Divat

Tegnap megpróbáltam kiirni magamból ami fájt és talán ez segit. Ez a nagy meleg, vagy inkább a nagy időjárás különbség, nagyon megviselt. Talán ezért érint minden rosszabb hir érzékenyen. Vagy ez is az őregség jele? Egyáltalán mik az öregség jelei? Mert úgye mindig öregszünk, csak nem mindegy hányról hányra!
A könyv amit a könyvtárból hoztam ki (nem volt szivem közel 3 ezer Ft-ot adni érte, de nem is ér annyit)nagyon gyorsan elolvastam, majd lassabban mégegyszer. Nem voltam tőle elragadtatva. Az 56-os Intézet égisze alatt készült. Bizonyos fejezeteibe tőlem is kértek anyagokat és adatokat. Nem ezért olvastam el, de persze kiváncsi voltam. Nem tetszett, hogy a politikát keverték a divattal. Vagy én nem tudtam, mikor a szabás varrás könyveimet vettem a hetvenes években, hogy ezt a politika akarta, hogy én otthon tudjak varrni? Hiszen azok a könyvek igen jók még mai is, és azt tanulhattam meg belőlük, hogy kell alapszabásmintát szerkeszteni és abból olyan fazont amilyent én akaroki. Miért rosszabb ez mint a nyugati országokban megjelent könyv rossz forditásban ami arról ad tájékoztatást, hogyan kell a megvásárolt szabásmintát alakunkra igazitani. Mennyivel egyszerübb egy alapszabásmintát csinálni és abból modellezni! Már nagyon régen nem varrok magamnak. De -sajnos- a mai öltözködésünkről is lehetne irni. Csakúgy mint az üzletek választékáról. Gondoltuk volna, hogy az "angol" ruha alatt a turkálókat kell érteni?
Engem pl. mindig meglepett az (ellentétben az amerikai szerzővel, aki kutatja a volt szocialista országok és a SZU öltözködési szokásait)a szoc. országokban -ahol igen gyakran megfordultam- hogy milyen jól öltözöttek a nők. Az üzletek választéka nem ezt mutatta. Nemegyszer résztvettem olyan divatbemutatókon, ahol a SZU részére készitett kollekciót mutattuk be. Ugyanakkor szégyelltem magam Moszkvában, mikor megláttam a magyar cimkét a ruhákon. Dehát ennek a világnak vége. Lehet, hogy ilyen szempontból kellene bemutatni ezen országokat. Pl. Prágában, az NDK-ban igen szép és szinvonalas kézimunka ujságokat, fonalakat és általában a kézimunkához szükséges eszközöket lehetett beszerezni. Prágában -ha tehettem- mindig elmentem abban az utcába ahol egymás után voltak az üzletek. Mikor nálunk még nem volt Burda bolt és a német nyelvű Burda is csak elvétve volt, előbb volt lengyel, cseh és orosz nyelven Burdám.
Szóval akinek keze ügyébe kerül ez a könyv, annak javasolom azért átlapozni. Sokféle érdekes emlékkép jut eszünkbe. A gyerekeink (akik ma már anyák) kicsit tanulhatnak.