2008. november 28., péntek

Csak úgy


Ma ezt az angyalkát kaptam. Úgy hivják, hogy angyalka pénzzel és csak azok kapják akik megérdemlik. Hát nem tudom megérdemlem-e. Tegnap varrás helyett a szekrényemben csináltam rendet. A fehérneműs szekréynben két polcom van, azokat szortiroztam. Rájöttem, hogy az IKEA katalógusban bemutatott polc, azaz fiók rekeszekre osztva nem is olyan rossz dolog. Majd az ünnepek után kitalálom milyen dobozokat érdemes varrni. Egy csomó ruhát kiszórásra javasoltam. Még többeknek megmutatom és ha nem kell, megy a Máltaiakhoz, vagy az Auchan ruhagyűjtőjébe. Szerintem a szelektiv gyűjtőkhöz kellene ruhagyűjtőt is tenni. A nyugdijasokkal beszélgettünk arról, hogy lehetne egy csere-bere ruhagyűjtést szervezni. Akinek ami nem kell, azt elhozza és összeöntjük, aztán mindenki kiválogatja ami neki kell és igy mindenki jól jár. Még meg kellene szervezni, hogy a megmaradt ruhákat elvigyük a Máltaiakhoz. természetesen én csak olyanokat szórtam ki, amelyek pw célra nem alkalmasak. Ma a háztartással foglalkozom, de jövő héten a varrásé lesz a fő szerep. Kivéve hétfőt, amikor unoka vigyázás és textil egyesületi program van.
A szemem normális, most hallottam a rádióban, hogy sokan nem tudják, hogy glaucomájuk van és csak akkor tudják meg, amikor már késő. Ezért fontos főleg a rövidlátóknak szemszűrésre elmenni. Én háromhavonta kapom a szemcseppeket, amit naponta egyszer cseppentem és javult is. Szerencsére erre a támogatást nem vették le pedig igen drága gyógyszer. (azért a pénzes angyalka jöhet!) De úgye nem a pénz boldogit!
Gyűjtöm a recepteket. Csináltam birsalma sajtot és kint volt az asztalon, hogy szikkadjon. Kettőt csináltam. Az egyik már elfogyott, mert mindenki megakarta kóstolni, hogy megszikkadt-e? Most a másikat elcsomagoltam. Szilikonos formába öntöttem és nagyon szépen kijött. Hamarosan elkezdem a mézes puszedlik és formák sütését. Azonkivül apró süteménynek a coockie egy általam módositott változatát, amivel mindig sikert aratok. A receptjét (valahol a gépemben van) beteszem a Közösen főzünk blogba, de előbb megkeresem.

2008. november 26., szerda

Csak úgy

Régen irtam, mivel magam sem tudom miért, de annyi minden más dolgom akadt. Aztán nem akarok leragadni a gépnél sem.
Ime egy kis szűtyőke

