2010. szeptember 2., csütörtök

Foltoskodás-család


Ez a tábor utáni termésem. Lehetne azt mondani, hogy nem sok. De a nyár olyan zűrős volt "nyaraltunk" de csak úgy napokat és ide oda mentünk. Szóval nem volt olyan igazi pihenős nyaralás. Viszont sok családi találkozónk volt.
A két kis hátizsák (sajnos méretet nem tudtam és csak úgy csináltam, szóval jobb lett volna ha vannak méreteim!) "rendelésre" készült. A "megrendelők" a Bob a mester ls a Trixi figurát akarták rajta látni. Nagy nehezen beszereztem a képeket, majd textil transzfer papirra nyomtattam és vasaltam a hátizsákra. Mivel a széle egy kicsit csipkés lett, boszorkányöltéssel körbeöltöttem. Különben tetszett a két kis ünnepeltnek, mert végül közözösen megünnepeltük az egyiknek az ötödik a másiknak a második szülinapját.

Az egyik ünnepelt a szülinapján.

A másik ünnepelt a "mamával", akit nagyon szeret. bevallom, velük többet vannak mint velünk, de ennek talán az az oka, hogy ők egy kertes házban laknak, ahol a gyerekeknek ideális feltételei vannak. KisÁkos épitett egy Aldi áruházat, nemrégen egy parabola antennát szerelt fel. Most nagyon vonzza minden műszaki dolog. De a zene továbbra is érdekli és sokszor játék közben csak úgy magába énekelget. Érdekes igy figyelni a gyerekek fejlödését, mikor már nem a Te gyerekedről van szó. Sokszor összehasonlitom az enyéimmel mikor kicsik voltak. Sajnos nem tudtam velük sokáig otthon lenni, amit sajnálok. Nem a karrier, hanem a pénz volt az ami a munka felé irányitott. Hiába minden időnek megvannak a maga nehézségei. Anyám szegény mindig azt mondta, hogy régen milyen jó volt. Ha visszagondolok amit ő régennek mondott, az nem is volt neki olyan jó. Talán a jelene volt nehéz. De hát mindig arra emlékezünk ami szép volt a nehézségeket elfelejtjük. Azaz nem felejtjük el, csak nem akarunk rá emlékezni.
Szeretnék a blogomban egy ujabb leirást késziteni. Ahogy öregszem, egyre inkább hajlok a nosztalgiára. Ezért úgy gondoltam, hogy egy kicsit több időm lesz, bizonyos emlékképeimet életemből leirom. Ha visszagondolok, szerencsésnek kell mondanom magam, sok szerencsétlenség is ért de érdekes életem volt. Vagy én emlékszem igy rá? Talán jobb ha igy gondolok rá. Lehet, hogy egy más világban más korban még ezt se értem volna el. Végül is azt, hogy mit érünk el, az rajtunk múlik. Igy visszagondolva nem volt elég önbizalmam (most sincs) ezért "nem vittem többre", amit nem is bánok. Megértem a nyugdijamat, van egy hobbim, férjem, két szép és eredményes fiam és két szép unokám. Egészséges vagyok (a bajok nem számitanak) tehát mit akarok?

2 megjegyzés:

Marika írta...

Szívesen olvasom és várom a nosztalgia írásod .
Biztos szép lesz és érdekes .
Igen a rég valahogy mindig szép mert azt már megéltük jól és rosszul .Persze csak a szépre akarunk emlékezni és ez így természetes.
De most nekünk már így kerek a világ hol zsibong tele a ház, majd elindul:))
Hol csak kong :((.

Julcsi írta...

Jaj, a hátizsák! Bocsáss meg, elfelejtettem válaszolni neked. Mondjuk azt írtam volna, hogy nincs szabásmintám, én még kezdő koromban csak úgy kiszabogattam és ahogy sikerült, olyan lett.
Szóval nem mentél volna sokra a tudásommal:)
Meg ahogy elnézem, nagyon jól boldogultál, nagyon aranyosak lettek a hátizsákok.