Foltoskodás

Korábban megígértem, hogy a Lucy Boston készítéséről írok egy részletes leírást. Részleteket már írtam a sablon készítéséről, bemutattam azokat a blokkokat, amelyeket a tihanyi táborban. Most igyekszem részletesen a készítést bemutatni.

Mint említettem, a Lucy Bostont két sablonnal varrják, eredetileg angol papírra varrás technikával, de sokan varrják kézzel sőt van aki bizonyos részeit géppel varrja. Mivel tavaly ismerkedtem meg Jessica Alexandrakis könyvével az angol papírra varrásról (amit addig is műveltem) én ezt a technikát választottam. Elképzelésem az volt, hogy olyan takarót varrjak mint Lucy Boston.

Első próbálkozásom egy 2x2-es terítő volt, amit nem béleltem és nem hátlapoztam ez lett a próbadarabom. Ezt tavaly nyáron készítettem, majd megrendeltem a könyvet és akkor kezdtem el gondolkodni a takaró elkészítésén.

Ennél a darabnál jöttem rá, hogy ez a fajta minta akkor fog érvényesülni, ha bordűrös és szép (minőségi) anyagokból készül. A fotón nem jól látni, de a középső kiegészítő résznél nem fehér, hanem drapp hatszögek vannak, mivel nem volt annyi fehér anyagom. Sokan nem szeretik a fehér hatszögekkel keretezni, szerintem viszont a blokkoknak kell élénk színűnek lenni és a fehér ehhez jó hátteret ad.

Anyagokat tavaly ősszel egy üzlet patchwork anyagainak "kiseprésénél" sikerült beszereznem, ill. a szekrényemben lévő anyagokból összeszedni. Nekem azok az anyagok tetszettek, ahol némi fémes csillogás is volt a mintában. A bordűrös anyagok azért is jók, mivel többféleképpen lehet kivágni belőlük a hatszögeket. Persze kellenek hozzájuk egyszínű anyagok is.

Első feladatom, hogy kiszabom a hatszögeket, ezeket egy un. "uzsonnás dobozba" helyezem.

Nálam ez vált be. Egy-egy anyagból általában 12 db-ot szabok ki. 4 db. kell középre ehhez 4 köré. majd 8-8 a szélére. Igy ezekből tudok válogatni. 

Azért szeretek több darabot kivágni, hogy jobban tudjak belőlük válogatni. Vannak amelyeket előszeretettel használom, de kiderül, hogy a blokk összeállításánál nem érvényesül. Ekkor veszem elő a másik kivágottat. Kis formátumban másként érvényesül a minta is, ezért is jó ha vannak kivágott darabjaim. 

Egy másik dobozban (egyszerű) tartom a sablonokat és a papírra felvarrt anyagokat. Ezekből tudom összeállítani a blokkot. Ekkor döntöm el, hogy más szinű hatszögek kellenek még, vagy az igy összeállitott blokk lesz a jó. 

Ez az összeállítás kb. egy napig még a vágólapomon lesz és eldöntöm, hogy így maradjon, vagy változtassak rajta. Ez akkor van, ha első ránézésre nem nyeri el tetszésemet. Ezért nem szeretem a sablon nélküli varrást, mert akkor csak fejtés után tudok módosítani.

A hatszögeket én nem úgy varrom rá a papírra, hogy a papírt is átszúrom, hanem hátul fércelem a papírra. (ezt egy német nőtől tanultam még nagyon régen és bevált.)

A papírok kiszedése nem nehéz és a sablonokat újra fel lehet használni.

Így néz ki hátulról egy blokk. A kész blokkot levasalom színéről és visszájáról is, majd megvárom míg megszárad és így teszem el.  Elvileg a középső 8 sablont kivehetjük és újra felhasználhatjuk, de én csak a fehér szegély felvarrása után szedem ki.

Ez már a következő fázis, amikor fehér hatszögeket varrok minden egyes blokk köré. Igyekeztem szép fehér anyagokból varrni, mivel ennek a megjelenése emeli a blokkok szépségét. Az egyszerű lepedő vászon a sokszor fémszálas anyagok minőségét lerontja. Természetesen ez szubjektív megítélés. 

Ezeket mutattam be Tihanyban (azért ennél jóval több van már) Szerintem itt látható, hogy a fehér háttérben hogyan érvényesülnek.

