tanfolyam

2009-ben a Magyar Foltvarró Céh 20 éves fennállása alkalmából több kelet európai országból hivtunk meg kiállitókat. Igen nagy sikere volt az orosz kiállitoknak, akik a gyönyörű szentpétervári épületeket adták vissza quiltjeiken. Most kaptam egy értesitést, hogy az egyik résztvevő - Irina Voronina - tanfolyamot tartott Szent Péterváron négy alkalommal, ahol a téma egy velencei épület képen való megjelenitése volt. Az anyagokat Irina válogatta össze és a tanfolyam dijában benne volt. A lényeg, hogy a kész mű adja át azt a velencei hangulatot, amelyet Irina tervezett a tanfolyam létesitésével. Az alábbiakban ezeket a képeket mutatom be, gondolom Ti is gyönyörködtök benne.

Nosztalgia és más

Május 1-én -Anyák napja lévén- néztük a Duna TV-n hogy milyen Anyák napja volt régebben. Az ötvenes évek végén a Vörös Csillag Traktorgyár óvodásainak ünnepségét láttam, ahol egy kislány azzal kezdte: Donászi Magda verse. Az én fiaim a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején szintén igy kezdték az Anyák napi verset: Donászi Magda verse. Múlt héten voltam unokám óvodai ünnepségén ahol mit hallok: Donászi Magda verse.
Tehát nincs új a nap alatt, legalább ebben van állandóság. Éljen Donászi Magda!
Vidéken voltunk, ahol van egy jó turkáló. A ruhák nem annyira, de a lakástextilek nagyon jók. Egy kg kb. 800 Ft. Vettem egy gobelin mintás függöny drapériát. Elöször arra gondoltam, hogy az ablakra teszem, de kiderült, hogy ahhoz kicsi. Tehát szétfejtettem. Úgy gondoltam, hogy a behúzó szalagot feltudom használni. A fejtés során kiderült, hogy nincs behúzó szalag helyette egy igen kemény textilanyag van helyette. Mivel a bélés is nagyon szép, az is külön felhasználható. Azaz igen jól jártam ezzel a vétellel.
Ma egy pesti turkálóban jártam (a posta közelében volt) hát itt bizony 2400 Ft/kg volt és nagyon kifakult dolgokat szoktam látni. Szóval érdemes ujabb és ujabb turkálókat felfedezni. Mert úgyebár egy foltosnak soha nincs elég anyaga!

Közös varrás

Elvagyok keseredve, mivel szeretek kiállítások megnyitóira és közös varrásokra járni. Szerényen meghúzódva szemlélni a szebbnél szebb munkákat és ismerősökkel csevegni tényleg nagyon jó. Tavaly volt egy felhívás, hogy jó lenne ha ezeket a kiállításokat és közös rendezvényeket összehangolnánk. Erre van pl. a Magyar Foltvarró Céh. Sajnos nem ez történt. Pl. most május 6-án Székesfehérvárott, Bp. két ellentétes pontján lesz egy egy kiállítás megnyitó. Május 7-én Győrben és Miskolcon lesz közös varrás. A továbbiakat már nem is sorolom. Ezek után melyiket válasszam. Ja és van egy magánéletem, ahol örömteli eseményen, egy esküvőn kell részt venni 7-én de vendégek már 6-án hozzánk is jönnek. Aztán szerintem június is hasonló zsúfolt lesz, de nem biztos. Így az ember a saját számítása szerint 3-4 rendezvény helyett 1 vagy két rendezvényen tud részt venni. Jó ez? Nem. Mit lehet ebben az esetben tenni, nem tudom. Az lesz a vége, hogy aki varrni akar az otthon varr magában. Pedig milyen jó lenne látni mások munkáját. Ez azt is jelenti, hogy sokan készülnek a csoport kiállításokra és nem pályáznak nagyobb rendezvényekre. Vagy rosszul látom? Én szeretek közösségben lenni, barátkozni, de így elég nehéz.
A kép egy régi munkám egy amerikai Miniatür Quilt újságból való.

