2011. augusztus 20., szombat

Nagy utazás-5



Ahogy irom az emlékeimet -miért is ne irnám - rájöttem, hogy mások is irtak és mások is fényképeztek. Na de csak más amit én irok és én fényképezek. Ezek az én emlékeim maradnak. Habár a képek lehetnének szebbek is. Ezért itt ott próbáltam a netről szerezni. Na amit akartam azt nem sikerült.
Tehát a szobánkkal szemben egy ugyanolyan házban volt a "központ" ahol reggeliztünk. Megállapodtunk, hogy két turnusban eszünk, mivel rajtunk kivül is voltak vendégek. A kép a falon volt és nagyon szellemes. Két fiatal lány szolgált ki, akik mind megtudtuk, Romániából jöttek a moldáv határról. Kedvesek, gyorsak és szolgálatkészek voltak. Mi mindig "igazi" angol reggelit kértünk, ami sonka, kolbász, tükörtojás és bab volt, hozzá piritott kenyér, tea vagy kávé és jam. Volt ezenkivül többféle gyümölcslé. Bőséges és finom volt.

Úgy döntöttünk elmegyünk megnézzük a Buckhingham palotát, ahol éppen őrségváltás volt, ami azt jelentette, hogy nagyon sokan voltak.

Ez a palota bejárati ajtaja (ezt a képet nem én készitettem, hiszen még a közelébe se jutottam!)
Ezután úgy döntöttünk, hogy megnézzük Londont busszal. A szállodában ajánlották a városnéző busz 27 fontért, kétfajtából lehetett választani, az egyik angol nyelvű idegenvezetésű a másik tolmácsgép segitségével több nyelvből választható (magyar nem volt köztük) Mi viszont úgy döntöttünk, hogy egy igazi emeletea buszra szállunk és elmegyünk a végállomásig és onnan vissza. Gyönyörű idő volt az emeleten az első sorban ültünk, igazi élmény volt. Igy átutaztunk a belvároson, ahol gyalog nehéz lett volna átmenni.




Érdekes volt látni, ahogy változtak a várorészek, de mind tiszta rendezett volt.
Visszatérve kiinduló pontunkra, elmentünk még a Tower-ig. Itt nagyon sokan ették a hires halat krumplival, ujságpapirt imitáló dobozokban. Mivel megéheztünk, gyorsan hazamentünk és kerestünk egy igazi angol pub-ot, amit találtunk is nem messze a metróállomásunktól.

Ez aztán egy tényleg igazi angol pub volt, sötét fával boritva. Leültünk és akkor olvastuk a menün, hogy menjen oda kiválasztani amit kér, a többi a mi dolgunk. Nagyon finom friss rántott halat kaptunk frissen sült krumplival és barna sört. Nagyon jólesett. A kocsmában ki egyedül ül, ki másokkal vitatta meg a világ dolgait, ki ujságot olvasott, de nagyon kulturált volt. Ja és nem lehetett dohányozni. Ez különben még a parkoknál is ki volt irva. Aki dohányzott az rendszerint külföldi volt.
A sokáig nyitva tartó TESCO espressben bevásároltunk és lezártuk a napot. Ebben az üzletben láttam - már több helyen olvastam róla - az önkiszolgáló pénztárt. Sokan ellenzik, mivel ez munkahelyeket szüntet meg. Úgy láttam (más helyeken is) nehezen tanulják a használatát, tehát kell egy magyarázó ember. Ezenkivül csak kártyával müködik. Szerintem még várni kell a teljes elterjedésre!
Folytatás következik.

2011. augusztus 19., péntek

Nagy utazás-4


Igyekszem időrendi sorrendben irni a visszaemlékezéseimet ez késöbb lesz jó. Na meg nem árt ha tudom mikor hol mit láttunk. Ahogy megbeszéltük mi négyesben jártunk, mi voltunk a "lassú csoport" de nem azt jelentette, hogy kihagytunk volna valami érdekeset. Persze sokmindent nem láttunk, de hát az idő igen rövid volt. Volt egy magyar szerző újrakiadott könyve, abból az egyes létesitmények történetét olvastuk el, egy külföldi tollából származó könyv viszont minden érdekességnél megirta a metró állomás nevét. A metró térkép egyiknél sem volt napra kész, azt a metróállomásnál szereztünk. A metróállomás kb. 5 percre volt. Napi jegyet vettünk (csak egy napos volt!) 6,6 fontért. Érdkes a metró, bedugod a jegyet, majd egy nyiláson kijön és kinyitja az ajtót. Ugyanez a kijövetelnél. Igy csalni nem lehet. A bérletnek külön helye volt. Egy őr állt és ha kellett segitett, egy másik a mozgássérülteknek és babakocsisoknak, akiknek külön bejáratuk volt. A metróvonal rendszer hasonlit a brüsszelihet, csak a kiinduló vonalak hosszabbak. Meg kell jegyezni a vonal két végállomását és eszerint kell keresni. Persze aztán rájöttünk, hogy minden vonalnak van neve és aszerint kerestük, ott pedig a végállomás szerint az irányt. Bemondják az irányt és a következő állomás nevét, sőt azt is milyen nevezetességek vannak. Mindez ki is van irva. Igen jó nyelvgyakorlás.

Ez a hires Big Ben a estminster állomásnál. Ez volt az első kiindulásunk a napi csatangoláshoz.

Egy érdkes épület, mivel nem volt annyira jellemző a többihez képest, azért vettem le.


Sok rendőrt láttunk lovakon, nagyon elegánsan mentek és nagyon tetszettek.

A Nemzeti galériánál volt kiállitva az olimpia jelképe és mennyi idő vn még hátra. Késöbb több helyen találkoztunk ezzel a jelképpel.

Innen elmentünk metróval a Towerig, ahol egy szép sétát tettünk.

Ez a Temze másik oldalán már a modern épitészet. Igy nézi egymást a régi világ az újjal.
Este visszamentünk, mert be volt tervezve egy esti londoni buszkirándulás. Sajnos ebből nem lett semmi, mivel elkezdödtek a zavargások, amik végig kisértek. Igyekeztünk olyan helyekre menni, ahol ilyesmivel nem találkozunk és este csak a szálláshely közelében tartózkodni. De erről nem akarok irni.
Folytatás következik.

2011. augusztus 18., csütörtök

Nagy utazás-3


Annyi mindent kellene csinálni, hogy inkább irok a blogomba, igy magamban is feldolgozom a dolgokat és jobban tudok majd másra koncentrálni. Fárasztó volt az út, de a fáradtság hamarosan elmúlik és csak az emlékek maradnak meg. Egyenlőre a rendezés van napirenden.
Szóval augusztus 6-án szombaton reggel 5-kor indultunk, ami azt jelenti, hogy majdnem 1/2 5-kor mindenki ott volt a buszt várva. Sajnos egy kis malőr becsúszott ezt le kell irnom. A busz mindkét ajtaját kinyitották és mindenki megrohanta. Én az első ajtón tudtam felszállni, de kiderült, voltak nálam gyorsabbak és minden hely foglalt volt. Mire végig értem a buszon, kiderült, hogy csak egy hely maradt, mi pedig ketten voltunka férjemmel. Szerettünk volna olyan helyen ülni, hogy ő jól tudjon videózni, de erről letettünk. Végül két hölgy, akiknek rossz volt a lábuk, összeültek és igy nekünk is lett helyünk. Kis morgások voltak, de ez a morgás akkor lett nagyobb, mikor másnap a hátsó két ülésen ülő házaspár kinézett magának két helyet és átült oda. A vezetőnek igencsak be kellett vetnie minden diplomáciai érzékét, hogy ezt a helyzetet megoldja, és végül a házaspár elöl ült, az elöl ülők közül többen felváltva ültek hátul. Ez az eset lehet, hogy többekben hagyott tüskét, de gondolom elfelejtődik. Talán az egymásra figyelés egy kicsit többet kellene hogy ott legyen, hiszen nem egyedül utaztunk. Lehet, hogy nem kellett volna leirnom, de tanulságként csak megemlitem. Volt sok pro és kontra vélemény, ahogy már szokott lenni.
Első megállónk Angliában Cantenburry volt. Sajnos a székesegyházba kevesen tudtak bemenni, mivel éppen istentisztelet volt. Viszont megnéztük a csodaszép kerengőt és a kisvároskát.

Természetesen a minket érdeklő üzleteket vettük észre. Vasárnap lévén a városka csendes volt, csak a bisztrók asztalainál ültek.

Ez egy mindannyiunkat érdeklő üzlet, amit kiváncsian figyeltünk, mire számithatunk majd a késöbbiekben.

Mivel nyerünk egy órát, aránylag világosban érkeztünk Londonba. Ez a Summatra utca ahol a legtöbben nyertek elhelyezést. A szoba elosztás kis gondot okozott, ami aránylag gyorsan megoldodott, mivel a franciaágyas, kétágyas, háromágyas szobákat kellett elosztani. Hiába egyezettték előre, csak le kellett ellenőrizni. Mi ebben a házban laktunk, az egyik ajtó mögött volt a mi lakhelyünk. A társaságból 6-an mentünk ebbe a házrészbe, de laktak még kb. 4-en. Mindenkinek volt egy szobája a házban 3 fürdőszoba volt, ami közös használatú volt. Nem szólhatunk semmit, tiszta, a metróról jól megközelithető volt. Mi egy szót sem szólhattunk. Az utca egy jellegzetes londoni, vagy angliai utca.
Folytatás következik.

2011. augusztus 17., szerda

Nagy utazás-2


Megérkeztünk a kalandos angliai utazásunkból! Miért kalandos? Ez majd kiderül a leirás során. Most igen röviden egy két képpel illusztrálva irok az útról.
Az égiek velünk voltak és igen szép időnk volt. Esőt két alakalommal kaptunk, de akkor is csak olyan félóra időtartamra. Szép nyári időnk volt, nem túl meleg, kellemes.

két éjszakát Németországban töltöttünk, egyet oda egyt vissza, négy éjszakát Londonban és négyet Birminghamban. Ezek itt a doveri fehér sziklák, amelyek tényleg fehérek. Odafelé hajóval keltünk át a csatornán, visszafelé a "csalagúton" jöttünk.
Kalandosnak neveztük útunkat, mivel Londoban és Birminghamban (ebben a két városban jártunk, de több városban volt) régen nem tapasztalt forrongás, üzletek betörése, felgyújtása. Napokig ez vezette a TV hiradókat és az újságok cimoldalát. Emiatt több városnézésünk (amit közösen tettünk volna meg) elmaradt. Egyik nap Londonban mindenki igyekezett este 17 órára otthon lenni és csak a környéken sétálni. Birmingham központját sem tudtuk megnézni. Helyettük más szép programokban volt részünk. Sajnos balesetben is volt részünk, egyik útitársunk eltörte a sipcsontját és kórházba kellett szállitani és ott hagyni. Végül megtudtuk, hogy sikeresen megoperálták és hamarosan hazaszállitják. Ekkor vált mindenki előtt világossá, hogy mennyire fontos a biztositás.
Mára ennyi, folytatás következik!

2011. augusztus 1., hétfő

Nagy utazás


Készülünk a nagy utazásra! Mindig azt gondoltam, hogy még van idő, de aztán kiderült, hogy már szombaton indulunk. Most a ruhák és egyéb dolgok összeszedése történik. Gondban voltam/vagyok a táskával. Úgy gondoltam, hogy a lila crazy mintás táskám alapján varrok egy másikat. De aztán rájöttem, ha egész nap mászkálunk, akkor egy táskára van szükség. Ki is néztem már korábban egy Amy Buttler anyagból egy nagy méretű táskát, de aztán a méretei elijesztettek. Végül egy kicsivel kisebb táska készül.
Elővettük útikönyveinket, kihoztam könyvtárból és vettünk is. Két éve voltunk Párizsban, ami nem volt betervezve és mindössze 4 nap volt, ami sok sétával telt el. Most is hasonlóra gondolunk, nem szabad túl sokat beletenni, nem marad meg bennünk. Természetesen nagyon várom a birminghami kiállitást. Az idén nem voltam foltos táborban, lett volna most 3 nap, amit -sajnos- le kellett mondani.
Szóval várom, aztán majd jelentkezem. A foltvarrással most úgy vagyok, hogy nem akarok újat tanulni, hanem az UFO-kat befejezni. Kell egy kis sikerélmény.

