2018. augusztus 19., vasárnap

Csak úgy!

A tegnapi kicsit szomorú bejegyzésemhez egy ünnepi posztot szeretnék tenni. Családunkban augusztus 20-a mindig ünnep volt. Névnapok, évfordulók és most már a házassági évfordulónkat ünnepeljük. Mivel augusztus 20-án a Házasságkötő nem volt nyitva igy 1969 augusztus 19-én volt az esküvőnk. Szerettem volna esküvői képet is feltenni, de sajnos a közös képen szinte csak mi ketten maradtunk. 
Kivánom, hogy még sok évfordulót ünnepeljünk meg együtt!

2018. augusztus 18., szombat

Csak úgy!

Eredetileg a boro és sashiko készítésénél a neszesszereknél használatos közbélésekről akartam írni. Több kisebb nagyobb neszit varrtam és azokat akartam bemutatni. De ez majd a következő bejegyzés lesz.  Most egy kicsit magán életi ill. a foltvarrással összefüggő dolgaimról akarok írni. Az, hogy kinek hány ismerőse, rokona van, az részben tőle de nem mindig tőle függ. Sajnos kezdek abba a korba érni, hogy ismerősei, rokonaim itt hagynak. A tavalyi év (de mint kiderült ez már 2016 volt!) szintén megrázott. De a 2016 évi elmentek olyan emlékeket hagytak maguk mögött, hogy még az évet is elfelejtettem. Az idei év azzal kezdődött, hogy egy közeli kollégám hagyott itt. Sajnos nem tudtam a temetésére elmenni, mivel a címet nem jól tudtam. Aztán csak jöttek a telefonok és gyakorlatilag az idén 7 temetésen vettem részt. Most kezdem érezni, hogy ez bizony lelkileg is megviseli az embert. 
Augusztus 7-én egy foltvarró társunkat vesztettük el, akivel még két héttel előtte beszéltem. Úgy gondoltam még meglátogatom és elmondtam neki, hogy mivel több csillagot készített egy közös munkához, én ebből készítek neki egy ÉN képet (40x60 cm) Még örült is neki. Mikor hazajöttünk, kaptam a hírt. Hát ilyen az élet. Így aztán augusztus 7-én temettük a békási urnatemetőben. 
Itt van az ÉN képe, ami mindig Terikére fog emlékeztetni.
Nagyon hiányzik kedvessége, pontossága, mindenre odafigyelése. Segítőkész volt. Szóval hiányzik, nem volt még 70 éves és bizony könnyű élete sem volt. Nyugodjék békében.
Augusztus 16-án temettük el a Kelenfolt (már feloszlott csoport) egyik alapító tagját. Egymás mellett ültünk és sokat beszélgettünk. Sajnos a szemműtétje után már nem tudott varrni, de rendszeresen eljárt a foglalkozásokra. Szép hosszú életet élt és tartalmasan élte. Férjével 56 éve voltak házasok. Még valamikor májusban egy Kelenfolt búcsúztatón volt velünk, mellettem ült és beszélgettünk. Gyenge volt, de minden érdekelte. 
A Könnyűipari Műszaki Főiskolán tanitott. Szerette a foltvarrást és két könyvet irt. Kértem, hogy dedikálva adjon mind a kettőből és ma ott van a CÉH könyvtárában. Augusztus 16-án kisértük utolsó útjára. Nyugodjék békében.