Retro

Sokaknak ezek a képek semmit nem mondanak. Nekem az első pw élményeimet. Megjelent 1979-ben egy kiadvány, nagyalakú boritóban több témában lapok. Patchwork témában azt hiszem 5-6 lap jelent meg. Pl. párna rajta virág applikáció, nagymama virágoskertje stb. A legegyszerübb dolgok, de akkor ez ujdonság számba ment. Ez a három hölgy az Iparművészeti Főiskola (akkor még az volt a neve!) hallgatói saját tervezésű ruháikban és azok szabásmintái. Mindezt hol találtam? Az egyik orosz fórumon azzal a megjegyzéssel, hogy az illető az interneten találta. Photoshoppal még a neve is rá van irva, de én megismertem. Sajnos nem találom ezt a kiadványt, ami igen érdekes volt. Hozzá teszem, hogy a bemutatott ruhát egy manekenen is lefényképezték, az szebb volt! Nagyon érdekes volt a kötés része is, ahol Prósz Veronika igen jópofa kötés technikával készitette takaróit.
Ebből csak azt akartam kihozni, hogy semmi sem új a Nap alatt. Viszont hogy mennyire fontos a tálalás, azt jelzik azok a könyvek, amik az utolsó 20 évben jelentek meg. Nyomdailag, szineiben, papirban, fényképileg lenyügőzőek. Ha össze akarom hasonlitani a korábban megjelent könyvek és ujságok modelljeivel, akkor őszintén meg kell mondani, hogy a vásárlókat ezek a szines szép képek fogják meg. A tartalom pedig - sajnos!- másodlagos. Pedig hát a belbecs is van annyira fontos mint a külcsin. Korábban már irtam arról, hogy a kézimunkakönyvek forditása mennyire rossz. Én már volt olyan kiadó, akinek irtam, tudván, hogy eső után köpönyeg, de mégis.
Miután megint elővettem a kötőtűimet és elkezdtem kötni, elővettem néhány ujonnan megjelent kötős könyvet. Hiába felejtek már számokban, kellettek a méretek a gyerek holmikhoz. A szöveget is olvastam és nagyon elszörnyülködtem. Meg kell mondani, Magyarországon nagyon sokáig a német nyelvű ujságok voltak hozzáférhetőek mint pl. Burda. A német nyelvű leirások igen precizek, nemzetközi jelzésű ábrákkal igy aránylag könnyen lehetett a mintát leolvasni. Az olasz ujságok ilyen szempontból nem voltak jók, mivel rajz nélkü és sokszor röviditésekkel dolgozott. A franciák egy kicsit a kettőt keverték. Az angolok röviditésekkel voltak tele, rajzok nélkül, igaz szabásminta tartozott hozzájuk. Az ujabb könyvek szinte mind angol nyelvből forditottak, a forditó valamilyen szempontja szerint meghatározott röviditések használatával. Ráadásul ezek a leirások nem a modell mellett, hanem valahol hátul a könyvben. Szerintem egyszerübb lett volna röviden leirni a technológiát, mint a röviditéseket. Ebben az időben jelent meg -igaz német szerzőtől- zoknikötés, babaholmik stb. ahol a teljes leirás szerepel. Sokkal használhatóbb. Az persze ennél is csak hab a tortán, hogy az a 11 szem nem tudom hány cm. (hogy pl. csináljak egy próbakötést!)
Egy orosz honlapon olvastam, hogy többen összebeszéltek, nem lehetne-e rávenni a kiadókat arra, hogy a kézimunkakönyveket vagy lektoráltassák, vagy olyannal fordittassák, aki ért a témához. Nem hiszem, hogy sikerrel jártak! Pl. a Fürge Ujjak megjelent oroszul és valaki megkért, hogy forditsam le az orosz nyelvű leirást oroszra! Persze sokszor a lektorált művek sem jobbak! Ha meg elkezdenénk szabályozni, akkor meg ugyanez lenne a helyzet!
Könnyű ugyan kritizálni, de nyugodtam tehetem, hiszen megvettem a könyvet és mérgelödöm. Ja akkor nem kellett volna megvenni? De hát a képek stb.... Szóval én is csak nőből vagyok! Jó lenne sok mindenben nem feltalálni a spanyol viaszt, amikor az már fel van találva! Ez is takarékosság lenne. Azoknak a forditóknak, akik ezeket a könyveket irták, azt ajánlom, hogy az ő leirása alapján kössön, horgoljon, kérjen anyagot a boltban stb. Pl. nem tudom mi a különbség az elektromos és elektronikus varrógépek között? Az elektronikus varrógépek nem elektromosak? Aminek van egy dugója amit be kell dugni, azaz árammal müködik, az ugyebár elektromos. De ezenkivül lehet még elektronikus is (lásd LCD kijelző).
Azért merem mindezt leirni, mivel életemben sokat forditottam és sok kritikát kaptam. Mindig tanultam belőlük. Bizonyos témákban bizony nem szótárakat, hanem szakkönyveket kellett használni. Igy én is tanultam, de a forditás is pontos lett. Dehát ez csak RETRO!

