2019. július 2., kedd

Csak úgy!

Pár dolgot akartam írni. De ehhez egy kicsit az életemből is kell egy két dolgot leírni. Mint írtam, nyugdíjas vagyok, azaz régen születtem Budapesten. A budapesti klinika Ludovika téri részlegében. Később ez a tér a Kun Béla térre változott majd megint Ludovika tér lett. Egy ideig Kőszegen éltem, mivel apám ott dolgozott, de aztán visszaköltöztünk Budapestre az I. kerületbe. A fő tér környékünkön a Széna tér volt. Ugyan mellette volt a Széll Kálmán tér, de onnan pár villamos indult és mi arra nemigen jártunk. Nekünk a Hattyú utca majd a Donáti utca és a Batthyány utca volt  a lakterünk. Később úgy adódott, hogy ezen a környéken dolgoztam több mint 20 évet. Elköltöztünk gyerekeink születése után azaz mikor már cseperedni kezdtek. A lényeg, hogy ez a környék gyerekkorom és ifjúságom környéke. Mikor a metrót megnyitották és a Széll Kálmán teret már korábban átnevezték Moszkva térré ez vált a környék központjává. (Kalef) 
Most avatták fel a Széll Kálmán-Moszkva téren Széll Kálmán szobrát. 
A tér is megszépült és zöld lett. Sok kritika érte, de sokan szeretik. Már jól kiigazodok rajta.
A vízesés nagyon kedvelt, különösen a gyerekek körében. Egy kifogásom van csak. A cigarettázók a csikkeket eldobják a téren. 
Fodrászhoz a Hattyú utcából nyíló utcába járok. Mikor elmentem az utcán akkor vettem észre, hogy a járda szélén a "betöréséket" patchwork mintára festették, ami igen hatásos. 
Olyan érdekesek és mutatósak, hogy lefényképeztem. Hiába a szívem mindig visszahúz erre a környékre. 

Nincsenek megjegyzések: