2009. május 27., szerda

Szünet


Sokkal jobb igy irni, hogy szünetelek, minthogy búcsúzom. Szombaton a festésen már nagyon rosszul éreztem magam, nem is voltam nagyon aktiv, inkább ültem és nézelődtem. Az anyagaimat is később sikerült kiöbliteni és kiteregetni. Sajnos a fényképezőm -szokás szerint- lemerült, majd csak később sikerül képeket csinálni. A parfém igen különleges lett, a padlizsánlila szinezésem kék sok egészen világos. Ha módom lesz ezen még javitok. De meg kell álapitani, hogy ezzel a módszerel elrontani nem lehet semmit, legfeljebb mást kapsz. Ami viszonz dacolt mindennel, az a kék csipke teritőm. Olyan szépnek láttam, igaz kicsit foltosnak, de kiöblitve olyan lett mint volt.
Jelenleg orvosokhoz járok, egy csúnya virusos influenza magas lázzal levett a lábamról. A magas láz és annak hol levétele, hol visszamenetele teljesen kikészitett. Sajnos sok mindenhez nincs kedvem, de remélem hamarosan nekikezdhetek a festett anyagok feldolgozásának.
Addig a három kis őranygyal itt van velem.

2009. május 19., kedd

Foltoskodás


Mondhatnám, hogy történelmileg alakult úgy, hogy én két foltos csoportba járok. Tudom nem vagyok egyedül, ez különösen itt Budapesten gyakori, talán a távolságok és ismeretségek teszik. Mivel a foglalkozások minden hónap második hetében van, igy van egy foltos hetem. Az egyik hétfőn, a másik szerdán. Most a szerdaiban jótékonysági célból varrtunk egy-egy Zsuzsis párnát. Kár hogy nem tudtam mindet lefényképezni, csak a sajátomat, de azt is párna nélkül.
Csütörtökön a közös munka kijavitott blokkját vittem el, elfeledkezve, hogy pont aznap hideg volt. Igy "sikeresen" megfáztam. Hétvégén családi ünnepség volt, amire sütni főzni voltam kénytelen. Ma szemorvosnál voltam és szemüveget is felirattam. Mivel szemüveget akarok csináltatni, piackutatást végeztem. Igen eltérőek nemcsak az árak, de a választék és a kiszolgálás is. Pedig ha megnézitek, annyi optikus van, hogy talán csak szépségüzlet van több. Ja és közben kedvenc intézményemnek kellett csinálnom egy bevallást, azaz az Apeh-nek. Igyekeztem pontosan megcsinálni, jellemző a honlapjukra, hogy igen nehezen találtam meg a letölthető anyagot (két napja aztán már a fő oldalon van!) de nem kivántam a tájékoztatót kinyomtatni, igy elmentem az Apeh-hez egy csomagért. (csekket nem adtak, a számukat nem találtam végül telefonon sikerült elérnem). Mindezt miért irom? Mint nyugdijas, szinte minden nap van valami elintézni való és BKV-val egyre hosszabb időt vesz mindez. Szivesebben ülnék itthon a varrógép mellett. Colette kérdezte, honnan vesszük az ihletet? Néha megvan az ihlet, de nincs meg a lehetőség, hogy megvalósitsam. Én úgy tanultam (szerintem ez szinte mindenre érvényes) hogy ha valamibe belekezdek, elöször körbe kell járni. Kutatni, olvasni infot gyűjteni. Aztán közben kiderül, hogy egészen mást fogok csinálni. De ez az egyik legjobb fázisa a tervezésnek. Én legalábbis nagyon szeretem.
Hétvégén voltam a WAMP-on. Nem elöször, már régebben is voltam egy párszor. Hogy mi a véleményem? Érdekes, sok fiatal művész, de olyan sok uj ötletet nemigen lehet látni. Ledanna kitűzői nagyon szépek voltak és kitűntek az újszerűségükkel (vele nem találkoztam, mivel akkor éppen nem volt ott). Sok volt az ékszer, de sok köztük olyan amit másutt is lehet látni. A táskák nagy számban voltak, de megmondom őszintén itt a blogokban szebbeket látok. Nagy sikere volt - mint mindig - a zippes fiúnak. Általában az volt a véleményem, hogy akik ott árultak, azok lehet, hogy jó művészek, de nem jó kereskedők. (lehet, hogy azok akikre én gondoltam azok nem művészek voltak, csak ott ültek és árusitottak) Én úgy képzelném, hogy ha egy érdeklödő odajön és körülnéz, akkor szóba állok vele, ajánlom termékeimet. Függetlenül attól, ki az illető. Tudom fárasztó ott állni, ill. ülni, dehát a beszélgetés egyben piackutatás is. Nem biztos, hogy a barátnővel jobb beszélgetni. Ne gondolja senki, hogy irigykedem, de ezt a véleményemet nem a mostani látogatásomon szereztem. Különben a környezet nagyon szép, a szervezők tehetnének róla, hogy a termékek bemutatása is ötletesebb legyen. Ahol nagy gombolyagban vannak a cuccok, ott nehéz meglátni a gyémántot. Ebből az egészből sokkal többet ki lehetne hozni. Na ez csak úgy kijött belőlem.
Szerintem, ha a Meskások kiállitanának valahol akár csak egy -egy asztalon is, sokkal nagyobb sikerük lenne. Mégha konkurensek is, de ez ihletet és lökést, vagy kihivást jelentene.