Itt látható 3 méretben készített blokk. 1,5 inch, 1inch, 0,5 inch. Szerintem takarónak ideális az 1 inch nagyságú. Az ennél nagyobb vagy kisebb más célokra használható fel. Én pl. a nagyobbat egy táskára gondoltam, a kisebbet egy doboz tetőre.

Ez a Lucy Boston könyvből van és én ilyet szeretnék csinálni. Azt írja, hogy a takarókat nem tűzte le. Én úgy gondolom, kevés tűzést készítenék, szerintem a hatszögenkénti tűzés sok lenne. 

Ahogy a Hírfoltokban lévő cikkemben írtam, jó lenne egy Lucy Boston kiállítást tartani, hiszen mindenki másként látja és készíti. Aztán a nézőközönség döntse el, melyik a szimpatikusabb. Persze ez olyan kiállítás lenne, ahol nincs díjazás, hiszen a cél a bemutatás.

Csak úgy!

Augusztus 13-án kisebbik unokám - Viola Eszter - 7 éves lett. A kettős nevet azért kapta, mivel szülei egy virágnévhez ragaszkodtak, a másik nagypapa viszont az Eszter névhez. Amúgy Vilcsinek hivjuk! De nagyon szereti azt, hogy két keresztneve van, mivel így két alkalommal van névnapja!

Ez egy korábbi képe, de nem sokat változott.

Felköszöntése után azt mondta: nagyon furcsa, hogy már 7 éves vagyok. Nehéz ezt elhinni. Eddig 6 éves voltam és most 7. Aztán elgondolkodott és azt mondta, biztos igy lesz majd a 8. születésnapomon is. 

Most ősszel lesz II. osztályos és nagyon szép eredménnyel zárta az I. osztályt. Jó érzés, hogy ilyen kis aranyos unokánk van!

Csak úgy

Augusztus elején családi összejövetelen voltunk Balatonföldváron. Időnként szerveződik ez az un. unokatestvér találkozó. Miért éppen Balatonföldváron? Mert ott van hely, általában 1-2 napig vagyunk ott.

Ez a templom a kőszegi Jézusszíve templom. Itt kötött házasságot Anyám Apámmal, Nagynéném a férjével és emögött a templom mögötti kis utcában volt anyai nagyanyámék családi háza. A találkozóra egy fénykép albumot állítottam össze, amiben az anyai vonalat igyekeztem fényképeken bemutatni. Sajnos - és ezt megállapítottuk - sok mindent nem jegyeztünk fel és most csak kérdeztük, ez kicsoda stb. Nagyon divatos most a családfa kutatás, de mi csak egy olyan összeállítást akartunk nézni, akiket ismertünk. Dédszüleimnek (anyai ágon) 8 gyermeke volt (mind leány) ezek közöl kettő meghalt. Az egyik egészen kiskorában, a másik 17 évesen. tehát 6 leányt kellett férjhez adni, ami nem egy kis feladat volt a XX.sz.elején.  Ketten Amerikába vándoroltak ki, egy leány Bécsbe ment férjhez. Szerényen és hosszan éltek, de nem volt gyermekük. Itt maradt három leány akik közül az egyik egy kis faluban tanítónő volt, majd visszatért Kőszegre a megözvegyült Mamát eltartani. A legkisebbik férjhez ment, de a bekövetkezett változások miatt Romániában találta magát és valahogy megszakadt vele a kapcsolat. Itt maradt Nagyanyám, aki vasutas férjével Vas és Zala megyében élt, éppen hová szólította férjét a szolgálat, majd annak halála után visszatért a családi házba Mamához és nővéréhez. Nagyanyámnak 4 gyermeke született és mind a négy helyen egy-egy leány született akik aztán férjhez mentek és összesen 6 gyermeket szültek ill. azok is családot alapítottak. Érdekes egy ilyen találkozó, pláne akkor ha visszanézzük, honnan jöttünk, hová megyünk. A fiam a fénykép albumra azt mondta, hogy most az apai oldalt is dolgozd fel. Aztán a férjem családját hasonlóan. Addig érdemes ezt csinálni, amíg van aki emlékszik. 

