2015. május 27., szerda

Csak úgy!

Egy szomorú tényről akarok irni. Miért? Részben azért, hogy engem is értsenek meg, részben mások okulásáért. Nem utolsó sorban a tapasztalataimről, ami másnak is jól jöhet. 
Táborban, tanfolyamon a varrás mellett bizony kell vasalni. Sok helyen csinálnak egy közös vasalót. (ez részben a szervezőtől függ!) 
A vasaló kikapcsolása általában úgy történik, hogy a hőfokot leveszik nullára. Nekem ez nem tetszik, hiszen a vasaló igy is feszültség alatt van. Persze a vasaló teljes kihúzása az áramból nem a legjobb, de sajnos ez a legbiztosabb megoldás. Itthon én mindig ezt csinálom, hiszen bármi közbejöhet és ott kell hagyni a vasalót, csak késöbb megyek oda. Ezért nagyon megtetszett az a kis szerkenytyű, ami egy plusz kapcsoló szerkezet amit a hosszabbitóra teszek és csak ezt kell kapcsolni vagy kikapcsolni. Ha ég a lámpa, akkor be van kapcsolva, ha nem ég, akkor ki van kapcsolva és nincs a vasaló áram alatt. Kaptam egy ilyet én is. A vasalásnál a legmagasabb hőfokra állitottam, mivel olyan anyagot vasaltam amihez ez kellett. Levarrtam egy varrást és levasaltam. Kikapcsoltam. De közben még egy kisebb varrást kellett csinálnom, de csak kisebb vasalásra volt szükségem, igy nem kapcsoltam be a vasalót -hiszen még meleg volt- és vasaltam vele. Csalódás akkor ért, mikor valaki elkérte a vasalót és a vasalás befejeztével nullára állitotta. A kapcsoló bekapcsolva. Hát bizony várni kellett. Na mindegy túléltük.
Legútobbi táborba varrtam magamnak és tombolába egy -egy vasaló tartót, amit ha kibontunk egy vasaló alátétet helyettesit. Sokáig kerestem az anygaot, amit sikerült megvenni. Pont két vasaló alátétre futotta. Nagyon örültem neki. Bevált és igen jó szolgálatot tett. akkora helyem volt, hogy középen a varrógép, baloldalt a vasaló alátét mögötte a hosszabbitó, amin tudtam kapcsolni a vasalót. Jobbra a vágólap. Ideális volt. Másoknak is engedtem hogy vasaljanak, de mindig elmondtam a használatát. Sajnos az egyik valaki erre nem figyelt és egy műszálas anyagot vasalt. Hát ez nem tetszett a vasalónak. Az anyag rátapadt a vasalóra és a vasaló alátéten nagyon szépen  ott maradt a vasaló nyoma (sajnos kissé domború formában). 
Itt volt a feladat, mit csináljak. Vasaló tiszitót vetettem be, de semmi. Szódabikarbónát és ecetet tettem rá, semmi. Akkor áttértem a sima ecetre. A vasalón két napig volt az ecetes rongy, amit időnként megeceteztem. Láss csodát, hártyaként lejött a vasalóról. De a vasaló alátét még mindig őrizte a vasaló nyomát. Itt is bevetettem az ecetes rongyot és két nap után kezdett lejönni. Most már csak apró pöttyök látszodnak, ami szerintem még egy párnapos ecetezés talán kihoz. Most vasaló tiszitó folyadékot veszek (mivel a vasaló lyukaiba is ment az ecetből és az égett részekből) azzal kigőzőlöm. Fél üveg ecetet használtam el. Mindenesetre egy vasalóruhán keresztül fogok egy darabig vasalni. Amennyiben táborba, vagy tanfolyamra megyek, csak fejvesztés terhe mellett engedem át. Tudom ebből sértődés lehet, de hát ez az ecetezés megedzett. 
Viszont mindenkinek ajánlom az ecetes tisztitást. Legalább két napig legyen rajta a jól beecetezett rongy (a szivacs kicsi, de ha van nagy az még jobb) és akkor jól átgözölni. A vasalóalátét tisztitása még nem tesztelt, de ott hosszabb ecetben "ülés" szükséges.
Fényképet nem akartam feltenni, de a használatról majd beszámolok!

2015. május 24., vasárnap

Foltoskodás

Alcimként: folytathatnám a Lucy Boston papir problémáit.
A többi blog bejegyzésben elég sokat lehetett olvasni a tihanyi táborról, ahol volt szerencsém bemutatni az elkészült Blokkjaimat. Mivel még nincsenek körbe varrva fehérrel és kis néygyzetekkel készre varrva legalább két sor, úgy döntöttem, hogy egy fehér flanellapra ragasztom fel őket. Sajnos a ragsztó nem mindig volt minőségű igy a leszedés kicsit macerás lesz. De megoldom!
Akartam a Kondor Béla Műv.Házban a Foltomiglan csoport KV-járól irni, de mielőtt erre a posztra sor kerül, mégegyszer a Lucy Boston papir problémáit feszegetném. Erről is beszélgettünk a KV-n páran.
Tihanyban Gombócz Ági elhozta az új LB sablonját az un. "dolgozó asszonyosat" azaz egy-egy oldal 1,5". Közben kaptam egy oldalt a belső hatszögekből és úgy gondoltam kipróbálom. Egy szatyor erejéig. Ugyan azt mondják ezt lehet géppel varrni, de a Linda Franc LB könyvében csak az egyenes oldalakat javasolja géppel varrni, a ferde vonalakat kézzel. Egy blokk erejéig megpróbálom.
A KV-n volt egy szimpatikus házaspár, akik műanyagból tűzésmintákat ajánlottak és vékony műanyagból kivágott sablonokat. LB sablonokat is azt hiszem 12-t 600 Ft-ért, de mivel nem láttam, nem emlékszem. Ezenkivül hexik és rombuszok voltak. 
Ezek a műanyag sablonok kényelmesek, de legalább 24-t kell venni egy blokkhoz (ennyi hatszögből áll egy blokk) kivenni a belső hatszögekből akkor lehet, ha már az elözőek össze vannak varrva. Persze ehhez ki kell dolgozni az összevarrás technikáját. Ezenkivül ennek a műanyagnak a vastagsága más mint pl. a félfamentes papirré. Ezért kezdetnek én azt tanácsolnám, hogy aki ilyen műanyag sablont vesz, hasonló nagyságú papir sablont is készitsen. Késöbb aztán kialakul az összevarrás technikája és akkor már könnyebb lesz. Hamarosan irok egy bejegyzést a munka elkezdéséről. 
Ezt a Tűzikék honlapjáról (de lehet, hogy Andi honlapjáról loptam?) dicsekvésként (nem szeretek dicsekedni!) arról a 12 blokkról, amiket egy fehér anyagra tettem.

2015. május 18., hétfő

Foltoskodás

Hétvégén Tihanyban jártam egy foltvarró hétvégére. Már régen szerettem volna elmenni, de mindig közbejött valami. Aztán az idén összejött. Az első másfél nap kissé hüvősét kárpótolta a napsütés és szép idő. Eltudtam volna tölteni még ott valamelyik házban egy pár napot varrogatással! Szóval a környezet is hatott az emberre. Ráadásul a szállás egy szép nagy házban, az ebédek és vacsorák a Levendula étteremben, a foglalkozások a köztük lévő iskolában voltak. Ez a járkálás (autózás- mivel azért a varrós cuccok nem kevesek!) megmozgatott, kicsit élveztük a környéket és ez is jót tett. Ami tetszett, hogy egy nagy helyiség volt a szállás földszintjén, ahol hosszú asztalokvoltak székekkel. Itt mindenki elfoglalt egy helyet, aztán ennél történt a reggelizés és az esti meglepetés foglalkozások. Igy együtt volt mindenki és az ablakok alatti polcokon, asztalokon részben láttuk azokat a tárgyakat, amiket varrunk ill. a tombola tárgyakat. Itt volt a konyha, ahol vendéglátóink főzték a kávét, teát, hozták a süteméynt és készitették a reggelit. Szóval olyan családias hangulat volt.
Ezek voltak a nyitó blokkok, mindenki kettót készitett (egy blokk alatt van a másik) és ebből lesz egy bento-box takaró az iskolának. Élvezetes volt látni az iskolában és az étteremben a korábbi évek nyitó blokkjait (akkor mindenkinek kész hátlapozott keretezett blokkot kellett csinálni adott témára).
Ott volt egy pár darba amiknek készitését lehetett választani.