Retro

Azért irok itt, és nem Violini retro c. bejegyzéséhez megjegyzést, mert több mondanivalóm van. Azt hiszem koromnál fogva (sokan lányaim lehetnétek!) másként látom a dolgokat. Megjegyzem mikor én annyi idős voltam, mint Ti akkor én is igy viszonyultam az akkori retrohoz. Bútorokat olyat vettünk amilyen volt ill. amilyenre volt pénzünk. Általában NDK, lengyel és román bútorok mentek, de aztán a hazai ipar kitett magáért. Pl. gyerekbútorból nem volt az a nagy választék, ami volt, az se állt sokáig az üzletben. Mikor fiaim nagyobbak lettek, szétmentek a gyerekbútorok és ujabbakat kellett venni. Akkor döntöttünk a barna Réka mellett. Ma is megvan és nagyon jól használjuk, sajnálom, hogy nem tudtunk hozzá kiegészitést venni.
Hogy mi a retro azt a kor is meghatározza. Én pl. mindig viszolyogtam azoktól a szoba belsőktől, ahol horgolt teritők voltak a foteleken. Mostanában másként látom (nálunk nincs ilyen)
Van egy barátnőm Franciaországban, akivel kapcsolatban vagyok. Férjével tanárok és lehetőségük volt előnyugdijba menni. Ezzel a férje élt egészségi állapota miatt. Rákapott a régi tárgyak gyüjtésére. Összegyüjtötte a régi dolgokat, megjavitotta és piacolni ment. Később -sajnos- ő meghalt és barátnőm vette át a dolgokat. Sokat hozzáolvasott járja a piacokat kora tavasztól késő őszig, télen pedig reparálja a dolgokat. Helye bőven van és egész szép raktára van. Évente három négy alkalommal jár Magyarországra és ilyenkor felfedező utakra megyünk. Az Ecserit már kifosztották, marad a PECSA és a Verseny utcai piac, de eldugott üzletekben is felfedezünk kincseket. Ő szerinte az emberek többsége azt keresi, amit gyerekkorában otthon látott. Ez a nagy többség. (kávédaráló, mákdaráló, mérlegek, súlyok stb.) De közben új vevői akadtak, akik rendelnek nála. Természetesen adózik és a lakásába nem enged be vásárlót, mert ahhoz másfajta engedéyl kell. Főleg a különleges dolgok érdeklik és pl. a falusi szerszámok. érdekes, hogy a textil dolgok nem nagyon mennek. Mennek, de nagyon válogatva. Sokszor sajnálkozva nézem a felgyülemlett dolgokat, amik látszólag egy háztartásból származnak. Ilyenkor elgondolom, hogy valaki ezeket a dolgokat szerette maga körül.... Pl. nagyon divatos lett valakinek a születési kivonata, különböző iskolai bizonyitványok, kitöntetési papirok, szakszervezeti és párt könyvek.
Nálunk a könyvespolc (ami a nagyszoba egyik falán van és nem csak könyves része van) olyan széles, hogy apróságok elé férnek. Eleinte zavartak, de ma már emlék mind. A moszkvai olimpiai maci az Opera kölni, amivel a férfiak locsolkodtak, a kis kerámia macskám és a famacskám, amit első fiam születésekor kaptam. Lehet, hogy ezek is a piacon végzik? Sok apróságot ajándékoztam barátnőmnek de legutóbb a legnagyobb szerzeményük (négyen voltak itt) igazi NDK dugóhuzó volt a PECSÁ-ból és egy üveg lombikos kávéföző.
A gyerekkönyvek nagyrészét elajándékoztam, de mivel nászasszonyom és menyem is tanitónő, van utánpótlás. Viszont a Cirmos cica kislemezt a Halász Judit nagylemezzel együtt már DVD-re irtuk a kisunokának.
A nagyfiam nagyon szerette a pókembert. Akkor szinte alig lehetett látni, trafikban vettünk képet és arról varrtam neki ruhát. Abban aludt és ma is megvan neki.
Szóval a mai dolgok is retrók lesznek, tehát akinek helye van, ne dobjon ki mindent!