Foltoskodás

Alcimként a Foltos Mamók szeptember 3-i kiállitásán látottakat adhatnám. Miért csak most irok róla? Hát talán azért mert sok más dologgal foglalkoztam, aztán ma láttam a telefonomban, hogy ott vannak a képek és kellene a blogomba irni. 

Szóval szeptember 3-án volt a Foltos Mamók kiállitása a Virányosi Közösségi Házban. Mondhatnám, hogy a Városmajori csoporttal kicsit testvérek vagyunk. Mi kevesebbet varrunk és azt is kézzel. A Mamók nagyon sokat dolgoznak és mindent géppel csinálnak. Szép volt a kiállitás, de ahogy valakivel megállapitottuk, a kevesebb több lett volna. Ez persze szinte mindegyik kiállitásra jellemző. Nagyon szép tombola tárgyak voltak. Nyerhettem volna ha veszek tombolát. De valahogy az utóbbi időmben elpártol tőlem a szerencse és ezért inkább nem veszek. A társaságnagyon jó volt, a hangulat úgyszintén. Sok képet csináltam, de sajnos nem mindegyik sikerült. 

A foltvarrás alapitó Magyarországon.

A hátsó teritő két példányban készült, a második a tombola fő tárgya volt és Jucus nyerte!

Nekem sok kép tetszett, de a legszebbek sikerültek.

Ez a három sikerült mint fénykép és ezek tetszettek leginkább. Én nem tudnék ilyeneket csinálni, biztos hogy a gépem odébb menne, szóval az egyenes vonalak nem az én világom.

Oklahomába kiküldtek kékfestő anyagokat és ők modern quilteket készitettek belölük.

Nekem kicsit furcsának tünt a keveredés a szinek között, talán azért, mivel a nálunk készitett kékfestő quiltek kicsit mások. De érdekes volt látni, hogy másokból milyen gondolatokat hoz elő.

Jó volt a kiállitás, kár hogy szeptember tele van kiállitásokkal és más programokkal igy nem sikerül mindenhová elmenni.

Foltoskodás

Tegnap véget ért a Magyar Foltvarró Céh 3 napos kiállítása Budaörsön az OFF.

A fészbukon sok kép és dicséret van róla. Nem kívánok sem képeket mutatni, sem kritikát írni, csak egy két gondolatot. Ugyan valaki megkért, hogy gyűjtsem össze a tapasztalatokat, hogy a legközelebbi rendezvényhez felhasználhassák. Jelenleg túl frissek az élmények így inkább csak az általános észrevételeimet írnám le. 

Pénteken a megnyitóra nem tudtam elmenni, szombaton és vasárnap egész nap a Jókai Mór Művelődési Házban (a budaörsiek megfogalmazásában a színház) tartottam ügyeletet és árultam az újságokat. Szombaton délig még két másik önkéntes volt velem. Szigorúan megmondták, ha jön valaki karszalag nélkül, azt küldjük a Polgármesteri Hivatalhoz jegyért és csak azzal engedjük be a vásártérre. Na ebből voltak a kellemetlen helyzetek. Különösen mikor valamelyik szervező beengedett valakit. Nekem ez az élmény nagyon fájt. Később elfogytak a karszalagok, majd kaptam egy párat és aki kért annak pénz ellenében adtam. Természetesen nyugtát is kapott és így nap végére kb. 30 ezer Ft. jött össze. Vasárnap közölték, hogy csak újságért fogadhatok el pénzt, a belépőket küldjem a Városházára. Itt csak egy házaspártól kaptam pár keresetlen megjegyzést. Viszont nem tudtam, hogy a Művelődési Ház teraszán (másik bejáraton) van a gyerekfoglalkozás 11 órától. Akik ott voltak, nekem nem szóltak (a főbejárattal szemben ültem, a másik önkéntes 11 óra után jött csak) így egy betévedő házaspárt kislányukkal elküldtem a PostArt-ba mondván ott is van foglalkozás. Szerencsére volt egy foltos aki tudta, hogy hol van a gyerekfoglalkozás és utána ment a házaspárnak majd kivezette őket a teraszra. Szombaton egy légtérben ültek velem.

Remélem nem ez a két kellemetlen élményem marad meg a kiállításból, sőt a többek által elmondott panaszokból sem. A kiállítás a polgármesteri hivatalban nagyon szép volt, sajnos kevés időm volt megnézni. A Post Art-ba csak a végén mentem így ott sem tudtam körülnézni. Viszont sok kedves ismerőssel találkoztam, beszélgettem. 

