2009. július 31., péntek

Tábor-folytatás

Talán nem kellett volna tegnap megirnom a tábori élményeimet, mert nem elég pozitiv szemlélettel irtam. Köszönöm minden hozzászólónak az észrevételeit. Hiába ezek a tapasztalatok igenis egy táborban eltöltött idő után jönnek elő. Most kezdenek bennem is leülepedni az élmények és csak a szépre emlékezem. Talán azért van mindig kissebbségi érzésem, mert nem tanultam még meg kukacolni. De ezt nem tartom bűnnek. Ami késik az nem múlik. Azonkivül a kézivarrás is van olyan szép és jó. Félretéve mindezt, én nem mutattam eddig be semmit, amit én készitettem, igyekeztem a mintadarabot mutatni (igy a tájképek közül mind Editke munkái, sajnos a tűzés nem nagyon látszik, de az is nagyon szép!)
Pozitivan álljunk hozzá, az egyik nagy tanulásomat és eredményemet mutatom.
Első nap készitettük Szirénnel ezt a zacskótartó babát, amit biztos mindenki ismer. Készre is varrtam.

Otthon aztán elfoglalta méltó helyét, azon a kis szekrényként, ahol a nylon zacskók és egyéb szelektiv cuccok vannak. Ami viszont az ujdonság, az a baba mellett található kis nylon háromszögek. Egy előttem ülő foltostól tanultam és nagyon jó ötletnek tartom. Most a nylon zacsikat három csoportba sorolom. A babában lesznek a közepes méretüek (olyan tesco nagyságúak) Egy kisebb zacskóban (hogy tudjam, hogy ezek kicsik) a kis méretűek. A nagyok pedig egy nagyobba. Igy minden belefér a szekrényke keskeny részébe, sőt még az elegánsabb "kukázós" táskák is. Nagyon köszönöm annak a foltostársamnak-sajnos a nevét nem tudom- aki ezt megmutatta. Azóta hajtogatom a zacskókat.

Lehet, hogy a kép nem jó, de ez Cseh Margitka art quilt-je. Én nem is tudtam, hogy kezdjek neki és egyáltalán mi lesz abból amit csinálok. Végül -szerintem-nem lett rossz. Még nincs kész. Ugyanis himezni kell és lehetőleg olyan himzésfajtákkal, amiket nemigen használtam. Valahogy a franciacsomó eddig nem akart összejönni, most egy két mutatás és már négy szálat elvarrtam. Megtanultam a magvetés és két térbeli himzésfajtát is, sőt a kinai csomó készitését a fonal végére. Szóval olyan sok apró kis trükköt, amit elvileg tudtam, de vagy nem sikerült, vagy nem tudtam hol használjam.

Dobray Zsuzsáról már sokat hallottam és a "könyvéről" Ez a könyv egy nagy dosszié szerüség, ahol igen jó minőségű olyan szövet állagú vlies "lapok" vannak és ezekre gombostűzi a gyorsvarrási mintáit. Igy leszedhetők és megmutathatók. Meg kell jegyezni, hogy minden mintadarab igen jó minőségű ameriaki anyagból van!


A gyorstechnikák alkalmazására is mutatott példát. Az volt a jó, hogy nem tanultunk olyan nagyon sok dolgot, de amit tanultunk azt meg is varrtuk. Igy ha jegyzeteltünk, ha nem, a mintadarab megmaradt nekünk. Nem biztos, hogy a jegyzetelés alapján szintén megtudnánk egy félév után varrni. Habár az ügyesebbek biztos megvarrnák!

Ez is egy gyorstechnika a "könyvből" de itt vannak Zsuzsa hire "cérnanyuszijai". Ugyanis ő a leeső háromszögeket nem dobja el, hanem összegyüjti és összevarrja. Ezeket gyűjti és ezekből sokmindent tud késziteni. Ezen a képen a bal felső sarokban látható egy cérnanyuszikból összeállitott blokk, amiből hűtőmágnest készit. De ott vannak a gépe mellett, hogy kezdésnél erre menjen rá és akkor az estleges csücsköt nem kapja be a gép.

