2010. augusztus 4., szerda

Csak úgy

Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a

tájat,mikor ráébred, Ő már halott...

Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is
beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út,
amin sétálgatnak.

Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága
márványnak tűnt.

Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas
boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.

Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és
lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.

Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy
asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.

Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná,
hogy hol vagyunk, kérem?"

"Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.

"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy
pohár jeges vizet Önnek."invitálta be az ember és a kapu elkezdett
megnyílni.

"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.

"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és
visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.

Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy
földútra, ami egy farm kapujához vezetett.

Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be.

Kerítés sem volt.

Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó
embert, aki épp olvasott.

"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Persze, ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.

"A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.

"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.

Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és
letette a kutya elé.

Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé .

"Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.

"Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.

"Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta"

"Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."

"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"

"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik
hátrahagynák a legjobb barátjukat."

Tehát... néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces
e-maileket a barátainktól, sokszor egy sor írása nélkül.

Talán így már érthető lesz.

Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni,
szerinted mit csinálsz? Továbbítasz egy viccet.

Mikor nincs miről beszámolnod, de kapcsolatban akarsz maradni,
továbbítasz egy viccet.

Mikor mondani akarsz valamit, de nem tudod mit, vagy hogy továbbítasz
egy viccet.

Abban is segít, hogy tudasd valakivel, emlékszel rá, fontos neked, törődsz
vele.

Mit csinálsz?

Továbbítasz egy viccet! :)

Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen, ne arra gondolj,
hogy megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt
rád aznap, és hogy a barátod a számítógép másik oldalán
küldeni akart neked egy mosolyt!!!

...........................


Amúgy meg........: bármikor szívesen látlak a vizes tálkámnál :-)

2010. augusztus 3., kedd

Foltos gondolatok


Nem egészen a foltoskodásról akarok irni, habár gondolataim csak akörül járnak. Szóval végül úgy döntöttünk, hogy nyaralni megyünk. Hévizre és Földvárra. Mind a két helyen ismerösökhöz, rokonokhoz. Egy hét lett belőle, de azért ez is pihenés volt. Természetesen felkészültem könyvekkel, ujságokkal, és a kézzel varrnivalóimmal. Nagyon szép rendben összekészitettem. Este mikor már ágyneműhúzáson és kipakoláson túl voltunk kérdeztem páromat, hogy az a három kis csomag hol van? Hát az bizony Pesten maradt. Mivel a hévizi viz nekem ellenjavalt, igy a hűvösben olvasgattam és varrogattam volna, ha lett volna mit. Olvasni valót találtam, hiszen az ilyen nyaralókban ott vannak azok a könyvek, amik a pesti lakásban már nem kellenek. Igy a 70-es és 80-as évekbeli könyveket olvastam. Komoly könyvek voltak, semmi romantika vagy detektiv, egyáltalán nem nyaralásra valók. Igy amikor átmentünk Földvárra, ahol azért egészen más jellegű könyvek voltak, sőt egy csomó régi lakáskultúrával foglalkozó ujság. (én is sokat vittem oda!) Na azokat nézegettem és igy "szellemileg" kipihentem magam. Ami egy kicsit zavar egy ilyen ujság átnézésében, hogy a lakások olyan patikatisztaságúak, minden a helyén van, szóval kedvem támadt egy kis rend csinálásra. A rendcsinálás úgyebár selejtezéssel kezdödik. Most azt keresem a lakásban, hol lehetne helyet csinálni, mit lehet kiselejtezni. Sajnálom a felgyűlemlett ujságjaimat, könyveimet (az anyagokról nem beszélek) kiselejtezni. Hogy csinálják ezt mások nem tudom? Nagyobb a lakásuk? Ügyesebbek valószinűleg nálam. Ha valaki tud egy jó receptet, szivesen fogadom.
A fenti neszeszer (már irtam róla) közepe üvegfóliára varrt (elöször ragsztott) csikok. A két oldal kézzel tűzőtt. Az a baj vele, hogy a közepe kemény, de a két oldala viszont puha. Ettől függetlenül szeretem.
Rájöttem - na nem volt nehéz - hogy a magyarországi foltosokat nagyjából négy csoportra lehet osztani:
1.klasszikus mintákat varró
2."art" azaz művészi munkákat készitők
3.kékfestők
4.táska, neszeszer, baba, állatka és más apró dolgok varrói
Úgy gondolom minden csoportnak megvannak a maguk kiemelkedő alkotói és örömet ad a készités. Persze egyik csoportból a másikba szabad az átjárás. De a legfontosabb, hogy nem szabad egyik csoportot sem se túlzottan kiemelni, se lealacsonyitani. Ez a jó a foltművészetben, hogy mindenki megtalálhatja magának azt a fajtát, amiben örömét leli. Én pl. tudom, hogy művészi szinten nem fogok dolgokat csinálni, azokat csodálni szeretném. Ezért járunk kiállitásokra. De azért érdekel sokféle technika és minden ujdonság.