, hogy ez nincs az nincs.
Ezt a kis tildás galambottettem fel, úgye aranyos?

2009. március 2., hétfő

Teaivási szokások



Ma igazi teát ittam és úgy gondoltam, hogy egy régóta dédelgetett témáról irok a teaivásról. Elsősorban magyar, orosz és angol szokásokról amit részben saját tapasztalatból, részben irodalomból nyertem.
Magyarországon régen (mikor még egyáltalán nem is hallottunk tea tasakokról!) általában úgy főzték a teát, hogy feltették a vizet teáskannában a gázra, mikor forrt akkor beletettek teafűvet forralták egy kicsit és szűrőn át kiöntötték. Cukorral és citrommal itták. Elegánsabban a teát teatojásba tették és ezt tették a forrásba lévő vizbe. Természetesen a gyógynővényekből főzőtt teát másként főzték, hiszen ott minden fű más főzést kivánt.
A nagy teaivók (most Kinát és Japánt kihagyom!) szentségtörésnek tartják, ha a tealeveleket a vizbe teszik, a tealevelekre kell a forró vizet önteni.


Miben különbözik az orosz és az angol teafőzési rendszer? Az oroszok kisebb porcelán teáskannában un. eszenciát (zavarka) készitenek, az angolok a teát nagy porcelán teáskannában készitik.

Tehát az oroszok a forró vizet egy fém teáskannában felforralják, a kis porcelán teáskannát forró vizzel kiöblitik, hogy forró legyen és beleteszik a teát izlés szerint és felöntik forró vizzel háromnegyedig. Kb. 4-5 perc után feltöltik teljesen. A poharakba ebből egy keveset öntenek, megkérdezve, hogy gyengébben vagy erősebben kéri aki issza és erre öntenek forró vizet. A szamovár tk. csak a forró viz felforralására és tárolására szolgál. Mikor mindenkinek kitöltötték a teát, akkor a szamovár tetejére teszik a kis kannát és erre szoktak egy teababát tenni, hogy melegen maradjon. Az igazitermészetesen a fafűtésű szamovár és nagyon kellemes egy nyaralóban a verandán ülve (olvashatjuk sok orosz regényben!) Általában könnyű kelt tésztát esznek hozzá, de egyszerübben nagyon fehér kenyeret vajjal. A teaivás szertartás és ilyenkor sokan ülik körbe az asztalt és megvitatják a világ dolgait.
Az angoloknál a vizet szintén felforralják egy erre a célra szolgáló teáskannában, majd kiöblitik a porcelán teáskannát és annyi kanál teát tesznek bele ahányan inni fognak, plusz egyet a kannának. Ezt leforrázzák szintén kb. háromnegyedig és állni hagyják. Fajtától függően 3-5 percig, majd feleresztik vizzel és ezt öntik kisszűrön keresztül poharakba. Ez a tea igen erős ezért tejjel, vagy higabb tejszinnel isszák. Az nem egységes, hogy a pohárba öntik a tejet és erre a teát vagy a teába a tejet. Ebben megoszlanak a vélemények. Sós süteményből hires az uborkás szendvics, és a különféle kis teasütemények, brióskák, muffinok.

Hát nagyjából ez volt a történelem amikor jöttek a teatasakos teák. Mindenféle és mindenféle izesitésű, amit az igazi tea szakértők nem is neveznek teának. De az idő megy és bizony sokan hatásuk alá esnek és azok is isznak teát, akik korábban egyáltalán nem értékelték a teát. Szóval megváltoztak a teaivási szokásaink és a nagy választék hatására szivesebben iszunk teát mint kávét.
Arra lennék kiváncsi, hogy azok az oroszok, aki Angliában élnek, hogyan isszák a teát? Mostanság ugyanis tea helyett az oroszok az eszenciának tasakot tesznek a kis kannába, ahogy az angolok is a nagy kannába. Persze ebben is vannak változatok.
Az igazi tea kinálás (éttermi, vagy cukrászdai) amit nekünk sem árt betartani a következő. A tálcán egy kis porcelán kannában van a forró viz. A teáspohárban pálcikán a barna kandiscukorka a citrom negyed organza tipusú anyagdarabkába bekötve (foltosok ezt feltudják használni!) a tálcán a teás tasak. A lényeg persze itt is az, hogy a teatasakra öntsük a forróvizet és ne a vizbe tegyük a tasakot. Azok a bögrék, amelyekben van egy porcelán szürő és egy tető abban a gyógyteákat vagy gyümölcsteákat érdemes inni. (Nekem már négy ilyen poharam van, aminek a tetejét vagy a szürőjét törtem össze!)