Ezt kaptuk "házi feladatnak" asok kis cérnanyusziból és maradékból.
Bemutatta a "foltos tragédiáit" ami a kiállitásokra készitett művei voltak, vagy méretben vagy határidőben nem fértek be. Nagyon szép pontos munkák voltak.
Bihari Zsókától a kész munkák végső kidolgozását tanultuk meg. A hullámos befejezésnek egyik trükkje pl, hogy zikk-zakk ollóval vágjuk le a fesleget és akkor nem kell bevagdosni. De a selyemhez ha Optiron keményitőt használunk, könnyebb vele dolgozni és jobb a szórófejesnél is.
Végül maradt az értékelés, minden előadó értékelte a szerinte legjobban dolgozót. Nekem az tetszett ebben, hogy nem a befejezett munkát, hanem a hozzáállását értékelte. Ez erőt adott a kevésbé gyakorlottaknak. Volt egy vászonszatyor pályázat, amit kitettek egy kötélre és "dijaztak". Volt köztük, ami-szerintem- már súrolta táska kategóriát (bélés, zippzárós zseb) de nagyon sok ötletes volt köztük.

Ezek voltak a dijazottak. A fődijat a zöld nyerte (sajnos rossz a fotóm) aminek talpa is volt és a trapéz alakot kinyitva egy igen nagy szatyrot kaptunk. A két kicsi az a fajta, amikor alúl van egy kis zippes "táska" és ebbe teszik a szatyrot.

Ezek az ablak másik felén voltak a "futottak még" kategóriából.
Kapott mindenki egy-egy oklevelet, hogy résztvett a VII. békási táborban.
Szóval igazatok van, inkább a minőségre kell rámenni, nem pedig a mennyiségre, persze törekedni a minél több dolog megtanulására. (pl. bizonyos meglepik rovására!)

2009. július 30., csütörtök

Tábor


Táborban voltam a békási táborban. Békásmegyerről mindig egy nagy lakótelep jutott az eszembe és most kicsit közelebbről is módom volt megismerni. Kellemesen csalódtam, mivel sok kis park, növényzet és nemcsak magas házak voltak. A jól ellátott üzleti rész után jön a lakótelep és valahol a zöldben volt az iskola, ahol a tábor volt. Ez egy bejáró tábor, ami azt jelenti, hogy reggel 9-re mentünk oda és este 6-ig maradhattunk. Ennek van jó és van rossz oldala. Jó oldala, hogy otthon saját ágyadban alhatsz és nem zavarsz másokat alvásodban. Rossz oldala, hogy otthon a házimunka megvár és ha otthon nincs még egy géped, akkor nem tudod hazavinni az aznapi munkát. Mert bizony aki lassan dolgozik, annak több idő kell. Én ilyen vagyok, mert rájöttem, hogy pontosan szépen lassabban tudok dolgozni, de téveszteni igy is téveszthetek és akkor bizony fejteni kell! Az ott alvósnál esetleg este 6 óra körül tartasz egy két órás szünetet, pletykálsz és ismerkedsz, aztán folytatod a munkát ameddig birod. Igy többekkel megismerkedhetsz. Mivel ez aránylag összeszokott társaság volt, ez az igény persze nem merült fel. Ahogy észrevettem, sokan gyorsan és szépen dolgoztak. Saját hibámul róvom fel magamnak a kukacolás tudásának a hiányát. Szóval ezt még meg kell tanulni. De ebben is a gyakorlás a lényeg. Persze a gyakorlottaknak is kellett idő, hogy a faliképet letudják tűzni, azaz valami mást kihagytak. Két csoportra voltunk osztva és az előadók ennek megfelelően kétszer adták le az anyagot. Nagyon sokmindent tanultunk és a fáradtság talán nem is annyira fizikai volt bennem, hanem a befogadókészségé. Nem mintha nem értettem volna meg, de sokfelé figyelni és dolgozni egy kicsit fárasztó. Mivel gyakorlatilag semmit sem fejeztem be, igy elmaradt a siker élmény. Most már tudom, hogy kell felkészülni és mi az amit kiszabad hagyni, és mi az amit végig kell csinálni. Ez is egy jó tanulság volt. (volt egyszer egy fönököm, aki azt mondta, mikor sok feladatom van, akkor rangsoroljak és egyet vigyek végig, atöbbi megvár és utána biztos gyorsabban fogom tudni megcsinálni - sajnos igaza volt!) Persze az is zavart, hogy láttam a többieket (vagy csak azokat néztem?) akik mindent megcsináltak gyorsan, szépen.
Na ezeket félretéve sokat tanultam. Olyan apróságokat, ami segit a későbbiekben. Egy dolog - már nem tudom hányadszor! - megint előjött. Pontosan jó szerszámokkal és jó anyagokkal lehet. Ha két anyag nem összeillő, akkor a végeredmény sem lesz jó! Sajnos egy-egy mm eltérés is meglátszik a végeredményen. Ezek arany szabályok, amit természetesen tudok, de ha hibáztam akkor sajnos erre kell mindig mindent visszavezetni. Aztán ha sietek, akkor hibát követek el.