Szombaton ezzel a kisvasúttal mentünk el a révnél lévő piachoz körülnézni. Érdkes volt, sajnos kicsit hideg volt.
Esténként varrogattunk, mindkét este meglepetés varrással kedveskedtek vendéglátóink.
Vendéglátóink több aprósággal is megleptek a levendula jegyében! Sajnos el kell mondanom, hogy a fényképezési technikám még nem olyan jó, mint amilyennek szeretném. Maradok valószinűleg a fényképezőgépnél, ez jobb mint a telefon vagy tablet.
Tombolán egy aranyos neszeszert nyertem (benne egy kulcstartóval és egy kis csipkével). Rögtön kineveztem varrósnak és pont jó a nagysága erre a célra.
Este bemutattam a Lucy Boston blokkjaimat és többeknek megtetszett, házigazdáink a sablonokat -amit elözőleg elküldtem- sokszorositották és akit érdekelt, az vihetett belőle. Mivel az elvitt 15 blokkból 12-t tudtam feltenni egy flanellre, igy egy falikép szerüségen tudtam bemutatni, hiszen még nincsenek készen teljesen. Itt egy foltostárstól kaptam segitséget egy olyan ragasztóval, amivel a textilre tudtam ragasztani, hiszen még szükségem lesz rá a további munkához. Különben lehetett venni sablont is, de az 1,5 inch-es volt (majd lesz 1 inch-es is) igy a jövőben még ez a kis kiegészitő is rendelkezésünkre fog állni.

2015. május 5., kedd

Foltoskodás

Hamarosan folytatom a Lucy Boston készitést, de egyenlőre anyagválogatás, fényképezés stb. Persze én a saját módszeremet mutatom be, amit a Linda Franz könyvéből tanultam.
Addig az utolsó időben készült apróságokat mutatom némi kritikával.
Ez egy kis neszesszer aminél azt hibáztam, hogy eredetileg nem erre a fémzárra készitettem a szabásmintát. A fémzár végénél az anyagnak jobban ki kellett volna jönni, de hát igy sikerült. Végül is szerepe az volt, hogy egy esküvőn rejtse az ajándékot. (az volt a kérés, hogy lehetőleg pénzt adjunk.) Ezért változtattam a fémzáron, hogy jobban beférjen a boriték. Mindenesetre nemcsak a belső tartalomnak, de a "külsőnek" is örültek. Csipkét akartam varrni, de aztán rájöttem, hogy azt az egyenes fémzárhoz való. Ezért lett egy kis hatszög csipkével és egy szép gombbal. 
A csoportban kérés volt, hogy olyasmit varrjunk, amit két óra alatt eltudunk késziteni. Igy esett a választás erre a "polip" tűpárnára. Az internetről tanultam és sokat csináltam ajándékba. Mindig sikere volt. Ezért gondoltam, hogy megvarrjuk. Külföldi ismerőseimnek kékfestőből csináltam. Ez az a fajta ajándék, amiből nekem is van két példányom.
Ezek a sajátjaim. Persze már tudom kinek fogom ajándékozni, de addig is itt vannak.


