2017. március 28., kedd

Csak úgy

Mondhatnám, hogy a foltvarrásról van szó, de mégis másként, ezért adtam ezt a cimet.
A Magyar Foltvarró Céh a csoportvezetőinek harmadik alkalommal megszervezte a csoportvezetői értekezletet. Ugyan a bevezetőben azt mondták, hogy ez a második alkalom, de elővéve a papírjaimat, pontosítok. Az első Székefehérvárott volt, a második Kecskeméten egy céhes tábor keretében (volt aki csak a csoportvezetőire jött el) és így ez volt a harmadik Budapesten a XIII.kerületben egy szállodában. 
Nem akarok senkit nevesíteni, ezért magamat nevesítem csak. Az előadó az egyszerű foltvarrót Gizikének hívta (nekem nagyon tetszett) én viszont leszek a Random Gizike. Miért random? Nagyon szellemes volt az asztaloknál való elhelyezés. Miután bemondtuk a nevünket, kérték, hogy húzzunk egy zsákból egy darabka színes négyzetet és így megtudtuk, melyik színű asztalnál fogunk ülni. Így nem volt "klikkesedés" viszont volt ismerkedés. Több helyről nem a csoportvezető jött el, aminek pl. anyagi okai voltak pl. egy nyugdíjas ingyen utazik és ő áttudja majd adni a többieknek amit hallott.  Előadásokat hallgattunk, majd témánként az asztalnak meg kellett tárgyalni, elmondani véleményét, amit egy nagyobb papírra felírtak és egy egy asztaltól valaki elmondta. Egyetértettek e az egy asztalnál ülök? Hát ez attól függött, volt-e erős valaki, de a lényeg inkább az, hogy más feltételek között működnek az egyes csoportok. Ahol a művelődési ház szabja meg az ottlétet, vagy az egyesületi forma pl. a befizetést, vagy ahol kevesebbet kell fizetni, senkire nem számíthatnak csak magukra, ott mások a feltételek. Ahol sok a nyugdíjas és kis helyen vannak jobban oda kell figyelni az egyéni családi viszonyokra. Random Gizike nem mindig értett egyet az asztalnál ülőkkel, de aztán régi motorosként rájött, hogy kár vitatkozni. Több témában az előadás nagyon elméleti volt (a korábbi tréningek jutottak eszembe, hiába Random Gizike már idősebb!) a leginkább az egyes quiltek zsürizése volt nagyon foltvarrásos. Persze ez is szubjektív volt, hiszen az előadó amit elmondott az igaz volt, kérdés, hogy az illető mennyire fogadta el. Pl. vita kerekedett arról, hogy kit fogadhat be egy csoport? A többség azt mondta, hogy csak az lehet egy csoport tagja, aki egy alap tanfolyamot elvégzett, mivel a nem tudásával hátráltatja a többieket. Ezt nem lehet kikövetelni, hiszen megint az anyagiakban ütközünk pl. vidékiek esetében. Nem jelentkeznek csősztől a csoportba tehát érmesebb többet foglalkozni egy új emberrel, hogy egy baráti légkört hozzunk létre. Nagyobb városban pl. Bp-en érezni fogja az új ember, hogy nem odavaló és átmegy egy másik csoportba. Azt felejtjük el, hogy ezekbe  a csoportokba az emberek azért mennek, mert a hobbijukat akarják művelni. Amennyiben azt hallja, hogy kötelező, meg így csináld, úgy csináld, nem úgy szólnak hozzá, akkor elmegy a kedve a csoporttól és a közösségtől. Ez nem munkahely, nem függ az állásom attól, hogyan varrok, de tudok mást és mással teszem magam hasznossá. Ez nagyon nehéz ezt a légkört megteremteni. Random Gizike volt KISZ táborban, volt manrézákon, volt tréningeken. Az eredményt később érezte a bőrén. Hamar rájött, hogy meg kell tanulni befogni a szánkat. De Random Gizike itt sem tud megváltozni. Ettől függően van véleménye, amit vagy a blogján keresztül mond el (finom ráutalásokkal) vagy magába fojtja. Random Gizike kiirja magából! 
Összeségében azt mondom, hogy jó és hasznos volt a találkozó. Érdekes volt a teszt amit kitöltöttünk. Ebből Random Gizike megtudta, hogy nem hülye, sőt! De ennek nincs jelentősége. A legjobb ha összeülünk és csendben varrogatunk.
A szálloda egyesek szerint jó volt, mások panaszkodtak. Az árak mérsékeltek. Én rögtön árajánlatot kértem külföldi vendégeinknek akiknek az árak megfelelnének. Késöbb Random Gizike még jelentkezik.