2011. július 25., hétfő

Nyaralás

Nyaraltunk! Csütörtöktől szerdáig. Volt meleg idő és volt lehűlés. Ettől függetlenül jól pihentünk, voltunk a Balatonon, sokat pihentünk, olvastunk. Vittem kézimunkát, de sajnos nem tetszett amit csináltam igy nem csináltam. Viszont napok óta gondolkodtam egy táska zippzár és bélés bevarráson, mjd úgy gondoltam csinálok egy kis neszeszert és azon kipróbálom. Sikerült! Végre sikerélmény. Olyan jó érzés, amikor kigondolod és szinte lépésről lépésre megtervezed, aztán elkezded megcsinálni és vagy sikerül vagy nem! Igy készülnek az UFO-k. Na ennél az esetnél -mivel nem volt jó kedvem egy ideje- úgy gondoltam, igenis kell nekem a sikerélmény! Egyenlőre kézzel varrtam meg, ha géppel megvarrom, majd mutatom.
A nyaralásról a környezetről csináltam képeket.

Ez a kert, amelynek a kerités mentén egy kis elválasztóval sikerült egy hullámos vonalban egy nyári virágból kialakitani a szemnek is szép részt. Sajnos a fű rendbehozatal a jövő feladata. Sajnos a hullámvonal nemigen látszik, de nagyon szép.

Ez a kert másik oldala. Sok szines virág van itt, amelyek minden évben bővülnek a lehullott magokból.

Ez ennek a résznek a folytatása és ezt lehet a konyhából látni.

Eza terasz, ahol yukkák trópusi hangulatot árasztanak. Igen kellemes esténként itt üldögélni, vacsorázni, borozgatni, szóval amit nyaraláskor szeretünk csinálni.

Ez egy goblein gyapjúból. Kb. 20 éve csináltam ajándékba. Most itt van a helye!

A kert virágai a konyha-ebédlőben! Egy kicsit látni a fehér bútort, amihez az előbb emlitett goblein készült.
Jót pihentünk és ez a lényeg. Ja a nyaraló nem a miénk!

2011. július 13., szerda

Lustaság

Meghallgattam az első leckét. Meg kell mondanom igen érdekes volt. Az előadó beszélt, a tagok chateltek. A kettő együtt adott egy összképet. Tk. mintha egy tréningen ültem volna. A cime nagyon tetszett: A dolgok megoldását hogyan halasztom el azutánra és hogyan kell ezt a szokásomat megváltoztatni.
Érdekes, hogy ezzel a problémával már korábban is találkoztam és magam próbáltam megoldani. Hogy sikerült vagy nem, az egy más dolog.
Egy kis történetet írnék ide. A házunkban ahol korábban laktam, volt egy házfelügyelő néni. Később már nem volt házfelügyelő, de én bizonyos kérdésekben kb. havonta felkerestem. Nagyon megszerettem, habár ő mondta, hogy ő csak egy hat általánost végzett parasztlány volt, amikor férjhez ment és egész életét végig dolgozta. Na az ő életében volt egy napirend, amihez igen szigorúan ragaszkodott. A lakása mindig rendben volt, mindenről volt véleménye. Én általában délután mentem hozzá olyan hat óra felé. Akkor ott ült a TV előtt és horgolt. Soha nem panaszkodott. Ha nem volt pénze húsra, akkor krumplit főzött. Szerintem semmilyen tréningre nem járt. De ugyanez volt falun is. Ha valaki nem úgy viselkedett, a falú "szájára" vette. Igy igen gyorsan szinte mindenki tudta hol a helye és mit kell csinálnia. Lehet, hogy ezeknek az embereknek az életét kellene tanulmányozni és abból levonni a következtetéseket?
Nagyon örülök, hogy gyerekkoromban sokat nyaralhattam falun és a falusi élettel közel kerültem. Sajnos az a falú már nem olyan mint akkor volt. De jó emlékezni.
Az on-line tanfolyam jó, de az emlékezés még jobb!