A tájképeket már Tatabányán is megcsodálhattuk, itt viszont Kosztelnik Editkétől meg is tanulhattuk. Ezek az ő művei és kár hogy a tűzés nem látható, de ügyelt arra, hogy ne csak kukacolási görbék legyenek rajta, hanem a háztetők, ablakok megfelelően legyenek tűzve. Most már belelátom a felrakott anyagokba a házakat és a következő képem biztos más lesz.


Szirén többek között ezt a baby blokkot tanitotta, amivel én személy szerint megkinlódtam. Igaz az az orosz mondás, hogy hétszer mérj, egyszer vágj. Nálam ez bevált, mivel vágás előtt vettem észre, hogy a csikok vagy el vannak vágva, vagy keskenyebbek. Igy megtanultam jó a vágási technikát és sikerült még két háromszöget valakitől kapnom. Viszont elment az idő. A varrásvédő neszeszernek nagyon örültem, hogy tanultuk. Itt vannak készek és félkészek. Én nem mertem az én félkészemet kitenni. Pedig lehetett volna. (ez is egy tanulság!) A papucs egy meglepi foglalkozáson készült, nagyon jópofa volt.


Itt a katedrál és a "tanitó néni" Bajkay Marika. Ő tanitotta még a gyöngyös origamit. Ezeket mind sikerült megcsinálnom. Az origamis lap tk. igen könnyű, de nekem sikerült elszürni ill. rosszul (forditva) varrnom igy fejthettem és kész lett. Gyöngyözni nem gyöngyöztem ki, mivel a szinátmenetes lila nem nézett ki jól a lila szöveten. Fehér gyöngy kell.
Hamarosan folytatom, mert más dolgom akadt és a kép húzogatás kicsit macerás.

2009. július 24., péntek

Foltoskodás

Gubike hivta fel a figyelmemet, hogy Katafolt helyett Katafát irtam. Tényleg Katafolt az inspirálója a táskának, illetve az ezen az uton való haladásnak. (már készülnek a következők)
Sajnos a nick nevekkel úgy van az ember, hogy egy idő után már a nem is a rendes nevén szólitja az illetőt, dehát ha ő adta magának, akkor biztos szereti. Nekem csak a tudatlanságom az oka, hogy nem Komórka blogja cimet adtam, hiszen igy jobban ismernek. Végül azért változtattam meg lomaquilt-re a blog nevét (azaz inkább az avatar-ét) mert azt használom logóként. A cimkémet is igy csináltam. Ez inkább kifejezi nevemet és tevékenységemet.
Ja és hogy Katafa se maradjon ki az ihletésből! Nála olvastam (honlapján sok jó tanács van) ha nem tudjuk a sok szin közül melyikkel varrjuk a szines darabunkat, akkor varrjunk szürkével. Na én ezt azóta is betartom. Az "ólomüveges" képemet is szürkével varrtam és bevált! Úgy látszik tudta alatt valami motoszkált bennem, hogy az ő nevét irtam. Én hiszem, hogy semmit nem csinálunk véletlenül, azaz a véletlent valami irányitja bennünk.

2009. július 23., csütörtök

Foltoskodás


Készülve a táborra, azért csak megfertőzött Cicvarek és Katafolt. Igy muszáj volt megcsinálnom a kilenc négyzetből vágott foltos blokkok. Mivel egy mintát kell csinálnom ahol a fehér az alapszin, ezért tettem közé fehér csikokat. Ja elfelejtettem mondani, hogy mindezt az itthon található maradék anyagokból csináltam. Ennek van előnye: ezek az anyagok eltüntek, de hátránya, hogy nem egyforma vastagságu anyagok kerültek egymással össze. Elvileg nem ártott volna a vékonyabbakat vliesre tenni, de nem volt vékony vliesem, próbának meg jó volt ez igy is. Ezt a technikát én úgy ismertem, hogy négy db. négyzetet vesz alapul és összevarrás után többször vágja el. Rájöttem, hogy a 25x25 kiinduló négyzet jó méret. Az én példámban végül 20x20-as blokkok jöttek ki. Ha egy kicsit másként vágom és kevesebb négyzetből akkor esetleg kisebb lesz.
Fényképezni úgy fényképeztem, hogy az ablakra a függönyre tűztem ezért a varrásráhagyások átütnek azaz úgy néz ki, mintha ólomüvegtechnikával csináltam volna.

A táskát Katafa mintája alapján csináltam. Direkt nem lett széles és hosszú mint a videón, igyekeztem nem túl nagyra, de legalább annyira nagyra, hogy egy A4-es dosszié beleférjen. Elöször -bevallom töredelmesen - egy kis példányon kézzel varrtam, próbáltam ki. Alig akartam elhinni, hogy milyen egyszerű megvarrni. A vállpántja rövid lett, ezért középen fekete szövettel egészitettem ki, aminek a közepébe kemény vliest tettem és letüztem. (nem látni, mivel a kistáska van előtte) Ezáltal ez a rész kicsit nehezebb és a vállamról nem csúszik le. A kistáskát egy spanyol blogon láttam, de mikor megvarrtam, akkor jöttem rá, hogy kicsit hosszabbnak és alacsonyabbnak kellett voln lenni. Nem baj, igy jobbam tömhető.
A disz két hatszögre hajtogatott anyagból van és a tetején egy fehér gomb, aminek a lyukaiba 4 szem zöld gyönygyöt varrtam (a sárga anyagba piros és zöld minta van, a bélés fekete)
Ez a fazon szerintem nem táska, inkább szatyor, de ha a külső részét vliesre ültetem és letűzöm, akkor inkább táska.
Köszönet Cicvareknek és Katafának az inspirációért. (elnézést, hogy nem teszem ide a linkjeiket, de nagyon meleg van, nem akarok most próbálkozni!)

2009. július 20., hétfő

Pasis dolgok

Milyen gazdag a magyar nyelv. Gondoltátok-e volna, hogy egy betű megváltozásával szinte az értelem is megváltozik? Én még úgy nőttem fel, hogy pasasok voltak. Nem volt pejoratív, de egy lánynak nem pasasa volt, hanem fiúja. Aztán feltűnt a pasi szó. Ez valahol átmenet a fiúja, barátja és ismerőse között. Nem bántó, nem pejoratív, elfogadható. Ugyanez vonatkozik talán a nőcis szóra is. Ez fiatalosabb mint pl. a nőies. Szóval változik a nyelvünk és örvendetes, hogy kis változtatásokkal a magyar nyelvünkkel tudjuk kifejezeni ezt a változást. Jó dolog idegen nyelvet tudni, de ha van saját nyelvünk akkor azt gazdagitsuk.
Nemrégen elővettem a Magyar közmondások könyvét. nagyon érdekesen mutatja be, hogy egyes nyelvek ugyanazt a fogalmat, azaz közmondást hogyan fejezik ki. Ha nyelvész lennék, akkor biztos tudnék erre is magyarázatot adni. Nagyon régen pl. ha valaki a Rigó utcában akart nyelvet tanulni (akkor az volt a N 1) akkor magyarból kellett felvételizni.
De a pasis téma úgyebár foltos formában vetödött fel. Régebben a férfiak nemigen hordtak olyan táskát, amit pw technikával lehet előállitani. Ezért inkább a fiatalabb korosztálynál lehet elképzelni a táskát. Minden korosztálynál elképzelhető a nyakkendő tartó, vagy ing tartó. De ezekre akkor van szükség, ha gyakran utazik. Amerikai ujságban láttam crazy technikával nyakkendőt és mellényt. Nem hiszem, hogy nálunk a hétköznapi pasiknál sikere lenne. Amire gondoltam, hogy pl. szép ajándék lenne, az pl. irattartó formájú tartó két rekesszel, kártyáknak kártya mintás anyagból. (én a Hunyady fiúknál vettem tavasszal)
Végül egy régi emlék. A férjemmel nem egy helyen laktunk tanulmányaink alatt kollégiumban. Ő egy kétágyas szobában én egy négyágyasban. Mikor a szomszédja a barátnőjéhez költözött, természetes volt, hogy én oda költöztem. (rajztábla stb.) Az ágya egy pokróccal volt letakarva nappalra és rajta egy fehér párna. Én egy zöld szőttes mintás anyagból - valamikori szoknyámból - varrtam rá egy cserélhető huzatot nappalra. Nagy sikere volt. Ez egy "pasis" ajándék volt. Már sajnos nincs meg, de a házasságunk még megvan!

2009. július 19., vasárnap

Foltoskodás


A vasárnapomat foltoskodásnak szenteltem (egyéb házi munkák mellett). Ez abból állt, hogy rendet csináltam a varróasztalomon. Hiába van szép nagy varróasztalom, ha azon nehéz rendet tartani. Talán úgy lenne jó, ha egy sarkom lenne, ahol egy asztal egy szekrény és egy polcos rész lenne, valamint szabad falfelület. De úgyebár mindig mást akarunk, mint ami van! Van egy nagy asztal és kész. Alatta egy ágyneműtartó ami igen alkalmas a vliesek, és nagy darab akármik tárolására. Hiába vettünk három darab fiókos tárolót és kettő darab dobozt, négy fiókost kellett volna venni és négy dobozt. Miért? Nem az anyagoknak, hanem a varráshoz szükséges rövidárúnak nincs hely. Nagyon helyes kis kosárkákban vannak, de azok mind az asztalon. Igy olyan rendetlenség van. Hiába rendeztem szinek szerint az anyagokat, amivel nem tudok mit kezdeni, azok a turkálóból és más helyekről kapott anyagok, amiket nehéz formára hajtogatni, mert vagy kicsik, vagy nagyok. De pl. a nagyok (pl. dunyhahuzat mintás) nagyok jók hátlapoknak stb. Tehát rendcsinálás volt, aminek még nemigen találtam helyet azok a félig kész munkák UFO-k és a kész munkák. Aztán az irodalom. Az más helyen van, de ohatatlanul gyűlnek a szabásminták, innen onnan szerzett, nyomtatott lapok. Ezeket dossiékban rendezem, de azoknak is kell hely. Na tegnap rendet csináltam, a vágólapom üres. Ami a legjobb, megtaláltam egy nagyon régen vásárolt Fiskars késemet. Valahogy nem tudtam használni. Nem tudom miért. Aztán kaptam egy Olfa-t de annak a kése nem birja sokáig. Tegnap kipróbáltam a Fiskarst és nagyon jó. Különben jó helyen volt, de ott nem kerestem.
Készülök táborba a hétvégén. Sokmindent kell előkésziteni, és tényleg jobb ha otthon előkészülünk, legyen időnk ott csak a varrással foglalkozni. De bizony időigényes és helyigényes. Már csak azért is, mert elő kell szedni egy csomó anyagot, kivágni stb. Aztán kisdarabokat keresni. Viszont az nagyon jó, hogy a gépem állandó helyen van és bármikor leülhetek mellé. Talán igy lehet sokmindent megtanulni. A tábori pontok között sok érdekes van, remélem sokat tanulok. Ennek ellenére Katafolt táskái nagyon megfogtak, megnéztem a videót a készitésről és "bekattant". Már régen szemezgetek ezzel afajta táskával, de másként képzeltem a szabását. Nekem van egy készen vett (impregnált textilanyagból) de az kicsit másként van szabva és zippzárral záródik. Igen kényelmes addig amig nem kell belenyúlni. Attól kezdve kétkezes lesz azaz le kell tenni és úgy belenyúlni. Apróságokat nem lehet benne tartani, mert azt nem lehet megtalálni. Na ezért gondoltam, hogy ezt a táskát kipróbálom.
Jövőre viszont elszeretnék menni olyan táborba, ahol táskát varrunk. Egyenlőre kicsit zavarnak azok a táborok, ahol sokan vannak, nem tudom miért. Talán azért, mert félek, hogy én lassabban dolgozom, vagy nem oylan szépen és nem tudok lépést tartani stb. De szerintem ez másokban is van, lehet, hogy csak én érzem igy. Mindegy most táborra fel és készülünk! Még van mit csinálni, legalább két teljes napot. Aztán ha sikerül, akkor mutatok képeket is.

