2009. február 26., csütörtök

Csak úgy


Ma van a torkos csütörtök. Ez már a második az idén. Az igazi tk. február 16-án volt. Varsóban találkoztam elöször a torkos csütörtökkel (inkább kövér csütörtöknek lehetne forditani) A lényeg az volt, hogy mindenki fánkot evett. Mindenütt hosszú sorok álltak, mert mindenki friss fánkot akart. Van Varsóban egy nagyon jó cukrászda, hát ott volt a legjobb fánk. Az egyik ujság minden évben teszteli a fánkokat iz és ár szerint. Ma olvastam, hogy egy fánk 1,3-1,4 zloty (1 zloty kb. 65 Ft) Többek között a hangulat miatt néztem meg a neten, hogy milyen a fánk. Hát biztos finom. Hogy elhiggyétek, egy képet is mellékelek. Az igazi fánkon cukormáz is van és a közepében lekvár. Szóval igazi kövéritő de nagyon finom!
Sajnos kevesebbet tudok irni, mivel a laptopomat elvittük ventillátor cserére. Ja és varrni nemigen tudok még.

2009. február 22., vasárnap

Varrógép


Ez az én varrógépem. Mivel nem vagyok tagja a varrjunk együtt blognak, meg különben is magamnak akarok irni gépemről (meg aki olvassa!) leirom tapasztalataimat. Ő az én kis "husikám" mivel a Husqvarna cégtől származik. Érdekes én mindig úgy tudtam, hogy a q betű után kell egy u betű itt meg v betű van. Na nem nyelvészkedünk, hiszen ez nem szakmám, meg különben sem értek hozzá!
Szóvak kis "husikám" most került haza a szakszervizből és ő az én 6. varrógépem. Erre mondhatjátok, hogy de jól megy nekem! Hát nem panaszkodom, egészséges vagyok van családom és jelenleg két varrógépem. Igaz, az 5-ös számúnak már megvan a gazdája.
Tehát elölről. Az első gépem azaz családunk gépe egy asztali süllyeszthető Singer volt, természetesen lábbal hajtható. Anyám főleg ágyneműket foltozott, függönyöket varrt és ami a háztartás körül kellett. Már középiskolás voltam (sajnos Anyám már nem élt) mikor Apámmal elvittük agépet egy mesterhez. Ő visszahozta és helyre állitotta. A mester a feleségével jött és mikor engem meglátott, egy kis leckét is adott abból, hogyan kell müködtetni. Ma is bennem van, hogy a nagy kereket hátrafelé semmilyen szin alatt nem szabad hátrafelé tekerni. Na ennyi maradt meg bennem. Befűzni tudtam igy varrni is. Sok ágyneműt foltoztam, de magamnak is varrtam csak úgy ahogy jött. Ezt a gépet késöbb anyosóméknak adtam, mivel nem tudtuk hol elhelyezni (egy szobás lakásunkba a család megnövekedett létszáma miatt kellett a hely). Ők aztán eladták, amit sajnálok, de hát ez van. Utána jött egy high technika azaz egy szovjet táska varrógép. Egy baja volt! Mindent akart tudni, az én tudásom kevés volt ennek a mindennek a kiaknázására. Azaz igen érzékeny volt. Ettől anyagi okokból kellett megvállnom, azaz kellett a pénz. Aztán már késöbb, férjhez menetelem után kaptam egy Lucznikot egy lenygel gépet, ami szintén táska gép volt és sok mindent tudott. Igen sokáig használtam, sokat varrtam vele. Nemcsak a családi általános dolgokat, de sok hasznos dolgot és ruhákat, ágyneműket. Úgy érzem kihasználtam. Sajnos a fogasléc ami az anyagot továbbitja kissé lejjebb csúszott, azaz azt a szerkentyűt, ami ezt mozgatta nem lehetett megjavitani. Igy vékonyabb anyagokat nemigen tudtam vele varrni. Megtanultam az alsó és felső szál viszonyát, a megfelelő tű kiválasztását, a leirását igen gyakran forgattam. De eljárt az idő felette, nagyon szerettem volna egy ujabbat. Mivel a kilencvenes években egyre több ujabb gép jelent meg, elhatároztam, hogy kicserélem. Mivel nemigen ismertem a márkákat, igy a Singer mellett döntöttem, mikor egy akció indult be. Leadtam Lucznikomat