2017. március 13., hétfő

Foltoskodás

Korábban akartam írni ezt a bejegyzést, de valahogy nem jutott rá időm. Március 4-én volt a Bakancsosok Közös Varrása. Mindig örömmel megyek erre a találkozóra, hiszen mindig valami újat találnak ki a kiállítás keretéül. Az idén a "Kincsek a ládafiából" címet viselte és elsősorban a parasztházakban található régi textileket láthattuk. A csoport tagjai -egyrészt autentikus ruhákban- másrészt az ismert motívumok alapján készítettek -saját elgondolásuk szerint- újabb faliképeket. 
A bejáratnál Szirén várt egy üveg pálinkával amit a magunkkal hozott gyűszűbe töltött, mellette Kelemen Emma kinált meg egy falatka kolbászos szendviccsel. (köszönetet mondok Harczi Ilonának, aki nálam sokkal jobban fotozott és albumából vettem a képeket!)
Ez volt a bejárat, ahol a szebbnél szebb ingek, törölközők vártak.
Ez Mariska készitette kép amit már több kiállitáson láthattunk.
Ez és az alábbiak a csoport által varrt képek amelyek erre a kiállitásra készültek.
A megnyitón ott ült a csoport teljes létszámban.
 
A közös varrásra kis csomagot kaptunk, hogy egy zsebkendő tartót varrjunk, amit meg is varrtam.
A tombolán sok mindent nyerhettünk (sajnos én semmit sem nyertem!) de ez nem vette el kedvemet. Megismerkedhettünk Pillimolli diszitésével és a Penart festékeivel.
Teri elhozta az általa tűzőtt takarót, amit mindenki megcsodált.
Végül aláirtuk a falra kitett aláiró képet igy mindig látható lesz ki volt ott.
Több árus volt, ahol költhettük pénzünket és gazdag büféasztalon ehettünk. Jó volt Veletek!

