Alcímként adhatnám azt is, hogy rendteremtés. De ezt nem akarom, hiszem Marie Kondo könyveiről többen írtak már. Én is írok róla ez mégiscsak más, mert én más szempontból akarok hozzáállni a kérdéshez.
Elővettem a könyveimet (már amit megtaláltam, hiszen jó pár könyv félretéve várja az elszállítást!) és két csoportra osztottam: XX. század és XXI.század. Különbség csak a technikai fejlődésben van. De előtte egy kis kanyarodás életem egy szomorú időszakához. Elég korán itt hagyott Anyám szinte egy nap alatt (reggel rosszul lett és délután már nem volt!) Nehezen dolgoztam fel, hiszen még nem is jártam középiskolába. Ma is hiányzik. Mivel ő otthon dolgozott, engem küldött üzletekbe, ismerősökhöz szállítani dolgokat stb. Abban az időben az autóforgalom Bp. I. kerületében nem volt sok és nyugodtan tudtam menni. Ma ugyanezeken az utcákon részben új házak és sok autó jár. A háztartás vezetése nem nagyon érdekelt. Ez abból is érződött, hogy pl. nem tudtam hogy kell rántást csinálni. A lakásunkban mindig rend volt. Igaz sok holmink se volt. Úgy gondoltam, könyvből meglehet tanulni mindent.
Ez volt az első könyv amiből tanultam. Többször elolvastam és sok mindenben segített. Később sokat voltam nagynénéméknél egy kis faluban ahol pl. a főzésből tanultam. A konyha volt az én feladatom és annak rendbetétele. Este a kiskacsáknak a répalevelek begyűjtése és felvágása. Nem is sejtettem, hogy később milyen sok salátának valót vágok fel! Mikor mindennel végeztünk, akkor mehettünk játszani, fürdeni. A munka nem ártott meg, sőt! A lakásban rend volt, selejtezni nem kellett.
Nemrégen olvastam Marie Kondo könyvéről, és több videót megnéztem. A könyvet megvettem
A könyv a rendről és a selejtezésről szól. Mivel nálam is kellene selejtezni, elkezdtem gondolkodni, hogy miért kell most selejtezni, mikor korábban nem volt erre szükség. Ha kinőttem egy ruhát, vagy nem volt rá szükségem, akkor elajándékoztuk. Aztán ahogy kezdtünk jobban élni és betört hozzánk a fogyasztói társadalom, egyre több holmink lett. De közben a lelkem mélyén nincs szívem bármit is kidobni, ill. ha kidobok, akkor bűntudatom támad. Lakásunk felújítása során ki kellett költöznünk a lakásból, tehát selejtezni kellett. Mivel határidő is volt, dolgoztam mint egy kis angyal. Egyik zsákba vagy dobozba kerültek azok a dolgok amikre szükségünk lesz. Másik csoport amit elviszünk a Máltai Szeretet Szolgálatnak, a harmadikba pedig azok a dolgok, amiket kidobunk. Ezenkívül csináltam egy nagy dobozt, amibe sajnáltam valamit kidobni. Ha jött hozzánk valaki, felajánlottam hogy vigyen belőle amit akar. Ez a módszer bevált. De közben eltelt majdnem 10 év, némileg változtak a családi kötelékek de selejtezni nem tudok. Ezért megvettem Konmari ujabb könyvét.
Ez jobban tetszik. Egy jó mondása van: először selejtezz utána tároljad. Ugyanis én hiába teszem ki az egynemű dolgokat és akarok válogatni, mindig az jár a fejembe, hogy hová fogom mindezt eltenni. Most van egy szigorú határidő, azaz lomtalanítás lesz és szeretnék sok mindent odaadni. Szép és jó ez a két könyv, de ha anyáink és nagyanyáink elolvasnák, csodálkoznának. Miért nem volt náluk sok minden amit selejtezni kellene? Szomorúan látom a bolhapiacokon, hogy egy egy lakásfelszámolásból milyen sok személyes holmi kerül ki.
Az egyik videón azt láttam, hogy egy nő miután igencsak sok mindent kiselejtezett lakásából, a zacskókat kocsijába tette és elvitte az adományboltba. Az egy más kérdés, hogy esetleg legközelebb az adománybolt vásárlói részlegét keresi fel. (de ezt csak a rossz májam mondatja velem!)
Ez a könyv tényleg XX. századi, sőt a harmincas évekből származik (antikváriumban vettem). Selejtezésről nincs benne semmi, de a háztartásvezetésről nagyon sok okos dolgot ír. Mondhatom, hogy XX.századi flylady! A maradékokról ami egy háztartásban felgyülemlik, arra javaslatot tesz, mit lehet belőle csinálni és így a háztartáshoz némi pénzzel hozzá lehet járulni. (akkor még biztos nem volt NAV!) Nem sejtette a szerkesztője, hogy egy XXI.századi asszony fogja olvasni. Ami tetszett, hogy a háziasszonynak legyen egy fiókja, ahol tart egy könyvet abc sorrendben az ismerősök és szolgáltatók címeivel. Legyen egy másik, ahová a kifizetett csekkek kerülnek, ezenkívül egy háztartási könyv, főleg a kiadásoknak. A lakásban lévő dolgoknak (bútorok, képek, szőnyegek, ruhák stb.) egy leltára amit minden év végén le kell ellenőrizni ami hiányzik azt beírni hol van, és az újabbakat is bevezetni. Na nálam (kivéve a leltárt!) erre a szerepre van a Filofax!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése