Foltoskodás

Tegnap Mészáros Terike volt kelenfoltos csoporttársam érdi kiállitás megnyitóján voltunk. Terike műveit mindig bemutatta és mi csak ámultunk, a precizitásán, az anyagválasztásán. Sok mindent mutatott, amiből tanulhattunk is. Most egy nagy teremben összegyűjtve látthattuk a műveit és elámultunk a sok szép quilt láttán. Az utóbbi időben kézzel kezdett el varrni és igy a fő helyre tette a két kedvencét a Dear Jean képét és a Japán kavicsokat. A megnyitót a Művelődési ház vezetője tartotta, majd egy ismerős szavalt és ketten gordonkáztak ill. hegedültek. A legnagyobb meglepetés az volt, mikor egy kórus elénekelte a Foltvarrók himnuszát. Ezt a dalt az ismert ének "Ha én rózsa volnék..." dallamára Márta néni (Hamari Imréné) irta még korábban egy találkozóra. Mindig nagy sikere van különösen a nem foltvarrók körében. A foltvarrók pedig kifejezetten szeretik.

Ez az első nagyobb képe amit még a diósdi csoportban tanult. Ma is ebbe a csoportba jár.

Ez az un. kétoldalas technika, amit sokan megtanulunk tőle. Ugyan sokan ismerték, de ilyen mesterien és nagyban Terike készitette.

Ezek a levelek igen precizen vannak megvarrva és az anyagok összeállitása is kiváló.

A macskás kép egy köynből van, de én pl. nem tudtam volna igy megvarrni!

Végül itt vannak a kézi varrásúak. A Dear Jean az eredeti nagy teritőnek csak egy részlete. A japán kavicsok fekete alapon, nagyon szép japán anyagokból applikációval készültek. Nekem ezek tetszettek a legjobban. 

Sajnos a fényképezés azért volt nehéz, mivel a képek nagyok voltak és a sok látogatótól nehéz volt képet késziteni.

Mi a férjemmel autóval mentünk, előtte megnéztük a honlapon a térképet, ezt elvittük magunkkal. Az történt mint már sokszor kis városokban, sehol egy utca kiirást sem találtunk. Átutaztuk Érdet keresztbe hosszába többeket megkérdeztünk merre van a Müvelődési Ház. Kb. olyan válaszokat kaptunk, hogy arra mennek aztán ott jobbra és ott van. Ill. megmondták, hogy itt forduljunk jobbra, majd balra. Mentünk is, de a balra fordulásnál vettük észre, hogy behajtani tilos. Késöbb megtudtuk, hogy a fém utcatáblákat lelopják, a műanyag táblákat megrongálják. Én ezeknek a rongálóknak csak azt kivánom, hogy este esős időben ő is keresen egy utcanevet. Ez a megjegyzésem nem tartozik a kiállitás szép élményéhez, de muszály voltam leirni.

Foltoskodás

Nem akartam a FB-n mutatni, ott általában nem szeretem mutatni a kész vagy félkész dolgaimat. Nem tudom miért, de nekem a blog jobban tetszik.

A közelmúltban nézhettük meg az oklahomai foltosok Modern quilt kiállitását. A szemfülesek-akiknek sikerült időben jelentkezni- résztvehettek 3 workshopon. Nekem is sikerült a harmadik turnusba bekerülni. Kaptunk ajándékba a MODA cég ajándékaként egy kis anyagcsomagot.  42 db. kb. 6x6 cm-es anyagdarabkát. (a workshopról korábban irtam és képeket mutattam) Pályázatot irtak ki, hogy a kapott anyagokból készitsünk egy modern quiltet. A képet elküldve az oklahomaiak kiválasztják, melyik lesz az a 9 darab, amelyeket Ágnes kivisz magával és résztvesznek a január 8-i kiállitásukon. 17 darab érkezett be és ebből választották ki a 9 darabot. 

Én ezt a darabot csináltam és ez is utazik az óceán túloldalára. Sajnos nem volt meg a szinkerék minden szine, ezért úgy gondoltam, hogy kézzel himzőfonallal tűzöm meg. Igy 30x30 cm lett. Nagyobbat akartam, de akkor nagyon nagy rész maradt volna szabadon. Szóval most már másként csinálnám, de ez sikerült. Örültem, hogy összejött. Eredetileg sötétszürke alapra akartam, de a szürkék és a fekete nem jött volna ki. A nagy hatszögeket erős zölddel tűztem körül, mivel ez a szin hiányzott.

Foltoskodás

Szombaton azaz október 4-én Közös Varrás volt a Budafolt csoportban. Mindig szeretek oda menni, sok ismerössel lehet találkozni és jópofa dolgokat adnak varrni. Most is egy kis elefánt centitartót kellett csinálni. Vettem még egy készletet, amire egy másfajta mintájú tartót varrok. A KV-val együtt árusitások voltak és kiállitás is.

Ezt a képet nem a büfé miatt tettem fel (sajnos én már késön jutottam a büféhez, ami igen gazdag volt) hanem a felirat miatt.
Nagyon gazdag volt a kiállitás. Az üvegdobozokban (nem tudom másként nevezni) nagyon sok apróság volt. Ebből is látszik, hogy sokmindent varrnak, a három fa is tele volt mindenféle képpel és még egy asztalon is voltak táskák.

