2009. június 21., vasárnap

Csak úgy

Rövid időre eltünök, megyünk nyaralni. Az idő ugyan nem a legjobb, de kézimunkázni lehet. Mivel net se lesz a közelben, igy olvasni se tudlak Benneteket, majd ha visszaérkezünk. A gépemet azért viszem, megpróbálok rendet csinálni a sok anyagomban. Mindenkinek jó munkát addig is!

2009. június 12., péntek

Táska-tan

Eredetileg táskológiát akartam irni, de nem töröm kerékbe nyelvünket. Találtam egy nagyon szép táskát, vagy neszeszert itt és sok-sok képet az ilyen tipusú táskák használatáról, elsősorban az 50-es évekből.

Persze ez a táska Amy Butler anyagból van, de azért megfogta a fantáziámat. Mivel mostanában sok más elfoglaltságom van, nem csináltam még meg. De jövő hétre megszeretném csinálni. Viszont ha belekezdünk egy "projekt" kidolgozásába, elöször az elméletet tanulmányozzuk át. Na ebből jött az én táska-tan elméletem. Szemlélödésemet Budapesten a BKV járatain és üzleteiben, valamint utcáin végeztem. Szerintem ha más európai országban végeztem volna "tanulmányomat" hasonló következtetésre jutottam volna.
Mi van egy női táskában? Na erre szerintem az irók (férfi!) tudnának választ adni. Hogy milyen táskát hordunk, azt talán két nagy csoportra lehetne osztani. Autóval jár valaki rendszeresen, vagy nem. Ugyanis az autósok hajlamosak sokmindent vinni magukra. Tehát maradjunk az "utca emeberénél". Egyre nagyobb divat a hátizsák, ami kényelmes és sok minden belefér. Én valami miatt félek a hátizsáktól. Nem tudom elképzelni, hogy egy zsúfolt járműn valaki ne tudna észrevétlenül belenyúlni a hátizsákomba. Ha meg egy pántját akasztom a vállamra, akkor kényelmetlen, pl. pénztárnál ha fizetek. Általában a nők hordanak egy táskát a vállukon (divatbemutatón látni, hogy a maneken a kezében lóbálja a táskát) kezükben nylonzacskót, papirtáskát, valamilyen más táskát. Van egy olyan változat, hogy nagyobb táskát hordanak a vállukon és abban van minden. Ennek az a hibája, hogy minél nagyobb a táska, annál inkább megtömjük, aztán belebujunk, hogy keressük a pénztárcát, kulcsot stb. Szóval nincs ideális táska. Illetve van: amit éppen mi varrunk akár magunknak, akár másnak. Nekem van elképzelésem az ideális táskáról, de nem biztos, hogy másnak az izlésével egyezik.

2009. június 11., csütörtök

7 dolog

Magamról magamnak 7 dologról.
1. nekem a 6 szám a számom. Foglalkoztam számmisztikával, jóslással (most éppen hanyagolom) és akkor derült ki, hogy születésem szerint és nevem szerint is 6-os vagyok, és 6-án születtem. Mérleg vagyok és ebben hiszek, mert mindig a kompromisszumot keresem.
2.tyúkanyó tipus vagyok, szeretem a családom magam köré gyűjteni, de ugyanakkor néha igénylem az egyedüllétet.
3. nem vagyok nagyon rendszerető. Ezt úgy kell érteni, hogy nem zavar, ha nincs körülöttem tökéletes rend, de időnként rám jön a rendcsinálás. Hogy ezt állandóan igy kellene?
4.nehezen szokom a nyugdijas létet. Az nagyon jó, hogy nem kell korán kelni, sok minden dolgom van, de nem alakult ki a napirend.
5.ha este nem kézimunkázom, akkor (túl azon, hogy elalszom) elveszettnek érzem a napot.
6.minden olvasó vagyok. Utcán a plakátokat (külföldön ez a legjobb nyelvgyakorlás!) minden ujságot és ami könyv a kezembe kerül.
7.kézimunka nélkül nem tudnék meglenni. Nagyon szeretem megtervezni és fejben kivitelezni. Gyakorlatban is csinálom, de talán kellene egy csapat akinek kiadhatnám(!). Majd az unokám ha megnől.

2009. június 10., szerda

Csak úgy - Napló


Nagy pakolásban megtaláltam ezt a naplót. Amint látszik, nagyobbik fiam 3éves kisebbik 2 hónapos volt. A kicsi - az akkori szokásoknak megfelelően - még a pólyán votl, igy kényelmesebb volt szoptatni. A rugdalozója (Békéscsabai Kötöttárúgyár) igen divatos volt. Bátyja igen hasonlit a saját fiára. Amiket leirtam a viselkedésükről, szinte egy az egyben érvényesek a mostani két kicsire. Igaz kisÁkos szeptemberben lesz 4 éves, Vilcsike augusztusban 1 éves, de mégis sok a hasonlóság. A füzet másik oldalán az unokákról fogok irni naplót. Aztán ez majd igy megy tovább. Azért némi változás van, mivel sokkal soványabb és fiatalabb voltam, de ezen kár keseregni. Viszont a varrás tudományom már akkor meglátszodott, ugyanis a rajtam lévő ruhát én varrtam. Első külföldi kiküldetésemen (Lengyelországba) vettem a gyapjú méterárut és abból varrtam a ruhát. A gallérjában még vászon volt, hiszen akkor még nem lehetett vliest kapni. Szóval mindez nosztalgia, de az élet körforgása is.

Ezt a könyvet hoztam ki a könyvtárból. Elöször azt hittem, hogy Debbi Mumm (úgye r9gt9n foltos dolgokra asszociálok!) aztán láttam, hogy nem. Három könyvet hoztam ki tőle, de csak ezt olvastam ki. Olyan igazi amerikai minden happy lesz. De nem is emiatt olvatam el. Egy átlagos amerikai városban négy átlagos nő beiratkozik egy naplóiró tanfolyamra. Na ez fogott meg. Mint kiderült, ez egy főiskolán volt egy választható tantárgy. Az egyik közülük a tanulmányai befejezéséhez választotta. A többiek meg csak úgy beiratkoztak. Ezen kicsit elcsodálkoztam, nem tudom, nálunk csak úgy lehet egy-egy tantárgyra beiratkozni? Életrajzokat tanulmányoztak és elkezdtek naplót vezetni. Ez a négy nő aztán jóba lett és minden csütörtökön együtt reggeliztek (!) ahol megbeszélték gondjaikat és bajaikat. Szóval egy jó kis segitőkész csapat alakult ki. A végén mindenkinek a sorsa elrendezödött, szóval happy end lett. Volt egy rész, amit nehezen tudok nálunk elképzelni (biztos bennem van a hiba!) Szóval az egyik nő nyitott egy fonalboltot, ahol ujságokat árult, mintadarabokat kötött, ha kellett kötni tanitotta az érdeklödöket. Mikor nem tudott az üzletben lenni, akkor ismerősei, rokonai ültek be helyette. Nem tudom az ottani munkaügyi hatóságok és apeh ehhez mit szólt? Egyáltalán kellett a hölgynek valamilyen szakképesitése, hogy egy ilyen üzletet elvezessen? Mondom ezek költői kérdések.
Egyik ismerösöm, tavaly elment megnézni a Határtalanul-t a Várban. Nagyon el volt ragadtatva, hogy milyen szép. De ami megfogott, az az volt, hogy "milyen jó, hogy egy ilyen lelkes kis csapat tagja lehetsz". Na azt hiszem ebben igaza van és ebben ugyebár utolértük Amerikát, sőt! Igy én ennek örülök és olvasva a könyvet erre gondoltam. Ezért irok blogot és olvaslak Benneteket, igy érzem, hogy tartozom valahová, ahol nem számit ki hány éves (és hány kiló!) ki mit csinál stb. Van egy közös hobbynk, ami összeköt és mindig lehet segitséget kérni a foltosoktól. Maradjon ez meg igy!

2009. június 4., csütörtök

Csak úgy

Először is nagyon szépen köszönöm a gyógyulásra biztató szavakat, erőt merítettem belőlük és újra itt vagyok közöttetek. Sajnos egy csúnya felfázás megtetézve egy virusos influenzával nagyon levert a lábamról. Igen magas lázam volt -mivel ritkán lázasodom be- ez megijesztett. Végül az ágy és a gyógyszerek meggyógyitottak. Sajnos se olvasni, se ujságokat nézegetni nem volt kedvem, ami már komoly baj jele. De megmaradok! Közben orvosokhoz jártam, mert a beutalóim igy jöttek ki, gyógyulni alig volt időm. A tanulság ebből, hogy jobban kell magamra vigyázni és nem szabad lábon betegséget kihordani.
A festő tanfolyamra elmentem, mivel az unokatestvéremnek már régen megigértem és egy időpontot már változtattunk. Én nem voltam a legaktivabb, sokat ültem a kertben, festeni festettem, amik aztán dunsztolodtak kicsit többet mint kellett volna, de nem zavarta őket. Mivel még van egy kis festékem, hamarosan ujabb festésnek állok neki.
Ez volt az alapfestésem, ami padlizsánlila lett volna. Igy kék lett, de ami a legszebb-Dixike tanácsára- befestettem két pamutcérnát és egy tűző cérnát (á la Kondorosi út) amik nagyon szép tűrkiz szinűek lettek. A világosabbakat még átfestem, aztán lesznek amilyenek lesznek.

Ez "csak" narancssárgára lett festve, szerintem igen jó lett, habár itt a szine nem érvényesül.

Ez az én "parfém". Az alsó zöld a két felső közül az egyik narancs a másik élénk citrom. Kicsit barnás lett, de szerintem pont igy jó. Szóval a festésben nem kell előre eltervezni mit akarok, lesz majd amilyen lesz. Persze az én gyakorlatom nem az Ildié!
Viszont a kék horgolt teritőm a napon olyan foltos lett. Megszáradva, visszanyerte eredeti szinét és már ez is eredmény. Nem tudom mitől fakult ki (sötét helyen volt) de csűnya volt. Most olyan mint lánykorában! Ez is valami!