2017. február 26., vasárnap

Csak úgy!

Ma miről szeretnék írni? Hát arról a boldogságról, amit kis unokám okozott. Tegnap volt egy nagy családi ünnepség, ahol kis unokám zongorázott és énekelt. Az énekek (Tata az ünnepelt kérése volt) ismertek voltak, de a kíséretet ő maga találta ki hozzájuk. Honnan tanulja és tudja, nem tudom. Igaz tanul zongorázni, de úgy érzem van tehetsége hozzá. Nem lesz az a teljesen klasszikus zongorista, habár inkább klasszikusokat szeret játszani. Szépen énekel. Igaz, hogy zenetagozatos iskolába jár és a tanáraitól sok segítséget kap.  Tanítják a népdalokat és ezeket is nagyon szépen énekli. Tegnap később érkezett, mert egy budapesti népdal versenyen kiemelt arany eredményt ért el. Volt egy televízió stúdiójában, de azt mondták, nem az ő profiljuk.  Szóval büszke vagyok a 11 éves unokámra és ez azt hiszem csak öröm lehet. 
Sajnos a videó nagyobb mérte miatt nem fért ide, de talán jobb így, mert nem akarok dicsekedni. Remélem élete során még sok sikere lesz és nem érik csalódások!

 


2017. február 22., szerda

Csak úgy!

Mit is irjak? Hálás vagyok, de miért? Talán azért jó ezt irni, és hogy minek örülök, hogy ez a pozitiv gondolkodásomat fejlessze? Tudok sok mindent irni ami azt jelenti, hogy hatékony voltam. Ennek örüljek? Inkább annak örülök, hogy a filofaxomba beirtam mit kell megcsinálnom és úgy néz ki, hogy sikerül kipipálnom legalább a felét hét közepére. Persze közbe jöttek olyan dolgok, amiket nem irtam fel, de meg kellett csinálnom. 
Ami a NEM hála listámon szerepel
-a lomtalanitással sehogy nem szerepelek
-a Telekommmal való afféromat hiába mondtam el több ügyintézőnek, hiába hülyének tekintenek
Ezek számomra komoly problémák.
Ami a HÁLA listámon szerepel
-az OTP-nél átnéztük a pénzügyi helyzetünket és ami lejárt azt meghosszabbítottuk, megbeszéltük, hogy a havi folyószámla elszámolást papir formában küldik, a többit elektronikusan (ez a kevesebb) Erre ma az egyik folyószámla egyenleg elektronikusan jött. Ez mos HÁLA vagy NEM?
-valaki kért tőlem egy mintát, mert amit adtam, azt elhasználta. Mondtam, hogy csak egye pld-t tudok adni, mindenki próbálja meg másolni. Kiderült, nincs meg elektronikusan. Na ez most HÁLA vagy NEM? 
-elmentünk egy lakás vizsgálatra (ismeröseink kértek) elvittem amit akartam. Sok postájuk volt. Ez HÁLA mert eddig nem értünk rá.
-szombaton vendégségbe megyünk, szinte mindent megvettem amit csinálnom kell. Ez HÁLA.

Ehhez még azt a rövid kis emléket teszem hozzá, hogy gyerekkoromban ha kaptam egy narancsot, amit az egész család evett meg és mindent felhasználtunk (a héját megfőztük) ugyanez vonatkozott egy tábla csokoládéra is ami legalább egy hétig tartott. Ma megvehetek egy egész narancsot csak magamnak és egy egész tábla csokoládét. Bűntudattal ugyan, de megeszem! Sajnos nyugdíjasnak kell lenni, hogy ezt megtehessem. Szóval én ezt nevezem HÁLÁ-nak!

2017. február 12., vasárnap

Foltoskodás

Nem akarom az előző bejegyzésemben írtakat folytatni, addig amíg meg nem tudom, hogyan tudnám rövidíteni a megjelent szöveget, hiszen kevesen szeretnének egy hosszú írást elolvasni ill. a sok betű elveszi a kedvüket az olvasástól. 
Tegnap voltam egy tanfolyamon, pontosabban Szabó Panni kézi varrás tanfolyamán ahol a New York blokkot tanította. Nem először voltam már Panni tanfolyamán és megszerettem ezt a fajta kézi varrást. Miért nem csinálom? A vasalást nem tudtam még elsajátítani. Ennek a varrásnak a lényege a varrás és az árokban tűzés. Ezért választják kevesen inkább az angol papír technikát. Ha a kettőt összevetem, nagyjából hasonló idő kell mindkettőhöz, de tény, hogy Panni módszerre szebb és gyorsabb kivéve a vasalást.
Ez az én blokkom (a fényképezés nem erősségem!) Ez a színe a blokknak.
Ez a háta, ezen látszik a vasalás mikéntje.
Ez a helyszínen készült négy kész blokk összetéve. Ez azt is jelenti, hogy reggel 10-től délután 5-ig gyakorlatilag mindenki készre varrta a blokkját. 
Felvetődik a kérdés, hogy ennyire egyszerű ezt csinálni? Akkor miért volt aránylag drága a tanfolyam. Belegondolva nem volt drága és a tanítás volt jó. Pannit nem hallgatni kell hanem látni és kérdezni. Persze aki kifizette a tanfolyam árát, az a pénzéért odafigyelt és mindent végigcsinált. Ami nagy szó, az az volt, hogy mindenki két oldalon kapott egy vázlatot és kiszabott darabokat. Na ez volt az ami sokat jelentett. Panni úgy válogatta össze a színeket, hogy készen látszott mennyire összeillenek. Minden darab varrásráhagyással kivágva rajta ceruzával berajzolva a kész kis elem. Mivel mindez nagyon pontosan nekünk csak össze kellett varrni. Ha én itthon szeretném összeválogatni, bizony sok idő kellene ameddig a színek összejönnének. Az, hogy két szint magában nem találnám összeillőnek, Panni már előre látta, hogy milyen színnel kellene tompítani. Ha belegondolunk, a színeknek igen nagy szerepe van és ez az amit sokan nem vesznek figyelembe. A másik a szálirány és annak használata.

2017. február 2., csütörtök

Csak úgy

Alcímként adhatnám a tanulás címet is.
Vége januárnak de a hidegnek még nincs vége. Szerencsésen a betegségemnek is vége. Voltunk tüdőszűrésen. Mint kiderült tüdőszűrésre beutaló nélkül lehet menni, de a tüdőgondozóba beutaló kell. Tüdőszűrésre azok mennek főleg, akik új munkahelyet választottak. Elmentünk szemészetre ahová kb. három havonta járunk kontrollra. Újítás volt, hogy az egyik orvos mellé egy másikat is beállítottak így nem kellett olyan sokat várni. Persze így is volt morgolódás.  
Új filofaxot kezdek és a Bulletin Journal-t is elindítom.  Kezdek belejönni, de a január hónap kimaradt így némi késéssel leszek teljesen kész. 
Amit a tanulásról akarok írni, azért is gondoltam erre, mivel akár a filofax, akár a bu-jo elterjedése mintegy a digitális írás ellentéteként a kézzel írást népszerűsíti. Mivel én a "baby boom" szülötte vagyok így a digitális csodák később értek el, ill. tanulásomban egyáltalán nem voltak. Általános iskolában töltőtollal írtam amit otthon egy tintás üvegből töltöttük meg. Sőt Apámnak volt mártogatós tolla amit a tintába mártva használt. Később bejött a tollba betét amit csak ki kellett cserélni. Aztán megjelent a golyóstoll. Gyakorlatilag ma is ezt használom és igen csodálkozom, hogy a golyóstollban vannak vékonyabb és vastagabb formák, viszont a betétet nem lehet csak úgy cserélgetni. Divatba jött a kalligráfia és ilyen tanfolyamok is vannak. Valaki kérdezte, miért használok filofaxot, mikor mindezt az okos telefonomba is megtehetném. Miért? Talán ódivatú vagyok de ezt eltudom tenni és visszakeresve sok mindent tudok ellenőrizni. 
A tanulásról akarok írni. Középiskolámat a Bolyai textiltechnikumban végeztem ahol fonó textiltechnikus képesítést kaptam. A technikum a háború után jött divatba, egy szakmát is adott és az iskola elvégzése után minden diáknak munkahelyet is kerestek. Szüleim azt gondolták ez lesz a nekem való. Nem egészen lánynak való volt, hiszen az iskolából kijövőknek segédművezetői állást javasoltak ami gyakorlatilag gépszerelést jelentett. Később művezetők lettek.  A lányok a laborba kerültek ahol pl. szálhosszúságot kellett mérni, statisztikákat készíteni. Elvileg bárhová mehetett valaki továbbtanulni, de mivel a földrajz, biológia hiányzott a tantervből így a többség a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányokat. (osztályunkból akik tovább tanultak egyikük sem választotta a textilipart)  Abban az időben még nem voltak főiskolák. Késöbb a technikumból szakközépiskola lett és aki azt elvégezte egy év esti tanulás után megszerezte  technikusi képesitést. Aztán létrehozták a Könnyűipari Főiskolát, elöször a csomagolástechnikai szakot, majd textil és ruhaipari szak is lett. Ennek elvégzése üzemmérnöki végzést adott. Ez megfelel a mai hároméves végzettségnek. A master végzettség az egyetemeken volt ahol 5-6 év volt a tanulás. 
Én a technikum elvégzése után (az osztály egyik legjobb tanulója voltam) nehezen tudtam elhelyezkedni. Akkor is elsősorban ismerősökön keresztül lehetett jobb álláshoz jutni. Végül sikerült elhelyezkedni, de úgy gondoltam, hogy mégiscsak tovább kellene tanulni. Felvételiztem a BME-re a felvételim sikerült, de helyhiány miatt nem vettek fel. Közben a munkahelyemen nagy létszám léépítések voltak, amibe én is beleestem. Olyan munkát javasoltak, ahol kevesebb fizetést kaptam volna. Megemlítettem egy ismerősömnek és behívtak az ő munkahelyére és felajánlották, hogy legyek rajzoló. Mivel ezt tanultam a technikumban, nem volt probléma, fizetés ugyanannyi mint volt. De ragaszkodtak ahhoz, hogy végezzek el egy felsőfokú technikumot (a főiskolák elődjeit eleinte így hívták) Felvételiztem és felvettek. Közben a BME-től értesítettek, hogy esti tagozatra felvettek és ha igénylem állást is ajánlanak. Végül a tervező intézetben maradtam és elkezdtem tanulmányaimat a BME gépészmérnöki karának esti tagozatán. 
Mindezt azért írtam ilyen részletesen le, hogy a véletlen milyen dolgokat tud előidézni. Az egyetemi tanulmányaimról és pontosabban a tanulásról később írok. (legyen valami nyoma életem ezen szakaszának is)