Tábor

Táborban voltam a békási táborban. Békásmegyerről mindig egy nagy lakótelep jutott az eszembe és most kicsit közelebbről is módom volt megismerni. Kellemesen csalódtam, mivel sok kis park, növényzet és nemcsak magas házak voltak. A jól ellátott üzleti rész után jön a lakótelep és valahol a zöldben volt az iskola, ahol a tábor volt. Ez egy bejáró tábor, ami azt jelenti, hogy reggel 9-re mentünk oda és este 6-ig maradhattunk. Ennek van jó és van rossz oldala. Jó oldala, hogy otthon saját ágyadban alhatsz és nem zavarsz másokat alvásodban. Rossz oldala, hogy otthon a házimunka megvár és ha otthon nincs még egy géped, akkor nem tudod hazavinni az aznapi munkát. Mert bizony aki lassan dolgozik, annak több idő kell. Én ilyen vagyok, mert rájöttem, hogy pontosan szépen lassabban tudok dolgozni, de téveszteni igy is téveszthetek és akkor bizony fejteni kell! Az ott alvósnál esetleg este 6 óra körül tartasz egy két órás szünetet, pletykálsz és ismerkedsz, aztán folytatod a munkát ameddig birod. Igy többekkel megismerkedhetsz. Mivel ez aránylag összeszokott társaság volt, ez az igény persze nem merült fel. Ahogy észrevettem, sokan gyorsan és szépen dolgoztak. Saját hibámul róvom fel magamnak a kukacolás tudásának a hiányát. Szóval ezt még meg kell tanulni. De ebben is a gyakorlás a lényeg. Persze a gyakorlottaknak is kellett idő, hogy a faliképet letudják tűzni, azaz valami mást kihagytak. Két csoportra voltunk osztva és az előadók ennek megfelelően kétszer adták le az anyagot. Nagyon sokmindent tanultunk és a fáradtság talán nem is annyira fizikai volt bennem, hanem a befogadókészségé. Nem mintha nem értettem volna meg, de sokfelé figyelni és dolgozni egy kicsit fárasztó. Mivel gyakorlatilag semmit sem fejeztem be, igy elmaradt a siker élmény. Most már tudom, hogy kell felkészülni és mi az amit kiszabad hagyni, és mi az amit végig kell csinálni. Ez is egy jó tanulság volt. (volt egyszer egy fönököm, aki azt mondta, mikor sok feladatom van, akkor rangsoroljak és egyet vigyek végig, atöbbi megvár és utána biztos gyorsabban fogom tudni megcsinálni - sajnos igaza volt!) Persze az is zavart, hogy láttam a többieket (vagy csak azokat néztem?) akik mindent megcsináltak gyorsan, szépen.
Na ezeket félretéve sokat tanultam. Olyan apróságokat, ami segit a későbbiekben. Egy dolog - már nem tudom hányadszor! - megint előjött. Pontosan jó szerszámokkal és jó anyagokkal lehet. Ha két anyag nem összeillő, akkor a végeredmény sem lesz jó! Sajnos egy-egy mm eltérés is meglátszik a végeredményen. Ezek arany szabályok, amit természetesen tudok, de ha hibáztam akkor sajnos erre kell mindig mindent visszavezetni. Aztán ha sietek, akkor hibát követek el.


A tájképeket már Tatabányán is megcsodálhattuk, itt viszont Kosztelnik Editkétől meg is tanulhattuk. Ezek az ő művei és kár hogy a tűzés nem látható, de ügyelt arra, hogy ne csak kukacolási görbék legyenek rajta, hanem a háztetők, ablakok megfelelően legyenek tűzve. Most már belelátom a felrakott anyagokba a házakat és a következő képem biztos más lesz.


Szirén többek között ezt a baby blokkot tanitotta, amivel én személy szerint megkinlódtam. Igaz az az orosz mondás, hogy hétszer mérj, egyszer vágj. Nálam ez bevált, mivel vágás előtt vettem észre, hogy a csikok vagy el vannak vágva, vagy keskenyebbek. Igy megtanultam jó a vágási technikát és sikerült még két háromszöget valakitől kapnom. Viszont elment az idő. A varrásvédő neszeszernek nagyon örültem, hogy tanultuk. Itt vannak készek és félkészek. Én nem mertem az én félkészemet kitenni. Pedig lehetett volna. (ez is egy tanulság!) A papucs egy meglepi foglalkozáson készült, nagyon jópofa volt.


Itt a katedrál és a "tanitó néni" Bajkay Marika. Ő tanitotta még a gyöngyös origamit. Ezeket mind sikerült megcsinálnom. Az origamis lap tk. igen könnyű, de nekem sikerült elszürni ill. rosszul (forditva) varrnom igy fejthettem és kész lett. Gyöngyözni nem gyöngyöztem ki, mivel a szinátmenetes lila nem nézett ki jól a lila szöveten. Fehér gyöngy kell.
Hamarosan folytatom, mert más dolgom akadt és a kép húzogatás kicsit macerás.