Csak úgy!

Mit lehet ilyenkor karantén idejében csinálni? A háztartáson kívül és a bezártság érzésén túl megpróbálunk rendet tenni pl. a számítógépen valahogy a képeket rendbe tenni. Hát azt vettem észre, hogy nem vagyok olyan rendes. A kész képeknél nincs probléma, azokat mappákba, albumokba teszem és olyan jó nézegetni. De amióta fényképezőgép és telefon van, csak kattogtatunk és aztán mi lesz a képekkel? Most konkrétan a középiskolai képeket akarom összehozni. Van egy pár papíron, de most digitálisan kérik. Na úgy is vannak, de nem annyira régiek és össze kell szedni. Aztán bele-beleférnek a foltos képek. Jó lesz valamire, meg kell csinálni, ötletnek jó! Aztán nézem, hiszen ezeket én csináltam. Hol van már nem tudom. Régen sokat csináltunk egymásnak ajándékot. Pl. az egyik tűpárnát annyira megszerettem, hogy állandóan használom. Persze sokat elajándékoztam. Pl. igen jó ötletnek találtam egy neszit és egy táskát, pontosabban szatyrot. (lehet, hogy nem szatyornak kell nevezni) 

Ez kis maradék anyagokból könnyen megvarrható, gombok vannak és kész egy szimpatikus neszi De farmerből egy kis tartót találtam, ami részletesen mutatok. 

Úgye milyen szimpatikus? Persze lehet himezni, festeni stb. akár a lehajló részre, akár a zsebre.

A belsejébe akár a drágább anygunkból tehetünk bélést, de bármilyent, csak élénk legyen. 

A belső részben akár elválasztó anyagot varrhatunk, de zippzárral egy zseb készithető.

Ez a külső részen lévő zsebet mutatja. Kicsit hosszabbra készitve személyes dolgaink elférnek és vállon átvetve kényelmesen tudjuk vinni. 

Most megmutatom, hogy a fiaim szobájából csináltunk konyhát és ebédlőt. A régi konyha hálószoba lett, a belőle nyíló spájzból gardrób szekrény. Eredetileg a rövidebbik oldalán a szobának állt merőlegesen az egyik asztal (később mikor már számítógép volt azon volt a számítógép) a másik fiúnak az asztalra merőlegesen az ablak alatt volt a munkahelye, ami nem tetszett neki és a nappaliba a szülők közös asztalát rendezte be magának. Eredetileg itt használtam a varrógépet.  

Ez volt az egyik asztal. Aztán a szülők terjeszkedtek, a fiúk elköltözködtek és ide került egy asztal ahol jelenleg ülök (hátal az ablaknak) az asztalon a laptop. Ennek a saroknak a berendezését most akartuk megcsinálni, de a bezártság nem ad módot. Szóval a bezártság sok ötletet ad csak meg kell csinálni. 

Csak úgy!

Régen írtam, de talán azért, mert amikor kinyitottam a blogot, előttem volt a Bakancsosok képe a foltos találkozó. Többen voltunk ott és megbeszéltük, hogy Kecskeméten találkozunk. Lehet, de hogy mikor és hol ez még rejtély. Ez a találkozó március 7-én volt és férjemmel március 14-től önkéntes karanténba vonultunk. Ez azt jelenti, hogy öregek vagyunk és vigyázunk magunkra. Tehát semmi kényszer. Előtte (akkor még nem tudtuk, hogy itthon leszünk) de pénteken (március 13-án) bevásároltunk. Sajnos pont aznap hűlt le a levegő és aránylag sokáig gyötört az influenza. Aztán minden héten a nagyobbik fiam vásárolt be. Nem jött be a lakásba elég nagy távolságra voltunk, a csomagokat letette és mi vagy este vagy másnap vittük be a lakásba. (Mi az utolsó lakásban lakunk) 

Eleinte elvoltunk, de aztán csak féltünk, azaz én féltem. Sok mindenre gondoltam, aztán csak megnyugodtam. Jött a maszk varrás. Én is varrtam aminek a nagy részét elajándékoztam. Újabbakat varrtam a fészbuk tele van a klf. mintákkal. Jelenleg két dizájnosat varrok, nem fogom hordani, hanem remélem ha vége lesz akkor emlékbe elteszem. Nászasszonyom még kért pár maszkot így az újabb típusúakat neki adom. Arra nincs erőm, hogy nagy számú maszkot varrjak akár ajándékba, akár megrendelésre. Megrendelésre különben sem varrnék. Annyit varrok, amennyi megnyugtat.  Amúgy pedig itthon vagyunk. Kicsit fárasztó, mert néha rám jön a mehetnék. 

Ezek az első példányok, már nincsenek meg kivéve a kékeket. Ezek szatyrok voltak és annak az anyagából készítettem. 

A TV-t nézzük és sokszor elgondolkozom, hogy milyen sokféle vélemény van akár a koronavirus védekezésében akár az utána következő időszakban a munkaerő átcsoportosításban. Ezeket hallgatva nem lesz jó kedve az embernek. A fészbukon van egy csoport, akik olvasnak és az olvasott könyvekről beszélgetünk. A foltvarrásról egyre kevesebb szó esik, de mintha kezdene kicsit élénkülni ez a rész. Olvasok, a háztartással foglalkozom. Igyekszem lelkileg nem összetörni. Hamarosan elkezdem a kertészkedést (a loggián a muskátlikat kell átültetni és a többi virágot is rendbe tenni)

 Azt kivánom mindenkinek, hogy maradjon otthon és ha túléljük az egészet, akkor találkozunk. Addig pedig varrjunk. Terveim vannak és a varrással megnyugszom.