Na nem az enyém, nem kell megijedni, de hasonlót, csak háromszirmút varrtunk szombaton egy nagyon jó hangulatú varrónapon. Nagyon örültem, hogy ott voltam, mert sokat tanultam. Az én kis szűtyőkém kész van, de az anyag választás miatt nem lett a legszebb. Origami is volt, nagyon érdekesek, de valahogy az kevésbé fogott meg. Nem tudom miért. Pedig az atasharit szeretem. Mindenkinek van kedvenc technikája amit szeret csinálni.
Aztán K.Edittől tájkép varrást tanultunk. Nem is a tájkép maga, hanem a tanitás stilúsa nagyon tetszett. Aztán rájöttem, hogy ehhez elő kell vennem a himzőtudományomat és azt is gyakorolni kell. Miközben átnéztem egy csomó irodalmat a himzésről, sok mindent láttam. Szóval a technika maga is nagyon megkapott és ennek alapján ötleteim támadtak. De aztán rájöttem, hogy el kell kezdeni a sorozat gyártást. Szóval most az anyagok kiválasztása, sablonok készitése és prototipusok gyártása folyik. Közben azért az élet is megy tovább.
Hétfőn elhoztam az Aréna Kiadótól az új foltos könyvet. Ez nem tildás, egy angol szerző műve. Nagyon érdekesen irja le a dolgok elkészitését. Nekem különösen az tetszett, hogy készitett egy varróeszköz tartót. Azt irja, hogy egyet csinált otthonra, egyet a himzésre, egyet a foltos találkozókra, egyet utazáshoz. Igy a házban több ilyen tartó van. A benne lévő dolgok természetesen ide oda vándorolnak, ha valahová megy akkor végül mindet beteszi a szatyrába! Ez nagyon tetszett nekem. Sajnos én is hajlamos vagyok erre. Ezért szeretnék egy fonott kosarat, amit szivem szerint kibélelhetek. Már kaptam kettőt is. De én olyat szeretnék, amibe egy A4-es nagyságú dosszié elfér. De majd lesz olyan is. Viszont most látom, hogy a közös varrásokra célszerű több szinű cérnát vinni. Igy erre fogok egy lapos tartót varrni. Még van egy csomó gépselymem azoknak jó lesz.
Voltam a Meseboltban, nagyon szép tildás anyagok vannak. nem olcsók. Nem szeretem a drága anyagokat, mert félek elvágni és varrni belőlük. De most nekifogtam és vágom, s varrok.
Ha készen leszek több mindennel, akkor majd mutatom.
Most pedig megyek szemorvoshoz, mert ez a legfontosabb!

2008. november 20., csütörtök

Amikor....


Amikor én még kislány voltam.... A felső négy képen Kőszegen vagyok anyai nagyanyámnál (ő az aki a karjában tart) Aztán nőttem, szerettem a cicákat, azok nem mindig szerették, ha én felkaptam őket. Nagyanyám mellett a nővére. Ketten laktak ebben a kőszegi házban. Azóta sajnos már nincsenek velünk, a kőszegi ház sem. Az egyik képen, ahol a Stefi nénivel és egy kisfiúval vagyok (vajon ki ő és hol van?) egy nyuszi babát szorongatok, ami a kedvencem volt. Tisztára mint egy Tilda nyúl. (nincs új a nap alatt!) Alul három kép. A piros szélű egy anyáknapi ajándék. A masni kötelező volt. Aztán egy tupirfrizurás "nagylány". Volt egy fotós a Kossuth Lajos utcában és ő csinált ilyen beállításokat, ami akkor még új volt.
Jó kislány voltam! Sajnos nincs aki ezt cáfolná, tehát olyan vagyok mint a szülő aki a kitünő bizonyitványával henceg. Jótanuló szófogadó rendes kislány voltam. A főzést nem akartam megtanulni, aztán saját káromon és könyvek alapján tanultam meg. Persze voltak velem azért problémák, de az olyan régen volt! A házunkban lakott egy osztálytársnőm, nekik volt két törperattlerük, azokat vittük sétáltatni, elsősorban a Vár beőpitetlen területeire, amit a szerelmes párok is kinéztek maguknak. Na ott aztán elengedtük a kutyákat, szét is ugrott a pár. Ez nem rosszasság, csak "vigyáztunk a lányok erkölcseire".
Most tervezem ilyen scapbooking szerüen a fényképeket albumba tenni, mivel annyira szete vannak. Ez az emlék maradjon meg. Olyan jó a régi képeket nézegetni. Ilyenek voltunk és milyenek lettünk! Nincs szégyenkeznivalóm az életemmel, a két fiam és két unoka a folytatás. Aminek még nincs vége.

