2017. február 26., vasárnap

Csak úgy!

Ma miről szeretnék írni? Hát arról a boldogságról, amit kis unokám okozott. Tegnap volt egy nagy családi ünnepség, ahol kis unokám zongorázott és énekelt. Az énekek (Tata az ünnepelt kérése volt) ismertek voltak, de a kíséretet ő maga találta ki hozzájuk. Honnan tanulja és tudja, nem tudom. Igaz tanul zongorázni, de úgy érzem van tehetsége hozzá. Nem lesz az a teljesen klasszikus zongorista, habár inkább klasszikusokat szeret játszani. Szépen énekel. Igaz, hogy zenetagozatos iskolába jár és a tanáraitól sok segítséget kap.  Tanítják a népdalokat és ezeket is nagyon szépen énekli. Tegnap később érkezett, mert egy budapesti népdal versenyen kiemelt arany eredményt ért el. Volt egy televízió stúdiójában, de azt mondták, nem az ő profiljuk.  Szóval büszke vagyok a 11 éves unokámra és ez azt hiszem csak öröm lehet. 
Sajnos a videó nagyobb mérte miatt nem fért ide, de talán jobb így, mert nem akarok dicsekedni. Remélem élete során még sok sikere lesz és nem érik csalódások!

 


1 megjegyzés:

gubike írta...

Pedig csak dicsekedj!
Szeretettel gratulálok az unokádnak, és kívánom, hogy még sok-sok hasonló, büszkeséggel eltőltő, örömteli percet szerezzen!