Milyen gazdag a magyar nyelv. Gondoltátok-e volna, hogy egy betű megváltozásával szinte az értelem is megváltozik? Én még úgy nőttem fel, hogy pasasok voltak. Nem volt pejoratív, de egy lánynak nem pasasa volt, hanem fiúja. Aztán feltűnt a pasi szó. Ez valahol átmenet a fiúja, barátja és ismerőse között. Nem bántó, nem pejoratív, elfogadható. Ugyanez vonatkozik talán a nőcis szóra is. Ez fiatalosabb mint pl. a nőies. Szóval változik a nyelvünk és örvendetes, hogy kis változtatásokkal a magyar nyelvünkkel tudjuk kifejezeni ezt a változást. Jó dolog idegen nyelvet tudni, de ha van saját nyelvünk akkor azt gazdagitsuk.
Nemrégen elővettem a Magyar közmondások könyvét. nagyon érdekesen mutatja be, hogy egyes nyelvek ugyanazt a fogalmat, azaz közmondást hogyan fejezik ki. Ha nyelvész lennék, akkor biztos tudnék erre is magyarázatot adni. Nagyon régen pl. ha valaki a Rigó utcában akart nyelvet tanulni (akkor az volt a N 1) akkor magyarból kellett felvételizni.
De a pasis téma úgyebár foltos formában vetödött fel. Régebben a férfiak nemigen hordtak olyan táskát, amit pw technikával lehet előállitani. Ezért inkább a fiatalabb korosztálynál lehet elképzelni a táskát. Minden korosztálynál elképzelhető a nyakkendő tartó, vagy ing tartó. De ezekre akkor van szükség, ha gyakran utazik. Amerikai ujságban láttam crazy technikával nyakkendőt és mellényt. Nem hiszem, hogy nálunk a hétköznapi pasiknál sikere lenne. Amire gondoltam, hogy pl. szép ajándék lenne, az pl. irattartó formájú tartó két rekesszel, kártyáknak kártya mintás anyagból. (én a Hunyady fiúknál vettem tavasszal)
Végül egy régi emlék. A férjemmel nem egy helyen laktunk tanulmányaink alatt kollégiumban. Ő egy kétágyas szobában én egy négyágyasban. Mikor a szomszédja a barátnőjéhez költözött, természetes volt, hogy én oda költöztem. (rajztábla stb.) Az ágya egy pokróccal volt letakarva nappalra és rajta egy fehér párna. Én egy zöld szőttes mintás anyagból - valamikori szoknyámból - varrtam rá egy cserélhető huzatot nappalra. Nagy sikere volt. Ez egy "pasis" ajándék volt. Már sajnos nincs meg, de a házasságunk még megvan!
2009. július 20., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Kedves Mariann! Nagyon élveztem az írásodat, mint mindig! Azt szeretném kérdezni, hogy ezt most a játék részeként írtad? Ha, igen, akkor szeretnélek megkérni, hogy tegyél fel képet vagy képeket is, amiket majd összegyűjtök egy kupacba! Előre is köszönöm!
Ez aranyos volt! :)
A lányom is nyelvészkedett úgy 5-es koráig- etimológiának nevezte- gondolkozott azon, hogy egyik-másik szavunk honnan eredhet...
Aztán abbahagyta, mert megzavarták a nyelvtani szabályok. Idővel még rájöhet, hogy a szabályok változnak...
Megjegyzés küldése