2008. november 19., szerda

Komórka

Kastanie keresett meg a nick név választásommal. Egyrészt én vagyok a hibás a nick név választásnál. Tudjátok az index szokott tréfát üzni. Mikor elindult, akkor -nem tudom milyen okból- de nem fogadta be az általam kért loma nicknevet, helyette a vezetéknevemen szerepeltem. Aztán volt valamilyen szerver hibásodás és ujra kellett regisztrálni. Én akkor Varsóban dolgoztam és szerettem volna venni egy mobiltelefont. Cégem viszont úgy döntött, hogy kapok egy szolgálatit. Ehhez ajánlatokat kellett kérni. Lengyelül a mobiltelefon neve komórka (a lengyelek a magyar ó-t u-nak ejtik!). Mivel tele volt az agyam a komórka szóval, beirtam. Mondom úgyse fogadja el. Elfogadta! Aztán mikor végleg visszatértem és találkoztam a neten megismerkedettekkel, akkor döbbentem rá, hogy ezen már nem lehet változtatni. Igy maradok Komórka, de nem komor és Szilvi kitűzőjén mindenki láthatja, hogy milyen is a nevem. Nekem ez egy kis emlék a több mint hat Varsóban eltöltött évről. Az érdekes az, hogy az után a telefon után (ha előfizetéses vagy, akkor két év után 1 zlotyért kicserélheted a telefonod) kaptam egy másikat, de azt le kellett adni, viszont az eredeti megmaradt nekem. Van egy lengyel SIM kártyám is, mert ezt használtuk itthon magyar SIM-el, és Varsóban lengyel SIM-el. Sajnos már eléggé elavult és karácsonyra kértem egy ujat.
A blogelnevezésnél is elsiettem a dolgot és a loma6 (e-mail cimem ami a két nevem első két betűjéből van és a 6-t a szolgáltató tette hozzá. Érdekesség, hogy a nevem és a születési évem, hónap és nap egy számra redukálva összeadás után 6 és 6-án születtem!) De én hiszek a véletlenekben és hiszek abban, hogy semmi nincs csak úgy!
Ha már itt tartunk, akkor a lengyel nyelvről csak annyit, hogy tudtátok-e, hogy a magyar s-t lengyelül sz-nek ejtik, az sz-t viszont s-nek. Pl. Budapeszt. ó-t unak ejtik. Az s hang különbözőségeiről nem irok, mint az a és e alul farkincásról.
Engem Martimez érdekelne, és neki guritom tovább a golyót. (mivel tudom a keresztnevét!)

2008. november 18., kedd

Gondolatok a foltvarrásról



Hazaértünk nagy utazásunkból és most feltöltekezve sok-sok élménnyel, elkezdödhetnek a munkás hétköznapok. Nem látszik nagyon jól a képen, de sok szép ujságot, könyvet vettem, kaptam. Sok Patchwork Professional-t. Mindegyiket sokszor áttanulmányoztam, az élményeimmel összevetve, meg a látottakkal, egészen elbizonytalanodtam. Mit értek én foltvarrás alatt, mennyire tudom én művelni, csináltam eleget, tudok valami ujat? Szóval felvetődtek bennem ezek a kérdések, de én mint eleve optimista, azt mondtam magamnak, hogy minden úgy jó ahogy van. Nem vagyok egy kiállitásra dolgozó, sok-sok faliképet készitő, én csupán a hobbymnak tekintem a foltvarrást. Mellette mást is csinálok, csináltam. Tehát szégyenkeznivalóm nincs. Minden bizonnyal a munkáimnak a tálalása a gond. De mivel se eladni nem akarok, se kiállitani, maradok ahogy voltam. Családtagjaimnál, ismerőseimnél ott van egy két általam készitett darab ami rám emlékezteti őket. Ami az élményeket illeti, azok le fognak üllepedni és ujabb ötleteket hoznak. (vetettem magamnak kártyát és nagyjából ez az eredmény jött ki! Ha nem tudnátok engem a jóslás és számmisztika is érdekel) Szóval nem akarok elkeseredni, tudomásul veszem, hogy sokan többet és szebbet alkotnak. Én nem akarok többet és szebbet, én valami sajátot akarok. Jelenleg van feladatom:
3 PIF ajándék készitése. Fejben megvan, némi anyag keresés és varrás
Karácsonyi ajándék az egymásnak ajándékozzunk keretében. Terv megvan, anyag gyűjtés folyik.
Családomnak a karácsonyi ajándékok mellé valami apróságot kell csinálnom. Ezt kitalálni. Többeknek varrott ajándékot adok, ezt kitalálni és megvalósitani.
Mivel sikerült a Korak könyvet megszerezni, jelenleg is egy kis darabot varrok, de a könyvből csinálok egy kicsit nagyobbat. Ezzel a gyakorlással egy nagyobb képet akarok előkésziteni.
Azért nem vagyok annyira elveszett, megjelent a Hirfoltokban a cikkem második része. A lenygel foltvarrásról ill. kézimunkázós élményeimről irtam. Készitek egy cikket a pw-s ujságokról a CÉH honlapjára. (korábban a Magyarországon megjelent magyar nyelvű pw könyveket gyűjtöttem össze)

Munkára fel, hiába rossz az idő, csinálni kell a dolgokat! Végül egy brüsszeli utcát mutatok, ezt láttuk mikor elutaztunk. Nekem nagyon tetszett!

2008. november 14., péntek

Wiesbaden











Kértetek képeket, hát sikerült összehoznom. Hiába a fiamnak jó a számitógépe. Szóval mint már irtam én a neszeszerek készitője és bolondja vagyok. Megálltam az egyik standnál és le is fényképeztem gyorsan a kitett mintákat (engedélyt kértem és kaptam!) és a táskákat is. Aztán a gépemből kifogyott az elem. Pótelem otthon maradt töltésen. Ilyen az én esetem. Igy csak ezt a három képet prezentálom most.

Ez az oroszlán pedig egy német kisvárosban van sok más társával együtt. A piros különösen megtetszett. Olyan jól mutatott.
Érdekes a pénz is. Furcsa de jó, hogy itt mindenütt EUR van és nincsenek határok. Hiába én még ahhoz a generációhoz tartozom, hogy bizony a határoknál megszoktuk a különféle ellenőrzéseket. Mindig öröm fog el, mikor módom van tapasztalni, hogy már nincsenek ezek a kellemetlen dolgok. Ettől függetlenül én is igy nézek ki, mint ez a brüsszeli szobor néni. Amint látjátok azért falfirkák itt is vannak, de a házak nagyon szépek.
Tegnap ugyanezt a bejegyzest feltettem de olyan nagyok voltak a hezagok hogy most kijavitottam. A magyar betukre viszont nem akar atvaltani.

2008. november 12., szerda

Nagy utazás-3

Eredetileg úgy akartam, hogy sorban irom az országokról élményeimet, de muszáj leirni ami ma történt. Az úgy volt, hogy nem akartam elhinni, hogy Brüsszelben nincsen pw bolt olyan igazi. Megnéztem a belga guggliban és találtam egy csomó cimet, de egyiket sem Brüsszelben. Igaz, egy pár közel van a városhoz, de nem nekem. Viszont ma úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Brugge-be mert az az igazi Belgium és különben is azt látni kell. Ez igy is igaz. Gyönyörű kis város és nagyon örülök, hogy sikerült egy kicsit bepillantanom. Papagájunk (jó kis GPS-ünk) jól kivezetett Brüsszelből (soha nem gondoltam volna, hogy ennyi alagút van ebben a városban! Cimnek a bruggei pw bolt cimét adtuk meg. Lendernek hivták, ami egy kicsit hasonlit a Leanderre. Hozzáteszem a magyar Leander bolt szebb volt! Ez is szép volt, zömmel macikat tartott és a tulaj egy gépen éppen egy ujabb macit varrt. Sok Tilda dolga volt. Az árak hát bizony egy kicsit sokkolók voltak. Szép volt minden és megint csak az a véleményem, hogy nálunk is mindent meg lehet kapni, sőt néha jobb áron is. Ami tetszett, az a sok előre összeállitott szabásminta anyaggal vagy anélkül. Szinte mindegyik a Tilda könyvből vagy más könyvből. Az árakról inkább csak anyit hogy pl. egy Tilda csiga szabásmintája és varrási útmútató 5 EUR anyaggar együtt 15 EUR. Viszont rendes volt a nő, mert engedett videózni. Ja és a ház meg az utca az tündéri volt.
Visszafelé kis papagályunk a sok alagútazásban elveszitette a fonalat igy a 98 km-t két óra alatt se tettük meg, de a brüsszeli cim megtalálása két órába került. Utána egy jót nevettünk, mi mást tehettünk, mivel a ház előtt a kocsink helye megmaradt. Világosban biztos könnyebben megtaláltuk volna, dehát ez van. Ennél már csak a sok varsói eltévedésünk volt jobb, ahol a sok egyforma lakótelepi ház között kellett kiismerni magunkat!