és megkaptam a Singert, részletre. Részletes megyarázattal. Itthon derült ki, hogy nem értettem mindent kristáyltisztán, ezért igen sokszor visszajártam a szaküzletbe. Nagynehezen megbarátkoztunk. Sokat varrtam és aztán egyszer csak katt valami csattanás és nem varrt. Na ekkor kezdett a közelebbi ismeretségünk. Ekkor szereztem be a varrógéptan c. könyvet amit igen gyakran forgattam. A lényeg, hogy a Singer cég ujitott. Ujitásának a lényeg, hogy az alsó szálat nem az u.n. bobinba helyezte, hanem egy kis mélyedésbe egy műanyag lapra. (Nagynéném Olaszországban szintén egy Singer gépet vett ahol ugyanez a rendszer volt, a gép nagyon jól megy még ma is) Az én gépem műanyag lapocskája (nevezzük igy!) más anyagból készült, amin egy kis bütyökkel rögzitödött. Na ez a bütyök igen gyakran eltörött és akkor egy ujabb lapocskát kellett betenni, azaz venni. Tehát ezt a problémát megoldottam. Szerelőhöz többször jártunk. A gép rendkivül érzékeny volt az alsó felső szál egyformaságára és a feszültség beállitása is külön tanulmány volt. A lényeg, hogy bennem megfogalmazodott, hogy egy ujabb gépre van szükségem, ez az ujitott gép nem nekem való. Ami pozitivum benne, hogy nagyon sokat megtanultam a varrógépről, annak szereléséről. Na nem lettem varrógép szerelő, de tanultam ezt azt. Ezután egy katalógusból vetten egy Brother gépet olyat amilyet a nagyáruházakban olyan 20-30 ezer Ft-ért árusitanak. Egyszerű, fémalakatrészekkel. Egy rizikó volt benne, ha nem jó, akkor igen problémás a cseréje és javitása. A garanciára vállalt egy év alatt semmi baja nm volt. Ha kifogyott az alsó szál vagy a felső és én egy másikat tettem be (tudom, hogy ezt nem szabad, dehát mindig akkor fogy ki, amikor sietünk!) semmi baja nem volt. Szóval szuper gép volt sokat varrtam vele, olajoztam, tisztitottam stb. De közben nézegettem a szebbnél szebb gépeket. Úgy gondoltam, ha befejezem aktiv tevékenységemet a pénzszerzés terén megajándékozom magam egy jobb géppel. Sokat nézegettem és a Husqvarna mellett döntöttem. Volt ugyan egy Elna gép is és a kettő között nagyon nehéz volt döntenem, mig végül a Husqvarnát választottam. Elöször egy egyszerübbet akartam, de aztán maradtam ennél a változatnál. Van ennél jobb is (drágább is) de végül ez lett az enyém. Kiegészitésként vettem egy felső anyag továbbitót és tűző valamint himzőtalpat, kerettel és kiegészitő asztallal. Semmi bajom nem volt vele, csak azon csodálkoztam, hogy nem kell olajozni. Sehol egy lyuk, semmi. Varr mint az álom. A felső anyagtovábbitóval együtt élvezet rajta dolgozni. Aztán egyszer csak elkezdett kattogni. Ekkor az alsó száltartó dobozkát kiszedtük és alatta rengeteg szemetet találtunk. De a gép tovább is kattogott. A leirást többször átolvastam, de mindig ott lyukadtam ki, hogy vigyem el a szervizbe. El is vittem és megkaptam a választ, a gép tele volt szeméttel. Azért nem kell olajozni, mivel zsirozva van és annak felújitását kb. 3-4 évente szervizbe kell csináltatni. Ill. én nem is akarom szétszedni a gépet. Most megjött a szervizből és nagyon halkan és szépen varr. Elhatároztam, hogy hetente egyszer (ha sokat varrok) alúl kipucolom, de steppelésnél, főleg mikor vliessel dolgozom akkor feltétlenül szétszedem, hogy az összegyülemlett piszkok, azaz szöszök ne tudjanak tovább jutni a gép belsejébe.
Ami "hátrány"-a a gépnek! Amióta őt használom, elfelejtettem, hogyan kell egy "mezei" gépet befűzni. Szégyenlem, de a jóhoz könnyű hozzászokni.
Szóval ez az én kis "husikám" ujra itthon és használatra készen.

