2019. július 25., csütörtök

Csak úgy!

Alcímnek az unokáim lenne, de csak azért, mert sikerült képet kapni róluk. Annak nem nagyon vagyok a híve, hogy a közösségi hálón mutassam be őket. Lehet, hogy kellene, mert így sok ismerős és rokon megnézhetné fejlődésüket.
Fiamék az egyik szobájukat, amelyikben a két gyerek van, átalakították. Azaz kettéválasztották, hiszen egy lány és egy fiú másként szeretne elkülönülni. Nagyon nem értettem, hiszen nálunk két fiú volt egy szobában. Igaz mindkettőjüknek külön asztalt biztosítottunk, aminek az lett a vége, hogy a kisebbik fiú a nagy szobában lévő dolgozó asztalt és vele együtt a nagy szobát vette igénybe. Ezt mi természetesnek találtuk, hiszen csak este voltunk otthon. Igaz a varrógép használatot erősen csökkentette.
Mialatt a két unoka szobáját alakították, addig a Tatánál és a Mamánál voltak. Tata sajnos beteg, azaz nem szabad neki dolgozni, ezért a gyerekek voltak körülötte és ezzel még segítettek is. Közben unokatestvérük 18 éves lett amit közösen megünnepeltek. A fényképen kis Gergő 18 éves és Ákos 13 éves, Viola 11 éves látható. Jó igy látni őket. Emlékszem egy kis takarót varrtam Gergőnek mikor megszületett. Hát így
megy az idő. Két kis húga nem volt itt. Azt kívánom, hogy egészségben láthassuk őket. Gergőnek még egy éve van az érettségiig, de már sikerült német és angol felsőfokú nyelvvizsgát letenni, így még gondolkodik a tovább tanuláson.

2019. július 21., vasárnap

Csak úgy!

Mostanában kevesebbet járok a városban, azaz pl. Pestre ritkábban jutok el. Igaz villamossal és metróval gyorsan el lehet jutni. De azért csak elmegyünk mindenhová. Az, hogy Budapest szép, az nekem természetes. A Parlament szinte mindig előttem volt. Mikor a Donáti utcában laktunk, sokáig a konyhaablakból is láttuk, de a villamos onnan indult- A 9-essel mentünk a Margit hídig. Később pedig a metróval a Batthyányi téren szálltam ki. Az unokáim a Várban jártak óvodába és gyakran hoztuk el, majd miután ők pedig a Mária térre költöztek onnan mindig látni a Parlamentet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy városunk szépségeit olyan természetesnek veszem, hiszen mindig látom. De bárhová megyek minden tetszik. Most találtam egy képet az esti Dunáról és nagyon megtetszett.  Ne felejtsem el, hogy ez a szép város szülőhelyem és itt éltem le életem nagy részét kivéve azt a 11 évet amit más városokban éltem. Azokhoz is húz a szívem majd azokról is írok. 
Most olvatsam, hogy Budapest 145 éves lett és ebből az alaklomból egy nagyon szép fotósorozatot kaptam. Az egyik nagyon szép és kedves épületet mutatom be a Budapesti Műszaki Egyetem K épületét. (amikor ide jártam, akkor még szó sem volt e szemben lévő "báláról")


2019. július 2., kedd

Csak úgy!

Pár dolgot akartam írni. De ehhez egy kicsit az életemből is kell egy két dolgot leírni. Mint írtam, nyugdíjas vagyok, azaz régen születtem Budapesten. A budapesti klinika Ludovika téri részlegében. Később ez a tér a Kun Béla térre változott majd megint Ludovika tér lett. Egy ideig Kőszegen éltem, mivel apám ott dolgozott, de aztán visszaköltöztünk Budapestre az I. kerületbe. A fő tér környékünkön a Széna tér volt. Ugyan mellette volt a Széll Kálmán tér, de onnan pár villamos indult és mi arra nemigen jártunk. Nekünk a Hattyú utca majd a Donáti utca és a Batthyány utca volt  a lakterünk. Később úgy adódott, hogy ezen a környéken dolgoztam több mint 20 évet. Elköltöztünk gyerekeink születése után azaz mikor már cseperedni kezdtek. A lényeg, hogy ez a környék gyerekkorom és ifjúságom környéke. Mikor a metrót megnyitották és a Széll Kálmán teret már korábban átnevezték Moszkva térré ez vált a környék központjává. (Kalef) 
Most avatták fel a Széll Kálmán-Moszkva téren Széll Kálmán szobrát. 
A tér is megszépült és zöld lett. Sok kritika érte, de sokan szeretik. Már jól kiigazodok rajta.
A vízesés nagyon kedvelt, különösen a gyerekek körében. Egy kifogásom van csak. A cigarettázók a csikkeket eldobják a téren. 
Fodrászhoz a Hattyú utcából nyíló utcába járok. Mikor elmentem az utcán akkor vettem észre, hogy a járda szélén a "betöréséket" patchwork mintára festették, ami igen hatásos. 
Olyan érdekesek és mutatósak, hogy lefényképeztem. Hiába a szívem mindig visszahúz erre a környékre.