2008. november 11., kedd

Nagy utazás-2


Úgy gondoltam egy igen ismert képpel folytatom beszámolómat. Igaz a kép Brüsszelből van (nem én csináltam, az internetről vettem, szerzője Konkoly-Thege György) az EU parlament előtt áll. Ma éppen ezt a részt jártuk be. Aztán beültünk egy kávéra a számtalan kávézók egyikébe (persze sör is van!) sajnos nem a járdéra, mert az idő pocsék. Minden éjjel esik és napközben is erősen szemerkél.
Beszámolómban nem akarok és nem is tudok útleirás szerü dolgokat adni, csak benyomásokat. Sokfelé jértam már és rájöttem, hogy az első benyomások valahogy nekem jobban bejönnek egy adott városról. Ez persze nem ugyanaz mint amit valaki más megél ugyanarról a városról.
De most foltos dolgokról akarok irni. Wiesbadenben voltak workshopok (nem tudom miért igy hivják) szóval egy jópofa kis kiforditom beforditom valaminek a varrását mutatták. Mivel akkor kezdödött, beültem én is. (4 EUR) Kaptam 12 db. rombuszt vliesből és két darab anyagból. Rá kellett elöször simitani, majd, vasalás, rávarrás, vasalás és a nő megmutatta, hogyan kell összeállitani. Erről kaptunk részletes szines képes leirást. Ami nekem uj volt az az, hogy a vliesre (nálunk is lehet ilyen bevonalkázott vliest kapni) mikor rátettük az anyagot, akkor a sarkait egy csipesszel rögzitettük (az egyik német pw-s nő a nagymamás anyagaihoz használ hasonlót, de 7 db. 6 EUR) itt viszont azokat a csipeszeket használtuk, aminek az egyik fele két fekete műanyag csipesz és fém, kinyitva és becsukva lehet papirokhoz használni. Irodai szer. Igen jó hozzá és nem csúszik el az anyag. Azt mondta még a nő, hogy pl. ha nagymamás mintát csinálunk, tegyünk bele ilyen vékony vliest. Egyrészt pontosan ki lehet szabni, másrészt jó tartást ad.
A másik workshop amire nem mentem, kis négyzeteket (1 inch azaz 2,54 cm) varrtak, a szélét beszegték kézzel pelenkaöltéssel. Sokféle diszitést tettek rá. Kiállitva volt több is pl. fekete alapon a lila vagy pink árnyalatai. Karácsonyi anyagba egy kis figura beapplikálva. Szépek voltak, persze olyan babra munka.
Ami még tetszett a kiállitáson, hogy sokan hirdettek különféle tanfolyamokat, persze az adott város üzletében. Ami hiányzott, hogy nem volt kivel beszélgetni, szóval nem volt az a közös varrás hangulata!
Na de befejezem, mert családi program elhiv és a holnapi programm sűrű lesz, aztán megyünk tovább.

2008. november 10., hétfő

Nagy utazás!