Ami zavaró volt, hogy szombaton és vasárnap a tömegközlekedés megváltozott (szombaton a budaörsi Idesüss napok miatt a buszok másként jártak, az előzetes tájékoztatás szerint nem minden busz jött a Városházához, vasárnap a buszok ritkábban jártak.) Szombaton aki 10 óra után jött az nehezen talált parkolóhelyet. 

A vásárra sokan voltak kíváncsiak (én csak az elején, mikor két társam volt, akkor tudtam rövid időre bemenni, így pénzem is maradt) viszont aki bejött azok majdnem minden újságot végignéztek, kevésbé vásároltak így nem igen hagyhattam el a helyemet. Viszont sok érdekes kérdésre kellett válaszolnom. Aktív koromban sok kiállításon voltam "információs" így mintha visszamentem volna az időben. 

Összességében az mondhatom, hogy a kiállitás szinvonalas volt, a foltosok elégedettek (akár dijazottak, akár csak látogatok) és várják a következő közös találkozót. 

Utazás

A cím kicsit félrevezető, hiszen manapság utazás alatt egy külföldi utazást szoktunk érteni. Ennek örülhetünk, hogy ilyen lehetőségeink vannak. A mi utazásunk igen prózai volt, Orosházára utaztunk, mivel egy felújításhoz akartunk pályázatot készíteni és beadni. Aztán úgy adódott, hogy a környéket körbejártuk. Ez azért is jó, mert így nem csak az országutat és autópályát látjuk, de sok kis települést és várost. Szerintem így jobban megismerjük kis hazánkat, látjuk a fejlődést, hiszen több helyen évekig nem voltunk. 

Az Orosházi Naplóban ezt a házat mutatták be, hogy pályázni lehet a hagyományok megőrzésére tett munkákra.

Orosháza központjában volt az Alföld Szálló, amit lebontottak, valami hibás volt benne. Helyette EU-s támogatással egy nagyon szép parkot csináltak, kis patakokkal és egy üvegből készített körtefával. Én úgy gondolom, hogy az itt lévő Üveggyár ihlette a művészt a szobor megalkotására. Rajta tábla, hogy Zombáról idejöttek (mikor itt éppen senki és semmi sem volt) egy körtefát találtak. 

Elmentünk Tótkomlósra egy könyvért és a város közepén az evangélikus templomot megtekintettük. Egy nagyon kedves kis park közepén van. Az itt élők magyarok és szlovákok igen szorgalmasak, ez látható a gondosan rendbe tartott házakon.

Szent István szobrát is megnéztük.

Visszafelé Kardoskútat, kakasszéket is megtekintettük. Voltunk Szegeden, nem mentünk be a központba, mivel a rokonok inkább a szélén laknak egy kedves lakótelepen ahol tó és parkok vannak. Nem lennék foltvarró, ha nem mentünk volna be Hódmezővásárhelyen az Intersparba ahol az üzletsoron van egy kis üzlet a Csodavilág. Nagyon szép kész dolgok vannak, méterárú és közbélés anyagok (amit vettem is). 

Egy napot szántunk Gyopárosfürdőre, ahol egy 5csillagos fürdőt hoztak létre és amikor tehetjük meglátogatjuk. Elmentünk Gádorosra, ami nincs messze Orosházától.

Ezenkívül voltunk még Csongrádon és Szentesen, de ezeket a helyeket gyakran felkeressük. 

Aztán megnéztük a nekünk igencsak fontos épületet, ami korszerűbb, de így augusztus 19-én igyekszünk megnézni.

Ezután hazajöttünk és másnap ez a kép fogadott. Persze nem az ablakunkból, de így teljes a kép.

Rendteremtés

Sok blog foglalkozik a rendcsinálással. Részben szükséges, de divatos téma is. Megvettem KonMari módszeréről a könyvet magyarul. Kicsit szájbarágós, hosszú, de érdekes. Aztán elkezdtem keresgélni a neten és több angol nyelvű videót találtam. A legérdekesebb egy átlag amerikai (brooklini) négytagú család lakásának a rendbetétele volt konmarisan. (sajnos közben törölték).
Most tegyük félre azokat a megjegyzéseket, hogy könnyű nekik, hiszen mennyivel nagyobb a lakásuk milyen sok szép holmijuk van stb. Én inkább azt vettem észre, hogy hiába van nagyobb lakásuk, sok holmijuk, a rend ott sem mindenhol az előnye a háziasszonynak.

Milyen következtetéseket vontam le? Először is Gina (a háziasszony) szinte minden zugát a lakásnak lefényképezte és odaadta Marie-nak. Utána ő többször elment és egy-egy részt igyekeztek rendbe tenni. Sok zsák megtelt míg valahol rend lett. Korábbi blogokban azt olvastam, hogy nincs szó arról, mi lesz a kidobandó dolgokkal. Inkább azt vettem észre, hogy a feleslegtől váljunk meg és ne gyűljön fel. Sok mindent lehet tanulni ezzel a módszerrel, de pl. Magyarországon bizonyos szokások évtizedekig belénk rögzültek. Pl. a pulóvereket, konyharuhákat, ágyneműt mi polcokra tesszük egymásra. (kivasalva!) Tény hogy ez így szebb de az álló elhelyezés praktikusabb. Viszont akkor vagy átlátszó kosarakba, dobozokba kell tenni, vagy komódokba fiókokba rakni.  Régen (a magyar parasztvilágban) a lánynak a ruhái a kelengye ládába volt. Amit nem hordott azt a ruhák tetejére tette. Mikor a láda megtelt, akkor a benne lévő ruhákat megfordították az alsó került felülre és így a divat körforgását is lehetett követni!  

Mindenesetre én igyekszem megfogadni KonMari tanácsait és rendet rakni a lakásban. Kb. 10 évvel ezelőtt a lakásunkat felújítottuk és ki kellett költözni.  A legnehezebb volt a meglévő holmikat dobozolni. Három részre osztottam a dolgokat. A dobozba kerültek azok, amikre szükség lesz. Két nagy fekete zsák volt. Az egyikbe kerültek a kidobandók. (ezeket a lépcsőház egy félreeső részén tároltuk, amíg nem lesz lomtalanítás) A másik zsákba kerültek azok a dolgok, amik használhatók. Ezeket elvittük a Máltai Szeretet szolgálathoz. Akkor még nem volt adománybolt. Azt vettem észre, hogy a Máltai egy nagyobb lakótelep közepén volt és többen hoztak oda holmikat. Talán ez a helyes, hogy a felesleges holmikat adjuk oda azoknak akik még hasznát veszik. 

A legnehezebb feladat a foltvarró holmik között selejtezni ill. rendet csinálni. Na erre kell kitalálni a KonMari módszert. 

Foltoskodás

Tegnap, azaz július 1-én volt a szentendrei Skanzenben a jánossomorjai házban egy kékfestő kiállítás. A kékfestő anyagokat Szirén gyűjtötte össze a szorgalmas foltvarróktól és helyezte el ebben a parasztházban. A rendezvényt a Magyar Foltvarró Céh szervezte.

Ime a felújitott Skanzen bejárata.

A rendezvény megnyitása, a Céh elnöke, Szirén és a Skanzen képviselője

Anna aki a magyarországi foltvarrást és ezen belül a kékfestő anyag használatát elterjesztette, Edittel, aki a képeket készítette én csak kölcsönvettem tőle, mert szebbek mint az általam készített telefonos képek.

Nekem ez a kedvencem a patchwork és a himzés keveréke

Az ágyon a hires Dear Jean, amit egy falon jobban szemre tudtunk volna venni, de így is nagyon szép.

Ez a másik ágyon elhelyezett terítő.

A sarokban az asztal és a szekrény kékfestő teritővel és öltözékek

Az ablakokon a kézi szövésű függönyök subrika díszítéssel.

Az épület másik részében a textil készítésről rövid tájékoztató és egy szövőszék volt látható. 

Érdekes volt a kiállitás, a megnyitó és a szobák megtekintése után a szaletliben menta és bodzaszörppel kináltak, valamint pogácsával. 