2009. július 14., kedd

Csak úgy


Mostanában inkább olvasó módban voltam, mint iróban. Sokat irok és ahhoz idő kell. Lehet, hogy egy-egy nyúlfarkincányi beirással kellene beérnem? Az viszont nem elegendő a bennem összegyűlt infoknak.
Mostanában minden nap valamit igyekszem csinálni, de ennek ellenére nem sok látszatja van. Ja és ez a nagy meleg. Ha meg lemegyek a városba, az legalább két órát elvesz. Tegnap orvosnál voltam, egy gyógyszert kellett feliratnom, amit a szakorvos irt fel. Mivel igy a szakorvos jelentését is be kellett mutatnom, két órát vártam. Igaz, a szomszéd orvos szabin volt igy lettünk sokan. Habár az asszisztens igen karakán nő és a gyógyszerfelirással, beutalóval és jogsi hosszabbitásokkal orvoshoz fordulókat saját hatáskörben gyorsan intézi. Mindenki sorszámot kap, de az ilyen "soronkivüliségtől" a számok csalókák. Én is a 12-st húztam, de előttem négyen voltak. Igaz akik bemennek, azokat megvizsgálják és ez már lassabb. Utána gyógyszertár, gyümölcsöt kellett venni, OTP pénz kivétel. Szóval elment egy csomó idő. A buszok ritkán járnak, azokra is várni. A nagy melegben úgy gondoltam felveszek egy szalmakalapot. Hát nem lett jobb. Ugyanis ezek a szalmakalapok csalókák. Van köztük egyfajta nagyon szép, de az nem igazi szalma, hanem műszalma és nekem abba beleizzad a fejem. Ezt a kalapot ajándékba kaptam, nekem is volt hasonló, de azt elajándékoztam. Van egy igazi szalmakalapom, de olyan széles a karimája, hogy nem szeretem.
Unokáimat már majdnem egy hónapja nem láttam, mivel elöször én voltam beteg, majd ők. Vilcsike sirt is, mikor karra vettem, aztán rájöttem, hogy azért nem ismert meg, mert nem volt rajtam a szamüveg. Mikor azt felvettem, akkor rögtön mosolygott. Sajnos olyan korban van, hogy nehéz vele. Karon lenne, de inkább azt szereti, ha fogjuk a két kezét és sétálunk. Minden érdekli, de nem mindent tud megfogni. Mindent ledob. Sok pici figurát vettünk az IKEA-ban, de mind a két gyerek ledobja, nem tetszik nekik. Egyedül Lonci kutyája marad meg. Egy macskát csináltam, de az se tetszett. Mindenesetre aranyosak az unokák kisÁkos többször kijelentette, hogy ő már férfi. Hát ez talán igaz is, minél előbb el kell hinteni bennük ezt a tudatot!
A nyaralásunk jó volt, de egy kicsit hiányérzetem volt, mert nem kézimunkáztam, csak előkészületeket tettem. Erre jött a tábor és az megnyugtatott. Hiába kell a kreativ kikapcsolódás. Egy szép képet tettem fel, ahol a falu és a távoli rész látszik. Olyan megnyugtató volt, mint a reggeli kakas kukorékolás.
Elöször mikor voltuk, nagyon finom pogácsával kináltak, és most is hoztak. Felirtam a receptjét, de most rákérdeztem egyes dolgokra. Ime a recept:
Sajtos pogácsa
Hozzávalók:
50 dkg. liszt
30 dkg. margarin
10 dkg. reszelt sajt
kis só
1 tojás
2,5 dkg. élesztő
1 teás kanál cukor
2 dl tejszin

A lisztben elkeverjük a sót, belegyúrjuk a morzsolt élesztőt, cukrot, margarint, reszelt sajtot, tojást és a tejszinnel jól begyúrjuk. Kétszer hajtogatjuk, de szünet nélkül. Folpackban betesszük este a hütőbe és reggel kivesszük, kinyújtjuk, megkenjük tojással, sajttal megszórjuk és kisütjük.
(Elöször én azt hittem, hogy tévedés a 30 dkg margarin, hiszen egy kocka 25 dkg. és a tejszin helyett tejföllel is jó. Az élesztőt én felfuttatnám. Na ezekre azt a választ kaptam, hogy a tejföltöl keményebb lesz és a 30 dkg. margarin azért kell, hogy jobban összeálljon. A tejszin nem fözőtejszin. Az élesztőt elég belemorzsolni. A hajtogatás és az éjszakai pihentetés viszont hozzájárul ahhoz, hogy a pogácsa sokáig friss maradjon.)
Mindenesetre kifogom próbálni, mert sok pogácsa receptem van, van igen jó kipróbált is, de ha ez jobb lesz, akkor lecserélem. A jó pap is holtig tanul nem igaz?