2009. május 12., kedd

Csak úgy

Tegnap foltos találkozón voltam. Egy közös munkához készitünk blokkokat. Én hármat vállaltam. A harmadik szerintem nem sikerült, igy ott szétfejtettem és hasonlóra csináltam mint az első kettőt. Az egyik foltostársnő vett egy Lena Patchwork ujságot, azt nézegettem, volt benne egy pénztárca, hasonló, mint amit csináltam, csak a záródása volt más. És az aprópénztartó bőségét másként oldotta meg. Szép volt, persze szép anyagból.
Elolvasva a blogokat és átnézve több nem magyar blogot, az embernek az az érzése, hogy szinte mindenki ugyanonnan kapja az inspirációit. Azonkivül rá kellett jönni, hogy a foltosok -igaz passzivan- de szinte mindenki tud japánul, sőt sokan kinaiul! Érdemes lenne kikutatni, hogy lettek a japánok olyan nagy foltosok és honnan jött az ötlet a sok használati tárgy készitésére? Mondhatnám, ha lenne olyan iskola, ahová szakdolgozatot kellene irni, ez lenne a témám. Mivel iskolát valószinű akkor fogok látni - remélem - ha unokáim iskolába mennek. Amúgy saját szorgalmamból nemigen fogok kutatni e témában, de érdekes lenne. Engem ilyen dolgok érdekelnek, ez nem tudom, hogy jó, vagy rossz. Hiányzik egy ujság. A Fürge Ujjak teljesen átalakult, szép nem mondom, de nem egészen azoknak a kézimunkázoknak a lapja akiknek erre van igényük. Szépek a kötött horgolt modellek, de kevés a himzés, horgolás (teritők) amik ujból megint divatba jöttek. A Praktika is átalakult, abban is kevés a textillel foglalkozó rész. A harmadik kézimunkázó ujság a Keresztszemes. Tudom, hogy ehhez pénz kell és egy igen erős egyéniség, aki végig tudná vinni a lap alakitás és piacon maradást. Az ujságok nagyon szép kivitelezésüek, ennek megfelelően az áruk is magas. De ha azt veszem alapul, hogy a közeli országok közül nálunk van az egyik leginkább élénk foltvarrással foglalkozó szervezett réteg, bizony elkelne egy ujság. A Szinfoltok és Hirfoltok ezt nem helyettesitik. Hiába az az ötös lottó nem akar jönni. (erre van egy jó vicc: János bácsi imádkozik a Jóistenhez, hogy segitsen neki megnyerni az ötös lottót. Mire a Jóisten azt mondja, János bácsi, legalább szelvényt vegyél!) A németek olyan 2000 körül a már meglévő (Diana és Lena) pw számai mellé inditott egy Patchwork ujságot, majd ennek tematikus számait és ujabbat is (PW Professional) ezeknek nagyrészét exportálja és szépen megél belőle.
Na végezetül azért, hogy ne maradjon bejegyzésem kép nélkül, két horgolt takarómat mutatom.

A szineset már javitani kell, itt-ott felfejtödött, tehát ujból munkába veszem.