Közös varrás

Nem tudtam a tatabányai közös varrásról készitett beszámolómat befejezni, mivel a fényképezőgépem elemei leültek. Na ezek a kütyük aztán teljes mértékben új szemlétet kivánnak. Mindegyikhez más töltő, figyelni mikor áll le stb. Persze nagyon jók. De csak egy példa, az MP3 lejátszóm olyan gyorsan lemerül, hogy szinte egész éjjel tölteni kell. Pedig már letöltöttem pár audiókönyvet azaz hangoskönyvet. Nyelvgyakorlásra pl. kiváló.
Na de térjünk vissza Tatabányára. Ami nagyon tetszett, az az osztrák foltvarrók ágynemű gomb készlete volt. Ötletes és nagyon szép. Lassan nem lesznek ezek a gombok, talán egy keretbe foglalva emléknek szép lenne. Köszönet a Galagonya csoportnak, akinek a blogjáról levettem ezt a képet.

Örülök, hogy megtaláltam, igy mindig megtudom nézni.
Ami nem nagyon tetszett a KV-n, az a tömeg volt. Tavaly is sokan voltak már, de az idén már sok volt. Nemigen lehetett mászkálni, ismerkedni, beszélgetni. Nem tetszett, hogy a folyosón ahol azelőtt a gyorstechnikák bemutatói voltak, nem egészen úgy müködött, igaz a vége felé volt egy sablon -mindenki odarohant- a másik pedig a filcből kivágott virágok bemutatója, ami nem vonzott olyan sok embert. Ill. volt még a rózsakészités, de alig lehetett hozzáférni. Nem tudom mit lehetne csinálni, de valahogy lazábbra kellene venni az egészet.
A sablont sikerült megszerezni, aztán valaki elmondta, hogy kell csinálni. Igy itthon két példányt megcsináltam

Tk. az a technika, amikor több anyagot egymásra teszünk (itt 5 db-ot) és felvágjuk, majd a vágások mentén összevarrjuk. Itt a felvágás az 1-2-3-4-5-6 sorrendben történik, majd az öt csomagot szétszedjük és ötször összerakjuk és 6-5-4-3-2-1 sorrendben összevarrjuk. Mivel ezek kis házak, úgy kell a szineket összeválogatni, hogy azért pl. a tető ne pink virágos legyen. Szóval jobb egyszinűből. De ha a sablont felnagyitjuk, akkor nagyobbak lesznek a házak.
Szóval csak ezzel akartam kiegésziteni a kis beszámolómat.
Azóta voltam még egy napot a csoportvezetők továbbképzésén. Érdekes volt, hasonlitott a munkahelyeken szervezett tréningekre. Mindenesetre -mivel nem volt textilanyagom- azt kaptam az egyik szomszédomtól és abból most varrok egy neszeszer boritót a számitógép kütyüimnek.

Közös varrás

Az idén először a tatabányai Közös Varrásra (KV) jutottam el, a dunaujvárosiba nem tudtam elmenni. Ezt a rendezvényt nagyon szeretem, és attól eltekintve, hogy a terem zsúfolt, mégis mindenre jutott idő. Azt írták, hogy vigyük a varrókészletünket. Hát én vittem.

Picike fémtokban 7x4 cm-es minden táskában elfér. Igaz olló nincs benne.

Igy néz ki kinyitva. Hát nem édes? Na azért vittem rendes cérnát, tűt, ollót, szóval ami kell és természetesen nem használtam. Semmit nem varrtam, a kis ajtódiszt persze megfogom varrni.

Ezt a képet Bubsza képtárából vettem át, remélem nem haragszik meg érte. Sajnos a fényképezőgépem otthon hagytam.
Vásárolni bizony vásároltam. Miért? Valahogy nincs időm üzletekbe járni. Itt minden egybe van és összegyűjtöm ami kell aztán megveszem. Lehet, hogy van közötte -talán!- olyasmi ami felesleges, de most szinte csupa olyasmit vettem, amire szükségem volt. Ezeket Pesten megvenni egy nap nem lett volna elég.

A rózsaszín anyagokból Viola unokámnak varrom meg az óvodai felszerelését (takaró, párna, ruhatartó, tornazsák, ágynemű tartó. Ami megmarad, abból egy kis szoknya kitellik. A pókemberes figura unokáim apjának volt a kedvence. Két kispárna készül belőle. Akárki használhatja.

A házikós anyagot nem tudtam otthagyni, ebből készítem az ajtódíszemet, többet, a tető a bordóból lesz. Na a macskás és anyagszélt imitáló anyagok a "feleslegesek" de nem volt szívem otthagyni!

Kosztelnik Editkénél találtam ezt a képet, csak kihímezve. Ami érdekes volt, az az, hogy a virágokat imitáló francia csomó helyett gyöngyök voltak. Muszáj volt megvenni. Volt egy kép a négy évszakot ábrázolta négy ilyen fán. Nagyon szép volt.

Végül Szép Gábornál vettem gurtnit, egyszerű kézi varrótűt (nem tudom hová tűnnek a varrótűim, csakúgy mint a cm-em) tűzéshez varrógéptűt és színátmenetes tűzőcérnát.
Szóval ezekre igenis mind szükségem van!
Folytatás később!

Csak úgy

Ha a "flajlédis" programot nézem (www.urban-eve.hu) akkor sok minden nem jön be nekem. Maga a program tetszik. Mi nem tetszik? Reggel felkelek, megmosakszom, fogat mosok, hidratáló krémmel bekenem magam és rendbe teszem a hajam. Na ez nem megy! Nem tudom mit csináljak a hajammal. Már gondoltam parókára, kopaszra vágásra. Ha naponta mosom, az nem tesz jót neki, de lehet, hogy azt kellene választani.
A "zónákat" nézegetem, különösen azokat, ahol lomtalanítani kellene. Most bevezetem a lakás felújításakor általam kitalált módszert. Veszek egy nagy dobozt és ami nem kell, de se a lomtalanító utcára, se a kukába nem szánom. Jön valaki, felajánlom, hogy bármit vigyen belőle. Ami megmarad, azt ruhákkal és cipőkkel jótékonysági cégnek ajánlom fel. De bejegyzésem célja megint inkább egy kis nyelvészkedés. Nem szakmám (habár nagyon sokat fordítottam, tolmácsoltam!)de ha az ember nyelvekkel kerül közelebbi ismeretségbe óhatatlanul előjönnek ezek a gondolatok.
Az IKEA-ban egy lakás berendezési ötletek c. újságot vettem 1 Ft-ért az IKEA FAMILY kártyámra. Itt is zónának hívják a lakás egyes részeit. Érdekes, mikor ez az elnevezés megszületett, sokan nem gondoltak rá, hogy ez esetleg más nyelvben mást jelenthet.
Mivel oroszul tanultam és használtam, egy bizonyos hivatali nyelvformát. Hogy ne felejtsem el az élő nyelvet, sokat olvastam, ami kezembe került, ill. amit a könyvtárban találtam. Így pl. sok detektívet. Na mármost Szibéria nagy területén őrzik a rabokat egy nagy területen amit zónának hívnak. Tehát, ha valaki azt mondja, hogy a zónából jöttem, az eléggé egyértelmű. Tehát a konyhám is zóna a hálószobánk is az. Ez kb. olyan mint amikor egy orosz nőre azt mondják (magyarok természetesen) hogy bárisnya. Ez egy kicsit pejoratív a II. világháborúból származik. Egy ismerősöm nemrégen Moszkvában járt, ahol mostanában igen szép és különleges üzletek vannak "különleges" árakkal. Kevés a vevő így az eladók foglalkoznak a vevőkkel. (ezt sokan nem tudják elképzelni, akik a nyolcvanas években jártak arrafelé)A szóban említett hölgy bement egy ilyen nagyon elegáns üzletbe ahol odament hozzá egy nagyon csinos eladó, ő csak azt értette, hogy bárisnya. Nem volt aki elmondta volna neki, hogy ez tk. kisasszonyt jelent. Az orosz tanárnőm úgy magyarázta, hogy a bárisnya kalapban jár, a gyevuska kendőben.
De a legszebb talán a magyar nyelvben a megszólítás. Szerintem a külföldieknek ez az egyik legnehezebb. Mikor kell magát mondani és mikor Önt, mikor kell valakit tetszikezni. Ki a néni és ki az asszonyom. A legegyszerűbb ugyebár az úr. De a nők megszólítása igen nehéz. Vagy ránéznek és az öltözködése alapján döntik el, hogy néni, vagy hölgyem! Angol nyelvről ha fordítanak könyvet, igen gyakran a Mr. helyett Uram-ot irnak Mrs helyett asszony, Miss helyett kisasszony. Az Ms kifejezést hol igy hol úgy. Mennyivel egyszerűbb lenne ha az angol kifejezést használnánk! Nekem a legjobban a lengyel megszólítás tetszik. Pan (férfiaknak) Pani (nőknek). Üzletben csak így egyszerűen. Hivatalosan vagy magánbeszélgetésben kicsit bonyolultabb, de mégis udvarias. Soha nem pan Kowalski, hanem pan inzsener (ha tudjuk a beosztását akkor azzal) ha baráti kapcsolatban vagyunk vele, de nem tegeződünk, akkor pan Pawel. Érdekes munkahelyeken nem olyan gyakori a tegeződés. De a gyerek a szomszéd nénit pani Hannának szólítja, és lehet, hogy az anyja is.
Egy ismerősöm magyarul jól beszélt de a nőket pani (keresztnév)-en szólította, az ismerős férfiakat szintén. Viszont mindenkit tetszikezett. Rákérdeztem miért. Azt mondta, ez a legegyszerűbb, nem kell ragozni! Nem beszélve arról, hogy igy mindenki nagyon udvariasnak tartja!
Szóval a "flájlédiség"-től eljutottam idáig. De hát ez is kell néha!

Csak úgy

Sokan ismerik a flylady linket, ami a tavaszi és egyáltalán a rendcsinálásról szól. (lehet, hogy nem jól tettem be a linket, nevet akartam!) Tetszik nekem, csak az a bajom vele, hogy csinálni kell. Ill.mikor azt írja, hogy naponta 10 percig csináljunk rendet egy-egy zónában (a kifejezés viszont nem tetszik!) Na ilyet találhatok magamnál, de 10 perc csak arra elég, hogy összeszedjem ami ott van, aztán mivel hely nincs legközelebb megint szétpakolok. Ez a rendcsinálás akkor jó, ha mindennek van helye. Nálunk miért nincs mindennek helye? Na ez egy jó kérdés. Ehhez kell a lomtalanítás. Ehhez igen jó tanácsokat kaphatunk. Ami viszont nem tetszik az a füzet és irkálás. Tetszik viszont az a pont, hogy felkelés után mosakodás, fogmosás, haj rendbetevés, hidratáló krémmel arcbekenés. Egyedül a haj rendbetevés problémás. Vagy naponta kellene hajat mosni, sajnos nem tudom rendbe tartani a hajam. Szóval amióta olvastam ezt a linket, folyton jár az agyam, mit hová kellene tenni, mit kellene kiselejtezni. Én is gyűjtögetőtipus vagyok és a férjem is. Amit sajnálok kidobni, az a könyv. Most mégis egy könyvgyűjtő akciót inditok be és valamilyen jótékony szervezetnek felajánlom. Ruha és cipő csomag már előkészitve a Máltaiaknak. Most a fonalakat szortirozom és nyugdijas otthonnak ajánlom fel. Fel is hivtam egy pár otthont, de volt ahol azt a választ kaptam, hogy vigyek mintát, hogy mit csináljanak belőle. Ezt most nem vállalaom.
Lkásunkat négy évvel ezelőtt újítottuk fel és igy megint egy nagyobb lomtalanitást végezhetek.

Ez a jelenlegi konyhánk sarka, azaz ez volt a fiaink szobája. Azaz ilyen volt!

Majd ilyen lett közben! Bátran mondhatom, hogy a felújitásban a legnehezebb rész a lakás kiüritése! Aki csinálta az már tudja.

És ilyen lett! Na azért a sarokban ott van a varrógép doboz, mikor a kép készült, akkor még a gép is benne volt. A doboz alatt egy másik doboz, amiben selejezésre váró könyvek vannak.
Jelenleg az asztalnak a doboz melletti része az irodám, dehát ez nem mehet igy tovább, valamit ki kell találni. Hiába aki hivatalnok volt, az az is marad. Szóval tanulmányozom gyakran eve honlapját, aztán ha jó ötletet találok, azt összegyüjtöm és felteszem. Aztán visszanézve megállapithatom, hogy jó vagy nem. Mindenhez idő kell. Pl. kitaláltam, hogy IKEÁ-s füszertatókat teszek egy polcra. Jó és szép. Csak! Azt vettem észre, hogy a szálas fűszerek (majoranna, bazsalikom, oregano) kifakultak és izetlenek lettek. Most ezeknek keresek helyet.