2017. március 11., szombat

Csak úgy

Alcímként adhatnám azt is, hogy rendteremtés. De ezt nem akarom, hiszem Marie Kondo könyveiről többen írtak már. Én is írok róla ez mégiscsak más, mert én más szempontból akarok hozzáállni a kérdéshez. 
Elővettem a könyveimet (már amit megtaláltam, hiszen jó pár könyv félretéve várja az elszállítást!) és két csoportra osztottam: XX. század és XXI.század. Különbség csak a technikai fejlődésben van. De előtte egy kis kanyarodás életem egy szomorú időszakához. Elég korán itt hagyott Anyám szinte egy nap alatt (reggel rosszul lett és délután már nem volt!) Nehezen dolgoztam fel, hiszen még nem is jártam középiskolába. Ma is hiányzik. Mivel ő otthon dolgozott, engem küldött üzletekbe, ismerősökhöz szállítani dolgokat stb. Abban az időben az autóforgalom Bp. I. kerületében nem volt sok és nyugodtan tudtam menni. Ma ugyanezeken az utcákon részben új házak és sok autó jár. A háztartás vezetése nem nagyon érdekelt. Ez abból is érződött, hogy pl. nem tudtam hogy kell rántást csinálni. A lakásunkban mindig rend volt. Igaz sok holmink se volt. Úgy gondoltam, könyvből meglehet tanulni mindent. 
Ez volt az első könyv amiből tanultam. Többször elolvastam és sok mindenben segített. Később sokat voltam nagynénéméknél egy kis faluban ahol pl. a főzésből tanultam. A konyha volt az én feladatom és annak rendbetétele. Este a kiskacsáknak a répalevelek begyűjtése és felvágása. Nem is sejtettem, hogy később milyen sok salátának valót vágok fel!  Mikor mindennel végeztünk, akkor mehettünk játszani, fürdeni. A munka nem ártott meg, sőt! A lakásban rend volt, selejtezni nem kellett.
Nemrégen olvastam Marie Kondo könyvéről, és több videót megnéztem. A könyvet megvettem
A könyv a rendről és a selejtezésről szól. Mivel nálam is kellene selejtezni, elkezdtem gondolkodni, hogy miért kell most selejtezni, mikor korábban nem volt erre szükség. Ha kinőttem egy ruhát, vagy nem volt rá szükségem, akkor elajándékoztuk. Aztán ahogy kezdtünk jobban élni és betört hozzánk a fogyasztói társadalom, egyre több holmink lett. De közben a lelkem mélyén nincs szívem bármit is kidobni, ill. ha kidobok, akkor bűntudatom támad. Lakásunk felújítása során ki kellett költöznünk a lakásból, tehát selejtezni kellett. Mivel határidő is volt, dolgoztam mint egy kis angyal. Egyik zsákba vagy dobozba kerültek azok a dolgok amikre szükségünk lesz. Másik csoport amit elviszünk a Máltai Szeretet Szolgálatnak, a harmadikba pedig azok a dolgok, amiket kidobunk. Ezenkívül csináltam egy nagy dobozt, amibe sajnáltam valamit kidobni. Ha jött hozzánk valaki, felajánlottam hogy vigyen belőle amit akar. Ez a módszer bevált. De közben eltelt majdnem 10 év, némileg változtak a családi kötelékek de selejtezni nem tudok. Ezért megvettem Konmari ujabb könyvét.
Ez jobban tetszik. Egy jó mondása van: először selejtezz utána tároljad. Ugyanis én hiába teszem ki az egynemű dolgokat és akarok válogatni, mindig az jár a fejembe, hogy hová fogom mindezt eltenni. Most van egy szigorú határidő, azaz lomtalanítás lesz és szeretnék sok mindent odaadni. Szép és jó ez a két könyv, de ha anyáink és nagyanyáink elolvasnák, csodálkoznának. Miért nem volt náluk sok minden amit selejtezni kellene? Szomorúan látom a bolhapiacokon, hogy egy egy lakásfelszámolásból milyen sok személyes holmi kerül ki. 
Az egyik videón azt láttam, hogy egy nő miután igencsak sok mindent kiselejtezett lakásából, a zacskókat kocsijába tette és elvitte az adományboltba. Az egy más kérdés, hogy  esetleg legközelebb az adománybolt vásárlói részlegét keresi fel. (de ezt csak a rossz májam mondatja velem!)
Ez a könyv tényleg XX. századi, sőt a harmincas évekből származik (antikváriumban vettem). Selejtezésről nincs benne semmi, de a háztartásvezetésről nagyon sok okos dolgot ír. Mondhatom, hogy XX.századi flylady!  A maradékokról ami egy háztartásban felgyülemlik, arra javaslatot tesz, mit lehet belőle csinálni és így a háztartáshoz némi pénzzel hozzá lehet járulni. (akkor még biztos nem volt NAV!) Nem sejtette a szerkesztője, hogy egy XXI.századi asszony fogja olvasni. Ami tetszett, hogy a háziasszonynak legyen egy fiókja, ahol tart egy könyvet abc sorrendben az ismerősök és szolgáltatók címeivel. Legyen egy másik, ahová a kifizetett csekkek kerülnek, ezenkívül egy háztartási könyv, főleg a kiadásoknak. A lakásban lévő dolgoknak (bútorok, képek, szőnyegek, ruhák stb.) egy leltára amit minden év végén le kell ellenőrizni ami hiányzik azt beírni hol van, és az újabbakat is bevezetni. Na nálam (kivéve a leltárt!) erre a szerepre van a Filofax!