2009. február 18., szerda

Foltoskodás


Elöször is elnézést kérek, ha ez valakinek a képe és én nem hivatkozom rá. Mindez azért van, mert nem tudom kitől "vettem" át. de azt hiszem aki a foltvarrást szereti, arra mindre ráillik ez a kép.
Miről akarok irni? Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de a foltvarrást hobbynak és művészetnek tekintem. Lehet, hogy nem olyan művészi amiket csinálok, de magamnak csinálom és sokszor a technika és a szép munka iránti igény kielégit. De akkor tudok jól valamit csinálni, ha van "ihlet" és az nincs mindig. Igy voltam a vizsgákra készülődéssel, a határidős munkákkal is, de az utolsó percben elkapott valamilyen láz és akkor minden ment mint a karikacsapás. Most is volt ihletem, de nem volt lehetőségem. Ezt nagyon fájlalom, mert annyi tervem volt és annyi mindent akartam csinálni, de nem tudtam. Sajnos nem mindig mi irányitjuk az életünket. Ezen a helyzeten csak úgy tudok továbblépni, ha lesz módom, akkor viszont belevetem magam a régebbi terveim megvalósitásába. Szerettem volna megmérettetni magam, de sajnos az se jön össze, sok családi dolog miatt. Esténként ülök a TV előtt és mivel semmit se csinálok, elalszom. Mindig ott szoktam kézimunkázni. Eltervezem mit akarok csinálni és a kézzel való dolgokat estére hagyom. Aztán kiderül, hogy másként kell csinálni. Akkor kezdem elölről. Azt mondják a negativ tapasztalat is eredmény. Tudom, hogy azon az úton nem kell tovább menni.
Még nagyon régen -mechanikából azt hiszem- kellett egy tervet késziteni. Sok számitással stb. Én a kétismeretlenes egyenletet próbáltam megoldani és nem sikerült. Szinte másra sem tudtam gondolni. Elmentem a tanárhoz konzultálni. Jól letolt, hogy még egy kétismeretlenes egyenletet se vagyok képes megoldani. Én akkor halkan megjegyeztem, hogy szerintem a kiinduló adatok hibásak. Na erre szintén felkapta a vizet. Elkezdett számolni és rájött, hogy igazam van. Adott uj adatokat és nagyon szépen megcsináltam a feladatot, kiszerkesztettem amit kellett. Négyest kaptam rá, mert nem tudtam egy kétismeretlenes egyenletet megoldani. Fellebbezésnek helye nincs. Nagyon rosszul esett, mivel az átlagomat rontotta és az ösztöndijamban is megéreztem. Miért irtam mindezt le, ez az eset nagyon rosszul esett, régen volt, túl vagyok rajta, de nekem tanulságos, hogy a helyes utat kell keresni és kiállni az igazamért.
A foltvarrásban ez a fejtést jelenti, vagy a sikertelen dolgot bevágjuk a szekrénybe aztán évek múlva elővesszük és más szemmel nézve másként befejezzük és megvan a sikerélmény!
Tegnap unokáimmal voltam és a kis 6 hónapos Vilcsike olyan önfeledtem nevetett a 3 éves bátyján, hogy minden rossz érzésemet elfelejtettem. Az ilyen kis örömök adnak erőt ahhoz, hogy tovább kell lépnünk és kezdeni elölről.
Na csak ennyit akartam kiirni magamból, reméljük jön a tavasz és jön a jókedvünk is!

2009. február 16., hétfő

Csak úgy


Pénteken február 13-án kis Violánk 6 hónapos lett! Hogy megy az idő! Ezt mindig a gyerekeken lehet észrevenni. Mi maradunk fiatalok és bohók ők meg nőnek! Érdekes a két gyereket megfigyelni. Viola mosolygós, de ugyanúgy igényli, mint bátyja, hogy kézben legyen, ha társaságban van. Ákos már önálló sokat játszik, persze szereti ha körülötte vagyunk.

Nemrégen még ezt a kisfiút sétáltattam kocsiban és már egy önálló kisfiú, aki már sokmindent maga csinál. Szóval a gyerekek nőnek és ez jó!

