2016. július 17., vasárnap

Rendteremtés

Sok blog foglalkozik a rendcsinálással. Részben szükséges, de divatos téma is. Megvettem KonMari módszeréről a könyvet magyarul. Kicsit szájbarágós, hosszú, de érdekes. Aztán elkezdtem keresgélni a neten és több angol nyelvű videót találtam. A legérdekesebb egy átlag amerikai (brooklini) négytagú család lakásának a rendbetétele volt konmarisan. (sajnos közben törölték).
Most tegyük félre azokat a megjegyzéseket, hogy könnyű nekik, hiszen mennyivel nagyobb a lakásuk milyen sok szép holmijuk van stb. Én inkább azt vettem észre, hogy hiába van nagyobb lakásuk, sok holmijuk, a rend ott sem mindenhol az előnye a háziasszonynak.
Milyen következtetéseket vontam le? Először is Gina (a háziasszony) szinte minden zugát a lakásnak lefényképezte és odaadta Marie-nak. Utána ő többször elment és egy-egy részt igyekeztek rendbe tenni. Sok zsák megtelt míg valahol rend lett. Korábbi blogokban azt olvastam, hogy nincs szó arról, mi lesz a kidobandó dolgokkal. Inkább azt vettem észre, hogy a feleslegtől váljunk meg és ne gyűljön fel. Sok mindent lehet tanulni ezzel a módszerrel, de pl. Magyarországon bizonyos szokások évtizedekig belénk rögzültek. Pl. a pulóvereket, konyharuhákat, ágyneműt mi polcokra tesszük egymásra. (kivasalva!) Tény hogy ez így szebb de az álló elhelyezés praktikusabb. Viszont akkor vagy átlátszó kosarakba, dobozokba kell tenni, vagy komódokba fiókokba rakni.  Régen (a magyar parasztvilágban) a lánynak a ruhái a kelengye ládába volt. Amit nem hordott azt a ruhák tetejére tette. Mikor a láda megtelt, akkor a benne lévő ruhákat megfordították az alsó került felülre és így a divat körforgását is lehetett követni!  
Mindenesetre én igyekszem megfogadni KonMari tanácsait és rendet rakni a lakásban. Kb. 10 évvel ezelőtt a lakásunkat felújítottuk és ki kellett költözni.  A legnehezebb volt a meglévő holmikat dobozolni. Három részre osztottam a dolgokat. A dobozba kerültek azok, amikre szükség lesz. Két nagy fekete zsák volt. Az egyikbe kerültek a kidobandók. (ezeket a lépcsőház egy félreeső részén tároltuk, amíg nem lesz lomtalanítás) A másik zsákba kerültek azok a dolgok, amik használhatók. Ezeket elvittük a Máltai Szeretet szolgálathoz. Akkor még nem volt adománybolt. Azt vettem észre, hogy a Máltai egy nagyobb lakótelep közepén volt és többen hoztak oda holmikat. Talán ez a helyes, hogy a felesleges holmikat adjuk oda azoknak akik még hasznát veszik. 
A legnehezebb feladat a foltvarró holmik között selejtezni ill. rendet csinálni. Na erre kell kitalálni a KonMari módszert. 

2016. július 2., szombat

Foltoskodás

Tegnap, azaz július 1-én volt a szentendrei Skanzenben a jánossomorjai házban egy kékfestő kiállítás. A kékfestő anyagokat Szirén gyűjtötte össze a szorgalmas foltvarróktól és helyezte el ebben a parasztházban. A rendezvényt a Magyar Foltvarró Céh szervezte.
Ime a felújitott Skanzen bejárata.
A rendezvény megnyitása, a Céh elnöke, Szirén és a Skanzen képviselője
Anna aki a magyarországi foltvarrást és ezen belül a kékfestő anyag használatát elterjesztette, Edittel, aki a képeket készítette én csak kölcsönvettem tőle, mert szebbek mint az általam készített telefonos képek.
Nekem ez a kedvencem a patchwork és a himzés keveréke
Az ágyon a hires Dear Jean, amit egy falon jobban szemre tudtunk volna venni, de így is nagyon szép.
Ez a másik ágyon elhelyezett terítő.
A sarokban az asztal és a szekrény kékfestő teritővel és öltözékek
Az ablakokon a kézi szövésű függönyök subrika díszítéssel.
Az épület másik részében a textil készítésről rövid tájékoztató és egy szövőszék volt látható. 
Érdekes volt a kiállitás, a megnyitó és a szobák megtekintése után a szaletliben menta és bodzaszörppel kináltak, valamint pogácsával. 