Ez a fehér teritő ágyteritőnek készült, de nagy lett. Próbáltam asztalra tenni, do ott is nagy lett. Egy időben kanapén volt, mivel a kanapé és a két fotel igen élénk szinű volt, a szőnyeg is, igy még tompitotta is. Azóta más ágyunk van, de arra se jó. Igy elajándékoztam, de kiderült, hogy akinek adtam, annak meg a franciaágyára egyik oldalt keskeny lett, de azért jól néz ki.

2009. május 8., péntek

Foltoskodás

Szóval tegnap elzarándokoltunk a Budafoki út és Kondorosi út sarkára a felszámolandó röltex árukhoz. Hát bevásároltam!

Ez itt minden (kivéve a tépőzárat amiből 5 m-t vettem 5cm szélességben fehér szinben)

Ezek a gombok (mind gyerekmintás, azaz autó, maci, macska stb) selyem rózsák, többszinű organza yo-yo virágmintás gyönggyel a közepén

Ezek a szaténszalagok (logók készitéséra) olló élesitő és különféle varrógéptűk

Ezek pedig a beüthető patentok igen szép mintájuak és egy olyan cm, amelynem egyik oldalán cm beosztás van a másikon inch.

Ezek pedig tűzésre alkalmas pamut cérnák.

Ezek pamutcérnák (Corona) egy dobozban 10 db van. Festeni szeretném.

Ezek himzőfonalak. Ezenkivül egy vasaló tisztitót vettem és poliészter cérnát. Ja és zippzárat, 20 cm-eset szinest és 25 cm-est feketét. Fehér és fekete vékony gumicérnát.

2009. május 5., kedd

Csak úgy

Mmamakincsei beirásában találkoztam azzal a megállapitással, hogy mit szólna a nagymamája, ha ma élne. Nagyon tetszett az irása és ehhez kapcsolódva hasonló élmények jöttek elő.
Egyik nagyapámat se ismertem, mivel születésem előtt meghaltak. A két nagymamám közül az anyai nagyanyám volt közelebb hozzám, mivel vele többször találkoztam. Neki én voltam az első unokája a négy gyerekétől. Utána már csak a második unokáját (anyám húgának a lányát) tudta megérni. Családjuk lányos volt, hiszem ők heten voltak testvérek és mind a heten lányok. Érdkes, hogy csak kettőjüknek lett gyereke: neki két fia és két lánya, a húgának egy fia és egy lánya. Nagyanyám a nővérével élt, aki "vénkisasszony" volt. Ezt a szót sokat hallottam (mai változata s szingli, de azért az egy kicsit más!) különösen mikor kijelentettem, hogy tanulni akarok. Sőt voltam egy barátnőm esküvőjén (már 22 éves voltam) ahol egy pár idősebb hölgy (szépen irtam, igaz!) megjegyezte, hogy bizony már öregecske vagyok, igyekeznem kellene a férjhez menéssel. Hiába mondtam, hogy egyetem, diploma stb. Na végül nem maradtam vénkisasszony! Nagyanyám szegény azt is nehezen élte meg, hogy a lányainak dolgozni kellett (nem mintha ő egész életében nem dolgozott volna, de otthon) mikor a férjüknek kell eltartani a családot. Apai nagyanyám nem szeretett hozzánk járni, mert mi a harmadik emeleten laktunk és nehéz volt feljönni. Igaz, amig a lányáékkal élt, addig a négy emelet nem volt sok! De egy anya érdekes másként viszonyul a lányához, mint a fiához. Ő például nehezen viselte, hogy Anyám telefonált és azt, hogy cigarettázott. Szegénykém hányszor próbált leszokni. Mindig azt hallottam, hogy fessed magad, csak ne dohányozz! (a festés úgyebár a rosszlányság és lustaság jele!) Na nem ezért, de nem dohányzok, a férjem se és a gyerekeim se. A festés (hajfestés, smink stb. egyidőben nagyon ment és nem lettem rosszlány!) Ha visszagondolok, hogy pl. az internet is 10 év alatt mennyit fejlödött! A mobiltelefont nem szeretem, de használom. Igyekszem azért mindenféle ujabb dolgot megismerni, habár a DVD, rádió és TV kapcsolásokkal bajban szoktam lenni. Ja megjegyzem nálunk nem úgy van mint egy bezzeg családnál, mert a hangzás miatt több távirányitó müködik. Kettőt már nagyszerüen tudok kezelni, a konyhai rádiót is. Viszont az internetet jól kezelem, igaz ez korábban a munkámhoz tartozott. Itt aztán felvetödik egy gond. Ha mindent számitógépen tárolok, mi van, ha a gép elromlik. Korábban voltak a nagy floppyk, aztán a kicsik és most már a pen-drivek. Egyik munkahelyemről nagy floppykon vittem el a dolgaimat. Most már nincs min lejátszani. Kis floppy sok gépen már nincs. Ha ez igy megy tovább, és nincs leállás, mi lesz?

