Csak úgy

Mostanában inkább olvasó módban voltam, mint iróban. Sokat irok és ahhoz idő kell. Lehet, hogy egy-egy nyúlfarkincányi beirással kellene beérnem? Az viszont nem elegendő a bennem összegyűlt infoknak.
Mostanában minden nap valamit igyekszem csinálni, de ennek ellenére nem sok látszatja van. Ja és ez a nagy meleg. Ha meg lemegyek a városba, az legalább két órát elvesz. Tegnap orvosnál voltam, egy gyógyszert kellett feliratnom, amit a szakorvos irt fel. Mivel igy a szakorvos jelentését is be kellett mutatnom, két órát vártam. Igaz, a szomszéd orvos szabin volt igy lettünk sokan. Habár az asszisztens igen karakán nő és a gyógyszerfelirással, beutalóval és jogsi hosszabbitásokkal orvoshoz fordulókat saját hatáskörben gyorsan intézi. Mindenki sorszámot kap, de az ilyen "soronkivüliségtől" a számok csalókák. Én is a 12-st húztam, de előttem négyen voltak. Igaz akik bemennek, azokat megvizsgálják és ez már lassabb. Utána gyógyszertár, gyümölcsöt kellett venni, OTP pénz kivétel. Szóval elment egy csomó idő. A buszok ritkán járnak, azokra is várni. A nagy melegben úgy gondoltam felveszek egy szalmakalapot. Hát nem lett jobb. Ugyanis ezek a szalmakalapok csalókák. Van köztük egyfajta nagyon szép, de az nem igazi szalma, hanem műszalma és nekem abba beleizzad a fejem. Ezt a kalapot ajándékba kaptam, nekem is volt hasonló, de azt elajándékoztam. Van egy igazi szalmakalapom, de olyan széles a karimája, hogy nem szeretem.
Unokáimat már majdnem egy hónapja nem láttam, mivel elöször én voltam beteg, majd ők. Vilcsike sirt is, mikor karra vettem, aztán rájöttem, hogy azért nem ismert meg, mert nem volt rajtam a szamüveg. Mikor azt felvettem, akkor rögtön mosolygott. Sajnos olyan korban van, hogy nehéz vele. Karon lenne, de inkább azt szereti, ha fogjuk a két kezét és sétálunk. Minden érdekli, de nem mindent tud megfogni. Mindent ledob. Sok pici figurát vettünk az IKEA-ban, de mind a két gyerek ledobja, nem tetszik nekik. Egyedül Lonci kutyája marad meg. Egy macskát csináltam, de az se tetszett. Mindenesetre aranyosak az unokák kisÁkos többször kijelentette, hogy ő már férfi. Hát ez talán igaz is, minél előbb el kell hinteni bennük ezt a tudatot!
A nyaralásunk jó volt, de egy kicsit hiányérzetem volt, mert nem kézimunkáztam, csak előkészületeket tettem. Erre jött a tábor és az megnyugtatott. Hiába kell a kreativ kikapcsolódás. Egy szép képet tettem fel, ahol a falu és a távoli rész látszik. Olyan megnyugtató volt, mint a reggeli kakas kukorékolás.
Elöször mikor voltuk, nagyon finom pogácsával kináltak, és most is hoztak. Felirtam a receptjét, de most rákérdeztem egyes dolgokra. Ime a recept:
Sajtos pogácsa
Hozzávalók:
50 dkg. liszt
30 dkg. margarin
10 dkg. reszelt sajt
kis só
1 tojás
2,5 dkg. élesztő
1 teás kanál cukor
2 dl tejszin

A lisztben elkeverjük a sót, belegyúrjuk a morzsolt élesztőt, cukrot, margarint, reszelt sajtot, tojást és a tejszinnel jól begyúrjuk. Kétszer hajtogatjuk, de szünet nélkül. Folpackban betesszük este a hütőbe és reggel kivesszük, kinyújtjuk, megkenjük tojással, sajttal megszórjuk és kisütjük.
(Elöször én azt hittem, hogy tévedés a 30 dkg margarin, hiszen egy kocka 25 dkg. és a tejszin helyett tejföllel is jó. Az élesztőt én felfuttatnám. Na ezekre azt a választ kaptam, hogy a tejföltöl keményebb lesz és a 30 dkg. margarin azért kell, hogy jobban összeálljon. A tejszin nem fözőtejszin. Az élesztőt elég belemorzsolni. A hajtogatás és az éjszakai pihentetés viszont hozzájárul ahhoz, hogy a pogácsa sokáig friss maradjon.)
Mindenesetre kifogom próbálni, mert sok pogácsa receptem van, van igen jó kipróbált is, de ha ez jobb lesz, akkor lecserélem. A jó pap is holtig tanul nem igaz?