Végezetül nem a kiállításhoz tennék  egy megjegyzést. Régen kb. 5 éve voltunk a Skanzenben, előtte szinte évente mentünk, fiaimnak sok mindent megmutattunk, amit csak itt tudtak megismerni. Gyerekkorunkban férjemmel abban a szerencsében volt részünk, hogy faluhelyen nyaraltunk és  hasonló házakat láthattunk ill. lakhattunk benne. Jó volt minden évben kilátogatni és később nem okozott gondot külföldi vendégeket kalauzolni és mesélni a látottakról. Most autóval mentünk és tudtuk, hogy valahol Szentendre közepén balra kell fordulnunk. Az interneten megnéztem az utca nevét, ahol a Skanzen található. Sajnos kis térképet magáról a Skanzenről nem találtam. Nagyon kellett nézegetni a kiirásokat, amelyeknek a többsége valamilyen céget jelzett, majd kisebb betűkkel, de megtaláltuk a Skanzen kiirást. Utána csak mentünk, majd Szentendre vége volt és csak az utat láttuk. Távolban látszódott egy épület, gondoltuk ez lesz az. Végül ott is láttunk egy kiirást. Persze ezek a táblák olyan kisméretűek voltak, hogy könnyen eltévedhetett bárki. Újdonság, hogy egy sorompó várt, ahol a jegyet leszakítva azon azt olvastuk, hogy egy óra ingyenes a többit a pénztárba kell befizetni. Egy alacsonyabb épület volt oldalán a bezárt pénztárakkal. Az ajtón egy behajtani tilos tábla. Valakit beengedtek mi megkérdeztük hol van a bejárat. Hosszas rákérdezésre megmondta a hölgy, hogy a fenti sárga házban. (gondolom nem mi voltunk az elsők, akik ezt kérdeztük!) A sárga épületet (szerintem vajszínű volt!) több lépcsőn értük el. Igazán tehettek volna egy nagyobb táblát, hogy bejárat! A pénztárba egy hölgy a nevek elhangzása után beengedett. Vele szemben volt az információ, ami akkor üres volt. Egy szimpatikus vasutastól kértünk felvilágosítást, hogy találunk el a kiállítás helyszínére. Nagyon kedvesen és részletesen elmagyarázta és eljutottunk a kiállítás helyszínére. A ház bejáratánál felírás mutatta, hogy itt van a foltvarró kiállítás. Igaz az ajtó be volt hajtva így csak a szemfülesek láthatják. Kifelé menetkor egy ismerős házaspárral mentünk, mivel a kocsinkból valamit átakartunk tenni az övékébe. Közöltük, hogy nekünk még fizetnünk kell. Erre mondták, hogy nem pecsételték le a parkolócédulánkat? Ugyanis az ingyenes bejutáshoz ez is járt. Férjem elment a pénztárhoz, ahol a jegyet kaptuk, ők átirányítottak az információhoz, aki felírta a cédula számát, majd a kedves vasutas megmutatta, melyik pénztárhoz menjünk, ahol lenullázzák a jegyünket. Az ismerősünk kocsijára nem nyílt meg a sorompó. Szerencsére akkor jött be egy ott dolgozó kocsijával és elküldte a vezetőt, hogy a parkolójegyet vigye a pénztárhoz, ahol lenullázzák a jegyét. Nekünk sikerült a sorompó felemelés. Ezek a dolgok mind apróságnak tűnnek, de kis odafigyeléssel elkerülhető. Pl. az épülethez egy nagyobb nyílt a virágok előtt mutathatná a bejáratot. Az információnál lehetett kapni kis információs anyagot (mikor ott voltunk akkor éppen elfogyott) ezt pl. a honlapon lehetne letölthető formába feltenni. A szentendrei információs táblákról nem beszélek. A honlapon több információ lehetne az elérhetőségről. Pl. a HÉV végállomásától milyen busszal lehet odamenni, annak a menetrendjét stb. Hiába írtam le mindezt? Nem, mert remélem ha legközelebb megyünk, akkor ilyen gondokkal nem találkozunk. Időközben alaposabban átnéztem a Skanzen honlapját és megtaláltam a busz menetrendet és a skanzen térképét. Igaz nem az amit az információnál osztogatnak. A honlapot a Skanzen jegyárak címszó alatt találtam, ahol aztán ott volt az elérhetőség. Később rájöttem, hogy magát a skanzent kibővítették ezért találtunk meg dolgokat nehezebben, hiszen korábban a bejárat után szinte a faluban éreztük magunkat.  Igy pedig szinte a falu szélén voltunk.