Zsukka blogjáról (igaz nem kértem engedélyt, de gondolom nem sértődik meg!) vettem le ezt az irattartót. Nagyon megtetszett, különösen azért, mert én is akarok csinálni magamnak. Bizonyos elemét át is veszem, de nekem kicsit más beosztású kell. El is gondolkodtam azon, ahogy az ember élete változik, mennyire változnak a dolgok körülötte. Ill. azok a dolgok amiket használ. Hiszen egészen más dolgokat hord magával egy fiatal lány, vagy egy anyuka, dolgozó nő, nyugdijas. Mindegyikben az a közös, hogy NŐ! Egy női táskában úgyebár annyi minden van, soha semmit nem lehet találni. Vagy mégis? Nekem ki van szabva egy irattartónak való kistáska, amit beleteszek a nagytáskába. Jó ez? Nem tudom. A lényeg, hogy a pénztárca legyen elérhető, de csak általam! Most a nagytáskák a divatosak, de talán azért, mert sokan autóval közlekednek. Egészen más, ha BKV-vel jársz. Akkor se rossz a nagytáska, de úgy, hogy könnyen tudod nyitni és jól magadhoz szoritani. Na annyi mindent irtam, a lényeg, hogy tervezem az irattárcámat, ami pl. nagyanyámnak nem volt. Hát ennyit változott a világ. Ő viszont szépen összefűzte a gombokat nagyság és szin szerint cérnára. Én "befőzöm" kis üvegekbe. Viszont megtanultam tőle stoppolni, kötni, horgolni, himezni. Igaz, nem lett monogrammos kelengyám. Közben megváltozott a nevem (szörnyű, még azt gondolják, hogy nincs férjem ilyen névvel!) akkor melyik az igazi monogrammom. Persze a fiaimnak meg kellett tanulni a láynkori nevemet, hiszen az a magyar szabáylok szerint elkisérik őket. Ja ha nem itt fognak élni, akkor viszont más lesz. Na ezeket se gondolta volna nagyanyám szegény!

Szülinap


Violini hirdette meg a blogja szülinapját. Nézzétek meg, érdemes.

2009. május 3., vasárnap

PIF ajándék


Csütörtökön öröm ért, kaptam egy ujabb PIF ajándékot Nana56-tól. Nagyon megörültem neki, már a második olyan ajándék, amire nem számitottam! Nagyon szépen köszönöm. Lefényképeztem: egy tartó (ebbe fogom az éppen munkában lévő anyagokat teszem) két dekupázsolt nagyon szép textilképeket. Még gondolkodom mi legyen vele. Egy fogó, amin egy varrónő képe van. És sok-sok gomb, nagyon szépek, amiket rögtön egy szép kis üvegbe tettem. A fényképezésem igen "slendrián" mivel látszik mögötte a rendetlenség!
Miért nem mutattam meg eddig és miért nem köszöntem még meg? Az okot a fiatalember képében mutatom, aki többször volt megőrzésen nálunk. Na és hát ilyenkor ő a legfontosabb! Hiszen olyan gyorsan elszalad az idő és megnőnek. Az apja hozta a virágot nekem, és ncsak néztem, hogy igy megy az idő! Múltkor itthon volt az öccse is és elnéztem, hogy már komoly férfiak! De azért a kisebbik járókájának a matraca még mindig megvan és a kisebbik unokánk azon játszik. A gyerek mindig gyerek marad. Most már nem kell rájuk úgy vigyázni, magukra maradhatnak, csak a szivemben maradnak kicsik és félteni valók!
Nana! Nagyon szépen köszönöm az ajándékot!