Retro

Azért irok itt, és nem Violini retro c. bejegyzéséhez megjegyzést, mert több mondanivalóm van. Azt hiszem koromnál fogva (sokan lányaim lehetnétek!) másként látom a dolgokat. Megjegyzem mikor én annyi idős voltam, mint Ti akkor én is igy viszonyultam az akkori retrohoz. Bútorokat olyat vettünk amilyen volt ill. amilyenre volt pénzünk. Általában NDK, lengyel és román bútorok mentek, de aztán a hazai ipar kitett magáért. Pl. gyerekbútorból nem volt az a nagy választék, ami volt, az se állt sokáig az üzletben. Mikor fiaim nagyobbak lettek, szétmentek a gyerekbútorok és ujabbakat kellett venni. Akkor döntöttünk a barna Réka mellett. Ma is megvan és nagyon jól használjuk, sajnálom, hogy nem tudtunk hozzá kiegészitést venni.
Hogy mi a retro azt a kor is meghatározza. Én pl. mindig viszolyogtam azoktól a szoba belsőktől, ahol horgolt teritők voltak a foteleken. Mostanában másként látom (nálunk nincs ilyen)
Van egy barátnőm Franciaországban, akivel kapcsolatban vagyok. Férjével tanárok és lehetőségük volt előnyugdijba menni. Ezzel a férje élt egészségi állapota miatt. Rákapott a régi tárgyak gyüjtésére. Összegyüjtötte a régi dolgokat, megjavitotta és piacolni ment. Később -sajnos- ő meghalt és barátnőm vette át a dolgokat. Sokat hozzáolvasott járja a piacokat kora tavasztól késő őszig, télen pedig reparálja a dolgokat. Helye bőven van és egész szép raktára van. Évente három négy alkalommal jár Magyarországra és ilyenkor felfedező utakra megyünk. Az Ecserit már kifosztották, marad a PECSA és a Verseny utcai piac, de eldugott üzletekben is felfedezünk kincseket. Ő szerinte az emberek többsége azt keresi, amit gyerekkorában otthon látott. Ez a nagy többség. (kávédaráló, mákdaráló, mérlegek, súlyok stb.) De közben új vevői akadtak, akik rendelnek nála. Természetesen adózik és a lakásába nem enged be vásárlót, mert ahhoz másfajta engedéyl kell. Főleg a különleges dolgok érdeklik és pl. a falusi szerszámok. érdekes, hogy a textil dolgok nem nagyon mennek. Mennek, de nagyon válogatva. Sokszor sajnálkozva nézem a felgyülemlett dolgokat, amik látszólag egy háztartásból származnak. Ilyenkor elgondolom, hogy valaki ezeket a dolgokat szerette maga körül.... Pl. nagyon divatos lett valakinek a születési kivonata, különböző iskolai bizonyitványok, kitöntetési papirok, szakszervezeti és párt könyvek.
Nálunk a könyvespolc (ami a nagyszoba egyik falán van és nem csak könyves része van) olyan széles, hogy apróságok elé férnek. Eleinte zavartak, de ma már emlék mind. A moszkvai olimpiai maci az Opera kölni, amivel a férfiak locsolkodtak, a kis kerámia macskám és a famacskám, amit első fiam születésekor kaptam. Lehet, hogy ezek is a piacon végzik? Sok apróságot ajándékoztam barátnőmnek de legutóbb a legnagyobb szerzeményük (négyen voltak itt) igazi NDK dugóhuzó volt a PECSÁ-ból és egy üveg lombikos kávéföző.
A gyerekkönyvek nagyrészét elajándékoztam, de mivel nászasszonyom és menyem is tanitónő, van utánpótlás. Viszont a Cirmos cica kislemezt a Halász Judit nagylemezzel együtt már DVD-re irtuk a kisunokának.
A nagyfiam nagyon szerette a pókembert. Akkor szinte alig lehetett látni, trafikban vettünk képet és arról varrtam neki ruhát. Abban aludt és ma is megvan neki.
Szóval a mai dolgok is retrók lesznek, tehát akinek helye van, ne dobjon ki mindent!