Lehet, hogy nem teljes és nem teljesen "szakértői" a leirásom, de én nagyon szeretem a teát és kivánom Nektek, hogy Ti is igyatok gyakrabban teát. Javasolom a zöld teát, a mentásat, a gyümölcsteákat. Hát a kekszet hozzá azt szeretem, de úgye azt nem szabad! Ott a jel a blogom tetején. Igaz, ha sütök teasüteményt, akkor meg kell kóstolni!
Amit viszont nem tudok, mikor a fiaim óvodába jártak ott nagy mennyiségben főztek teát. Na én olyat sose tudtam csinálni, pedig mindig azt hallottam, hogy olyan finom teát te nem tudsz főzni! Nem tudom a mai gyerekek is ezt mondják a mamájuknak, de nálam még most is szokták emlegetni! !












2009. március 1., vasárnap

Ajándék-játék




Ez a kép nem PIF játék, hanem egy ajándék. Blogom olyan egy év körüli. Azért irom, hogy egy év körüli, mert a profilomban február a létrehozás, az első bejegyzés (próbálgatások!) március 1, 146 bejegyzés (meg kellett volna várni a 150-t!) de úgy döntöttem, hogy bolgár szokás szerint március 1 a tavasz első napja elinditom az ajándék akciómat.

Ajándékot adok mindenkinek aki egy megjegyzést (lánykori neve komment) hagy nálam, de a megjegyzésben legyen egy kis javaslat is. Ez a kérésem felétek. Tehát ez egy játék is egyben!

Ezt az anyagot Franciaországban kaptam. Nagyon jó minőségű, nagyon szép anyag. Minden blokk más. Kérdeztem mit varrnak belőle, válasz az volt, hogy letűzik, aztán kész. Ti mit csinálnátok belőle. Egy blokk mérete 25x25 cm.
Legyen a határidő március 6 péntek estig 18 óráig és március 8-án Nőnapján eredményhirdetés!
Szeretném, ha sokan játszanátok velem!

Csak úgy


Muszáj irnom, mert ma amit hallottam a rádióban, kiderült, hogy más is gondol olyan dolgokra mint én.
Lévén vasárnap, a délelöttömet a konyhában töltöttem. Férjemék elutaztak és én sokmindent készitettem nekik. Ilyenkor a rádió szól mégpedig a Kossuth. 12 után mindig vannak kis szinesek külföldi tudósitóktól. Milánóból a következőkről volt szó: a nők ujabban nadrágot hordanak nem szoknyát. Kényelmes ezt hordja tinitől a nagymamáig mindenki. Na ezek után mondja valaki, hogy én nem gondolkozom modernül? Vagy nem veszek észre olyasmit, amit mások is, ill. másoknak is feltünt?
Másik. Irországban nagyon sok lengyel dolgozik és vezet autót, természetesen jó kelet európai szokás szerint gyorsan és nem a szabályoknak megfelelően. A rendörök megbüntetik őket. Felirják az adatait és várják a pénzt. (ez nem kelet európai szokás) Feltünt a rendöröknek, hogy egy Prawo Jazdy nevű egyén igen sok szabálysértést követett el, persze nem fizet. Mivel egyre gyakoribb lett, valamelyik rendör vette a fáradtságot és elővett egy szótárt. Kiderült, hogy a prawo jazdy azt jelenti, hogy vezetési engedéy. Ugyanis az ir jogositványban első helen ez áll és csak utána a név. Biztos a név kacifántosabb volt, igy ezt irták fel. Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy Varsóban megkeresett egy cég, hogy akar venni egy gépet, ill. alaktrészeket. Megvan a gép gyártójának a neve. Kértem, hogy faxolja el, pontosan leirva a gépen található márkanevet ill. ahol gyártották. Meg is kaptuk, azt volt rajta, hogy: rok budowy ami azt jelenti, hogy gyártási év. Persze ő nem tudthatta, de csodálkoztam, hogy a gépről semmilyen leirás leltár stb. nem volt. Tehát óvatosan a külföldi kifejezésekkel!