Keresztlányom (akinek a fia 20 a lánya 18 éves) Németországba ment férjhez és ma egy jól prosperáló műköröm szalon tulajdonosa. Igen komolyan csinálja, tanfolyamokra jár, kereskedik, tanit és szeretné letenni -ebben a szakmában kialakult- szakvizsgát, hogy megfelelő tanfolyamokat tarthasson. 

Ez az én öreg kezem, amin nagyon szép manikürt varázsolt. Nem is a szépség a lényeg, hanem a tartósság. Sajnos lefog nőni, de nem fogom feltöltetni, a körmeim elég erősek voltak. Pl. ha kézzel varrok a varrótű nem tesz bennük kárt. 

A két hüvelyk ujjamra került két kis dísz is. 

Érdekes volt hallgatni a tanfolyamot vezetésre kijelölést (milyen vizsgát kell letenniük stb.) A tanfolyam vezető igen szép összeget kap az oktatásért, de a tanfolyam díja sem olcsó. Egy-egy tanfolyamon 7-8 fő vesz részt és a jelentkezésnél megkérdezik, hányan lesznek. Amennyiben többen, akkor sokan visszalépnek. Azt mondják, ha kifizetik a tanfolyam díját, akkor a vezető többet foglalkozzon személyesen is a tanulókkal. Megkértek, hogy fordítsak le egy katalógust, amit egy orosz műkörmös adott ki. A sok rajz a körmökön nem olyan gyakori a használatban, de mutatja, milyen festékeket használnak és a rajzok kivitelezése az alkotó tehetségét mutatja be. Szóval érdekes volt. Próbáltam a foltvarrással összehasonlítani, de rájöttem, hogy nem mindig sikerül. Viszont a foltvarró tanfolyamokról és táborokról (a tapasztalatokról) érdemes lenne véleményeket hallani, olvasni. Mert vélemények vannak, de nem jutnak el ahová kellene. Én mindenesetre egy szubjektív blogbejegyzést fogok írni, de előbb a Lucy Bostos készítést írom le. Mostanság a Millefiori teljesen leköti minden időmet.

Foltoskodás

Foltoskodást irtam a cimben, de nagyon sok mutatni valót nem tudok. Varrni úgyan varrtam, de nem annyit amennyit szerettem volna. Közel két hetet Orosházán töltöttünk, ahol elég sok elintézni valónk volt. A fogadóórák ritkán vannak, igy szinte mindennapra jutott valami. Utána selejtezés, rendcsinálás, rokonlátogatás, ráadásul a nagy meleg. Mivel a ház régi, igy kb. 28 fok volt mindenféle légkondi nélkül. Internet csak a telefonon volt, de a FB-t kikapcsoltam, mert igy is majdnem elfogyasztottam a havi penzumomat. Csak az e-mailjeimet néztem és ha kellett válaszoltam. Visszajövet Bp-re az éves lomtalanitás várt. A várakozó gyüjtőgetőktől megkaptuk a magunkét, hogy képkereteket, porcelánt kellett volna kitenni, nem pedig cserepeket stb. 

Azért egy rosettát kézzel megvarrtam.

Kinéztem a Millefiori-2 könyvből egy nagyon szép képet, de olyan sokféle anyag kell hozzá, hogy egyenlőre várok vele. Viszont a hasonló rosettámhoz megpróbálkoztam egyet angol papirtechnikával csinálni. Ha kész van, akkor mutatom és a különbségeket is leirom.

Csak úgy

Ezt a nagy meleget csak úgy lehet kibirni, hogy nem hagyjuk el a lakást. Tavaly beszereltettük a légkondicionálót, amit kiegészitve egy ventilátorral sikerül kb. 27 fokra levinni a hőfokot és a légkondi hidegét se érezzük közelről (az előszobában van, a csunya szerkezet pedig a tetőn). 

De azért muszáj kimenni és mivel a Széll Kálmán tér átépitése miatt kisebb kirándulás pl. a Mammutba elmenni. Már kezdek kiigazodni a közlekedésben (amig megint meg nem változtatják!) és kezdek igen jó információkat adni. Legtöbben azt szeretnék tudni, hogy kell megtalálni a 61-es és 59-es villamost. Hát nem egyszerű, de megtanultam. 

