Vége januárnak de a hidegnek még nincs vége. Szerencsésen a betegségemnek is vége. Voltunk tüdőszűrésen. Mint kiderült tüdőszűrésre beutaló nélkül lehet menni, de a tüdőgondozóba beutaló kell. Tüdőszűrésre azok mennek főleg, akik új munkahelyet választottak. Elmentünk szemészetre ahová kb. három havonta járunk kontrollra. Újítás volt, hogy az egyik orvos mellé egy másikat is beállítottak így nem kellett olyan sokat várni. Persze így is volt morgolódás.
Új filofaxot kezdek és a Bulletin Journal-t is elindítom. Kezdek belejönni, de a január hónap kimaradt így némi késéssel leszek teljesen kész.
Amit a tanulásról akarok írni, azért is gondoltam erre, mivel akár a filofax, akár a bu-jo elterjedése mintegy a digitális írás ellentéteként a kézzel írást népszerűsíti. Mivel én a "baby boom" szülötte vagyok így a digitális csodák később értek el, ill. tanulásomban egyáltalán nem voltak. Általános iskolában töltőtollal írtam amit otthon egy tintás üvegből töltöttük meg. Sőt Apámnak volt mártogatós tolla amit a tintába mártva használt. Később bejött a tollba betét amit csak ki kellett cserélni. Aztán megjelent a golyóstoll. Gyakorlatilag ma is ezt használom és igen csodálkozom, hogy a golyóstollban vannak vékonyabb és vastagabb formák, viszont a betétet nem lehet csak úgy cserélgetni. Divatba jött a kalligráfia és ilyen tanfolyamok is vannak. Valaki kérdezte, miért használok filofaxot, mikor mindezt az okos telefonomba is megtehetném. Miért? Talán ódivatú vagyok de ezt eltudom tenni és visszakeresve sok mindent tudok ellenőrizni.
A tanulásról akarok írni. Középiskolámat a Bolyai textiltechnikumban végeztem ahol fonó textiltechnikus képesítést kaptam. A technikum a háború után jött divatba, egy szakmát is adott és az iskola elvégzése után minden diáknak munkahelyet is kerestek. Szüleim azt gondolták ez lesz a nekem való. Nem egészen lánynak való volt, hiszen az iskolából kijövőknek segédművezetői állást javasoltak ami gyakorlatilag gépszerelést jelentett. Később művezetők lettek. A lányok a laborba kerültek ahol pl. szálhosszúságot kellett mérni, statisztikákat készíteni. Elvileg bárhová mehetett valaki továbbtanulni, de mivel a földrajz, biológia hiányzott a tantervből így a többség a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányokat. (osztályunkból akik tovább tanultak egyikük sem választotta a textilipart) Abban az időben még nem voltak főiskolák. Késöbb a technikumból szakközépiskola lett és aki azt elvégezte egy év esti tanulás után megszerezte technikusi képesitést. Aztán létrehozták a Könnyűipari Főiskolát, elöször a csomagolástechnikai szakot, majd textil és ruhaipari szak is lett. Ennek elvégzése üzemmérnöki végzést adott. Ez megfelel a mai hároméves végzettségnek. A master végzettség az egyetemeken volt ahol 5-6 év volt a tanulás.
Én a technikum elvégzése után (az osztály egyik legjobb tanulója voltam) nehezen tudtam elhelyezkedni. Akkor is elsősorban ismerősökön keresztül lehetett jobb álláshoz jutni. Végül sikerült elhelyezkedni, de úgy gondoltam, hogy mégiscsak tovább kellene tanulni. Felvételiztem a BME-re a felvételim sikerült, de helyhiány miatt nem vettek fel. Közben a munkahelyemen nagy létszám léépítések voltak, amibe én is beleestem. Olyan munkát javasoltak, ahol kevesebb fizetést kaptam volna. Megemlítettem egy ismerősömnek és behívtak az ő munkahelyére és felajánlották, hogy legyek rajzoló. Mivel ezt tanultam a technikumban, nem volt probléma, fizetés ugyanannyi mint volt. De ragaszkodtak ahhoz, hogy végezzek el egy felsőfokú technikumot (a főiskolák elődjeit eleinte így hívták) Felvételiztem és felvettek. Közben a BME-től értesítettek, hogy esti tagozatra felvettek és ha igénylem állást is ajánlanak. Végül a tervező intézetben maradtam és elkezdtem tanulmányaimat a BME gépészmérnöki karának esti tagozatán.
Mindezt azért írtam ilyen részletesen le, hogy a véletlen milyen dolgokat tud előidézni. Az egyetemi tanulmányaimról és pontosabban a tanulásról később írok. (legyen valami nyoma életem ezen szakaszának is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése