2008. december 18., csütörtök

Körkérdés

Karácsonyi körkérdés: a legemlékezetesebb karácsonyi ajándék

Kastanie-től kaptam ezt a kérdést. Sok karácsonyt megéltem, a legszebbek talán azok voltak, amikor a fiaim kicsik voltak. Az óvodában készitett "kerámia" diszeiket nagyon sokáig megőriztük és a fára tettük. Kb. 10 éve műfenyőnk van, ami a hangulatot azért megadja, de nem az igazi.
Első emlékem karácsonyról, hogy 24-én este Apám elvitt sétálni és mikor hazamentünk, akkor ott várt egy igazi karácsonyfa feldiszitve. Ajándéknak egy babát kaptam, biztos sokan ismerik azokat a babákat, amiknek teste textilből volt a fele papirmaséból. Én a baba fejét este az ágyamban mindig kikapartam, hogy lyuk legyen rajta. Nem értettem, miért lett Anyám mérges. A karácsonyi babát úgy kaptam, hogy nem szabad a fejét kilyukasztani. Faluhelyen is voltam sokat karácsonykor, nagyon tetszett. Érdekes az ajándékok nem voltak olyan értékesek, inkább az együttlétre emlékszem.
Sajnos ahogy a fogyasztói társadalmi szokások elharapóztak nálunk, a karácsonyok olyan rohangálósak lettek. Mindig elhatározzuk, hogy nem veszünk nagy ajándékot, de azért csak karácsonyra marad azoknak a dolgoknak a megvétele, amit évközben nem vettünk meg. De a családi összejövetelek az utóbbi időben egyre barátságosabbak és a munka szempontjából is megosztjuk erőinket. Végül az a legszebb, amikor a gyerekeket látjuk, hogy örülnek a karácsonyfának és az ünnepnek. Azt hiszem az a legszebb ajándék, hogy látják maguk körül a sok szeretett embert, akik őértük van.
Varsóban egy kisebb közösségben dolgoztam és a karácsonyt közösen (nem 24-én) ünnepeltük meg. Én beiglit sütöttem és apró diszeket varrtam mindenkinek ajándékba. Ezt az első évben csináltam, a következőben már elvárták. De én szivesen csináltam. A lengyelek nagyon szeretik a mákos dolgokat, de a mákot nem mákdarálón darálják, hanem megfőzik és húsdarálón engedik át. Igy az én mákos beiglim különbözött a lengyel mákos kalácstól. A diós beiglit viszont nagyon megszerették.
A lengyel karácsony nagyon nagy ünnep, az áruházakban mindenütt lengyel kolendák (karácsonyi énekek) szóltak, különféle feldolgozásban, sajnos itt-ott azért angol nyelvű dalok is belekeveredtek. De zömmel a kolendák voltak hallhatók. Sok kazettát örzők, ahol különféle feldolgozású karácsonyi énekek vannak. A legszebbek egy kórus által előadottak!
24-én este 12 fogásos vacsora van, hús nélkül. Na nem kell nagy fogásokat elképzelni, a borscs (céklaleves) általában gombás tortellinifélével, halak saláta formában, mákos kalács, tojásos saláták, halak és gomba. A lengyel bigost (ez a mi székelykáposztánkra hasonlit, de többféle hússal és gombával készitik) csak másnak eszik, ha hús van benne. Az ünnep megrendezésére iratlan szabályok vannak, hogy melyik női családtag késziti el (általában a legidősebb). Az asztalra jelképesen a tányérokhoz szalmát tesznek (szinte minden ujság mellékletében van) és az ünnepet ostya letörésével és közreadásával köszöntik. Ez és a vacsora eltart éjfélig, amikor elmennek az éjféli misére. Másnap nagy ebéd van és a fa alatt az ajándékok. Krakkóban betlehem verseny szokott lenni, azaz kiállitják a legszebb betlehemeket, amiket készitettek.

Azért érdekes megismerni más országok szokásait, hogy tanuljunk egymástól de nem fontos utánozni. Igy jobban fogjuk tisztelni is őket. Kár lenne ha mindenhol egyforma lenne az ünnep. Az a szép, ha mindenki megtartja a saját szokásait, mert a gyerekeknek ez marad meg az emlékezetükben.
Továbbitanám Dixikének a hólabdát.

5 megjegyzés:

mmama írta...

Érdekes volt a lengyel szokásokat
megismerni.

Marianna írta...

Ja azt kihagytam, hogy a vacsora végén aszalt gyümölcsökből, de leginkább szilvából kompótot esznek.

Zsuzsi írta...

Nagyon szépen köszönöm a meglepetést, igazán nagy örömet szereztél :) áldott karácsony Neked is!

dixike12 írta...

Köszi a golyót megválaszoltam, és továbbküldtem mmamanak.

Amaranta írta...

Köszönöm, hogy megosztottad velünk a lenygyel szokásokat, nekem valahogy olyan meghitt hangulatot árasztott!