2011. szeptember 24., szombat

Nagy utazás - befejezés

Ahogy már korábban irtam, hármasban a kastély alagsorában kialakitott étteremben megebédeltünk. Önkiszolgálás és kedves kiszolgálók voltak. A fényképen látható, hogy ide is került egy gobelin. Kijövet az étteremből Mariann észrevett egy üzletet és beakart menni. Mire én odaértem, csak azt láttam, hogy megbotlott és hárman hozzáugrottak. De sajnos még egyet lépett és elesett. Nyilt lábtörése volt. Az egyik hölgy (nem tudom ovos volt-e vagy egészségügyi dolgozó) nagyon készséges volt és szólt az ottani rendfenntartóknak, hogy ne engedjenek be senkit és a sebet egy papirzsebkendővel törölte. Férjem elmondta, hogy a következő nap elhagyjuk Angliát és hazautazunk. De a törés láttán mondták, hogy mentőket kell hivni. Férjem elment a buszhoz, hogy a vezetőnek telefonáljon, mivel nem volt térerő. Megkérdezték tőlem, hogy én milyen nyelveken beszélek. Mikor mondtam, hogy német, lengyel, orosz, csak a fejüket csoválták, de hamarosan megjelent egy fiatalember aki beszélt németül (rosszabbul mint én, hiszen németből passziv a tudásom) neki elmondtam ugyanazt amit a férjem. Hamarosan megérkeztek a mentők. Két nő volt. Elöször felvette a kék kesztyűjét, majd levette a beteg lábáról a cipőt, zoknit, egy zacskót vett elő abba tette az elhasznált papirzsebkendőket. Elővette azt a kék csomagolót, amibe a lábát majd becsomagolják. Levette a kék kesztyűt, kidobta és felvette a fehér kesztyűt és azzal nyúlt a beteg lábához. Kérték, hogy menjek velük a kórházba, de mivel nem tudok beszélni igy a férjem vállalta, de ő mint férfi nem biztos, hogy egy nő mellett jó lett volna. Szerencsére jött az egyik utitársunk a lányával igy ő ment el Mariannal. A kórházban már várta vezetőnk. Több mint 10 napig volt ennek a kisvárosnak a kórházában és egy 4 órás műtétet hajtottak rajta végre. Kétszer hivtak hozzá magyarul tudót, hogy nehogy valami félreértés legyen. Késöbb kiderült, hogy a műtősnő magyar. Végül mentővel Londonba szállitották és onnan repülővel haza, majd itt a János kórházban volt még egy hetet. Hat hétig járógipszet kap és utána rehabilitációra kell járnia. Elmesélte, hogy a műtét előtt kapott egy papir karperecet és arra az aznap kapott gyógyszereit irták fel. Igy az altató orvos ez alapján tudta, hogy mit kell neki adnia. Sajnos nagyon kellemetlen ha ilyen baleset történik valakivel, mert mindenki sajnálta, de azért csak a saját érdekeit nézte. Igy nem tudtunk elmenni abba az áruházba, ahová terveztük és nem mindenki tudott bevásárolni. Másnap mentünk a csalagúthoz, hogy átmenjünk rajta. Én azt hittem, hogy olyan lesz mint a mi alagútunk, de semmit se láttam, ültem a buszban aztán közölték, hogy már átértünk. Elmentünk Aachenbe ott megvacsoráztunk és másnap egy hosszú út után éjfélre a kiinduló pontra érkeztünk. Fárasztó volt, de érdekes. Mi elhatároztuk, hogy kettesben elmegyünk, de persze az olimpia után.

