Nagy utazás - befejezés

Ahogy már korábban irtam, hármasban a kastély alagsorában kialakitott étteremben megebédeltünk. Önkiszolgálás és kedves kiszolgálók voltak. A fényképen látható, hogy ide is került egy gobelin. Kijövet az étteremből Mariann észrevett egy üzletet és beakart menni. Mire én odaértem, csak azt láttam, hogy megbotlott és hárman hozzáugrottak. De sajnos még egyet lépett és elesett. Nyilt lábtörése volt. Az egyik hölgy (nem tudom ovos volt-e vagy egészségügyi dolgozó) nagyon készséges volt és szólt az ottani rendfenntartóknak, hogy ne engedjenek be senkit és a sebet egy papirzsebkendővel törölte. Férjem elmondta, hogy a következő nap elhagyjuk Angliát és hazautazunk. De a törés láttán mondták, hogy mentőket kell hivni. Férjem elment a buszhoz, hogy a vezetőnek telefonáljon, mivel nem volt térerő. Megkérdezték tőlem, hogy én milyen nyelveken beszélek. Mikor mondtam, hogy német, lengyel, orosz, csak a fejüket csoválták, de hamarosan megjelent egy fiatalember aki beszélt németül (rosszabbul mint én, hiszen németből passziv a tudásom) neki elmondtam ugyanazt amit a férjem. Hamarosan megérkeztek a mentők. Két nő volt. Elöször felvette a kék kesztyűjét, majd levette a beteg lábáról a cipőt, zoknit, egy zacskót vett elő abba tette az elhasznált papirzsebkendőket. Elővette azt a kék csomagolót, amibe a lábát majd becsomagolják. Levette a kék kesztyűt, kidobta és felvette a fehér kesztyűt és azzal nyúlt a beteg lábához. Kérték, hogy menjek velük a kórházba, de mivel nem tudok beszélni igy a férjem vállalta, de ő mint férfi nem biztos, hogy egy nő mellett jó lett volna. Szerencsére jött az egyik utitársunk a lányával igy ő ment el Mariannal. A kórházban már várta vezetőnk. Több mint 10 napig volt ennek a kisvárosnak a kórházában és egy 4 órás műtétet hajtottak rajta végre. Kétszer hivtak hozzá magyarul tudót, hogy nehogy valami félreértés legyen. Késöbb kiderült, hogy a műtősnő magyar. Végül mentővel Londonba szállitották és onnan repülővel haza, majd itt a János kórházban volt még egy hetet. Hat hétig járógipszet kap és utána rehabilitációra kell járnia. Elmesélte, hogy a műtét előtt kapott egy papir karperecet és arra az aznap kapott gyógyszereit irták fel. Igy az altató orvos ez alapján tudta, hogy mit kell neki adnia. Sajnos nagyon kellemetlen ha ilyen baleset történik valakivel, mert mindenki sajnálta, de azért csak a saját érdekeit nézte. Igy nem tudtunk elmenni abba az áruházba, ahová terveztük és nem mindenki tudott bevásárolni. Másnap mentünk a csalagúthoz, hogy átmenjünk rajta. Én azt hittem, hogy olyan lesz mint a mi alagútunk, de semmit se láttam, ültem a buszban aztán közölték, hogy már átértünk. Elmentünk Aachenbe ott megvacsoráztunk és másnap egy hosszú út után éjfélre a kiinduló pontra érkeztünk. Fárasztó volt, de érdekes. Mi elhatároztuk, hogy kettesben elmegyünk, de persze az olimpia után.