2020. február 21., péntek

Csak úgy!

Korábban már írtam a hygge-ről erről a dán boldogságérzésről. A könyvet csak oroszul sikerült megszerezni, de az emlékekről szóló könyvét (Meik Wiking) és a szeretetről a könyvét (Lykke) sikerült megszerezni illa. megkapni. Így már teljes a kép. Bele bele olvasok. Mivel több olyan blogot olvasok, akik a könyvélményeikről számolnak be, igy ezt a témát is sikerült megtalálni. http://tizkicsikonyv.blogspot.com/search?q=hygge. Ennek nagyon örültem. A skandinávok (norvégok nincsenek benne!) szintén kialakították a maguk boldogság fogalmát. 
Erről érdekesen ír a tizkicsikönyv szerzője.

>> ÖSSZESÍTÉS <<

Ahogy - remélhetőleg - az összehasonlításból kiderült tehát, a három könyv valóban hasonló életérzésekkel foglalkozik (amelyek valamilyen formában mind egy boldogsághoz hasonlatos dologhoz köthetőek), mégis más irányból közelítik meg azokat, másra helyezve a hangsúlyt, így biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkhoz valamelyik könyv/életstílus egy picit talán közelebb áll. Leginkább átfogó képet természetesen akkor kaphatunk az északi életszemléletről, ha mindegyiket elolvassuk (ez esetben a fenti sorrendet javasolnám, de lényegében mindegy), ha viszont egyet szeretnénk kiválasztani, akkor érdemes átgondolni, hogy mire vágyunk igazán?


 A Hygge meglátásom szerint egy remek alapot biztosít a skandináv szemléletmódok befogadására, amire jól lehet építkezni - ugyanakkor ebből kifolyólag némileg talán semmitmondóbb lehet az utóbbi kettőhöz képest. Azt azonban nem titkolom, hogy nekem valamiért mégis ez a szívem csücske, és a kivitelezés igényességét figyelembe véve is ez viszi a prímet. 
 Lagom már jóval megfoghatóbb, itt minden az arany középútról szól, és gyakorlati (bár néhol kissé semmitmondó, vagy kis hazánkban nem biztos, hogy életképes) tanácsokkal látja el az embert ahhoz, hogy ezt hogyan tudja a mindennapokban megvalósítani. Valódi kézikönyv jelleggel bír, amit örömmel forgat az ember, és nem mellesleg igazán táskabarát. 

 A Sisu egy elvontabb jelenséggel foglalkozik, ami azért is kakukktojás, mert természetéből kifolyólag nem tud aktívan jelen lenni minden élethelyzetben - nem is ez a feladata. Ugyanakkor, ha szükségünk van rá, akkor rém fontos, sőt, szinte életmentő lehet. Ez a könyv is igazi kézikönyv, amely gyakorlati útmutatót ad ahhoz, hogy mikor és hogyan hívhatjuk elő magunkban a sisut, és bemutatja a finn - kissé távolságtartó, ám végtelenül korrekt - kultúra általános jellemzőit (ami egyébként sokkal közelebb áll hozzám, mint gondoltam volna), és amelyből bizony jó néhány elemet átültethetnénk saját életünkbe is.
  Ami nekem megtetszett (a sok skandináv krimi olvasás után magamtól is rájöhettem volna!) A svédek nagyon szeretik a kávét. Bárki megy hozzájuk látogatóba rögtön hozzák a kávét és hozzá a süteményt. Leginkább fahéjas csigát. De ugyanez a munkahelyen is jellemző. Ők fikának nevezik. Egy munkahelyen általában kétszer felállnak és a közös kávézóhelyre mennek, ahol kávét isznak és eszik a fahéjas csigát. Ezeket saját maguk viszik. Addig is kikapcsolódnak és megbeszélhetik a közös kérdéseket. Ugyanez a reggelinél vagy vacsoránál otthon is megvan. Kicsit furcsán hangzik magyarul, mikor azt mondjuk, hogy menjünk fikázni! Nem egy rossz ötlet és tényleg kell ez a kis szünet és a közösségben való részvétel csak segít. Na megyek "fikázni".