2011. szeptember 20., kedd

Nagy utazás-8


Nem hagytam abba az angliai utazás leirását, csak közbejöttek dolgok. Elöször a számitógépemen eltünt az internet, aztán beindult a mókuskerék, elutaztunk, egy csomó elintézendő dolog várt, végül úgy gondoltam muszáj befejeznem, részben elfelejtem, részben ne maradjon igy befejezetlenül.
A következő nap egy meglepetés nap lett vonla -az is volt - de már korábban megtudtuk, hogy Wellsbe kirándulunk. A nagykönvben ells úgy szerpel mint egy hegyeiről hires főleg mezőgazdasággal foglalkozó terület. Szép időben értünk Powisba egy kis faluba. Egy órácskát sétáltunk amig tovább nem mentünk. Ami feltünt, az az volt, hogy majdnem minden két nyelven volt kiirva wellsiül és angolul. Végül elértünk célunkhoz egy gyönyörű kastélyhoz, amelynek egy csodálatos kertje volt. Látszott rajta, hogy kertészek tartják rendben. Elüldögéltünk és néztük a tájat, élveztük a csendet. Gyönyörű virágok voltak ültetve a várfal körül.





Itt az
alsó udvar látszik, ahol egy kis labirintus sétautat csináltak. Körben a szem ellát a dimbes dombos vidékre.

Ezek pedig a szépen nyirt fák. Az egymás mellett álló fák törzsei belül "összeölelkeztek"

Ime a kastély, amelyet megnéztünk, de sajnos nem volt szabad fényképezni. Ami tetszett, ez a kastély nem olyan hosszú kiképzésű volt, mint általában a kastélyok, hanem négyszögletes formában. A konyha nem volt berendezve, de az lent volt a földszinten. Liftet nem láttunk igy bizony sokat kellett a szolgálóknak fel s le járkálniuk. Gondolom télen nem lehetett valami meleg, hiszen olyan szélesek voltak a falak, hogy nem hiszem, hogy jól ki lehetett fúteni.
Ebédelni az oldalszárnyban elhelyezett büfében ebédeltünk. Én teát ittam sós muffinnal. Azt figyeltem meg a tea készitésnél, hogy rozsdamentes teáskannába (kb. 2 pohárnyi) tették a teatasakot és erre öntötték a forró vizet. Meghatározott idő után kivették a teatasakot és igy adták oda. Igy erős és finom izű volt. A sós muffinokat vajjal eszi és elég nagy volt.
Innen visszamentünk a Formula szállóban csak egy áruháznál álltunk meg. Főleg arabok vásároltak, de a választék jó volt. A vizeknél megzavart a kupak szine, hosszan kellett olvasni, hogy melyik milyen. Hiába a megszokás. Itt is kártyával fizettünk.
Másnap orickba egy kisvárosba mentünk, ahol egy szép vár van. Mivel vasárnap volt sok látogatóra számithattunk. A parkban parkoltunk le (dohányozni tilos!) és amig a vezetőink megváltották a belépőt, sétáltunk egy kicsit.


Ez egy egyszerű ház igen izléses virágdiszitéssel. Mivel kiváncsi voltam, belestem a függönyön keresztül. Az ablakhoz egy asztal volt téve, rajta megteritve teához. Én úgy elteázgattam volna, egy igazi angol ötórai teára beültem volna! De nem volt rá módunk!

Ime a kastély ahová igyekeztünk. Előtte természetesen egy ajándéküzlet, ahol bármit vehettél. Kivéve a képeslapra a bélyeget!

Ez volt a várudvar, aminek szélén harapni és innivalót vehettél és az udvar szélére letelepedve fogyaszthattad el. Középen mindenféle mutatvány volt. Madáreregetés, kardozás harcosok között, egy szinész igen látványosan egy harcot adott elő. A gyerekek persze mind karddal járkáltak (mind műanyagból volt!) a kislányok igyekezetk hosszú "tündérruhában" járkálni. De sokan voltak korhű ruhákban és alig várták, hogy valaki fényképezkedik velük. Ebben a kastélyban lehetett fényképezni. Én csak egy pár dolgot mutatnék.

Egy ilyen gobelin széket mindig szerettem volna. Ezekszerint nincs is rossz izlésem!

Egy este a szalonban - viaszfigurákkal - nekem ez a himzőnő és a kis kerete tetszett meg.

Ime a kastély makettje, amilyen volt fénykorában.

Ez pedig a kastély temploma.
Ezután mi az alagsor éttermében ettünk, majd egyik társnőnkkel történt egy baleste ezért most nem fejezem be a leirásomat, hanem legközelebb.