Végezetül nem a kiállításhoz tennék  egy megjegyzést. Régen kb. 5 éve voltunk a Skanzenben, előtte szinte évente mentünk, fiaimnak sok mindent megmutattunk, amit csak itt tudtak megismerni. Gyerekkorunkban férjemmel abban a szerencsében volt részünk, hogy faluhelyen nyaraltunk és  hasonló házakat láthattunk ill. lakhattunk benne. Jó volt minden évben kilátogatni és később nem okozott gondot külföldi vendégeket kalauzolni és mesélni a látottakról. Most autóval mentünk és tudtuk, hogy valahol Szentendre közepén balra kell fordulnunk. Az interneten megnéztem az utca nevét, ahol a Skanzen található. Sajnos kis térképet magáról a Skanzenről nem találtam. Nagyon kellett nézegetni a kiirásokat, amelyeknek a többsége valamilyen céget jelzett, majd kisebb betűkkel, de megtaláltuk a Skanzen kiirást. Utána csak mentünk, majd Szentendre vége volt és csak az utat láttuk. Távolban látszódott egy épület, gondoltuk ez lesz az. Végül ott is láttunk egy kiirást. Persze ezek a táblák olyan kisméretűek voltak, hogy könnyen eltévedhetett bárki. Újdonság, hogy egy sorompó várt, ahol a jegyet leszakítva azon azt olvastuk, hogy egy óra ingyenes a többit a pénztárba kell befizetni. Egy alacsonyabb épület volt oldalán a bezárt pénztárakkal. Az ajtón egy behajtani tilos tábla. Valakit beengedtek mi megkérdeztük hol van a bejárat. Hosszas rákérdezésre megmondta a hölgy, hogy a fenti sárga házban. (gondolom nem mi voltunk az elsők, akik ezt kérdeztük!) A sárga épületet (szerintem vajszínű volt!) több lépcsőn értük el. Igazán tehettek volna egy nagyobb táblát, hogy bejárat! A pénztárba egy hölgy a nevek elhangzása után beengedett. Vele szemben volt az információ, ami akkor üres volt. Egy szimpatikus vasutastól kértünk felvilágosítást, hogy találunk el a kiállítás helyszínére. Nagyon kedvesen és részletesen elmagyarázta és eljutottunk a kiállítás helyszínére. A ház bejáratánál felírás mutatta, hogy itt van a foltvarró kiállítás. Igaz az ajtó be volt hajtva így csak a szemfülesek láthatják. Kifelé menetkor egy ismerős házaspárral mentünk, mivel a kocsinkból valamit átakartunk tenni az övékébe. Közöltük, hogy nekünk még fizetnünk kell. Erre mondták, hogy nem pecsételték le a parkolócédulánkat? Ugyanis az ingyenes bejutáshoz ez is járt. Férjem elment a pénztárhoz, ahol a jegyet kaptuk, ők átirányítottak az információhoz, aki felírta a cédula számát, majd a kedves vasutas megmutatta, melyik pénztárhoz menjünk, ahol lenullázzák a jegyünket. Az ismerősünk kocsijára nem nyílt meg a sorompó. Szerencsére akkor jött be egy ott dolgozó kocsijával és elküldte a vezetőt, hogy a parkolójegyet vigye a pénztárhoz, ahol lenullázzák a jegyét. Nekünk sikerült a sorompó felemelés. Ezek a dolgok mind apróságnak tűnnek, de kis odafigyeléssel elkerülhető. Pl. az épülethez egy nagyobb nyílt a virágok előtt mutathatná a bejáratot. Az információnál lehetett kapni kis információs anyagot (mikor ott voltunk akkor éppen elfogyott) ezt pl. a honlapon lehetne letölthető formába feltenni. A szentendrei információs táblákról nem beszélek. A honlapon több információ lehetne az elérhetőségről. Pl. a HÉV végállomásától milyen busszal lehet odamenni, annak a menetrendjét stb. Hiába írtam le mindezt? Nem, mert remélem ha legközelebb megyünk, akkor ilyen gondokkal nem találkozunk. Időközben alaposabban átnéztem a Skanzen honlapját és megtaláltam a busz menetrendet és a skanzen térképét. Igaz nem az amit az információnál osztogatnak. A honlapot a Skanzen jegyárak címszó alatt találtam, ahol aztán ott volt az elérhetőség. Később rájöttem, hogy magát a skanzent kibővítették ezért találtunk meg dolgokat nehezebben, hiszen korábban a bejárat után szinte a faluban éreztük magunkat.  Igy pedig szinte a falu szélén voltunk.

Foltoskodás

Alcímként azt is adhatnám, hogy Tihanyban táboroztam. A Facebookon elég sok mindent lehetett olvasni róla és a Tűzikék csoport -akik szervezték- blogján is lehet olvasni róla. 

Jól éreztem magam, a szervezés az idő, a társaság nagyon jó volt. Nem részletezem, másutt megtettem. A táborozás egyik fénypontja a tombola. Mindenki vitt egy valamit (maga által készitett darabot) ezeket két polcon mindenki láthatta. A kiosztáson aztán mindenki vagy a kinézett darabot kapta, vagy mást, de szerintem mindenki jól járt, mert mind szépen megvarrt értékes foltvarrott termék volt. 

Én ezt a neszesszert varrtam. Mivel nincs nagyobb logom, ezért a táska belsejébe egy korábban vásárolt szalagból kivágott részt varrtam. A kistáska előtt lenvászonból készitett moboltartó, amit pink szinű fonallal kézzel tűztem le. 

Én nagyon szép ajándékot kaptam, a levendula nevében

A háttér egy lenvászon alapra részben festett, részben himzett levendula és alatta kövek behorgolva. Mindez egy képkeretbe foglalva. Férjem csak balatoni kecskekörmöknek nevezi. Különben ott létünk alatt majdnem mindenki horgolt egy-egy követ más és más mintával. Ez szép emlék marad!

Foltoskodás

Korábban ígértem, hogy az elmúlt időben készített foltos dolgaimat felteszem. Ha nem is mindent sikerült lefényképezni -mielőtt elajándékoztam volna - azért megvannak még a fényképek. Varrok szerencsére és vannak ötleteim, de a fényképezéssel mindig bajban vagyok.
Az ötleteket honnan szerzem? Természetesen az internetről, de ez csak ötlet, aztán valahogy mindig átalakul. A csoportba kell valamit vinni, várják, gyorsan kitalálok valamit. Vagy bejön, vagy nem. Rendszeresen nézegetem a Pinterestet és onnan kapom a legtöbb inspirációt.
Sokan látták több helyen (főleg az eljegyzési gyűrű mintájával) az alábbi neszesszert.

Én egy lepedőre varrtam crazy technikával a pólember köré a maradék anyagaimat, amiket aztán letűztem csak úgy és ferde pánttal beszegtem. Természetesen csak az egyik oldalát varrtam géppel a másikat kézzel.

Ime ilyen lett. Mikor kézzel összevarrtam a három részt a csúcsnál nem lett olyan szép, igy oda egy egy disz gombot varrtam. Igen tágas jól használható darab lett.

Nagyon megtetszettek a hajtogatós technikával készített kisebb nagyobb tartók. Többet készítettem belőlük. Itt egy szemüvegtartó van (a fekete mintás) aminek az elején egy kis zseb is van a tollnak. Eredetileg egy mobiltartónak alkalmas és a zsebbe lehet tenni a zenehallgatáshoz szükséges zsinórt. Ezt a tartót már felfejtettem, ezen nézem meg ha újabbat akarok varrni. A mellette lévő mobil tartó lett. Tépőzárral záródik. A mágneszárat azért nem akartam bele tenni, mivel erősen zárom és az nem tesz jót a telefonnak. Tudom, hogy van könnyű zár is, de egyenlőre azt használom ami itthon van és azok erősek. Varrtam egy ilyen tartót a napszemüvegnek és a zsebet hátulra tettem, abban van a zsebkendő.

Ez az alúl felül zippes neszi, felül két rekesszel alúl eggyel. Régen tanultam Bajnán és elfelejtettem. Sikerült ujra megtanulni és többeknek megtanitani. Kettőt csináltam, már nincsenek nálam. Kell még varrni egy szebbet. A zippzár bevarrás kicsit más módszerrel történik és igen gyors, egyszerű.

A hajtogatással és a boro technikával egy időben varrtam ezt a tablet tartót. Tépőzárral záródik. Eddig nagyon jól bevált. A technikát megszerettem.

Ez a boro, vagy kantha technika, amit nagyon megszerettem és többeket sikerült megfertőznöm. Ez egy nagyobbnak a része, azóta már több darabot készítettem. A boro kék alapon fehérrel készül. Azzal a technikával egy mug rug-ot varrok még be kell fejeznem.

Ezzel a technikával készült a mobiltartóm (időközben kicseréltem a mobilomat és a régi tartó kicsi lett) Tudom, hogy a fémrésznek saroktól sarokig kellene érni, de van benn egy kis ceruza és így kitölti. Igen kényelmes.