2009. február 18., szerda

Foltoskodás


Elöször is elnézést kérek, ha ez valakinek a képe és én nem hivatkozom rá. Mindez azért van, mert nem tudom kitől "vettem" át. de azt hiszem aki a foltvarrást szereti, arra mindre ráillik ez a kép.
Miről akarok irni? Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de a foltvarrást hobbynak és művészetnek tekintem. Lehet, hogy nem olyan művészi amiket csinálok, de magamnak csinálom és sokszor a technika és a szép munka iránti igény kielégit. De akkor tudok jól valamit csinálni, ha van "ihlet" és az nincs mindig. Igy voltam a vizsgákra készülődéssel, a határidős munkákkal is, de az utolsó percben elkapott valamilyen láz és akkor minden ment mint a karikacsapás. Most is volt ihletem, de nem volt lehetőségem. Ezt nagyon fájlalom, mert annyi tervem volt és annyi mindent akartam csinálni, de nem tudtam. Sajnos nem mindig mi irányitjuk az életünket. Ezen a helyzeten csak úgy tudok továbblépni, ha lesz módom, akkor viszont belevetem magam a régebbi terveim megvalósitásába. Szerettem volna megmérettetni magam, de sajnos az se jön össze, sok családi dolog miatt. Esténként ülök a TV előtt és mivel semmit se csinálok, elalszom. Mindig ott szoktam kézimunkázni. Eltervezem mit akarok csinálni és a kézzel való dolgokat estére hagyom. Aztán kiderül, hogy másként kell csinálni. Akkor kezdem elölről. Azt mondják a negativ tapasztalat is eredmény. Tudom, hogy azon az úton nem kell tovább menni.
Még nagyon régen -mechanikából azt hiszem- kellett egy tervet késziteni. Sok számitással stb. Én a kétismeretlenes egyenletet próbáltam megoldani és nem sikerült. Szinte másra sem tudtam gondolni. Elmentem a tanárhoz konzultálni. Jól letolt, hogy még egy kétismeretlenes egyenletet se vagyok képes megoldani. Én akkor halkan megjegyeztem, hogy szerintem a kiinduló adatok hibásak. Na erre szintén felkapta a vizet. Elkezdett számolni és rájött, hogy igazam van. Adott uj adatokat és nagyon szépen megcsináltam a feladatot, kiszerkesztettem amit kellett. Négyest kaptam rá, mert nem tudtam egy kétismeretlenes egyenletet megoldani. Fellebbezésnek helye nincs. Nagyon rosszul esett, mivel az átlagomat rontotta és az ösztöndijamban is megéreztem. Miért irtam mindezt le, ez az eset nagyon rosszul esett, régen volt, túl vagyok rajta, de nekem tanulságos, hogy a helyes utat kell keresni és kiállni az igazamért.
A foltvarrásban ez a fejtést jelenti, vagy a sikertelen dolgot bevágjuk a szekrénybe aztán évek múlva elővesszük és más szemmel nézve másként befejezzük és megvan a sikerélmény!
Tegnap unokáimmal voltam és a kis 6 hónapos Vilcsike olyan önfeledtem nevetett a 3 éves bátyján, hogy minden rossz érzésemet elfelejtettem. Az ilyen kis örömök adnak erőt ahhoz, hogy tovább kell lépnünk és kezdeni elölről.
Na csak ennyit akartam kiirni magamból, reméljük jön a tavasz és jön a jókedvünk is!

3 megjegyzés:

zazálea írta...

Drága Mariann: tovább kell lépni, ezt írtad. Én meg köszönöm.

Marika írta...

Az álmok és tervek valóra válnak .Csak pozitívan !

beszand írta...

Ilyen két kicsi mindig napsugarat hoz Neked! Gyönyörű gyerekek!