Ez egy tolltartó. Hibái az alábbiak: nem csináltam elég pontosan a szabásmintát, ezért egy kicsit ferde (lehet, hogy csak én veszem észer?) A hossza kicsit rövidre sikerült. Elvileg három toll azaz két toll és egy ceruza van benne. A fémzár kicsi, ezért nem lehet többet bele tenni. Ha a testét szélesebbre szabnám, a fémzár akkor sem tudnék többet beletenni. De azért jó lesz a táskámban elfér és nem kell keresni a tollat, hanem csak ezt a kis neszit előhúzni. Gondoltam, hogy a ceruzáimnak és tollaimnak (amit a foltvarráshoz használok) ilyen fémzáras táskát varrok, de rájöttem, hogy ez nem jó ötlet, mivel ha vizszintesen nyilik akkor látom mi van benne. Jelenleg egy zippes neszi van, de kicsit bővebbet kell szabni.

2015. május 3., vasárnap

Csak úgy

Alcimként a mai naphoz kötödve: Anyák napja
Miért ez a szék kötödik Anyák Napjához?
Ez volt az első lakásunkban, majd a másodikban, ahol aztán a nagyobbik fiam élt, de elköltöagyér zésük után nászasszonyomékhoz kerültek. Ennek a széknek a támlája eltörött, megcsináltattuk, de nem volt jó, igy újból mesterhez került.
Életem úgy alakult, hogy születésemtől mindkét fiam születéséig Bp-en éltünk az I.kerületben. Én sokáig azt hittem, hogy csak I. kerület van. Pedig ez a kerületrész szoszédos volt a II. kerülettel késöbb irták ki, hogy Vizi város. Két lakásban éltünk (elöször egy garzonban, majd csere folytán egy kicsit nagyobba), egymástól nem túl messze. Kis világom a Széna tér és a Batthyány tér közé szorult, sokáig éltem itt, óvodába, iskolába jártam majd dolgoztam. Fő közlekedési járművek a 6-os és 9-es villamosok, majd az 5-ös autóbusz. A Metró csak késöbb jött. Szerettem a környéket, ma is sokat járok arra. Nagyobbik fiamék laknak arra és mindig egy kis nosztalgia húz oda.
Anyám nagyon szerette a régi dolgokat, porcelánokat, bútorokat. Ez a szék egy együttes (2 fotel, két szék és egy asztal) része. Mondhatnám ezek között nöttem fel. Nekem ez a gyerekkorom jelképe. Sajnos Anyámat korán elvesztettük, egy agyér megpattant és egy nap elvitte. Ezzel én felnőtt lettem. Sokszor gondolok arra, hogy az égből segit. Eddig sokat segitett, hiszen már az, hogy élek, neki köszönhetem. Én is anya vagyok sőt nagymama.
Ezzel a székkel, ami jelenleg a lakásunkban van, kicsit vissztért a gyerekorom és én ezzel emlékezem Anyámra!

2015. május 1., péntek

Foltoskodás

Régen akartam irni a Lucy Boston készitéséről, de vártam, hogy megjelenik a cikkem a Hirfoltokban. Megjelent, de mivel a fénykép fekvő helyzetben volt, fel kellett állitani. Viszont az elmentésnél nem oda került ahová akartam. Na végre megtaláltam.
A cikk szerintem jó lett, többen megkerestek és kérdezték, hogy kell csinálni, mik a tapasztalataim. Tudom, hogy sokan csinálták és csinálják. Többen már kiállitották valahol. De ez egy olyanfajta kézimunka, amit sokféleképpen lehet csinálni, tehát csak örülni lehet annak, hogy sikeres. Igaz a Millefiori most az ujjabb divat, de most maradjunk a Lucynál.
Az alap sablon (ez tk. olyan mint a nagymama virágoskertje, mert hatszögű, csak nyújtott) mérete tetszőleges. Az eredeti 1"-os. De lehet persze cm-ben mérni és lehet más méretben is csinálni. Én maradtam az 1"-nál. Nem találtam az interneten egylapos sablont, igy ki kellett szerkesztenem. Mire kiszerkesztettem és már sokat megvarrtam, akkor már találtam sablont. 
Úgy adódott, hogy az Auchanban sikerült vennem félfamentes papirt és abból nyomtattam lapokat, majd kivágtam és varrtam. Közben elutaztunk a papirt ott hagytam és hazajöttünk, kellett volna papir igy elmentem a Mammutba és vettem félfamentes papirt 120 gr-ost (az auchani papiron nem volt súly) Kinyomtattam párat és megint visszamentünk. Én varrtam, majd elfogyott a papirom, vittem az ott lévőt és ott kiakartam nyomtatni. Papirt nem fogadtak el, adtak egy másikat. Jó, elkezdtem ezen dolgozni. Mikor egy blokk köré varrtam a fehér kis blokkokat bizony nagyon hullámos lett. Akkor kezdtem mérni és kiderült, hogy ez a papir vastagabb és a sablonok nagyobbak is lettek. (mint késöbb megtudtam 200 gr-os) Szóval fejtés és a sablonok összehasonlitása mérése következett. Ez jó lecke volt, hogy ezentúl ha angol papirtechnikával akarok dolgozni, akkor legyen egy alaplapom amin a sablonok vannak, legyen elegendő félfamentes lapom (én ezt tartom a jónak, az irógép papir túl vékony a 200 gr-os túl vastag nehezen lehet hajlitani) és mindig azon a gépen sokszorositsam, amelyiken elöször. Pl. az interneten talált lapon rá volt irva hogy minden sablon 1", de megmérve kiderült, hogy mégsem annyi. Akkor a nyomtatóval 2%-al nagyobbra készitettem és most van egy alaplapom. De lehet, hogy valaki másnak kijön a nyomtatásnál az 1". A vonalzók sem mind egyformák, erre is gondolni kell. Lehet, hogy mindezt valaki butaságnak találja, de a fejtések közben rájöttem, hogy mégsem az. Ezért van, hogy egyes boltok külön csomagban árulják a kivágott sablonokat. Elég két három csomagot venni és akkor ilyen gond nincs. 
Másik tapasztalat: lehet kapni ragasztó tollat, ami úgy néz ki mint egy filc toll, az anyagot bekenjük vele és a papir sablonra ragasztjuk. Gyors és egyszerü. Ugyanezt a kapható vékony ragasztó stifttel is lehet csinálni. Namár most a ragasztó toll (nevezzük igy) drága, egy blokkot (24 db.egységet) ragasztottam vele és elfogyott. Lehet, hogy a ragasztó stift hosszabb ideig tart, de jobban odaragad a papirhoz az anyag. Szóval maradok a cérna tűnél. Természetesen nem varrom át a papir sablont, csak a sarkainál és egy két öltéssel megyek a következő sarokba. Ez miért jobb? Megvannak a felvarrt kis sablonok és rakosgatom őket. Várok egy kis időt és rájövök, hogy másként kellene tennem. 
Ezzel a tapasztalataim első részét befejezem, majd folytatom.
Bemutatom a sablonjaimat, amit alapként használok.
Az első sablon a kivágó sablon, a mellette lévő a kész méretet mutatja az "ablakban" azaz ezen keresztül nézem, hová esik a minta. A keskeny szél a varrásráhagyást (0,8 cm) mutatja. A harmadik az alap sablon amit hozzá mérhetek a papirból kivágott sablonokhoz. Ezeket kemény papirból végtam ki snicerrel és egy kis dobozban hordom magammal. Persze lehet kapni átlátszó műanyagból aminek a vastagsága olyan, hogy mellette vágókéssel lehet vágni. Középen pontok mutatják az alapsablont. Figyelni kell, hogy mekkora a varrásráhagyás. Én a 0,8 cm-t tartom ideálisnak.