2015. november 24., kedd

Foltoskodás

November 14-én Orosházán voltunk és résztvettem a 20 éves foltvarró klub találkozóján és közös varrásán. Mivel több elintézni valónk volt egy hétig voltunk Orosházán, internet nélkül (ami nem ártott meg!) és tudtam kézzel késziteni a dolgaimat (karácsonyi apróságok és Lucy blokkok) 
A Közös Varrást a Művelődési háznál párnák hirdették.
A megnyitót az önkormányzat képviselője tartotta, majd az iskola diákjai népdalokkal köszöntöttek.
Sajnos a fényképezési tudásom nem fejlődött, és a hangulatot sem tudom átadni. Sokan voltunk, a környék foltvarrói mind eljöttek, sőt Zentáról és Magyarkanizsáról is jött két csapat. A kiállításon elsősorban azt mutatták be, amit ebben az évben a különböző tanfolyamokon és táborokban tanultak. 
Természetesen ők is nagyon szeretnek táskákat varrni és sokat mutattak is. 
Irénkét, születésnapja alkalmával a csoport megajándékozta egy olyan faliképpel, aminek minden egyes blokkját egy-egy tag varrta. Rögtön feltették a falra, de mivel nem ide készült, ezért nem olyan pontos a felakasztás.
A sok ez évben tanultakból csak egy "falnyit" sikerült lefényképezni.
A közelgő karácsonyra is készültek és több terítőt állítottak ki.
Nekem még nagyon tetszett egy kép, ami a nézőtéren volt. Nem kérdeztem meg kinek a munkája, lehet, hogy a vendégeké, a lényeg, hogy szép volt.
Én úgy mentem, hogy elviszem a Lucy Bostonjaim kész blokkjait (tavaly télen itt kezdtem el csinálni) megmutatom, hátha valakit érdekel. Láttam is Lucy Boston-nal (nagyobb méretű) készített párnákat. Elvittem a könyvemet is. Nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz. Többen kérdezték hogyan csinálom, lerajzolták a sablont megnézték a könyvet és meghallgatták a tapasztalataimat. Nem tanfolyam volt, hanem konzultáció és nagyon örültem, hogy átadhattam azt a tudást, amit én a varrás közben szereztem. Hiába írom le a blogomba részletesen a készítést, sokan nem interneteznek és egészen más ha valamit megmutatnak nekik. Szívesen tettem és volt akinek megígértem, hogy máskor is elmegyek konzultálni. 
Jó hangulatú jól szervezett közös varrás volt. Amit javasoltak megvarrni a vágd és varrd c. blokk. Mindenki kapott egy muszlin rózsát. Ilike és férje Martfűről végig nagyüzemben mérték az anyagokat. A hódmezővásárhelyi Csodavilág vezetője sok kis fém apróságot, szalagokat árult. Sikerült vele megismerkedni. Másnap mikor mentünk Szegedre, megkerestük a boltjukat az Interspar üzletsorán és nagyon szép dolgokt láttunk árulni. Méterárút is tartanak, de azért nem tudtak Orosházára hozni, mivel Szarvason és Szegeden is volt ebben az időben rendezvény. 
Összességében azt tudom mondani, hogy jól éreztem magam és megint meggyőződtem, hogy vidéken milyen szorgalmasak és termelékenyek a foltvarrók. Talán az ismeretség és közelség jobban összehozza őket és többet tudnak dolgozni. Persze ezzel nem a pesti csoportokat akarom minősíteni, de nehezebb a fővárosban (vagy egy nagyobb városban) összehozni egy-egy csoportot.

2015. november 10., kedd

Foltoskodás

Az utóbbi időben -kivánságra- pénztárcát varrtam. Unokáimnak a pénz használatát tanitják és ehhez kért Ákoska egy pénztárcát. Ő választotta a macskás képet, ha neki csinálok, akkor Viola is kap. Egy ilyen kis "vacakkal" csaknem annyi munka van, mint egy táskával. De kész lettem, Ákoska macskásat, Viola sok állatosat kapott bélésnek mendkettőjüknél hangjegyes anyag készült. A zippzáras részbe teszi az aprót.
Egy kinai oldalról vettem a mintát és a szabásrajzot kicsit módositottam.
Ez a belső részt mutatja. Széles tépőzárat varrtam, szerintem ez jobb mint a zár.
Ha már nekik varrtam, akkor a saját tollaimat, ceruzáimat is rendszereztem. A táskában egy kis tartóban vannak a tollaim és ceruzáim, de a foltos munkáimhoz kellett egy másik tartó.
Az alsó a táskába való a felső (nagymama virágoskertje technikával, nem túl kicsi hatszögekkel) a foltos tollaimnak.
Két toll (az egyik a nevemmel ezt nem hagyhattam ki) egy ceruza és egy toll aminek a végén tablet vagy telefon böködésére alkalmas. (sajnos nem tudok kézzel irni sms-t, mindig mellé megy)
Egy rajzoló/szerkesztő ceruza, egy 2B ceruza egy jelölő Pilot toll, egy fekete toll és egy kis vonalzó amin cm és inch jelölés van.
A tartót úgy terveztem, hogy a vonalzó beleférjen. Kicsit hosszabbra és bővebbre kellett volna csinálni, mivel a kinai pálca nem fér bele. De az alúl keskeny rész megnehezitette dolgomat. Mivel vannak még más dolgok, azok maradnak a zippzárral zárodó tartóban lesznek (csipesz, ceruzahegyező, mágnes, bontó stb.)
Legközelebb mutatom, hogy a csoportban milyen karácsonyi diszeket csináltunk ill. én milyeneket csinálok.

2015. november 1., vasárnap

Csak úgy

Ma van november 1-Mindenszentek napja. Holnap lesz Halottak napja. Mindezek előtt volt Halloween ami egy kelta eredetű ünnep és Amerikában -és nálunk is az utóbbi időben- egyre inkább ünnepi hangulatú. Mi mint idősebb nemzedék, a Halloween-t nemigen ünnepeljük, mivel sok olyan rokonunk van akire emlékezni kell. Illetve emlékezünk szinte mindennap, de most a temetőben ezek az emlékek jobban előjönnek. Sajnos egyre több helyre kell elmenni és fejet hajtani és ez bizony szomorú. Nekem nagyon tetszik Zorán Kell ott fent egy ország. Remélem sikerül feltennem!
Ezenkívül van még egy dolog, amit megmagyarázok. November 1 Marianna napja. Azaz ekkor van a névnapom. Mikor megszülettem, akkor nem volt névnapom. Így Mária napján ünnepeltek, ha már ott vagyok. De nem nagyon tartottunk otthon névnapot. Nem tudom kinek jutott eszébe, hogy pont erre a napra tegyen egy névnapot! (biztos nem volt ilyen ismerőse!) Mivel születésem után jóval kezdett a nevem divatba jönni és egyre több kislány kapta ezt a nevet. Aztán a szó végi "a"-t elhagyták és lett belőle Mariann amire rögtön kitaláltak egy névnapot április 27-én. Miért nem lehetett mindjárt odairni, hogy Mariann, Marianna? Persze tudom ez nem tőlem függ. Anyakönyvezni Marianna néven anyakönyveztek és a személyi kiadásakor mondták is, hogy nehogy Marianne néven irjam a keresztnevem. Az ötvenes években jártam általános iskolába ahol az osztályban rajtam kivül volt még egy Odette. Egyik tanárnőnk meg is jegyezte, hogy lehetett ilyen "reakciós" neveket adni nekünk.  A poén ebben az, hogy Odette 1957-ben Franciaországba ment, ott él ma is. Neki egyszer valaki azt mondta, ugye a keresztnevét már itt Franciaországban vette fel, hiszen a vasfüggöny mögött nem adhattak ilyen nevet! Ma ezt elmesélve sokan el se tudják képzelni ezeket a megjegyzéseket. 
De volt ez máskor is. Anyám -aki sajnos nagyon korán itt hagyott minket és így korán felnőtt lettem!- a keresztségben a Mária Magdolna nevet kapta, de mindenki Magduskának hívta. A harmincas években nagyapám a német hangzású Randwég nevét magyarosította Radnaira és így lánya is  új vezetéknevet kapot, majd azt mondták elég ennek a lánynak egy keresztnév és Radnai Mária lett. Mivel sokszor költöztek igy a Magduskát is valahogy elhagyta. Aztán abban az időben divatos lett, hogy mindenkinek volt valami beceneve. Igy ő Médi lett (sajnos az umlautos a-t nem tudom produkálni). Én viszont a kis Marika lettem, a Marianna nevet inkább az egyetemen és a késöbbi munkahelyeimen használtam. De ettől függetlenül nekünk november 1 és 2 a minket itt hagyókra való emlékezés. Gyertyát gyújtunk és emlékezünk. 
Varsóban élve november 1-én kimentem a temetőbe (ami közel volt a lakásunkhoz, azaz egy lakótelephez) és vittem gyertyát, mondván egy olyan sírra teszem, ahová senki nem tett semmit. Hát nem találtam ilyen sírt. Így a templomnál lévő közös gyertyákhoz tettem le az enyémet. Kolléganőm mesélte, hogy a szocialista időkben vonaton, autóbusszal, újságpapírba csomagolva vitték a virágokat vidékre. Fiát mindig magukkal vitték és így ő sem felejti el kire kell emlékezni. 
Emlékezzünk mi is, hiszen génjeinkben őket hordozzuk. Nemrégen olvastam, hogy génjeinkben sok van nagyszüleinkből. Az a jó, ha valaki születésétől ismeri a nagyszüleit. Kivánom, hogy ez mindenkinek sikerüljön.