Kiállitás

Tegnapelőtt és ma egy kiállitáson voltam ill. az utána szervezett tanfolyamon. Ez a kiállitás a Tavaszi fesztivál része az észt kesztyű története.
Azt lehet gondolni, hogy mit lehet mondani a kesztyűről, pláne ha az kötött?
Az északi népeknél a kesztyű igenis nagy szerepet játszik. Észtországban nagy hagyománya van a kézimunkának, szövésnek, kötésnek. A kesztyűnek szinte mágikus szerepet adtak. Nagy szerepe volt a lányok kelengyéjében és az esküvőn a menyasszony az új családtagjainak egy-egy pár kesztyűt ajándékozott, amellyel kifejezte, hogy ő mennyire szorgalmas. A halott kezébe is adtak egy pár kesztyűt, sőt külön volt kesztyűjük azoknak, akik a koporsót vitték. A rajzok, minták mind mind külön jelentéssel birtak. A keszytűk többségét gyapjúfonalból kötötték norvég kötéssel (vékony fonalból!) De ezenkivül használták az un. tű csomózott "kötést" azaz az egy tűvel való kötést. Gyakran ezt a tipusú kesztyűt nemezelték és himeztek rá mintákat.

Ez a kiállitáson bemutatott kesztyű.

Ez egy nemezelt kesztyű, amelyre mintát himeztek.

Ez is egy nemezelt kesztyű gyöngy diszitéssel.

Ez egy kötött keszytű, amelynek a passzérészét mintásan kötötték, a többi részére mintákat himeztek.

Ez két tűcsomózott keszytű, a diszitések himzéssel készültek.

Ez szintén egy tűcsomózott kesztyű himzéssel. Nyers szinű a gyapjú és hiába volt aránylag vastag, igen puha egyáltalán nem szúró jellegű. Mellette egy kis darabka látszik, az a tanfolyam tanulsága, hogy az egyszerűnek tűnő "kötést" nem is olyan egyszerű elkésziteni.

Ez pedig két példa a kötött kesztyűk csuklórészére a kezdésre.
A tanfolyam két részből állt és lehetett választani. Az egyik részben a mintás kötéssel lehetett megismerkedni. Adtak tűt (1,25-ös számut) és vékony gyapjúfonalat. 80 szemre kellett kezdeni két különböző szinű szállal, amelyből mindig csak az egyik szinből vettünk fel egy-egy szemet. A továbbiakban a minta szerint kellett menni. Igen sűrű kötés jött létre, ami tartós és meleg kesztyűt hozlétre. nem nyúlik ki és nagyon meleg.
A másik rész a tűcsomózás, vagy egy tűvel kötés már bonyolultabb volt. Tk. a tű varrótű volt. Kétfajta tű van: az egyik egy nagy méretű varrótű a másik egy fából készitett varrótű (almafából). Speciális csomózással kellett egy csikot létrehozni, majd azon a másodikat és igy tovább. Meg kell mondani, nem lesz ez a kedvenc kézimunkám! Aki nem tanulta gyerekkorában az bizony nehezen sajátitja el. Érdekes technika mindenesetre. Mivel Észtországban is kezdik elfelejteni, szinte mozgalom fejlödött ki, hogy minden lány az iskolában csináljon legalább egy ilyen kesztyűt. Bemutattak egy kis könyvet, amiben leirják a technikát. Meg kell jegyezni, hogy a kiállitás anyaga az észt Nemzeti múzeum darabjaiból készitett másolatokból állt össze. Ez azért is érdekes, mert igy a fiatalabb nemzedék elsajátitotta ősei munkáit. Sőt a gyöngyös kesztyűnél már fejlesztett is!
A tanfolyamon ott volt Vidák istván és Nagy Mari a két ismert népművész, akik a nemezelést gyakorolják. Ők mesélték, hogy érdekelte őket ez a technika és utána kutattak. Elsősorban az északi népeknél honosodott meg, de találták nyomait a Kaukázusban, Afrikában és Erdélyben egy kis gyimesi faluban. Ott ezt a technikát kanurás-nak hivják, a fából készitett tűt pedig endrének.
Szóval érdekes volt, egy kicsit néprajz jellege is volt és kellemes volt fiatal észtekkel találkozni, akiket érdekelnek őseik tevékenysége és igyekeznek a mai kor körülményeihez igazitani.