Itt pedig ők ketten. Nekem ők a két kis anygalkák! Örülök, hogy vannak és örülhetek nekik. Mindenkinek ezt kivánom, hogy lássa a gyermekei boldogulását és az unokák növekedését.
Más!
Múltkori bejegyzésemben a divat cimszó alatt a szoknya és nadrág hordási szokásairól irtam! (a képen látható páva szoknyát én nem kivánom felvenni, de nagyon tetszett különösen a szinei!) Azt csak megállapitottam, hogy egyre többen hordanak nők nadrágot. Ma viszont a városban jártam és többeket láttam szoknyában a legujabb tipusú lefelé bővülő, részekből szabott szoknyában. Úgy vettem észre, hogy ez a fajta szinte minden testalkatra jók és sokszor igen elegánsak. Mivel hosszúak, takarják a lábat. Nem akarok senkit rábeszélni a szoknya viselésére, csak érdekességként és elgondolkodtatónak találtam. Ezzel talán ellentétes az a tény, hogy a kis lányok (úgy 2-3 hónaptól fogva) szoknyát hordanak. nekem ez furcsának tünt (talán mert két fiam van, és abban az időben a lányok, fiúk rugdalozót hordtak!) Lassan az lesz, hogy a kislány szoknyában megy az anyukája mellett aki nadrágot hord, amit nehezebb megfogni!

2009. február 10., kedd

Divat


Senki ne gondolja, hogy divattervező akartam volna lenni, még kislány koromban sem rajzoltam ruhákat. Igaz baba ruhákat varrtam, szerveztünk vásárokat is belőle. Némi közeledésem volt a divatiparhoz, sok ismerösöm volt a Magyar Divatintézetből, elsősorban munkakapcsolat. Sok divatbemutatóra jártam, szerettem a kirakatokban nézni a divatos ruhákat. De ennél is jobban szerettem nézni az utca emberét mibe öltözik, hogyan viseli a ruháját. Akár külföldön, akár vidéki városokban jártam mindig érdekelt ez. Szivesen nézem a hozzánk jövő turistákat is, hogyan öltözködnek. Az utóbbi időben - hála istennek - pl. a fiatalok öltözködésében szinte alig van különbség. A középkorúak és idősebbek öltözékében - sajnos - elég nagy az eltérés. De nem is erről akarok irni. Még a nyolcvanas években úgy jött ki a lépés, hogy többször jártam tél időben az NDK-ban. Köztudott, hogy a középkoruak (én úgy 40-től felfelé mindenkit idesorolok) ott nem a legsoványabbak. Ennek ellenére szinte mindegyiket olyan hétnyolcados kabátban és nadrágban láttam. Voltam hivatalokban, ott szoknyában voltak, de mikor hazamentek akkor átöltöztek. Ünnepi alkalmakra persze más öltözékük volt, de mondom, az utca emberének (nőnemben!) mindennapjait néztem. Kérdésemre az volt a válasz, hogy a nadrág kényelmes, meleg. A kabát pedig nem kell hogy hosszú legyen. Tavaly Németország nyugati szélén jártam és Felevenitettem ezt a régi emlékemet. Hát itt is nadrág, hétnyolcados kabát. Minőségileg jobb persze (azonkivül eltelt már pár év) Itthon is elkezdtem nézni az utca emberét (nem azokat akik autóval járnak!) hanem a buszon, villamoson, metrón. Most már azt látom, hogy szoknyában jóformán alig jár valaki. Szinte mindenki nadrágba jár. Jó hideg is van, de nyáron is igen gyakran lehet látni nadrágba nőket. Ugyanakkor kezd divatba jönni a szoknya, harangszabású és hosszú. Mennyivel nőiesebbek ebben a nők! Félreértés ne essék én is nadrágba járok és hétnyolcados kabátba (ami nekem térdig ér) hiszen ez kényelmesebb. De elővettem egy hosszú szoknyámat és ünnepibb alkalmakra inkább azt veszem fel. Ez az egyenjogúság?
A szoknyát ünneplendő egy pávás ruhát választottam mondanivalóm alátámasztására.