2009. július 6., hétfő

Tábor

Már harmadik alkalommal mentem táborba, ahol kevesen voltunk és elsősorban kézivarrással foglalkozunk. Az idén a "tanitók" a vendégek voltak. Ötleteinket elküldtük, képekkel és azzal, hogy mit kell elkésziteni, kiszabni stb. Végül mindent elkészitettünk, volt aki már ott, volt aki nem mindent, kinek mire volt izlése. Természetesem járt a szánk, ettük a vendéglátóink finom főztjét (sajnos finom volt és hizlaló) Ültünk a tornácon, húzodva mindig az árnyékba, esténként meg ment a szöveg, mivel már nem tudtunk varrni. Szóval jól éreztük magunkat. Mindenki elhozta a "kincseit" azokat másolgattuk. Én elvittem a rózsatűpárnámat, hogy legyen mibe beletűzni a gombostűket (köszönet Szigaminak a jó rajzért, ami alapján még korábban megcsináltam!) és kiderült, hogy nagy volt rá az igény, igy többen is megvarrták. Jól éreztük magunkat, kikapcsolodás és feltöltödés volt egyszerre!

Ez a kapu várt minket, mikor a busz megállótól megérkeztünk.

Ilyen tornácos épületben dolgoztunk, a tornácon (az épület L alakú, igy a tornác is L alakú volt) végig ültünk és dolgoztunk jó kedvben.

Már szokássá vált, hogy apró ajándékokat adunk egymásnak. Nem kötelező, de aki tud, az készit valamit. (én az idén lusta voltam és nem tudtam semmit késziteni, mea culpa, majd jövőre!) Ezeket kaptam, sajnos a fényképezési technikám még nem a legjobb igy a fehér kacsa feje kilóg. A jobboldali piros tűpárna az enyém, az nem ajándék.

Ez az egyik munkánk volt, egy úti varró készlet. Egy foltostársunk tanulta Szomor Ágitól és továbbadta nekünk. Természetesen ahány foltos, annyiféle kis készlet készült. Nem fényképeztem le a vendéglátó kismamánk nagyon szépen kézzel tűzőtt varrókészletét.

Ez a szombati ebéd utáni hadjárat a fogyókúránk ellen, de meg kell mondani, hogy a gyümölcsös és képosztás rétes nagyon finom volt.

Én a korakot mutattam be. Ez egy igazi kézzel készitendő kézimunka. Megirtam előre, hogy nem biztos, hogy mindenkinek ez lesz a kedvence, de nagyon sokan élvezettel csinálták. Itt van egy kész kis alapmunka.

Ez a szobatársnőmmel közös asztalunk még a munka előtt rendben. Késöbb kicsit másként nézett ki.
Mégegyszer köszönet a vendéglátóinknak, jól éreztük magunkat és úgy búcsuztunk, hogy jövőre Veletek ugyanitt!

2009. július 2., csütörtök

Nyaralás

Megjöttünk a Balatonról, ahol a legrosszabb időben voltunk. De ennek ellenére jól éreztük magunkat, pihentünk, olvastunk, sétáltunk, kézimunkázni valahogy nem volt kedvem, mert amit elkezdtem, az nem jött össze. Van úgy hogy fejben kigondolom és mikor elkezdem megvalósitani, akkor nem sikerül. Lehet, hogy valamit elszúrok? Talán csak tervezni kellene és valaki kivitelezné. Na de ezt azért mégse. Kedden érkeztünk meg, tegnap szerdán, mintha a munkahelyemen lettem volna, telefon, e-mai-elek, látogatók és ami a legfontosabb feladatok. Ma aztán bevásárlás és holnap megyek táborba. Kézi varrás. Persze közben átolvastam a "házi feladatot" és még mindig nincs kész, a legtöbbjét úgye géppel kell csinálni. A tábor pedig úgy jó, ha tényleg felkészülsz és az ott tanultakat otthon befejezed, ha nem sikerült ott, sőt csinálsz belőle egy ujat. Aztán ha megjöttem akkor a hóvégi táborra kell készülni. Ahogy olvasom, elég sokmindent kell (ill. illene) előkészitenem. Sajnálom, hogy ez a bajnai feladat nem azelőtt jött meg, mielőtt elutaztunk. Az egyik szendvicsem nem annyira tetszik. Csináltam képeket, de még nem tettem ki a gépemre.
Mindenesetre örülök a tábornak, mert igy sikerül feltöltödnöm és beletudok lendülni a varrásba.