2009. április 28., kedd

Retro




Sokaknak ezek a képek semmit nem mondanak. Nekem az első pw élményeimet. Megjelent 1979-ben egy kiadvány, nagyalakú boritóban több témában lapok. Patchwork témában azt hiszem 5-6 lap jelent meg. Pl. párna rajta virág applikáció, nagymama virágoskertje stb. A legegyszerübb dolgok, de akkor ez ujdonság számba ment. Ez a három hölgy az Iparművészeti Főiskola (akkor még az volt a neve!) hallgatói saját tervezésű ruháikban és azok szabásmintái. Mindezt hol találtam? Az egyik orosz fórumon azzal a megjegyzéssel, hogy az illető az interneten találta. Photoshoppal még a neve is rá van irva, de én megismertem. Sajnos nem találom ezt a kiadványt, ami igen érdekes volt. Hozzá teszem, hogy a bemutatott ruhát egy manekenen is lefényképezték, az szebb volt! Nagyon érdekes volt a kötés része is, ahol Prósz Veronika igen jópofa kötés technikával készitette takaróit.
Ebből csak azt akartam kihozni, hogy semmi sem új a Nap alatt. Viszont hogy mennyire fontos a tálalás, azt jelzik azok a könyvek, amik az utolsó 20 évben jelentek meg. Nyomdailag, szineiben, papirban, fényképileg lenyügőzőek. Ha össze akarom hasonlitani a korábban megjelent könyvek és ujságok modelljeivel, akkor őszintén meg kell mondani, hogy a vásárlókat ezek a szines szép képek fogják meg. A tartalom pedig - sajnos!- másodlagos. Pedig hát a belbecs is van annyira fontos mint a külcsin. Korábban már irtam arról, hogy a kézimunkakönyvek forditása mennyire rossz. Én már volt olyan kiadó, akinek irtam, tudván, hogy eső után köpönyeg, de mégis.
Miután megint elővettem a kötőtűimet és elkezdtem kötni, elővettem néhány ujonnan megjelent kötős könyvet. Hiába felejtek már számokban, kellettek a méretek a gyerek holmikhoz. A szöveget is olvastam és nagyon elszörnyülködtem. Meg kell mondani, Magyarországon nagyon sokáig a német nyelvű ujságok voltak hozzáférhetőek mint pl. Burda. A német nyelvű leirások igen precizek, nemzetközi jelzésű ábrákkal igy aránylag könnyen lehetett a mintát leolvasni. Az olasz ujságok ilyen szempontból nem voltak jók, mivel rajz nélkü és sokszor röviditésekkel dolgozott. A franciák egy kicsit a kettőt keverték. Az angolok röviditésekkel voltak tele, rajzok nélkül, igaz szabásminta tartozott hozzájuk. Az ujabb könyvek szinte mind angol nyelvből forditottak, a forditó valamilyen szempontja szerint meghatározott röviditések használatával. Ráadásul ezek a leirások nem a modell mellett, hanem valahol hátul a könyvben. Szerintem egyszerübb lett volna röviden leirni a technológiát, mint a röviditéseket. Ebben az időben jelent meg -igaz német szerzőtől- zoknikötés, babaholmik stb. ahol a teljes leirás szerepel. Sokkal használhatóbb. Az persze ennél is csak hab a tortán, hogy az a 11 szem nem tudom hány cm. (hogy pl. csináljak egy próbakötést!)
Egy orosz honlapon olvastam, hogy többen összebeszéltek, nem lehetne-e rávenni a kiadókat arra, hogy a kézimunkakönyveket vagy lektoráltassák, vagy olyannal fordittassák, aki ért a témához. Nem hiszem, hogy sikerrel jártak! Pl. a Fürge Ujjak megjelent oroszul és valaki megkért, hogy forditsam le az orosz nyelvű leirást oroszra! Persze sokszor a lektorált művek sem jobbak! Ha meg elkezdenénk szabályozni, akkor meg ugyanez lenne a helyzet!
Könnyű ugyan kritizálni, de nyugodtam tehetem, hiszen megvettem a könyvet és mérgelödöm. Ja akkor nem kellett volna megvenni? De hát a képek stb.... Szóval én is csak nőből vagyok! Jó lenne sok mindenben nem feltalálni a spanyol viaszt, amikor az már fel van találva! Ez is takarékosság lenne. Azoknak a forditóknak, akik ezeket a könyveket irták, azt ajánlom, hogy az ő leirása alapján kössön, horgoljon, kérjen anyagot a boltban stb. Pl. nem tudom mi a különbség az elektromos és elektronikus varrógépek között? Az elektronikus varrógépek nem elektromosak? Aminek van egy dugója amit be kell dugni, azaz árammal müködik, az ugyebár elektromos. De ezenkivül lehet még elektronikus is (lásd LCD kijelző).
Azért merem mindezt leirni, mivel életemben sokat forditottam és sok kritikát kaptam. Mindig tanultam belőlük. Bizonyos témákban bizony nem szótárakat, hanem szakkönyveket kellett használni. Igy én is tanultam, de a forditás is pontos lett. Dehát ez csak RETRO!

4 megjegyzés:

Altair írta...

A könyv címe: Modern kézimunkák. A www.antikvarium.hu -nál kapható: itt megnézheted.

Nekem meg is van, anyukámtól kértem el.

Altair írta...

Nem is könyv, hanem egy dosszié (nagyobb, mint A4) tele ezekkel a szabadon álló lapokkal. Van benne szó subázásról, azsúrozásról, batikolásról, foltvarrásról és makraméról.

lomaquilt írta...

Igen, igy van, nekem is megvan, csak eltettem és most nem találom, azaz tudom hol van, csak nem tudom elérni, mert egy csomó mindent kell elpakkolni onnan. Éppen lomtalanitáshoz selejtezek! Az is a baja, hogy nehezen helyezhető el. Ebben a sorozatban sok népi himzéses album is megjelent.

tuti írta...

Igazad van ami fordítások minőségét, érthetőségét illeti. Bennem is felmerült már miért nem olvastatják el fordítás után egy a témában járatos szakemberrel, hogy valóban érthető e elkészíthető e az a valami annak alapján ahogy le van írva. Főleg azokért lenne ez fontos akik kezdő kézimunkázók, mert ők nem is gyanakszanak, hogy valami nem stimmel csak akkor amikor nem jön ki a minta. Hát erről ennyit. Én is sokszor előveszek régi könyveket, mert valóban nincs új a nap alatt. Sokszor érdemes antikváriumokban, vagy bolha piacon szétnézni ez ügyben.