Elmentem a Telekom-hoz. Miért? Na nem azért, hogy a mobil számlám nem akarom, hogy többe kerüljön. Nem egészen értem, hogy havi 190 Ft-ért (ez a számlát illeti) miért kell ennyi adminisztrativ lépést csinálni? Pár hónapja nem voltunk itthon és ahol voltam nem volt internet, de a telefon azért müködött internet módban (amennyit előfizettem!) aztán közölték, ha tovább akarok internetezni, fizessek 1000 Ft-ot. Mivel szükségem volt , fizettem. Most nézem a számlám és látom, hogy igen magas a számla. Na ezt akartam megkérdezni. Kiderült, hogy amikor kértem a plusz 1000 Ft hozzácsatolását, azt úgy értelmezték, hogy én ezt minden hónapra értelmezem. Na ezt leállitottam.  Azon gondolkodtam, miért nem lehetett ezt megkérdezni. Annyiszor kérdeznek mindenfélét, ezt miért nem kérdezték? A 190 Ft emelést ezek után csak azért sem kértem. Ki kellett tölteni egy formanyomtatványt, azt egy hölgy eltette és adott egy másikat, hogy azt is töltsem ki. Azt lepecsételték és nekem visszadták. Ja amit eltettek, azt iktatták. Késöbb ezt majd gépre viszik stb. Ez mennyi munka lesz. Persze ha az ilyen bolondok mint én, akik kérik, hogy emeljék meg a tarifájukat, majd elfelejtenek utánanézni, jön a pénz. Szóval ez nem tetszett. A két fiatal akikkel kapcsolatban voltam, igen fáradtan és unottnak tüntek. Ugyanakkor múltkor a TV ujabb előfizetését intéztük. Lejárt a kétéves hűségidő és telefonon javasolták a meghosszabbitást. Nem szeretek igy telefonon intézni dolgokat, hiszen nem volt a kezemnél se az alapszerződés, se hangulatom, de azért hagytam beszélni. Postán megkaptuk a szerződést. Elmentünk és egy fiatal hölgy nagyon készségesen egy másik változatot javasolt igy az összeg is kevesebb lett és olyan csatornákat kaptunk, amik érdekesek. Érdekes ez a hölgy igen kedves, szolgálatkész volt, jólesett vele beszélgetni. Mennyivel jobb neki is, hogy érzi a jó munka eredményét és igy nem fárad el annyira. Ez a hozzáállás kellene másoknál is és nem lennének mérges ügyfelek! 

Öröm is ért. Szerettem volna két könyvet megrendelni. A Lucy Boston mellett érdekel a Millefiori technika is. Sajnos igen drágán láttam az interneten. Végül a második kötetet megtaláltam a Quiltmania honlapján.

Megakartam rendelni, de a francia nyelvű honlapon -nekem- igen furcsán volt a rendelés módja és PayPal-lal nem is lehetett. Irtam fiamnak, rendelje meg és kérdezze meg, hogy az első kötetük is megvan-e? Kicsit többet kellett várni, kiderült, hogy az első kötet elfogyott (nagy iránta a kereslet!) csak a canadai cégnél lehet rendelni, de hamarosan lesz. Szóval most örülök ennek a könyvnek és tanulmányozom, de azért a Lucy Bostont sem mellözöm. Hamarosan a készitéséről akarok irni. 

Foltoskodás

Tegnap Mészáros Terike volt kelenfoltos csoporttársam érdi kiállitás megnyitóján voltunk. Terike műveit mindig bemutatta és mi csak ámultunk, a precizitásán, az anyagválasztásán. Sok mindent mutatott, amiből tanulhattunk is. Most egy nagy teremben összegyűjtve látthattuk a műveit és elámultunk a sok szép quilt láttán. Az utóbbi időben kézzel kezdett el varrni és igy a fő helyre tette a két kedvencét a Dear Jean képét és a Japán kavicsokat. A megnyitót a Művelődési ház vezetője tartotta, majd egy ismerős szavalt és ketten gordonkáztak ill. hegedültek. A legnagyobb meglepetés az volt, mikor egy kórus elénekelte a Foltvarrók himnuszát. Ezt a dalt az ismert ének "Ha én rózsa volnék..." dallamára Márta néni (Hamari Imréné) irta még korábban egy találkozóra. Mindig nagy sikere van különösen a nem foltvarrók körében. A foltvarrók pedig kifejezetten szeretik.

Ez az első nagyobb képe amit még a diósdi csoportban tanult. Ma is ebbe a csoportba jár.