Nagy utazást terveztünk az idénre, na nem olyan nagyon nagyot, csak szabadságot és három ország meglátogatását, ahol rokonok, ismerösök vannak. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal. A hasznos természetesen a wiesbadeni Kreativ Welt meglátogatása volt. Dehát gondolom megértitek, hogy egy ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni!
Szóval október 31-én pénteken elindultunk. Matricát Ausztriára nem kaptunk, tehát azt Mosonmagyaróváron kellett vennünk (egy hónapos helyett 2x10 naposat) és felfedeztük, hogy a három kiló paprika (közte egy kiló erős bogyiszlói) az utra sütött pogácsával otthon maradt. Hát nem mentünk vissza érte. Fiúnknak tavaly vett a család egy GPS-t ajándékba, de nem használta. Úgy gondoltuk, hogy kivisszük neki. Beállitottuk, kicsit nehezen, de elindult és elneveztük papagájnak. Jó szolgálatot tett végig az uton és gondolom még fog.
Hát ezektől a nyugati országoktól amit irigylek, az a jó autópályáik és jó utjaik. Na meg a rendezett települések és végig mindenütt létszik a gondozottság. A nagyobb városokban persze itt is vannak garfitik, szemetek, kéregetők, de nem ez a jellemző. Persze látszik és érződik, hogy mindenki próbál takarékoskodni és nem mindenki él olyan nagyon jól. A kocsik viszont itt is nagy számban vannak, a városokban estefelé nagyon nehéz mozogni. Perzse az is igaz, hogy a munka és a lakás igen gyakran távol van egymástól, tehát kénytelenek kocsival közlekedni. Fiam biciklivel közlekedik, a munkahelyén átöltözik.
Elöször beszámolok a wiesbadeni kiállitásról, amit harmadszorra volt szerencsém meglátogatni. Ez most a gyermekeknek való dolgok jegyében telt el. Patchwork kiállitás egy koffer kiállitás volt a meleg és hideg sorozatból, egy magyar alkotással. Német kiállitás is volt, de nem jellemző. Itt elsősorban azok az üzletek vettek részt, akik pw dolgokat forgalmaznak. Olyan Mesebolt szerüek. Kész temékeket is bemutattak és azoknak a leirását meg lehetett venni, anyaggal, vagy anélkül. Pl. a táskákhoz igen sokféle fém mütyür volt. Sok lenvászon anyag volt. Az egyiken csak macskák voltak feketével. Sok volt a karácsonyi anyag. Sok könyv, zömmel amerikai, japán és Klematisz. Az előcsarnokban árulták a Patchwork magazin számait és a régebbieket egy-egy dobozban 1,5 EUR-ért. Én ezekből válogattam. A Korak könyvet akartam megvenni, de nem volt. Szóval élvezetes volt. sokáig eltudtam mászkálni, de természetesen a pénztárcám nem engedte, hogy sokmindent vegyek. Több helyen láttam csak Tildára specializálodott kiállitást és tildás anyagokat. Fényképezni nem engedtek. Nem tudom miért, hiszen a könyvek ott voltak, meg lehetett venni. Mind a kettő megjelent magyarul. Sajnos a fényképezőgépem az elején felmondta a szolgálatot. Ezért nem tudok feltenni képet. Nagyon sajnálom. Azért itt ott lehetett fényképezni. A tildás anyagok nagyon tetszettek. Meglepően sok volt a kötés ill. a fonalak. Nagyon szépek. Megint a sálak különféle formákban.
Németországban - egy kis városkában - elmentem a könyvesboltba és megkérdeztem, hogy a Korak könyvet megtudják-e rendelni. Természetesen, volt a válasz és másnapra ott volt a könyv. Nagyon tetszik, nagyon érdekes. Ha még sokan azt is mondják, hogy kicsit ütödött vagyok, a korak nekem egyre jobban kezd tetszeni.
Na most befejezem, legközelebb franciaországi élményeimet irom le. Sajnos Brüsszelben elsősorban városnézés és főzés a feladatom, de nem hagyok fel valamiféle pw dolgok felfedezésében! Fényképeket csak otthon tudok feltenni, mivel a fényképezőmről itt nem tudom áttenni a képeket. Ja a mobilomnak meg a töltőjét hagytam otthon. Legközelebb majd a fejemet!