2020. február 17., hétfő

Foltoskodás

Pénteken elmentem egy patchwork kiállításra, amelyen a legjobban dolgozók munkáiból volt a kiállítás. Személy szerint nekem -és ez az én hibám- problémám volt az odajutással. Újpest Árpád út 66 Polgárok háza. Na ezt én könnyen megtalálom. Sajnos nem így történt, mivel a metró végállomásánál több kijárat volt én egy másikon jöttem fel. Fél ötkor már sötét volt, a házaknál a feliratok igencsak hiányosak. Mikor kb. egy háztömbnyit mentem kiderült, hogy én a páratlan oldalon vagyok. Vagy megyek tovább hogy átjussak a túloldalra, vagy visszamegyek a metróhoz. Átmentem a túloldalra és mentem visszafelé. Számok nem voltak sehol, általában feliratok se. Kérdezősködtem, de nem kaptam választ.Végül Felhívtam egy csoporttársamat ő mondta, hogy a Metróban az Árpád út 70 kijáratnál jöjjek ki. Villamossal visszamentem és megkerestem az Árpád út 70-es kijáratot ami az Árpád úr 68 mellett volt. Jó lett volna egy térkép amely eligazít, de valószínű az ott lakók mindent tudnak.  Mikor feljöttem a Metróból (a volt Állami Áruház)-nál öt perc alatt megtaláltam a kiállító termet. Később rájöttem, hogy ebben a kiállító teremben már voltam, de akkor az udvar nyitva volt és a jobboldali részen volt kiállítás a baloldalin nem emlékszem a földszinten vagy az emeleten volt.  Mivel akkor még nem volt meg ez a metró megálló így villamossal mentünk.
Ez a "séta" nem tett jót ezért két napig az ágyat nyomtam, de hál'istennek már nincs lázam. Maga az Árpád út igencsak nem illik egy ilyen nagy kerület központjába. Nem elég a polgármesteri Hivatal környékét rendbe hozni. Általában egyes útjaink Budapesten nagyon elhanyagoltan néznek ki. nem tudom ez hogy történik, mert ugyanakkor bizonyos részek nagyon szépek. Ezt nem én mondom hanem külföldi ismerőseim. Na de nem erről akarok írni. A képeket a fészbukra feltett képekből válogattam így őket illeti a köszönet. 
A nekem leginkább tetsző képekből válogattam. Megmondom őszintén és nagyon csodálom ezeket a műveket, különösen a technikai kivitelt. Én nem tudnék ilyeneket csinálni.
Ez igen tetszett, különösen a piros és lila négyzetek beillesztésével. A vékony csíkok kicsit zavartak.
Ez egy érdekes összeállítás
Ez megfogott a piros keresztbe tett anyaggal. Ez rögtön szembe tűnő kép.
Ez egy patchworkre "hajazó" kép ha valaki úgy nézi. A háttér világosabb színei megnyugtatóak.
Nekem talán ez tetszett leginkább. Szeretem a kisebb darabokból összeállított munkákat. Mindenki azt képzel bele amit akar. 
Lehet, hogy eltudok menni még a kiállításra, nem tudom egészségileg hogy leszek. A képek szerzőit nem ismerem a képeket minőségük alapján (és ami nekem leginkább tetszett) válogattam ki. 

2020. február 6., csütörtök

Csak úgy!

Az utóbbi időben (mondhatom azóta amióta megtanultam olvasni!) szóval a fészen találtam egy csoportot, ahol minden hónapban van valamilyen "kötelező" olvasmány amiről mindenki beszámol. Januárban valami francia volt, akár olyan könyv ami Franciaországban játszódik, akár francia szerző műve. Én a Kis herceget jelöltem és újra olvastam. Ezt a könyvet én nem tudom egyszerre olvasni, hanem beleolvasni és mindig találok olyasmit benne ami elgondolkodtat. Ilyen a Micimackó is. Februárban a szív a hívószó. Ebből igen sok a romantikus könyv és ezeknek a színvonala is változó.  Most Jodi Picoult Szívtől szívig c. művét olvasom. Ez már a harmadik könyv tőle. Van ami tetszett, van aminek a végével nem voltam megelégedve. De egyre inkább érdekel a hygge a dán boldogságérzés. Két könyv is megjelent magyarul, egyikhez sem tudtam hozzáférni, viszont sikerült megtalálni (oroszul) a harmadik kötetet pedig magyarul könyv formában. Ezek a könyvek olyan kézikönyv félék, azaz többször kell beleolvasni. 
Ezt a két könyvet oroszul találtam. Sok képpel igen érdekes nyelvgyakorlásnak is igen jó.
Ezt viszont magyarul vettem és nagyon tetszik. Olyan jó beleolvasni és a virágok szinte hívogatnak, hogy valamire hímezzem rá. A könyvekről amiket olvasok kis füzetben vezetek egy leírást ami mutatja, mikor mi volt éppen az a téma ami vonzott. Sok skandináv krimit olvastam, ami volt ami tetszett, volt ami kevésbé.