Ezzel csak egy kis részét sikerült bemutatni. Nekem leginkább az anyagvégekből készitett apróságok tetszettek.

A sok közül nekem ez tetszett leginkább. A fekete háttér nagyon jól kiadta a blokkok szinességét.

Ez egy jó kiállitás a csoport tagjainak egyedileg készitett munkáiból.

Nekem ez a párna az egyszerüsége miatt nyerte el a tetszésemet.

Ez a csoport legujabb munkája. Minden tag csinált egy házikót. Ahány ember annyiféle házikó.

Sajnos a fényképezőmmel nem tudtam jól befogni a képet. Középen a közös munka és körülötte az egyénileg készitett házikók.

Egy régi ismerős akivel itt sikerült összefutnunk. Semmit nem változik!
Szóval jó volt, jól éreztem magam.

Kiállitás

Tegnapelőtt és ma egy kiállitáson voltam ill. az utána szervezett tanfolyamon. Ez a kiállitás a Tavaszi fesztivál része az észt kesztyű története.
Azt lehet gondolni, hogy mit lehet mondani a kesztyűről, pláne ha az kötött?
Az északi népeknél a kesztyű igenis nagy szerepet játszik. Észtországban nagy hagyománya van a kézimunkának, szövésnek, kötésnek. A kesztyűnek szinte mágikus szerepet adtak. Nagy szerepe volt a lányok kelengyéjében és az esküvőn a menyasszony az új családtagjainak egy-egy pár kesztyűt ajándékozott, amellyel kifejezte, hogy ő mennyire szorgalmas. A halott kezébe is adtak egy pár kesztyűt, sőt külön volt kesztyűjük azoknak, akik a koporsót vitték. A rajzok, minták mind mind külön jelentéssel birtak. A keszytűk többségét gyapjúfonalból kötötték norvég kötéssel (vékony fonalból!) De ezenkivül használták az un. tű csomózott "kötést" azaz az egy tűvel való kötést. Gyakran ezt a tipusú kesztyűt nemezelték és himeztek rá mintákat.

Ez a kiállitáson bemutatott kesztyű.

Ez egy nemezelt kesztyű, amelyre mintát himeztek.

Ez is egy nemezelt kesztyű gyöngy diszitéssel.

Ez egy kötött keszytű, amelynek a passzérészét mintásan kötötték, a többi részére mintákat himeztek.

Ez két tűcsomózott keszytű, a diszitések himzéssel készültek.

Ez szintén egy tűcsomózott kesztyű himzéssel. Nyers szinű a gyapjú és hiába volt aránylag vastag, igen puha egyáltalán nem szúró jellegű. Mellette egy kis darabka látszik, az a tanfolyam tanulsága, hogy az egyszerűnek tűnő "kötést" nem is olyan egyszerű elkésziteni.

Ez pedig két példa a kötött kesztyűk csuklórészére a kezdésre.
A tanfolyam két részből állt és lehetett választani. Az egyik részben a mintás kötéssel lehetett megismerkedni. Adtak tűt (1,25-ös számut) és vékony gyapjúfonalat. 80 szemre kellett kezdeni két különböző szinű szállal, amelyből mindig csak az egyik szinből vettünk fel egy-egy szemet. A továbbiakban a minta szerint kellett menni. Igen sűrű kötés jött létre, ami tartós és meleg kesztyűt hozlétre. nem nyúlik ki és nagyon meleg.
A másik rész a tűcsomózás, vagy egy tűvel kötés már bonyolultabb volt. Tk. a tű varrótű volt. Kétfajta tű van: az egyik egy nagy méretű varrótű a másik egy fából készitett varrótű (almafából). Speciális csomózással kellett egy csikot létrehozni, majd azon a másodikat és igy tovább. Meg kell mondani, nem lesz ez a kedvenc kézimunkám! Aki nem tanulta gyerekkorában az bizony nehezen sajátitja el. Érdekes technika mindenesetre. Mivel Észtországban is kezdik elfelejteni, szinte mozgalom fejlödött ki, hogy minden lány az iskolában csináljon legalább egy ilyen kesztyűt. Bemutattak egy kis könyvet, amiben leirják a technikát. Meg kell jegyezni, hogy a kiállitás anyaga az észt Nemzeti múzeum darabjaiból készitett másolatokból állt össze. Ez azért is érdekes, mert igy a fiatalabb nemzedék elsajátitotta ősei munkáit. Sőt a gyöngyös kesztyűnél már fejlesztett is!
A tanfolyamon ott volt Vidák istván és Nagy Mari a két ismert népművész, akik a nemezelést gyakorolják. Ők mesélték, hogy érdekelte őket ez a technika és utána kutattak. Elsősorban az északi népeknél honosodott meg, de találták nyomait a Kaukázusban, Afrikában és Erdélyben egy kis gyimesi faluban. Ott ezt a technikát kanurás-nak hivják, a fából készitett tűt pedig endrének.
Szóval érdekes volt, egy kicsit néprajz jellege is volt és kellemes volt fiatal észtekkel találkozni, akiket érdekelnek őseik tevékenysége és igyekeznek a mai kor körülményeihez igazitani.