Ez az un. kétoldalas technika, amit sokan megtanulunk tőle. Ugyan sokan ismerték, de ilyen mesterien és nagyban Terike készitette.

Ezek a levelek igen precizen vannak megvarrva és az anyagok összeállitása is kiváló.

A macskás kép egy köynből van, de én pl. nem tudtam volna igy megvarrni!

Végül itt vannak a kézi varrásúak. A Dear Jean az eredeti nagy teritőnek csak egy részlete. A japán kavicsok fekete alapon, nagyon szép japán anyagokból applikációval készültek. Nekem ezek tetszettek a legjobban. 

Sajnos a fényképezés azért volt nehéz, mivel a képek nagyok voltak és a sok látogatótól nehéz volt képet késziteni.

Mi a férjemmel autóval mentünk, előtte megnéztük a honlapon a térképet, ezt elvittük magunkkal. Az történt mint már sokszor kis városokban, sehol egy utca kiirást sem találtunk. Átutaztuk Érdet keresztbe hosszába többeket megkérdeztünk merre van a Müvelődési Ház. Kb. olyan válaszokat kaptunk, hogy arra mennek aztán ott jobbra és ott van. Ill. megmondták, hogy itt forduljunk jobbra, majd balra. Mentünk is, de a balra fordulásnál vettük észre, hogy behajtani tilos. Késöbb megtudtuk, hogy a fém utcatáblákat lelopják, a műanyag táblákat megrongálják. Én ezeknek a rongálóknak csak azt kivánom, hogy este esős időben ő is keresen egy utcanevet. Ez a megjegyzésem nem tartozik a kiállitás szép élményéhez, de muszály voltam leirni.

Foltoskodás

Lucy Boston különféle méretekben.

Tihanyban vettem 1,5"-es nagyságú sablont. Természetesen ki kellett próbálnom. Az első benyomások? Nagyon jó volt látni az anyagot az átlátszó sablon alatt. Mivel a varrásráhagyás is átlátszó volt, egyszerübbnek tünt a minta keresés. Hogy mégse a minta szerint szabtam ki a középső négy elemet, ez azért van, mivel az anyagom kevés volt. Viszont a csikokat, amiből kivágtam az elemet, körkéssel egyszerüen lehetett vágni.

Ami nem tetszett, az az, hogy a varrásráhagyás 0,7 cm. Én az 1"-es sablonomnál 0,8cm (sőt 0,9) varrásráhagyást hagytam. Úgy oldottam meg, hogy csipesszel fogtam a papir sablonhoz. Kicsit gondban voltam mikor két elemet kellett összevarrni, mivel az egyenes oldalakon -hiába voltak öltések rajta- a keskeny szélesség el-elcsúszott. Nem tudom varrógéppel hogy lehet varrni? A legtöbb varrógépen 0,75 cm a varrásszélesség. Ezért mielőtt varrnánk, be kell rajzolni a sablont. Ha egy eredeti teritőt szeretnénk varrni, akkor egy ilyen blokk szélére azaz körbe fehér blokkokat kell varrni. Ekkor középről kiszedjük a papirokat és a szélső sorba tesszük őket. Amelyek a szélső sorban vannak, azokat pedig a fehér elemekbe. Igy a papir sablonokat fel lehet többször használni. Vigyázni kell arra, hogy a nagy ságok ne formátlanodjanak!

Sajnos nem volt sima felületem, ezért kicsit csálé a nagy blokk. Mindenesetre a méretek közötti különbségek érzékelhetők. 1/2", 1", 1,5" nagyságúak.

Itt látszódnak a varrásráhagyások méretei. A legkisebbnél direkt hagytam ilyen nagy varrásráhagyást (azaz csak annyit mint a középsőnél) hogy szebben kifeküdjön. 

A nagy blokkot egy táskába dolgozom be, ahhoz nem lenne türelmem, hogy kézzel ekkora naygságól bármit csináljak. Az eredeti Lucy 1" igy tartom magam ehhez. 

Végül a vasalómról csak annyit, hogy többszörösen kigőzőltem, a vasalóalátétről lekapartam az odaragadt részt. Persze lehet még látni. A vasalót pedig csakis ruhán keresztül használom, mivel még sokáig kell várni, hogy kijöjjenek a belekerült részek. Mindenesetre megtanultam a vasaló tisztitás módját!