2009. február 5., csütörtök

Neszeszer-fityegők

Colette az alábbi bejegyzést tette blogjában:
A JÁTÉKBAN azzal lehet benevezni, hogy a cipzár fotóját felteszitek a saját blogotokba, ennél a bejegyzésnél viszont hagytok egy üzenetet, hogy a többiek is tudják, ki az aki velünk játszik. HATÁRIDŐ péntek este 8 óra legyen. Aki részt vesz a játékban, apró ajándékot kap tőlem.

Na ehhez kivánok csatlakozni, de mivel időhiányban szenvedek elővettem pár régi neszeszeremet, amit vagy nem ajándékoztam el, vagy nem voltam vele megelégedve és azokat mutatom be. Az ujabbat már másként disziteném, igyekezve a neszeszer külsejéhez igazodni. Addig is ezt a párat mutatnám meg
.
Ennél a neszeszernél elfogyott az a sárga anyag, amivel a tetejére varrtam a ferde pántot. Igy a szivet más árnyalatú sárgából kellett varrni és a kör bigyót is.

Ezt a neszeszert egy turiban vett selyemből csináltam. Elöször sugárirányban kézzel letűztem, de a közepe olyan üresnek tünt, igy oda gyöngyöket varrtam. Aztán az már természetes volt, hogy a húzoka is gyöngyökből legyen.

Ezt a varródobozt a bajnai nyári táborban csináltam és a kedvenc tulipán motivumú függőt tettem rá. Mivel a füle lezárást takaró yo-yo-ra gyöngyöket tettem, itt is tettem a tulipánra gyöngyöket.

Ez egy közönséges neszeszer tulipán függővel. A zippzár egyik végének a bevarrása nem tetszik, ezért maradt ez meg. Különben használom, mert sokminden belefér jó nagy.

Ezt a szűtyőt Szabó Panni tanfolyamán tanultam és varrtam. Ez alapján varrtam a PIF szűtyőkéimet (a zsebek mintájául szolgáló kis képek nagysága miatt kisebb lett) Ott ezt a függőkét varrtuk rá. Egy fél körből készült.


Ime a függőkék közelebbről.
Ez a neszeszer egy félkész (még a zippzárt le kell varrni boszorkényöltéssel és a talpába erősitést varrni) Mivel ezt varródolgoknak szánom, igy gombokat tettem a függőkére. A crazyhez jól illenek a különféle szinű gombok.

Ez a három legujabb neszeszerem (már megvan kik kapják!) Mivel nem tudom, hogy holnap feltudom-e tenni, most mutatom meg. Még a kis kupok fölé kalapocska, vagy levélke kerül, hogy eltakarja az összehúzást.

Most, hogy végignéztem, rájöttem, hogy én is mennyire másként nevezem a fityegőket, függőkéket, bigyót stb. Fogadjátok úgy ahogy van!

2009. február 3., kedd

Csak úgy!

Kaptam Mónikától meghivást a kézirás megmutatásár, amit sajnos nem tudok teljesiteni, mivel a szkennerünk nem jó. De úgy vettem észre, hogy a többieké nem tulságoasn olvasható, nem látható. Colette inditott egy játékot a zippzár diszitőre ötleteket. Ezeket holnap megpróbálom lefényképezni és föltenni. De ezzel úgy vagyok, hogy egyszer az egyik fajta tetszik és akkor mindegyikre azt teszem. Már gondoltam arra, hogy kis mintatárat csinálnék. Voltam egy tanfolyamon, ahol Gelencsér Klári mutatott egy ilyen "bigyó" tárat.
Most viszont egy nagyon régi (RETRO) képet szeretnék mutatni. A baloldali első lány én vagyok a mellettem lévő lány találta a képet a neten valahol. (mindketten boldog nagymamák vagyunk!) Nagyon meghatott ez a kép (na nem azért mert pár kilóval kevesebb voltam!) de rájöttem, hogy a fiatalság minden gondjával, bajával azért szép időszak! Persze nem sajnálom, hogy eljártak az évek, mert igy tapasztaltabb lettem, de érzelmesebb is ezért szeretem nézni a régi képeket. Ami nem látszik, hogy kalocsai papucsokban táncoltunk. Egy műkedvelő egyetemi tánckar volt különben. Sajnos a kép minősége nem a legjobb. Akkor még nem tudtam, hogy bekötik-e a fejem, azaz hivatalosan is viselhetem-e a főkötőt!